Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-16 / 243. szám
ISSi. október ifi. tOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A munkáshatalom a gyakorlatban Mit tapasztalunk a paksi járásban? Sokszor elhangzik: „Nálunk a munkásosztály van hatalmon, szövetségben a dolgozó parasztsággal”. Ebből következik az is, hogy különleges felelősség hárul a munkásosztályra az ország életének irányítása terén. Az államhatalom megtestesítői nálunk a tanácsok — ezen keresztül jut kifejezésre a munkásosztály hatalma. A minap erről beszélgettünk a paksi járási tanács vezetőivel: Beda József v. b.elnökhelyettes, Juhász József v. b.elnökhelyettes és Jancsó János v. b.titkár elvtársakkal. — Milyen tapasztalatok vannak e téren a gyakorlatban, mondjuk egy járás — ez esetben a paksi — viszonylatában? Az első, amit e téren tapasztaltunk, az az, hogy ezen nem számbeli arányt kell értelmezni. A tanácsok tagságának az összetétele a származás és a jelenlegi foglalkozásokat illetően azt tükrözi, hogy ott minden réteg képviselve van. Sőt, a járás sajátosságának megfelelően igen magas a parasztság képviselőinek, a szövetkezeti és egyéni parasztoknak a számaránya. A 601 községi tanácstag közül mindössze 30 az üzemi munkások száma és még a mezőgazdasági munkásokkal és kisiparosokkal együttvéve sincs számbeli többség. A járási tanácsban, ha a származást vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy az 56 járási tanácstagból 23 az üzemi munkás, mezőgazdasági munkás és kisiparos származásúak száma. A munkásosztály célkitűzése mégis érvényre jut minden egyes tanácsnál. Hogy egyebet ne említsünk, itt van most az egyik legfontosabb falusi munka, a termelőszövetkezeti átszervezés, a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítése. Több községben, mint például Sárszentlőrincen, a községi tanács aktív irányítója, szervezője és támogatója ennek a munkának. Hasonlót tapasztalhatunk a másik nagy jelentőségű és közérdekű feladat megvalósításánál, a községfejlesztésnél is. Az egész ország, főként a falu érdeke, hogy a parasztság erőteljesebben vegye ki részét a speciális helyi problémák megoldásából, mert ez könnyítést jelent népgazdaságunknak s ezáltal egyes helyi feladatok megoldására korábban kerülhet sor. Sok helytelen nézet volt ezzel kapcsolatban a járásban, nem is sikerült minden községben egy időben községfejlesztési alapot létesíteni — de az idén már minden községben van, a tanácsok mindenütt megszavazták azt. Sőt, a hozzájárulás mértéke az idén sok községben nagyobb, mint az előző években. • Hol jutott itt kifejezésre a párt vezette munkásosztály szerepe? Több helyen közvetlenül is tapasztalható a munkások szerepe. Hertrich József konzervgyári munkás —egyben párttitkár is — például munkásokból álló agitációs csoportot irányított az egyik községbe, s a tanáccsal, pártszervezettel karöltve jelentős szerepük volt abban, hogy a község szövetkezeti község lett. Ez természetesen nem lehet általános, hiszen a járásban alig van üzem és munkásság. A legáltalánosabb, — és ez örvendetes, megnyugtató a jövőre nézve —, hogy többségében olyan embereket választottak a tanácsba, akik öntudatosak, egyetértenek szocializmust építő társadalmunk célkitűzéseivel s tudják, hogy a nép bizalma tettekre, tevékenységre kötelezi őket. Ezek között van pedagógus, tanácsi függetlenített apparátusban dolgozó, orvos, no meg természetesen igen sok egyéni dolgozó paraszt, akik nemcsak a községfejlesztést illetően gondolkodnak