Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-15 / 164. szám
1959. július 15. J« m-MA VüüQ'im ArmJHUG Öt új szpartakiád megyei csúcs a Falusi Dolgozók Szpartakiádjának vasárnapi döntőjén A Megyei Ifjúsági Sportbizottság és a Megyei Testnevelési és Sporttanács július 12-én, vasárnap rendezte a Falusi Dolgozók Szpartakiádjának megyei döntőjét Szekszárdon. A nagy hőség ellenére is jó eredmények születtek és Peterdi István (Nagydorog), Kun János (Dunaföldvár), Mancsi Hona (Sióagárd), Krémer Erzsébet (Györköny) és Popp Falué (Dombóvár) új megyei szpartakiád csúcsot állított fel. A szpartakiád verseny értékelésére a hét folyamán még visszatérünk. Mai számunkban az eredményeket közöljük, . Kék 100 m: 1. Szitkovics Márta (paksi járás) 15,2, 2. Pető Erzsébet (paksi járás) 15.4, 3. Mannhalt Anna (gyönki járás) 10.0, 400 m: 1. Mancsi Ilona (szekszárdi járás) 73.0 (új megyei szpartakiád csúcs), 2. Ender Teréz (paksi járás) 73.5, 3. Balázs Anna (dombóvári járás) 74.1. Női magasugrás: 1. Krémer Erzsébet (paksi járás) 137, 2. Potyondi Erzsébet (szekszárdi járás) 137 (új megyei szpartakiád csúcs), 3. Szőllősi Mihályné (gyönki járás) 125. Női távolugrás: 1. Krémer Erzsébet (paksi járás) 429, 2. Pető Erzsébet (paksi járás) 3.92, 3. Kovács Gabriella (szekszárdi járás) 3.73, Női súlylökés: 1. Papp Pálné (dombóvári járás) 0.35 (új megyei szpartakiád csúcs), 2. Málinger Erzsébet (szekszárdi járás) 8.28, 3. Nemes Piroska (szekszárdi járás) 8.25, Női gránátdobás: 1. Nemes Piroska (szekszárdi járás) 44.80, 2. Papp Pálné (dombóvári járás) 37.90, 3. Sárközi Erzsébet (dombóvári járás) 36.25. Női szpartakiád váltó: 1. Dombóvári járás 3:19,2. Balázs Anna, Teierling Veronika, Boda Anna, Tóth Anna, Kurd. Kerékpár: 1. Greschner Gizella (bonyhádi járás), 2. Dömötör Etel (szekszárdi járás), 3. Magyar Anna (dombóvári járás). Röplabda: 1. Bonyhádi járás (Cikó) Ambrus Gizella, János Gizella, Bogos Teréz, Borbás Erzsébet, Szepes Vera, Csernik Erzsébet, Balogh Brigitta. 2. Gyönki járás (Gyönk) Kerekes Jolán, Tamás Mária, Rezneki Éva, Nagy Ilona, Kaszás Piroska, Botos Júlia, Müller Margit, Dancs Olga. 3. Paksi járás (Madocsa) Piros Eszter, Tárcás Eszter, Papp Margit, Papp Klára, Sági Éva, Prekási Lívia. Torna: 1. Gyönki járás (Gyönk) Kerekes Jolán, Bölcsföldi Klára, Botos Júlia, Rezneki Éva, Nagy Ilona, Dancy Olga, Tamás Mária, Kaszás Piroska. Második helyen végzett Tolna, azonban egy jogosulatlan induló miatt eredményét megsemmisítették. Kézilabda: 1. Szekszárdi járás (Mözs) Gabula Teréz, Engel Valéria, Borsos Éva, Vigh I. Anna, Vigh II. Anna, Keller Mária, Takács Ilona, Szefcsik Erzsébet, Bitter Vera. FÉRFIAK: 100 m: 1. Szeleczki Mihály (szekszárdi járás) 12.0. 2. Juhász István (paksi járás) 12.2. 3. Zimmermann István (dombóvári járás) és Stumpf József (bonyhádi járás) 12.7. 400 m: 1. Szeleczky Mihály (szekszárdi járás) 55.6. 2. Zimmermann István (dombóvári járás) 56.0. 3. Juhász István (paksi járás) 57.8. 1500 m: 1. Katus Mihály (szekszárdi járás) 4:32.0. 2. Kovács László (dombóvári járás) 4:35.2. 3. Sulák György (paksi járás) 4:38.0. Magasugrás: Tóth Albert (tamási járás) 165, 2. Peterdi István (paksi járás) 165, 3. Kulcsár István (paksi járás) 160. Távolugrás: 1. Peterdi István (paksi járás) 6,00. (Új megyei szpartakiád csúcs.), 2. Fulmer György (tamási járás) 5,55, 3. Kántor György (paksi járás) 5,40. (Peterdinek ez az egyetlen ugrása volt érvényes, ötször belépett.). Súlylökés: Kun János (paksi járás) 12,77. (Új megyei szpartakiád csúcs.). 2. Szőgyéni Géza (dombóvári járás) 10,12. 