Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-12 / 10. szám

} Új típusú cellulózüzem Osztrolenkában Osztrolenka — nevét jól is­merjük a történelemből, sőt a magyar irodalomból is, hiszen Petőfi Sándor örök emléket állí­tott egyik versében Bem apónak, „Osztrolenka csillagáénak. Ez a lengyel kisváros a sajátos folklór­ral rendelkező Kurpie-vidék köz­pontja. A varsói vajdaság egyik járási központja, tizennyolcezer lakossal, Varsótól északkeletre, a Mazuri-tavak felé vezető for­galmas országút mentén. Három tényező: a víz, az erdő s a gyengén fejlett ipar döntötte el a város jövőjét: azt, hogy Oszrolenkában cellulóz- és pa­píripari kombinát létesül. Az építkezés 1957-ben indult meg. Két év elteltével üzembe helyez­ték az első termelő részleget, megindult a papírzsákok gyártá­sa. Osztrolenkai papírgyár ennek az iparágnak legnagyobb és leg­korszerűbben felszerelt üzeme egész Lengyelországban. A termelést úgyszólván telje­sen automatizálták. A farönköket gépesített berendezés emeli fel, gépek hántják le róluk a kérget, majd darabokra hasogatják. Min­denféle termék gyártása automa­tizálva van, az ember mindössze irányító szerepet tölt be. A papír­gyár évente kb. félmillió köbmé­ter faanyagot használ fel. Közismert, hogy a papírgyárak a folyók és tavak vízét leginkább szennyező üzemek közé tartoz­nak. Osztrolenkára azonban ez sem vonatkozik. A szennyvízcsa­tornák vegyi és mechanikai tisz­títóberendezésein kívül itt he­lyezték üzembe Lengyelország legelső biológiai tisztítórendsze­rét, amely a szennyeződés elleni harcban baktériumokat alkal­maz. Részlet az új típusú cellulózüzemből. TOT,VA MEGYEI VEPÜJSÄB UTAZUNK, UTAZUNK in . ^ a föníciaiak. Utaztak utaztak a gö­rögök, utaztak a rómaiak, utaz­tak a spanyolok. Minden kor em­berének megvoltak a maga uta­zási vágyai, élményei, próbálko­zásai. Odisszeusz útikalandjaiban az ókor sokszínű világa rajzoló­dik ki. A föníciaiak utazásai a kereskedelem és pénz kifejlődésé­vel forrtak össze. A nagy fel­fedezéseket eredményező utazá­sok mögött ott húzódott az ara­nyért és gyarmatokért folytatott hajsza. Nagy Sándor és Napóleon mint hódító, világuralomra törő, utazott ezer kilométereket. És utazik a ma embere is. Ám az utazás fogalma tartal­milag megváltozott. Annak ide­jén rendszerint csak egy-egy vak­merő ember kelt útra, kis cso­portjával, s nagy tömeg csak hall­gatta az utazók pazar élményeit. A hadjáratok során ugyan sok ezer katona „taposta” a kilométe­reket, hagyta maga mögött az or­szághatárokat, de is csak egy kis töredéke volt az érintett terület összlakosságának. Az emberek zöme egész életén át sem igen jutott tovább a szomszédos tele­pülésnél. Még a vagyonos­ réteg­beliek is nehezen szánták ma­gukat nagyobb útra. Jellemző, hogy például a király, aki azzal dicsekedhetett, hogy birodalmá­ban sohasem nyugszik le a Nap, mert az európai földrészen kívül kiterjed az amerikai és ázsiai kontinensre is, ő maga sosem járta be birodalmát. Korunk utazása ezzel szemben tömegutazás. Nincs olyan nép­réteg, amelyik ne utazna. Még­hozzá nem is csak egy-egy útra „vállalkozunk”, hanem többé­­kevésbé elég rendszeresen. Ebből következik, hogy ma egy átlag­ember többért utazik évente, mint amennyit 200 évvel ezelőtt egy uralkodó egész életén át. Nincs olyan szegény népréteg, amely ne utazgatna. Egy-egy családból utazik a papa, a mama, a nagy­papa, a nagymama, de a gyere­kek is, az óvodáskorú gyermek már megismerkedik az autó­busszal, vonattal. A közlekedési technika volt% lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillílimillllllllllllinú17106 fejlődése tette ezt lehetővé. pár. Földtekénket, és természe­tesen országunkat is, pókháló­­szerűn át­, meg átszövik a vas­útvonalak, repülő-, hajó-, autó­utak ezrei. Száguldanak az uta­sokat szállító járművek. A köz­lekedésről készült statisztikák pe­dig állandó növekedésről tanús­kodnak. Már régóta beszélhetünk tömegutazásról, de ez is tovább duzzad, mint valami áradó fo­lyam. Nézzünk csak néhány országos adatot! A közforgalmú vasutak Ma­gyarországon 1960-ban 485 millió, 1961-ben 492 millió, 1962-ben 523 millió utast szállítottak. Ugyan­ezekben az években az autóbusz­utasok száma így alakult: 236 millió, 266 millió, 289 millió. A városi autóbuszközlekedésre, te­hát a viszonylag nem nagy távú, mindössze néhány kilométeres utazásokra 1937-ig­ visszamenően találtunk pontos statisztikai ada­tokat. 