helyesen, hanem a termelőszövetkezeti mozgalomról is. Ezek igyekeznek például tanácsüléseken meggyőzni azokat, akik esetleg nem reálisan gondolkodnak az egyik-másik intézkedésről. Ezzel kapcsolatban egybehangzóan az volt a paksi járás vezetőinek véleménye, hogy sokkal jobb a helyzet, mint a múlt évi választások előtt: a tanácstagság szilárdabban támogatja pártunk és kormányunk célkitűzéseit. Példának említették Paks községet, ahol évekkel ezelőtt bizony nem kis munkába került, mire a tanácstagság többsége helyesen foglalt állást egyik-másik kérdésben. Ma is van vita néha a javaslatoknál, sőt ellenvetés is, de a többség reálisan, helyesen gondolkodik és foglal állást — az ő akaratuk érvényesül. Dunaföldváron a községfejlesztési százalék felemelésénél voltak nagy viták. A tanácstagság végül is a helyes álláspontot juttatta érvényre — megszavazta a felemelési javaslatot. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden rendben van a paksi járásban e téren. Sajnos, olyan eseteket is tudtak bőségesen sorolni, amikor például a munkás tanácstag nem sokkal tesz többet annál, hogy részt vesz a tanácsüléseken, esetleg ott elmondja választói panaszát. A munkásokra általában jellemző harcos kiállás, aktív tevékenység a feladatok megoldása érdekében, hiányzik belőlük. Ezek kifogásolhatók, hiányosságok, de szerencsére nem ezek a jellemzőek, hanem az, hogy mindenütt biztosítva van a párt és kormány— a munkáshatalom — célkitűzéseinek a megvalósítása. B. E. Film az amerikai építkezési tapasztalatokról Szovjet filmoperatőrök rövidfilmet készítettek a Moszkvában rendezett amerikai kiállítás nagyobb pavilonjainak építéséről és összeszereléséről. A film megismerteti a nézőt j különböző érdekes szerkezeti megoldások, újfajta szerszámok, új szerelési eljárások alkalmazóval. Célja, hogy számos egyszerű és olcsó amerikai szerelési eljárást a szovjet építészeti szakemberek is átvehessenek. A film egyes fejezetei a főpavilon építését, a kerek-pavilon és a cirkoráma épületének szerelését mutatja be. r L SORON KÖVETKEZIK a Mars és a Venus írta: B. Kukarin, a fizikai-matematikai tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája csillagászati tanácsának elnökhelyettese is. Harmadszor, az űrhajónak nem másodpercenkénti több kilométeres sebességgel kell a Hold felületére (vagy más bolygóra) ereszkednie, ami elkerülhetetlenül az űrhajó pusztuláshoz vezet, hanem másodpercenkénti néhány méteres sebességgel. Következésképpen speciális fékezőberendezésekre van szükség. De ez már műszaki kérdés, s mi tudjuk, hogy manapság ennél sokkal bonyolultabb műszaki feladatokat is eredményesen meg lehet oldani. Ha embert szállító űrhajót indítunk útjára, akkor annyi üzemanyag tartalékkal kell rendelkeznie, hogy elhagyhassa a Holdat (vagy más bolygót) és visszatérhessen a földre. Eközben figyelembe kell venni, hogy más bolygókon, legalábbis kezdetben, nem lesznek olyan rakéta kilövő pályák, mint a Földön. Következésképpen a röppálya pontosságának biztosítása érdekében útközben kell majd helyesbíteni a repülési utat. Ehhez viszont további energetikai erőforrásra van szükség. Végezetül biztosítani kell, hogy a rakéta veszélytelenül szállhasson le a Föld felületére. Szerencsére, a Földnek sűrű légköre van és itt elképzelhető a fékezés reaktív eljárásának kombinálása az aerodinamikus eljárásokkal. Mint látjuk, az ember űrrepülése nagyon bonyolult, de semmi okünk kételkedni ennek megvalósulásában. Még egy lényeges kérdés van hátra: az emberi élet más bolygókon. Nagyon valószínű, hogy a más bolygókra kerülő jövőbeli embereknek be kell hatolniok eme égitestek kérgének belsejébe, ott hermetikus feltételeket kell majd megteremteniük és az ott létesített helyiségeket levegővel kell majd megtölteniök, amelyeknek sűrűsége megfelel a földi levegő sűrűségének. A bolygók felületén speciális, légmentesen záródó készülékekkel közlekedhetnek majd. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ezt a problémát műszakilag megoldjuk. A világűr és a legközelebbi bolygók meghódítása kétségtelenül igen sok érdekes felfedezéshez vezet majd, olyanokhoz, amelyek lényeges szerepet játszanak az emberiség fejlődésében. A szputnyikok és a rakéták már eddig is annyi új információval szolgáltak, hogy sok folyamat lényegére vonatkozó eddigi nézetet felül kell vizsgálnunk. A továbbiakban korlátlan lehetőségek várnak reánk az új törvényszerűségek kutatása terén, meg kell majd oldanunk a tudomány olyan alapvető kérdéseit, mint az anyagfejlődés, az élet keletkezése és fejlődése, a legközelebbi bolygók belsejének tanulmányozási lehetősége és az ott lévő hasznos ásványok felhasználási lehetősége. (Vége.) * I Erről is beszélni kell Változtak az idők Az elmúlt napok egyikén idős nénikével beszélgettem. Még a szokásos „hogy s mint van?” kérdést is alig bírtam kimondani, már lelkendezve újságolta, hogy milyen jó is most neki. Betöltötte a korhatárt és most nyugdíjba ment. — Milyen mások most a körülmények, az emberek — tette hozzá. — Én, az egyszerű szakácsnő nyugdíjba mehetek — folytatta —, mint régen valami afféle. Kár, hogy nem volt ott, amikor búcsúztattak. A pártszervezet, a szakszervezet, a vállalat vezetősége ajándékokkal kedveskedtek, őszintén mondom, nagyon meghatódtam... És ment tovább, de nem hazafelé, hanem a vállalathoz. — Nem tudok otthon maradni — mondta már jónéhány lépéssel elhaladva — mindig be'benézek hozzájuk, segítek amit tudok. Amint én is továbbmentem, az öreg, boldog nénike helyébe akaratlanul szegény jó Feri bácsimat képzeltem. Együtt segédeskedtünk jó húsz évvel ezelőtt egy rőfös boltban. Feri bátyám már a hatvan felé jár, egyedülálló, özvegy ember volt. Ő állt egyszer így válaszúton előttem. Agyonstrapált lábaival, fájó derekával már bizony nem tudott olyan frissen pattogni, mint ahogy akkoriban kellett volna. Meg nem is lehetett valami jó napja, s így megtörtént a baj. Főnökünknek nem tetszett, ahogy az öreg egy vevőnkkel bánt. Szó szót követett, s az öreg egyre kétségbeesettebben védekezett a főnök egyre dühösebben ordított. Mit részletezzem, kirúgta. Volt akkor is törvény, de mi haszna, csak arra volt jó, hogy ez megtörténhessen. Igen, a törvény is hozzájárult, hogy az én Feri bátyám munka nélkül maradt. A főkolompos azonban a főnökünk volt, aki csűrte-csavarta azt a törvényt, amely szerint végkielégítés jár a hosszú éveket eltöltött alkalmazottnak, ha megválik helyétől. Mily boldogan számolgatta ő is, 10—20—30 év szolgálat után mennyit kaphat, mit kezd majd vele, hogy valami támasza legyen. Ez mind kútba esett, s öreg barátom mehetett panaszra ahova akart. A főnök ezért talált a kákán is csomót, hogy ezt a pénzt megspórolhassa. Mily két különbség az én boldog mostani ismerősöm és a képzeletemben előforduló kép: öreg barátom könnyes szeme, keserű szavai: „mi lesz velem?” Ha még akkor nem tudtam neki válaszolni, most már meg nem tudok, hisz nem él, de hogy így elmondtam, én is jobban tudok örülni a nénikével, s