3. Juhász József (tamási járás) 9,85. Gránátdobás: 1. Szőgyéni Géza (dombóvári járás) 83,00. 2. Acélos József (bonyhádi járás) 60,30. 3. Höffler Lajos (Bonyhádi járás) 57,20, Kerékpár: 1. Balogh György (szekszárdi járás), Röplabda: 1. Gyönki járás (Gyönk) Vincze László, Varga Albert, Szőllősi Mihály, Németh Mihály, Kocsi József, Jánosi Nándor, Schmidt András. 2. Tamási járás (Tamási) Molnár Gyula, Borovics György, Horváth János, Kajtár István, Juhász József, Verhás Ferenc, Szalai László. 3. Bonyhádi járás (Kakasd) Höffler Lajos, Szabó Béla, Istenes Imre, Balogh János, Istenes Ernő, Vásárhelyi György* Torna: L Dombóvári járás (Újdombóvár) Törő Miklós, Kovács László, Mikóvári Győző, Hársfalvi József, Kiss Béla, Berta Lajos, Ughry Kálmán, Vancsa József. 2. Szekszárdi járás (Tengelic- Szőlőhegy) Borda György, Szűcs István, Huber László, Kovács János, Szűcs József, Bálint József, Ulrik János, Vódl József, Kézilabda: 1. Szekszárdi járás (Tolna) Pálinkás János, Link Ferenc, Szauter György, Csurgai Zoltán, Bólvári József, Tóth János, Jagicza Sándor, Präger Ferenc, Körös Jenő, Septe István, 2. Dombóvári járás (Kocsola) Misky György, Simon Mihály, Fenyvesi József, Vácin Károly, Krutz György, Haneko János, Somogyvári Sándor. 3. Gyönki járás (Gyönk) Fuksz János, Gerhardt József, Nagy József I., Nagy József II., Hegedűs Gyula, Förster János, Horváth István, Tóderó János, Licker Károly, Matus József. Szpartakiád váltó: 1. Bonyhádi járás (Cikó) Szeder Károly, Érni Jakab, Stumpf József. 2. Dombóvári járás (Kurd) Sárközi Ignác, Takács László, Tóth Mihály, Zimmermann István. 3. Gyönki járás (Kölesd) Mészáros László, Schiszler István, Deli György, Honfi István. Béla bácsi Béla bácsit szeretik a tengelici fiatalok. Joggal, mert Zsámboki Béla mindent elkövet a fiatalok érdekében. Nincs olyan sportesemény, melyen ne volna ott, és valamilyen formában ne segítene. Ott volt vasárnap is a szpartakiád megyei döntőn és minden versenyzőjéhez volt egy-két kedves szava, jótanácsa. Együtt idegeskedik, izgul és győzelem esetén örül a fiatalokkal. Vasárnap is a versenyzői között találtam. — Maga is itt van a versenyen Béla bácsi. — Hát persze, egy ilyen versenyről csak nem maradok el — Milyen tisztséget visel tulajdonképpen Béla bácsi a sportkörben? — Gondnok vagyok. — Az mit jelent gyakorlatban? — A versenyzők ruháit, felszereléseit rendben tartom, a pályát előkészítem, s mindent elvégzek, amit kell. — Mennyi fizetést kap ezért? — Ugyan, csak nem gondolja, hogy pénzért végzem el! — Ha ennyire szereti a sportot, akkor árulja el, hogy melyik sportágat szerzi a legjobban? — A labdarúgást éppen úgy szeretem, mint az atlétikai versenyt, kerékpárversenyt, vagy egy röplabdamérkőzést. Úgy tudom, hogy komoly terveik vannak a sportpálya építésével kapcsolatban. — Igért. De ezek nemcsak tervek, hanem meg is valósítjuk azokat. Most minden erőnket erre fordítjuk. A községi tpolea egy pince és egy góré bontására adott engedélyt a sportkörnek és ebből az anyagból építjük fel az öltözőnket. Eredetileg úgy terveztük, hogy augusztus 20-án adjuk át, de lehet, hogy az aratási munkák miatt egy kis eltolódás lesz. Mindenesetre majd értesítjük a szerkesztőséget és reméljük, hogy eljönnek az öltözőnk átadási ünnepségére. — Igen Béla bácsi! Ott leszünk. Ny. Az árnyékban... Még a bonyhádi járás szpartakiád versenyén történt. Aki csak tehette, elhúzódott az árnyas fák alá. Jómagam is ezt tettem és a verseny egyes részeit az ottlevő két lánnyal együtt az árnyékban néztük végig. A két lány vagy egy órája figyelte a versenyt, de szemmel láthatóan csak