1937-ben Magyarországon a városi buszok 31,5 millió utast szállítottak. Ez a szám 1950-ben már meghaladta a 100 milliót, 1954-ben a 200 milliót, 1958-ban a 300 milliót, 1962-ben pedig már 479,6 millió volt. j­ó képet kapunk, ha E rtMCKBS szűkebb környe­­­zetünkben, Tolna megyében vizs­gáljuk az utazások egyes terü­leteit. Napjainkban a legszembe­tűnőbb fejlődés az autóbusz­forgalomnál tapasztalható. A ti­es számú AKÖV-nél a minap kö­zölték, hogy 1966-ban, tehát a múlt évben, 1,1 * millióval több utast szállítottak, mint 1965-ben. Egy év alatt tehát csak a növe­kedés ennyi, egy viszonylag kis létszámú, és nem ipari jellegű me­gyében. A megye összlakossága negyedmillió körüli, tehát csak a plusz utazásokból is körülbelül négy jut minden főre, beleértve a csecsemőket is. Ha pedig az össz­­utazásokat vesszük, kiderül, hogy minden egyes emberre esik egy autóbusz-utazás, minden hetedik munkanapon. Ehhez jön persze az ugyan­csak nagyon gyakori vonatozás, személyautózás, vagy más alkal­matosságokkal való utazás. Ma már érdemes lenne külön mérni azt is, hogy egy-egy ember éle­tének mekkora hányadát tölti utazással. Az autóbuszutasok száma évről évre erőteljesen növekszik. Ugyanakkor rohamos ütemben emelkedik a személygépkocsik, motorkerékpárok száma, tehát saját gépjárművel is egyre töb­ben utazhatnak, s az autóbuszok iránti igény mégis növekszik. Sőt, évről évre korszerűsödik a me­gye területén az autóbuszpark, az AKÖV-öt mégis gyakran em­legetik keresetlen szavakkal, mert nem bírja megfelelően kielégíte­ni az utazási igényeket. A bu­szokról való lemaradás, férőhely miatt, nem is olyan elszigetelt jelenség. A perspektíva? — A felméréseink szerint — mondotta az AKÖV igazgatója — további utasforgalom-növekedés­sel kell számolnunk. Semmi ki­látás nincs arra, hogy belátható időn belül csökkenne az autó­buszok, mint közlekedési eszkö­zök iránt az igény. Mi ennek szellemében igyekszünk dolgoz­ni, tervezünk, fejlesztünk. Meg kell jegyezni, hogy Tolna megyében nem a népességi sza­porodás okozza az utasforgalom növekedését. Sőt, új területek be­kapcsolásáról sincs szó, mert Tol­na megye községei már régóta össze vannak kapcsolva rendsze­res autóbusz-, vagy vonat­járatok­kal. Még a kültelki települések zöme is öt kilométernél közelebbi távolságra esik valamelyik meg­állóhoz. Egyszerűen többet utaznak áis emberek. De miért? Ennek országonként, ezernyi oka van. Világrészenként, megyénként más­más jellegzetességek figyelhetők meg, de van egy általános vonás: a társadalmi, gazdasági fejlődés teszi szükségessé a sok és állan­dóan több utazást. Tolna megyé­ben az AKÖV­ például nagy szám­ban szállít diákokat. Részben a középiskolákba, a körzetesített helyeken pedig a központi isko­lákba. De ezerszámra szállítja a munkásokat is munkahelyükre, az ipari üzemekbe éppúgy, mint a mezőgazdasági munkahelyekre. Rendszerint utazással jár az egészségügyi ellátás, a közigazga­tás, a bevásárlás, a családi, roko­ni, jóbaráti kapcsolatok ápolásá­ról nem is beszélve. Utazunk reggel, utazunk délben, utazunk este, utazunk éjszaka. Állandóan. , BODA FERENC 4 WilftMN,­­•I «muH imrzäi ~Az emberekben állandóan növe­k­­kedett az utazási igény, s ennek­­ nyomán állandóan kutatták, ke­­­resték a gyorsabb, kényelmesebb­­ közlekedés lehetőségeit. Ezért­­ szereltek a csónakokra, hajókra­­ vitorlát, s később motort, így is. Évái rótta fel a fabiciklit a gumi-FEJEZETEK VRONAV 7-AL NAPLÓJÁBÓL a kerekes, ezt pedig a motorkerék- — 55 — Július közepe táján két nyomozóm, Fáber Rezső és Miakich Ernő, lefogtak egy Szatymaz felől Szegedre átszökött zsidót, akiről