Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

4 Asszonyoknak — i«nyelcre«se Válasz női olvasóinknak a K. M. dombóvári olvasónk következő vitás ügy eldöntését kérte szerkesztőségünktől: »Néhány nappal ezelőtt vásá­roltam egy hálókabátot, amiért több mint 200 forintot fizettem. Sajnos egy számmal kisebb kell annál, mint amit vásároltam. De ezt csak odahaza vettem észre. Visszaviszem és kicserélik — gon­doltam és másnap elmentem, hogy az üzletet lebonyolítom. Leg­nagyobb meglepetésemre az el­árusítónő nagyon udvariasan közölte, hogy a hálókabátot nem cseréli ki kisebbre, ezt nem sza­bad. Miért nem szabad — kérde­zem. Hiszen X esetben előfordul, hogy visszacserélnek cipőt, téli­kabátot, sőt még rádiót is. Miért éppen fehérneműt nem cserélnek vissza?. Kedves K. M. Őszintén meg kell mondani, a mi véleményünk egyezik az elárusítónőével. He­lyesnek és igazságosnak tart­juk­, hogy az üzletben sem Öntől, sem mástól nem veszik vissza a már egyszer elvitt fehérneműt. Utána néztünk, erre rendelet is van, amivel mi a magunk részé­ről teljes egészében egyetértünk. Hogyan lehet a nylonharisnyát tartóssá tenni? Ezt a furcsán hangzó kérdést B. Erzsébet tol­nai olvasónk intézte szerkesztő­ségünk nőrovatának vezetőjéhez. Garantált receptet erre mi sem adhatunk. Ellenben tapasztala­taink alapján elmondhatjuk, hogy a nylonharisnya tartósságát igenis meg lehet hosszabbítani, mégpedig a következőképpen: a használatban lévő harisnyát taná­csos minden este legalább egy órán át vízben áztatni, utána ki­mosva megszárítani. Ezt a mű­veletet abban az esetben is ta­nácsos elvégezni, ha a nylonha­risnyát nem használjuk minden nap. Néhány jó tanács A manikűrözött köröm két hétig kifogástalan marad, ha mosakodás után nemcsak a kezet, de a körmöt is bekenjük krém­mel és a köröm körüli bőrt ruhá­val visszafelé maszirozzuk. Ha nincs idő fodrászhoz menni,­ ­hajvízzel nedvesítsük be hajunkat, nyomkodjuk be a hullámokat és a haj felgöndörödő végét fésüljük rá egy vattából készült hengerre. A haj percek alatt száraz és is­mét hullámos. Ha a nyakunk bőre nem sima, 14 naponként lenmagliszt-boroga­­tást rakjunk rá, mert a lenmag a bőrnek fontos F-vitamint tartal­maz. Veszünk 100 gramm gyógy­szertárban kapható lenmaglisztet, vastag pépet főzünk belőle és­ hűlni hagyjuk. Langyosan, késhát­­vastagon a nyakunkra kenjük és 20 percig rajtahagyjuk. Lemossuk és krémmel vékonyan bekenjük a felpuhult bőrt. Tökéletesen tiszta lesz a fogunk, ha esti fogtisztítás előtt meg­eszünk egy almát, vagy pedig né­hányszor citromba harapunk. Utána azonban mindig bőséges vízzel öblítsük ki a szánkat és ke­féljük át fogkefével a fogsort. Fazékban árusított konzervek Egy amerikai cég az utóbbi időben új csomagolásban hozza forgalomba zöldség-, hús- és gyümölcskonzerveit. Az új cso­magolás olyan alumínium kon­zervdoboz, amelyben a konzervek felmelegíthetők, vagy akár meg­­főzhetők anélkül, hogy azokat ki­bontanák. A dobozokat, mint »ki­szolgált fazekakat« azután egy­szerűen el lehet dobni, a házi­asszonyoknak nem kell a főző­edényt elmosogatniok. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az ausztráliai nők mindenben verik a férfiakat Az ausztráliai Queensland-ben a nők alaposak, bebizonyították, hogy legalább annyit érnek, mint a férfiak. Egy 46 éves nagymama máso­dik helyen nyert abban a ver­senyben, amelyben egy 3023 láb magas hegyet kellett legrövidebb időn belül megmászni. Egy húsz­éves fiatal lány ugyanazon a hé­ten különös tevékenységben ért el bajnokságot: ő lett a világ leg­jobb női favágója. De ez még nem minden. Egy másik asszony részt vett a cu­kornád-vágók versenyén és bri­gádja az ő segítségével első lett és a legtöbb pénzt kereste ezzel a rendkívül nehéz munkával. A végső csapást az ausztráliai férfiak önérzetére az mérte, hogy egy biztosítótársaság megállapítá­sa szerint az ausztráliai nők jó­val tovább élnek a férfiaknál és ezért alacsonyabb díjat kell fi­zetniük az életbiztosításért. Károsak-e az egészségre szobanövényeink ? Gyakran felvetődik a kérdés, hogy a növények tartása a szo­bában nem káros-e az egészségre, mivel a növények csak nappal, vi­lágosban lélegzenek, asszimilál­nak, vagyis a levegőben lévő széndioxidot felveszik, a szenet visszatartják belőle, és más ve­­gyületekké alakítják át, miköz­ben oxigén szabadul fel és távo­zik el belőlük. A sötétben, tehát éjjel a növé­nyek éppúgy oxigént fogyaszta­nak és széndioxidot bocsátanak ki magukból, akárcsak az em­ber. Egy francia író: A növények élete című könyvében azt írta, hogy »egy roskadásig teletöltött virágállvány csöppet sem hasz­nál a hálószobának, sőt ellenke­zőleg, az a hatása, mintha eg­­­gyel több személy aludnék a szo­bában«. Megnyugtató azonban, hogy olyan rendkívül csekély a növények oxigénfogyasztása, hogy komolyan nem is jöhet számítás­ba. Három-négyezer, sőt ennél is több cserepes növényt kellene a szobában tartani, hogy ezek annyi oxigént fogyasszanak, mint amennyire egy embernek szüksé­ge van, vagyis ennyi növény je­lentene még egy hálótársat. Már pedig egy szobában száz növényt is bajos lenne elhelyezni. Cserépben tartott növényt te­hát bátran helyezhetünk el a háló­szobában is, tízet, húszat, vagy ennél is többet. Nylon, perion, bánion Műszálból készült ruhaneműnk tartósságát úgy őrizzük meg, ha egy-két napi viselés után először is langyos vízben, színenként cso­portosítva kiöblítjük őket. Friss, körülbelül 40 fokos (a kéznek kellemesen meleg) vízben a mo­sószert szétkeverjük és a ruha­neműt két tenyerünk között nyomkodva mossuk. Dörzsölni nem kell! A mosólét gyakran cse­réljük át az anyagon. Közönsé­ges mosószappant ne használ­junk, mert az a bedörzsöléskor felkócolja a szálak felületét, és elszürkíti az anyagot. Legalább kétszer mossuk és kétszer öblít­sük, ne facsarjuk, hanem nyom­kodjuk ki belőle a vizet.­ Blúzt, kombinét, férfiinget, női ruhát akasszunk sima vállfára, simítsuk ki a nyakát, elejét és a kézelőjét. A férfiing gallérjába még vizesen tegyük bele a mere­vítőt. Pulóvert sima deszkalapra terítve, alakjára húzogatva. A harisnyákat göngyöljük száraz törölközőbe, a víz nagy részét nyomogassuk­­ , és a törölközőt a harisnyákkal együtt terítsük zsinórra. KALAPDIVAT Gyermekjáték kölcsönző­ ben és Norvégia egyes városaiban is. Legújabban Kopershágában is berendeztek egy gyermekjáték kölcsönzőt, ahol 4—12 éves fiúk és lányok számára játékokat és babákat adnak kölcsön és egyút­tal a játékok megbecsülésére is megtanítják a kicsinyeket. A já­tékokat egy hétig tarthatják ma­guknál és aki kölcsönző­ jegyével bizonyítani tudja, hogy 20 héten keresztül 20 különböző játékot rendben visszahozott, egy