olyan nézők voltak, akik nem azért jöttek hogy buzdítsanak valakit, hanem inkább unalomból. Az öltözködésük alapján nézhettem volna őket akár gyári munkásoknak, vagy egy nagyobb város diákjainak is. Az egyik lányon egy ízléses mintájú, kockás szoknya — nylon blúz volt, míg a másikon aprómintás, vékony nyári ruha, hogy a legújabb divatú szandál és retikül sem hiányzott, azt talán mondani sem kell. Lassan indult a beszélgetés. — Honnan jöttek a versenyre? — Börzsönyből —, tudja itt van közel Bonyhádhoz. — Maguk miért nem sportolnak? — Sportolunk mi eleget. — Hol és mikor? — Hát a határban, amikor dolgozunk. — Nézzék meg az itteni lányokat, majdnem mind termelőszövetkezetben, vagy egyéni gazdaságban dolgozik. — Lehet... Itt megszakadt a beszélgetés, látszott rajtuk, hogy nem szívesen veszik a kérdezősködést. Egy félóra eltelte után megkíséreltem a beszélgetés folytatását a mosolygó arcú Kiss Máriával. — Tagja a KISZ-nek? — Nem... De a barátnőm az igen, mutat a mellette álló Jóssa Ibolyára. — Magát mi tartja vissza attól, hogy tagja legyen a KISZ- nek? — Tudja... Hát szóval ott „olyan” fiúk vannak. —■ Mit értsek az alatt, hogy „olyan”. — Hát... Szóval szemtelenek, nagyképűek. — Akkor mit csinál üres idejében, amikor nem dolgozik szüleivel a határban? — ? — Mikor olvasott újságot vagy könyvet? — Nem olvasok. — Hát mi érdekli? — Szeretek táncolni és moziba járni. — Mi az életcélja? Mert Úgy gondolom, egy tizenhat éves lánynak már kell hogy legyen életcélja. — Célom az, hogy bejussak a cipőgyárba, vagy a zománcgyárba. — Ez az egész? Nem gondolt arra, hogy inkább otthon a termelőszövetkezetben dolgozna. — Nem! Gyárba szeretnék kerülni és ott sok pénzt keresni. — Minek a pénz? A szüleit segíteni? — Nem, hanem hogy csinosan öltözzek, szórakozzak, táncoljak. — NI!• A leírt beszélgetés óta sokat töprengtem azon, hogyan lehetnek tizenhat éves lányok életcél nélkül. Feltettem a kérdést magamnak: Sok ilyen lány lehet? A véletlen hamar rácáfolt erre. Fiataljainknak határozott célkitűzéseik vannak és szerencsére csak ritkán akad olyan, mint Kiss Mária. A véletlen hozott össze Lukács Etával. Nem a sportpályán találkoztam vele, mint a bonyhádbörzsönyi lányokkal. Tolna határában egy fa alatt a kerékpárját javította, hogy aztán tovább tudjon menni szüleihez. A szülei Dunaszentgyörgyön laknak, ő már két és fél éve dolgozik a Tolnai Selyemgyárban. Cérnázó, havi keresete 1000— 1200 forint. Három dunaszentgyörgyi lánnyal lakik együtt Tolnán és csak a hét végén járnak haza szüleikhez. Ő is, — akár a többi fiatal lány — nagyon szeret táncolni, moziba járni. De a könyveket, újságokat is olvassa rendszeresen. Időnként eljár a torna szakosztály edzéseire is. A zenét is szereti, de a rádió „Ifjú figyelő” című adását is hallgatják rádiójukon, melyet hárman gőzösen vettek keresetükből. Az életcélja: annak ellenére, hogy jól érzi magát a selyemgyárban, alig várja, hogy a tizennyolcadik évét betöltse és jelentkezhessen ápolónői tanfolyamra. Régi vágya, hogy ápolónő legyen, és bízik abban, hogy ez sikerül is. Ha mégsem sikerülne? Akkor sem dől össze a világ, persze úgy lenne a legszebb és a legjobb, ha tervei megvalósulnának. Szerencsére, fiatalságunk nagyobb része Lukács Eta, és nem Kiss Mária. Az egri „bikavér“ és a szekszárdi „hadar“ az NB II-ben Vasárnap délelőtt a mérkőzés befejezését jelző sípszó után boldogan ölelkeztek össze a győztes egri és a vesztes szekszárdi lányok. Érthető volt az örömük, mindkét csapat bekerült az NB II-be. Sikerült tehát az, amiben a múlt héten még csak reménykedtünk. S hogy milyen