azt je­lentették nekem, hogy Árpássy­nak hívják (való­színűleg Gerstenkomnak hívták azelőtt), és Kun Bélának a futárja. Legjobb délutáni álmomból felverve lementem az­­ alagsoriba. De már a lép­csőn hallottam a zajos vitatkozást. A következő nap kezdődött meg a komolyabb vallatás, me­lyet Bibó Dénesire bíztam. Másnap délben igen meleg időben érkeztem haza, amikor a lépcsőházban ismert üvöltő han­gok ütötték meg fülemet, melyek a szuterénból jöttek. Bibó jelentette: Árpássi megtört, és mint kijelentette, nekem be fog vallani mindent. Er­­re csakugyan kíváncsi lévén, lementem az alagsorba, hogy vajon mit fog ez a szélhámos mondani. Ezen helyiségben még pokolibb me­leg uralkodott, mint kint, miután a laborató­riumban­­ úgy az ajtót, valamint az ablakokat zárva kellett tartani, pedig a nap reggeltől estig melegen tűzött ezen utóbbiakra. A fogoly az asztalon ült gúzsba kötve. Ezen módszer, mely­nél a delikvensek igen hamar behódolnak, a következőkből áll: Ülő, illetve guggoló helyzetben a térdek az állig lesznek feltolva, a lábak bokában, a kezek ped­ig csuklóban szorosan egymáshoz kötve, a karok annyira meg lesznek hají­­tva, hogy úgy a térd, valamint a könyökhajlásokon keresztül egy erős dorongot lehessen keresztü­­l csúsztatni. Az ilyen kényszerhelyzetet különösen kövér, pu­ / — 56 — ha emberek nemigen bírják el huzamosabb ideig. Ezért kezesebbek lesznek, és még azt is bevallják, amiről nem is tudtak vagy amit el se követtek. Árpásainak azonban nemcsak a gúzs egyedül vált tűrhetetlenné, hanem az a sok millió légy is, amely ebben a helyiségben zümmögött, és a nyaklevesektől felduzzadt kék és zöld pofájára ültek, melyet Bibó ezenfelül gondosan még por­cukorral is behintett. A zsidó, mozdulni nem tudván, tehát fúvóssal iparkodott a legyeket el­kergetni, de azok ülve maradtak továbbra is az orra hegyén. Amikor ez a tehetetlen hústömeg, akiről patakokban folyt az izzadtság, engemet meglátott, akiről a kapott nyakleves óta már tudta, hogy ki vagyok, rimánkodni kezdett — oldasson fel, őszintén be fog vallani mindent. Árpássi, aki kb. 3 órát töltött ebben a pózban, miután feloldattam rajta a köteleket, jó ideig kiegyenesedni nem tudott, csupán alázatosan há­lálkodott. Később, amikor ismét összeszedte ma­gát a feltett kérdésekre megint csak hazugsá­gokba és ellentmondásokba keveredett. Ezután pedig a kifáradt Bibó helyett Orosz Gyurka frigyot rendeltem ki ezen megátalkodott szélhá­mos további kezelésér­e. Orosz a következő módszert alkalmazta: amíg a maga elé tartott noteszéből a legfurfangosabb és legfogósabb kérdéseket intézte Árpássdhoz, a 1967. január 12.’ ll!lllllllllllllllllllllllllll!lll!lllllllllllll1it'llllllllll,l,I|ll,|HH|IIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|i;!lllllllllllllllllllin — 57 — hóna alatt egy vastag bikacsököt szorongatott: „Ha te, büdös kutya, nem vagy Kun Béla fu­tárja, akkor miért állítod, hogy a szovjet köz­társaság nevében jöttél? — Mi? Ugye, erre nem tudsz felelni? — Puff — és megszólalt a bikacsök. Vagy pedig, ha nem küldött senki, miért jöttél akkor Szegedre — ugye, ezt sem tudod igazolni? — és a jajveszékelőnek hátát és egyéb hájas részeit alaposan megdolgozta a hó­na alól előkapott szerszámmal. Egyéb dolgaim elintézése miatt nem sokáig nézhettem ezt a cirkuszt. II. köt 122—129. old. „ZADRAVECZ ISTVÁN MISÉT CELEBRÁL” Július 15-én a délelőtti órákban, a Mayer csa­lád Szent Gellért konviktusa udvarán, a kivo­nult tiszti század, valamint a meghívott vendé­gek jelenlétében ment végbe ezen ünnepség...39 A zászlórúdba 7 db ezüstszöget vertek az alábbi jelzésű felírásokkal: Haza, Szabadság, A Magyar Nők Nemzeti Szövetsége, Gömbös Gyu­­láné, Prónay Pál, Gömbös Gyula, Szegedi Hon­leányok. Ezen ünnepélyes műveletek után páter Zadravecz István Ferenc-rendi áldozó pap, a későbbi tábori püspök ezután misét­ celebrált; a zászlót felszentelve és megáldva a következő megható szónoklatot mondotta: 39 — ti. a Prónay-különítmény zászlajának felavatása.

Next