játékot kiválaszthat és végleg megtart­hat. A legnehezebb problémát a ba­bák okozzák, mert hiszen a kis­lányok sokszor nagyon ragasz­kodnak babáikhoz. Ezért próba­időre megkapják a babát és két­hetenként — összesen három íz­ben — be kell mutatniuk, hogy a kölcsönzőben ellenőrizhessék, rendesen bánnak-e velük. Amen­­nyiben az eredmény kielégítő, a kislányok a babáról »örökbefo­gadó levelet« kapnak és megtart­hatják. Los Angelesben már 1934-ben létesítettek gyermekjáték köl­csönzőket Hasonló intézményeket állítottak fel most Nyugat-Berlin­ 1959. október IC. „C £ © BÄ” a bajmádi határban Végre! — állapítja meg az em­ber, amikor meglátja, hogy a vég­telennek tűnő kukoricatáblában gép töri a jól kifejlett csöveket, lekaszálja és ízekre szaggatja a kukoricaszárat. — Ott tartunk, hogy az egyik legnagyobb gondot okozó mező­­gazdasági munka, a kukoricabeta­­karítás is, gépesítve lesz mahol­nap minden nagyüzemben — mondja Kovács János, a Kajmádi Állami Gazdaság igazgatója. Csakugyan maholnap, mert azokból a kukoricát betakarító kombájnokból, amelyekkel a Kaj­mádi Állami Gazdaságban dol­goznak, még nem sok van. Nagy reményekre jogosít, hogy a ma­gyar gépgyártó iparnak ez a leg­újabb remeke beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. A csodaként emlegetett masina letöri a csöve­ket (nem fosztja meg), a szárat levágja és egyúttal le is silózza. Ez a magyar kukoricakombájn. A gazdaságban dolgozik egy másik kukoricát betakarító gép is, ame­lyet Amerikából importáltunk. Ez megfosztja a kukoricacsöveket, letöri azokat és a szárat levágja. De utána mennie kell egy másik gépnek, amely a levágott szárat összeszedi. — Mennyi a kukoricakombájn napi teljesítménye? — kérdeztük az igazgatótól. •­­ Ezt még nem tudjuk, a gépet kísérleti céllal üzemeltetjük. Az általa végzett munkaműveletek idejét mérjük és az erre illetéke­sek ezeket összegezik, feldolgoz­zák. A gépet a közeljövőben mu­tatjuk be a szocialista nagyüze­mek képviselőinek és ekkor már szolgálhatunk olyan adatokkal is, hogy mennyi a teljesítése, mennyi kézi munkaerőt lehet megtakarí­tani üzemeltetésével. A fentiekkel kapcsolatban ér­demes megemlíteni, hogy a Kaj­mádi Állami Gazdaságban már az idén mind a 230 holdon termelt kukoricát géppel takarítják be. A termés kiválónak mondható. Azon a 83 holdas táblán, ahol egyáltalán nem kapáltak (vegy­szerrel irtották a gyomokat) 54 mázsa csöves tengerit adott egy­­egy hold. A gazdaság összkukorica termése is megközelíti az 50 má­zsa holdankénti átlagtermést. Ezt a közepesnél jobb termést a gé­pek kifogástalan minőségben ta­karítják be. Újbor... ó bor, jó egészség — így’ szól a közmondás, de né­­hányan, különösen mostanában hozzáteszik: újbor, még jobb egészség. S mivel lehet ezt job­ban bizonyítani, mint azzal, hogy emelkedik a hangulat ilyen­kor, előkerülnek régi-régi tré­fák, ősrégi események. Ősrégi eseményekről beszéltünk és nemhiába, mert immár százéves történeteket hallottunk Mado­­csán az újbor ízlelése közben. Köztudomású, hogy a bor ki­sebb mennyiségben határtalan önbizalmat ad az embernek. Azt is tudjuk, hogy később, a mese szerint hogyan lesz a borivó emberből oroszlán, majd majom s még később disznó. Nos, az alábbi esetek még ab­ban a stádiumban történtek, amikor határtalan önbizalmat adtak az illető atyafiaknak a lehajtott