Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
} Új típusú cellulózüzem Osztrolenkában Osztrolenka — nevét jól ismerjük a történelemből, sőt a magyar irodalomból is, hiszen Petőfi Sándor örök emléket állított egyik versében Bem apónak, „Osztrolenka csillagáénak. Ez a lengyel kisváros a sajátos folklórral rendelkező Kurpie-vidék központja. A varsói vajdaság egyik járási központja, tizennyolcezer lakossal, Varsótól északkeletre, a Mazuri-tavak felé vezető forgalmas országút mentén. Három tényező: a víz, az erdő s a gyengén fejlett ipar döntötte el a város jövőjét: azt, hogy Oszrolenkában cellulóz- és papíripari kombinát létesül. Az építkezés 1957-ben indult meg. Két év elteltével üzembe helyezték az első termelő részleget, megindult a papírzsákok gyártása. Osztrolenkai papírgyár ennek az iparágnak legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt üzeme egész Lengyelországban. A termelést úgyszólván teljesen automatizálták. A farönköket gépesített berendezés emeli fel, gépek hántják le róluk a kérget, majd darabokra hasogatják. Mindenféle termék gyártása automatizálva van, az ember mindössze irányító szerepet tölt be. A papírgyár évente kb. félmillió köbméter faanyagot használ fel. Közismert, hogy a papírgyárak a folyók és tavak vízét leginkább szennyező üzemek közé tartoznak. Osztrolenkára azonban ez sem vonatkozik. A szennyvízcsatornák vegyi és mechanikai tisztítóberendezésein kívül itt helyezték üzembe Lengyelország legelső biológiai tisztítórendszerét, amely a szennyeződés elleni harcban baktériumokat alkalmaz. Részlet az új típusú cellulózüzemből. TOT,VA MEGYEI VEPÜJSÄB UTAZUNK, UTAZUNK in . ^ a föníciaiak. Utaztak utaztak a görögök, utaztak a rómaiak, utaztak a spanyolok. Minden kor emberének megvoltak a maga utazási vágyai, élményei, próbálkozásai. Odisszeusz útikalandjaiban az ókor sokszínű világa rajzolódik ki. A föníciaiak utazásai a kereskedelem és pénz kifejlődésével forrtak össze. A nagy felfedezéseket eredményező utazások mögött ott húzódott az aranyért és gyarmatokért folytatott hajsza. Nagy Sándor és Napóleon mint hódító, világuralomra törő, utazott ezer kilométereket. És utazik a ma embere is. Ám az utazás fogalma tartalmilag megváltozott. Annak idején rendszerint csak egy-egy vakmerő ember kelt útra, kis csoportjával, s nagy tömeg csak hallgatta az utazók pazar élményeit. A hadjáratok során ugyan sok ezer katona „taposta” a kilométereket, hagyta maga mögött az országhatárokat, de is csak egy kis töredéke volt az érintett terület összlakosságának. Az emberek zöme egész életén át sem igen jutott tovább a szomszédos településnél. Még a vagyonos rétegbeliek is nehezen szánták magukat nagyobb útra. Jellemző, hogy például a király, aki azzal dicsekedhetett, hogy birodalmában sohasem nyugszik le a Nap, mert az európai földrészen kívül kiterjed az amerikai és ázsiai kontinensre is, ő maga sosem járta be birodalmát. Korunk utazása ezzel szemben tömegutazás. Nincs olyan népréteg, amelyik ne utazna. Méghozzá nem is csak egy-egy útra „vállalkozunk”, hanem többékevésbé elég rendszeresen. Ebből következik, hogy ma egy átlagember többért utazik évente, mint amennyit 200 évvel ezelőtt egy uralkodó egész életén át. Nincs olyan szegény népréteg, amely ne utazgatna. Egy-egy családból utazik a papa, a mama, a nagypapa, a nagymama, de a gyerekek is, az óvodáskorú gyermek már megismerkedik az autóbusszal, vonattal. A közlekedési technika volt% lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillílimillllllllllllinú17106 fejlődése tette ezt lehetővé. pár. Földtekénket, és természetesen országunkat is, pókhálószerűn át, meg átszövik a vasútvonalak, repülő-, hajó-, autóutak ezrei. Száguldanak az utasokat szállító járművek. A közlekedésről készült statisztikák pedig állandó növekedésről tanúskodnak. Már régóta beszélhetünk tömegutazásról, de ez is tovább duzzad, mint valami áradó folyam. Nézzünk csak néhány országos adatot! A közforgalmú vasutak Magyarországon 1960-ban 485 millió, 1961-ben 492 millió, 1962-ben 523 millió utast szállítottak. Ugyanezekben az években az autóbuszutasok száma így alakult: 236 millió, 266 millió, 289 millió. A városi autóbuszközlekedésre, tehát a viszonylag nem nagy távú, mindössze néhány kilométeres utazásokra 1937-ig visszamenően találtunk pontos statisztikai adatokat. 