a többi hasonlókkal, szerencsére változtak az idők. (Sz) #1 alacsonyi képeslap először a táj pompája nyű*“ gőz le: a hegyoldalról úgy tárul elénk a Balaton, mint egy roppant tükör. Pereekig állunk szótlanul, a kőkorlátnak dőlve. Lengyel vendégünk, aki a hosszú úton, amíg ideértünk, mindenütt »pusztát« sejtett, most megilletődve nézi a mélyben kitáruló víztükröt, mely kékesen csillog a délutáni fényben. Ez tehát Badacsony; a táj tele van emlékkel, történelem és költészet fonódik egybe s szívesen látott vendégünknek erről kellene számot adnunk. — Szorgalmasan jegyez, mert az élmény rögtön témává alakul benne, nos, igyekezzünk pontosak lenni. Csobánc mellett jöttünk el, s azóta elfogódott zavarban vagyok. Kisfaludy versét fordítottam német prózára: Ülj mellém a kandallóhoz, fel van szítva melege... A kísérlet kudarcba fulladt, a naív sorok, amelyek mindig megdobogtatják szívünket, esetlenül, majdnem otrombán hatottak németül s láttam, hogy Schigniew csak udvariasságból bólint rá, hogy szép. Mentsük hét, ami menthető: gyorsan ledarálom Kisfaludy badacsonyi regényét, a Kesergő és Boldog Szerelem megható történetét, s most derül ki, hogy ebből a szerelemből végtére minden romantika hiányzik, alig lehet róla mit mondani. Zavartan elhallgatok, Sbighiew vállat von, s egyelőre nézzük a tájat és iszogatjuk a kitűnő bort. Tudom, adósa vagyok lengyel írótársamnak; ő csak látja a tájat, én költészetét is érzem. Persze ez a táj sajátosan Kisfaludyhoz kapcsolódik, végeredményben minden őrá emlékeztet itt. Pedig világirodalmi mértékkel mérve nem is volt jelentős költő, nevét a nagy Larousse meg sem említi. S egyáltalán, jó költő volt-e? A Himfy, néhány strófájától eltekintve, bizonyos eléglapos, érdektelen olvasmány, a magyar előidők regéi pedig inkább mosolyra, mint elismerésre késztetnek. Bizonyára más a titka, talán épp az, amit idegennel meg sem tudunk értetni, hogy költészetével átitatott egy tájat, ahol nemcsak pincéje és lakószobája, hanem mindenét idézi. A parti nyárfa és a nyárvégi alkonyat, amely akaratlanul is a »bereknek gyors kaszásit« juttatja eszünkbe. Scigniewnek semmit sem juthat eszébe, az én hosszú és aprólékos magyarázkodásomból próbál halvány képet alkotni egy régi magyar költőről, akit Kisfaludy Sándornak hívtak. A kísérlet nem sikerül, s végképp reménytelenné válik, amikor belépünk a Kisfaludyházba. Emléktárgyak helyett régi lim-lomok, tarka összevisszaságban, hogyan is alakulhatna ki ezekből egy sajátosan magyar költő képe? Igen, igen, — nem volt nagy költő s az úgynevezett Himfystrófát épp könnyedsége teszi nehézkessé. Ha sokáig olvassuk egyhuzamban, mintha vonat zakatolását hallanánk. Nem volt narv költő, de a hegyoldalban már érik a szőlő s most mégis az ő sorait mondjuk magunk elé a badacsonyi szüretről. Lengyel barátunk mit sem tud erről. Nézi a tájat, felírja a hegyek nevét, aztán ezt mondja: — Jó ez a badacsonyi bor. — Igyunk még egy pohárral? — Óh, bitte sehr... CSÁNYI LÁSZLÓ Termelőszövetkezeti fiatalok A németkéri Ságvári Termelőszövetkezet növénytermelési brigádjának tagja a 17 éves Vinkovics Jóska. Eddig 340 munkaegységet szerzett magának jó munkájával. Szabadidejében sportol, a községi ifjúsági labdarúgó-csapat jobbszélsője, Takács Kató még alig 16 éves. Idén március óta dolgozik a nénémetkéri Ságvári Termelőszövetkezetben. Eddig 197 munkaegységet mondhat magáénak. Kató tint’ni szeretn? ». ■ V- évben jelentkezni akar a Mezőgazdasági Technikum levelező tagozataik