iccék. — Tamás János — így szól a krónika — jó száz évvel ezelőtt élt Madocsán. Szegény, de fur­fangos ember hírében állt. Erre meg is volt minden ok. Egyszer is mi történt? Tamás Jánost — akinek otthon alig volt egy vál­tás ruhája — a pesti kikötőben látjuk viszont. Előkelő öltözékben, messzelá­­tóval a nyakában kiállt a kikö­tőbe, s váltig kukkerolta a höm­pölygő vízfolyamot. Felkeltette ezzel az ott tartózkodó kupecok, cenzorok figyelmét. Hol az egyik, hol a másik ment oda hozzá, kérdezni, mit vár? Barátunk, Tamás János fenn­­sőségesen magyarázta, hogy né­hány hajóját várja telve búzá­val, s nem tudja elképzelni, mi­ért nem érkezett még meg. Az előkelő öltözék, a magabiztos fel­lépés megtette a hatást. A cen­zorok előre kezdtek vele alku­dozni a búzára. No, csak ezt vár­ta a mi emberünk. Addig sró­folta az árat — veszteni valója igazán nem volt, hisz egyetlen szem­ű búzával sem rendelkezett — míg hosszas alkudozás után a venni szándékozók jó summa pénzt olvastak le Tamás János markába, előlegként. Több sem kellett neki, rövide­sen illa berek, nád a kerek, bot­tal üthették a nyomát, mert elő­re tudnivaló, hogy a búzás uszály soha ebben az életben nem je­­­lent meg a kikötőben. Tamás János meg levetvén kölcsönvett, előkelő öltözékét, ró­kát nevetett a markába, haza­tért Madocsára. Még kétszer, egyszer káposztával, egyszer meg szénával csinálta meg e ka­pitális kunsztot. Tovább nem érte folytatni, mert már keres­ték. De voltak becsületes huncut emberek is ebben a falu­ban. Káposztát, szénát, disznó­húst akkoriban rengeteget szál­lítottak Pestre. Egy alkalommal is Sós Mihály és társai igen jó vásárt csináltak. Áldomást inni beültek egy nagy vendéglőbe. Már magasan szállt az elfogyasz­tott borok gőze a fejekben, ami­kor Sós Mihály előrukkolt a té­­májával. — Nekem olyan nagy pénzem van, hogy itt senki sem tudja felváltani — mondta olyan han­gosan, hogy mindenki meghall­hatta. Először csak megrökönyö­dött a társaság a csodálkozástól, hogy ilyen egyszerű parasztok­nál hogyan lehet annyi tenger pénz. Majd később faggatni pró­bálták, fogadkozni kezdtek vele. Végül a vendéglős lett a győz­tes, ő fogadhatott a Sós-társaság­gal. Nagy pénzt tett le a ven­déglős fogadása bizonyítására. Erre csak feláll Sós Mihály, s addig kotorászott a zsebeiben, míg egy darab egyfillérest elő nem halászott, s kitette felvál­tásra. Hát bizony ez olyan ,,nagy pénz” volt, hogy a ven­déglős bukszái ellenére sem tudta felváltani, váltig károm­kodott. Mondani sem kell, hogy leg­alább három napig ott ragadt a társaság, elitták a nyereményt az utolsó huncut vasig. Még ma is nevet a jól sikerült tréfán, aki hallja, hiszen a rég meghalt öre­gek leszármazottjai még élnek a faluban, s ilyenkor, újkor idején illő megemlékezni e jó ivó, tré­fás kedvű ősökről. (Szj Ahol a jövendő nő után nyomoznak Egy párizsi magánnyomozó iro­da kizárólag olyan eseteket vál­lal, amelyekben házasulandó nők, vagy azok szülei információkat akarnak beszerezni a »jövendő­beliről«. Az iroda nyomozói kimutatják a szóbanforgó vőlegény jelölt is­kolai múltját, régi barátait, sze­relmi kapcsolatait esetleges be nem vallott gyermekeit. Megálla­pításuk szerint minden öt vőle­gényjelölt közül egy n­em méltó a szerelmes leányzó bizalmára és az információk következtében »visszamegy a parti«.

Next