nagy dolog a kosárlabda NB II, arra jellemző, hogy mindössze 12 másodosztályú csapat van az országban és olyan nagyvárosok, mint pl. Debrecen és Szeged csak a területi bajnokságban szerepelnek. A Szekszárdi Petőfi sorsa már szombaton eldőlt. A Péceli úti tornacsarnok izzó katlanában végig vezetve biztos győzelmet szereztek a lányok a Budapesti Kinizsi Keksz együttese ellen. A szombati nap második mérkőzésén az egri együttes igen érdekes körülmények között győzött az UTTE ellen. A nagy becsvággyal és lelkesedéssel küzdő pestiek a befejezés előtt 3 perccel még öt ponttal vezettek. Ekkor a vidéki csapat edzője egy jól sikerült cserét hajtott végre és a megzavarodott UTTE kiengedte kezéből a már biztos győzelemnek látszó találkozót. Az egriek győzelmével eldőlt a feljutás kérdése, hiszen a két vidéki csapatnak 2—2 győzelme volt, míg a pestieknek egy sem. A vasárnapi Eger—Szekszárd mérkőzésen igen érdekesen alakult az eredmény. Az első félidő közepén 13 ponttal vezettek a szekszárdiak, majd egy helytelen csere következtében erősen feljöttek az egriek, a félidőben már ők vezettek, majd a második félidőben erősen el is húztak s a mieinknek csak a mérkőzés végefelé sikerült felzárkózni. Az 1 pontos vereség tehát ilyen hullámzás után alakult ki. Az érdekeltek, a siker részesei a következőket mondják a két mérkőzésről: Szabó Ödön edző: — A Kinizsi Keksz ellen egy pillanatig sem volt vitás a győzelmünk. A csapatból elsősorban Borcsáné, Fertőszegi, Müller, Dajka és Varga játszott jól. Az egriek ellen sajnos egy helytelen csere miatt már biztos győzelmet változtattunk vereséggé. Véleményem szerint a találkozó első 15 percében eddigi legjobb játékát nyújtotta a csapat. 1—3—1-es zónát játszottunk, az egriek nem tudtak kibontakozni és már 13 ponttal vezettünk. Ekkor kihoztam a kezdőötösből Zádorinét, Borcsánét és Simont és az egriek ezt kihasználva percek alatt megfordították a mérkőzés állását. A második félidőben már idegesek voltak a lányok és a mérkőzés befejezése előtt másfél perccel az egriek még 14 ponttal vezettek! Ekkor rátértünk a letámadásra, olyan sikerrel, hogy rövid idő alatt is sikerült 13 pontot lefaragni a VrbeL A lelkesen küzdő, szimpatikus egriek megérdemelték a győzelmet, bár ha nincs a helytelen lecserélés 15—20 ponttal legyőzhettük volna őket. Remélem, hogy sikerül megkapaszkodnunk az NB 11-ben. Borcsa Károly szakosztályvezető: Általában megállapítható, hogy a vidéki csapatok jobban felkészültek, mint a fővárosiak, s emellett sokkal lelkesebben is játszottak. Bízom benne, hogy a csapat a 9. helyet megszerzi és elkerüli a kiesést. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a hazai mérkőzéseken sikerüljön itthon tartani a pontokat. Remélem, hogy a lelkes szekszárdi közönség buzdításával hozzájárul a jó szerepléshez. Simon Zsuzsa csapatkapitány: — Természetesen nagyon izgultunk. A Kinizsi Keksz ellen mi kaptuk az első kosarat, de aztán elhúztunk és elég simán győztünk. Az egriek a mérkőzés előtt azt mondták, hogy kár hajtanunk, mert már úgyis biztos a feljutás, de ők azért az egész mérkőzés folyamán lelkesen és teljes erőbedobással játszottak. Nagyon örülök, hogy újból sikerült az NB 11-be jutás. Az idegileg és fizikailag fárasztó küzdelemsorozat után a csapat most egyhónapi pihenőt kap, majd kezdődik a felkészülés, most már az NB 11-es bajnokságra. Íme a 11 csapat, melyet Szekszárdon látni fogunk: MAFC, Bp. FÜSZÉRT, Bp. Előre, Sopron, Komárom, Győr, Kecskemét, Szolnok, Nagykőrös, Békés és Eger. Szeretnénk, ha közülük jópáran a pontok nélkül utaznának haza. Gy.