Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

Külföldön jártunk Az Adrián Földünk nagyobbik részét pontosan 70 százalékát, víz borítja. A 151 200 000 négyzetkilométernyi szárazfölddel szemben 359 000 000 négyzetkilométer a vízfelület, s ennek egy része, a hozzánk legközelebb eső tenger, az Adria. Nem tartozik a nagy tengerek közé, területe „mindössze” 132 000 négyzetkilométer, tehát jóval nagyobb, mint hazánk területe, legnagyobb mélysége pedig — Dubrovnik és Brindisi között — ezer méter, de van olyan része is, ahol a vízmélység alig haladja meg a 300 métert. Éghajlata rendkívül kedvező, a fürdőidény májustól októberig tart, télen pedig, főleg Splittől délre, csak kivételesen süllyed fagypont alá a hőmérséklet. Persze nemcsak ez teszi vonzóvá. A szép táj ősi kultúra emlékeivel van tele, s Diocletianus császár spliti palotája éppúgy vonzza a látogatókat, mint Dubrovnik reneszánsz emlékei, vagy az Adria apró szigeteinek nevezetességei. A dalmát tengerparton valóságos háziiparrá vált a vendéglátás, s az idegen, bárhová vetődjék is, biztos lehet benne, hogy igényeinek és főleg pénztárcájának megfelelő ellátást kap. Mert igaz ugyan, hogy a tengerpart luxusszállodát nem az ezerdináros magyar turistáknak építették, de gondoltak a kispénzű utazókra is, akik napi 12—14 dinárért kényelmes, tiszta szállást kaphatnak a leglátogatottabb fürdőhelyen is. S a drága luxuséttermek mellett olcsó önkiszolgáló vendéglők is vannak, amelyben ugyanazokat az ételeket sokkal olcsóbban lehet megkapni, nem is beszélve a mindenütt olcsó és kitűnő dalmát borokról. A magyar turista az ország bármely részéből könnyen el tud jutni a tengerpartra, annak pedig, aki Szekszárdról, vagy megyénkből utazik, igazán nem lehet oka panaszra. Szekszárdon át jelenleg két autóbusz is viszi az utasokat: az egyik járat Splitbe, a másik Dubrovnikba megy. Aki pedig inkább a vonatot választja, mehet az Adriaticával Zágrábon át Fiumébe, vagy Belgrádon át Ploceba, illetve capaljinai átszállással Dubrovnikba. Ennek az utazásnak az az előnye, hogy minden formaság nélkül meg lehet szakítani az utat, s a tenger nagy élményét kiegészítik Belgrád, vagy Szarajevó semmiképp sem lebecsülendő látnivalói. Az adriai kirándulás természetesen elképzelhetetlen legalább egy hajóút nélkül, s a dalmát part városait általában elég jó hajójáratok kötik össze. A hajójegy árát persze a Balatonon is megkérik, az Adrián is. De ha valaki nem költi el minden pénzét ayloningre, annyit mindenképp meg tud takarítani, hogy egy egynapos hajóutat tehessen. Mert a hajójegyet — sajnos — itthon, forintért nem lehet megváltani. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak helyek, mint például a csodálatos Korcula szigete, amiket csak hajóval lehet elérni. S aki beéri az egyébként nagyon kényelmes turistaosztállyal, olyan élménnyel gazdagodik, amiért igazán kár lenne sajnálni a hajójegy árát... CS. L. Korcula. A városka egyetlen olyan utcája, amelyben a sétálóknak nem kell lépcsőkön járniok. Elmélkedésre alkalmas utca, ezért is nevezték el a Filozófusok utcájának. Csendes a tenger. A háborgó tenger. Dubrovnik: pillantás a városfalról. Középütt a dominikánusok templomának tornya. A XIV. században épített templom mellé a következő században emelték a román—gótikus harangtornyot. Dubrovnik: a Fort Lovrjenae. A sziklahegyen emelkedő hatalmas erődöt a XIV.