1937-ben Magyarországon a városi buszok 31,5 millió utast szállítottak. Ez a szám 1950-ben már meghaladta a 100 milliót, 1954-ben a 200 milliót, 1958-ban a 300 milliót, 1962-ben pedig már 479,6 millió volt. jó képet kapunk, ha E rtMCKBS szűkebb környezetünkben, Tolna megyében vizsgáljuk az utazások egyes területeit. Napjainkban a legszembetűnőbb fejlődés az autóbuszforgalomnál tapasztalható. A ties számú AKÖV-nél a minap közölték, hogy 1966-ban, tehát a múlt évben, 1,1 * millióval több utast szállítottak, mint 1965-ben. Egy év alatt tehát csak a növekedés ennyi, egy viszonylag kis létszámú, és nem ipari jellegű megyében. A megye összlakossága negyedmillió körüli, tehát csak a plusz utazásokból is körülbelül négy jut minden főre, beleértve a csecsemőket is. Ha pedig az összutazásokat vesszük, kiderül, hogy minden egyes emberre esik egy autóbusz-utazás, minden hetedik munkanapon. Ehhez jön persze az ugyancsak nagyon gyakori vonatozás, személyautózás, vagy más alkalmatosságokkal való utazás. Ma már érdemes lenne külön mérni azt is, hogy egy-egy ember életének mekkora hányadát tölti utazással. Az autóbuszutasok száma évről évre erőteljesen növekszik. Ugyanakkor rohamos ütemben emelkedik a személygépkocsik, motorkerékpárok száma, tehát saját gépjárművel is egyre többen utazhatnak, s az autóbuszok iránti igény mégis növekszik. Sőt, évről évre korszerűsödik a megye területén az autóbuszpark, az AKÖV-öt mégis gyakran emlegetik keresetlen szavakkal, mert nem bírja megfelelően kielégíteni az utazási igényeket. A buszokról való lemaradás, férőhely miatt, nem is olyan elszigetelt jelenség. A perspektíva? — A felméréseink szerint — mondotta az AKÖV igazgatója — további utasforgalom-növekedéssel kell számolnunk. Semmi kilátás nincs arra, hogy belátható időn belül csökkenne az autóbuszok, mint közlekedési eszközök iránt az igény. Mi ennek szellemében igyekszünk dolgozni, tervezünk, fejlesztünk. Meg kell jegyezni, hogy Tolna megyében nem a népességi szaporodás okozza az utasforgalom növekedését. Sőt, új területek bekapcsolásáról sincs szó, mert Tolna megye községei már régóta össze vannak kapcsolva rendszeres autóbusz-, vagy vonatjáratokkal. Még a kültelki települések zöme is öt kilométernél közelebbi távolságra esik valamelyik megállóhoz. Egyszerűen többet utaznak áis emberek. De miért? Ennek országonként, ezernyi oka van. Világrészenként, megyénként másmás jellegzetességek figyelhetők meg, de van egy általános vonás: a társadalmi, gazdasági fejlődés teszi szükségessé a sok és állandóan több utazást. Tolna megyében az AKÖV például nagy számban szállít diákokat. Részben a középiskolákba, a körzetesített helyeken pedig a központi iskolákba. De ezerszámra szállítja a munkásokat is munkahelyükre, az ipari üzemekbe éppúgy, mint a mezőgazdasági munkahelyekre. Rendszerint utazással jár az egészségügyi ellátás, a közigazgatás, a bevásárlás, a családi, rokoni, jóbaráti kapcsolatok ápolásáról nem is beszélve. Utazunk reggel, utazunk délben, utazunk este, utazunk éjszaka. Állandóan. , BODA FERENC 4 WilftMN,•I «muH imrzäi ~Az emberekben állandóan növekkedett az utazási igény, s ennek nyomán állandóan kutatták, keresték a gyorsabb, kényelmesebb közlekedés lehetőségeit. Ezért szereltek a csónakokra, hajókra vitorlát, s később motort, így is. Évái rótta fel a fabiciklit a gumi-FEJEZETEK VRONAV 7-AL NAPLÓJÁBÓL a kerekes, ezt pedig a motorkerék- — 55 — Július közepe táján két nyomozóm, Fáber Rezső és Miakich Ernő, lefogtak egy Szatymaz felől Szegedre átszökött zsidót, akiről azt