—XV. században építették. Csányi Lászlóné felvételei Noteszlapok Ilyen ILYEN IS VAN Idő, 1969. augusztus, verőfényes nap, délelőtt 11 óra A Széchenyi utcában két miniszoknyás, 15 év körüli fruska igyekszik — nyilván hazafelé —, a piac irányából. Hogy a piacon voltak, arról kitömött szatyrok tanúskodnak. Halk beszélgetés a társuk, bár lehet, hogy a küldetés teljesítését követő strandolásra gondolnak már. Aki volt 15 éves — és ki nem volt, kedves felnőttek?!—, az tudja, hogy létfontosságúak a kamaszkori eszmecserék még a strandolásról is. A két kislányt sem zavarná semmi, ha előttük nem teremne egy középkorú hölgy, aki minden előzmény híján rámennydörög a két megszeppent kölyökre: — Ilyen szoknyákban, hogy nem sül ki a szemetek?! Kétszer hallani, hogy a hölgy nemcsak kifakadni tud szent haraggal, hanem köpni is. Most mi lesz? A miniszoknyák vad ellenzője diadallal tovább lépked, a két gyerek pedig döbbenet nélkül törli le a nem éppen kulturált „kritikát". Beléjük szorult a hang, vagy azt gondolják csöndes megadással, amit én? Mert én azt gondolom, fordított helyzetben nem így zajlott volna az utcai incidens. Ha a hölgy 15 éves és a lányok életkora áll a delelőn! De ők mennek tovább, látványnak olyan üdítőn, mint a könnyű nyári szél. Sajnos, hozzáedződtek az értetlenségből táplálkozó felnőtti inkvizícióhoz. Sajnos. .. KESERVES PARADICSOM. .. Nem mondom, hol történt. A megyében. A szereplő nevét sem mondom, hiszen a kínos kalandot pont elég volt átszenvedni. Néhány héttel ezelőtt hallatlan pánik keletkezett egyik községünkben. Meztelen férfi szaladgál a temetőoldalban, biztosan őrült! A megállapítás első része helytálló, a második nem. Ettől függetlenül ádáz hajtóvadászat indult az ádámkosztümös futkosó is van kézrekerítésére. Nem volt könnyű dolog elcsípni, mert szegény, ha balról kerítették jobb felé menekült, vagy fordítva. Még szerencse, hogy egyéb ruhadarabjainak levetésekor a szemüvegről megfeledkezett. A hajsza végül csak megkoronáztatott a kézrekerítés sikerével, s kiderült, hogy atyánk fia útját megrövidítendő vágott volna át a temetődombon. Pompásan sütött a nap, a tájék tökéletesen kihaltnak látszott. Gondolt hát egyet, napozik keveset, de úgy igazán, paradicsomi állapotban. Az elhatározást tett követte. Dehogy gondolt arra az ádámkodás lehetőségétől megkísértett fiatalember, hogy megkeseredik a paradicsom. Elaludt a napon és arra ébredt, hogy szemüvegen kívül semmije sincs. Az éden egyből elsüllyedt, s alkalmi lakóját azóta is emlegeti, de kivételesen úgy, mint aki cudarul pórul járt — szegény. ENGEM LAZÍTANAK! Már most kénytelen vagyok felróni mert csakugyan betelt a mérték. Minden reggel a rádióval ébredek. Érthető ez úgy, hogy mihelyt kinyílik a szemem, bekapcsolom, még akkor is, ha bal lábbal kelek. Hozzátartozik a menetrendemhez, szeretem tudni, mi történt tegnap este óta. Sikerül is megtudnom mindent, s a reklámműsorból azt, hogy nem azonos a starthelyzetem a budapestiekével. Azt mondja ma reggel is a rádió, ha nem akarok hízni (és melyik nő akar manapság?!), akkor fogyasszak gyümölcsös joghurtot. Okos szóra mindig hajlik az ember, már-már kimondom, hogy nagyon köszönöm a tanácsot és köszönöm is. Aztán rádöbbenek, hogy Szekszárdon vagyok, s örülnöm kell, ha gyümölcstelen joghurtot találok vásárláskor a hűtőpultban. Szóval, lázítanak. Azt remélem, a Tejipari Vállalat dolgozói között is van, akit lázítanak. ______________________________(H) Nyárvégi lucernatelepítéshez garantáltan arankamentes, fémzárolt lucernavetőmagot minden mennyiségben szállít a Vetőmag Vállalat termelési központja (Somogy, Tolna, Baranya megye) Dombóvár (258) Tel: 13—21