jelentették nekem, hogy Árpássynak hívják (valószínűleg Gerstenkomnak hívták azelőtt), és Kun Bélának a futárja. Legjobb délutáni álmomból felverve lementem az alagsoriba. De már a lépcsőn hallottam a zajos vitatkozást. A következő nap kezdődött meg a komolyabb vallatás, melyet Bibó Dénesire bíztam. Másnap délben igen meleg időben érkeztem haza, amikor a lépcsőházban ismert üvöltő hangok ütötték meg fülemet, melyek a szuterénból jöttek. Bibó jelentette: Árpássi megtört, és mint kijelentette, nekem be fog vallani mindent. Erre csakugyan kíváncsi lévén, lementem az alagsorba, hogy vajon mit fog ez a szélhámos mondani. Ezen helyiségben még pokolibb meleg uralkodott, mint kint, miután a laboratóriumban úgy az ajtót, valamint az ablakokat zárva kellett tartani, pedig a nap reggeltől estig melegen tűzött ezen utóbbiakra. A fogoly az asztalon ült gúzsba kötve. Ezen módszer, melynél a delikvensek igen hamar behódolnak, a következőkből áll: Ülő, illetve guggoló helyzetben a térdek az állig lesznek feltolva, a lábak bokában, a kezek pedig csuklóban szorosan egymáshoz kötve, a karok annyira meg lesznek hajítva, hogy úgy a térd, valamint a könyökhajlásokon keresztül egy erős dorongot lehessen keresztül csúsztatni. Az ilyen kényszerhelyzetet különösen kövér, pu / — 56 — ha emberek nemigen bírják el huzamosabb ideig. Ezért kezesebbek lesznek, és még azt is bevallják, amiről nem is tudtak vagy amit el se követtek. Árpásainak azonban nemcsak a gúzs egyedül vált tűrhetetlenné, hanem az a sok millió légy is, amely ebben a helyiségben zümmögött, és a nyaklevesektől felduzzadt kék és zöld pofájára ültek, melyet Bibó ezenfelül gondosan még porcukorral is behintett. A zsidó, mozdulni nem tudván, tehát fúvóssal iparkodott a legyeket elkergetni, de azok ülve maradtak továbbra is az orra hegyén. Amikor ez a tehetetlen hústömeg, akiről patakokban folyt az izzadtság, engemet meglátott, akiről a kapott nyakleves óta már tudta, hogy ki vagyok, rimánkodni kezdett — oldasson fel, őszintén be fog vallani mindent. Árpássi, aki kb. 3 órát töltött ebben a pózban, miután feloldattam rajta a köteleket, jó ideig kiegyenesedni nem tudott, csupán alázatosan hálálkodott. Később, amikor ismét összeszedte magát a feltett kérdésekre megint csak hazugságokba és ellentmondásokba keveredett. Ezután pedig a kifáradt Bibó helyett Orosz Gyurka frigyot rendeltem ki ezen megátalkodott szélhámos további kezelésére. Orosz a következő módszert alkalmazta: amíg a maga elé tartott noteszéből a legfurfangosabb és legfogósabb kérdéseket intézte Árpássdhoz, a 1967. január 12.’ ll!lllllllllllllllllllllllllll!lll!lllllllllllll1it'llllllllll,l,I|ll,|HH|IIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|i;!lllllllllllllllllllin — 57 — hóna alatt egy vastag bikacsököt szorongatott: „Ha te, büdös kutya, nem vagy Kun Béla futárja, akkor miért állítod, hogy a szovjet köztársaság nevében jöttél? — Mi? Ugye, erre nem tudsz felelni? — Puff — és megszólalt a bikacsök. Vagy pedig, ha nem küldött senki, miért jöttél akkor Szegedre — ugye, ezt sem tudod igazolni? — és a jajveszékelőnek hátát és egyéb hájas részeit alaposan megdolgozta a hóna alól előkapott szerszámmal. Egyéb dolgaim elintézése miatt nem sokáig nézhettem ezt a cirkuszt. II. köt 122—129. old. „ZADRAVECZ ISTVÁN MISÉT CELEBRÁL” Július 15-én a délelőtti órákban, a Mayer család Szent Gellért konviktusa udvarán, a kivonult tiszti század, valamint a meghívott vendégek jelenlétében ment végbe ezen ünnepség...39 A zászlórúdba 7 db ezüstszöget vertek az alábbi jelzésű felírásokkal: Haza, Szabadság, A Magyar Nők Nemzeti Szövetsége, Gömbös Gyuláné, Prónay Pál, Gömbös Gyula, Szegedi Honleányok. Ezen ünnepélyes műveletek után páter Zadravecz István Ferenc-rendi áldozó pap, a későbbi tábori püspök ezután misét celebrált; a zászlót felszentelve és megáldva a következő megható szónoklatot mondotta: 39 — ti. a Prónay-különítmény zászlajának felavatása.