Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

Csányi László: Babits tájai A leggyakoribb költő-vendég Szabolcska Mihály, akinek személyes kapcsolatai is voltak Szekszárddal, s verseit egy időben hétről hétre közölte a Tolnavármegye és a Közérdek. A helyi poéta laureatus, a Garay-hagyomány hű folytatója, Szabolcska barátja, a fáradhatatlan dillettáns, Bodnár István, aki miként Jókai novellahőse, Keselyes Péter, mindent mnegversel, s nincs olyan esemény, ünnepség, a jelentősebb házasságkötéseket is beleértve, amit alkalmi ódáival ne köszöntene. Pénzügyi tanácsos volt, a népbank egyik vezetője, tekintélyes szőlőbirtokos, virilista, egy időben lapszerkesztő. A történészek ma is haszonnal forgatják Bezerédjéletrajzát, ő azonban költőnek vallotta magát, a közvélemény is így ítélt, s mindenkor Babits fölé emelte a szorgalmas, de tehetségtelen lantverőt. Amikor 1911-ben Alkonyat című verseskötete megjelent, a Tolnamegyei Közlöny a szerző „zsenialitását” említi, a Tolnavármegye és a Közérdek pedig Szabolcska véleményével már félreérthetetlenül a Holnaposok, s velük együtt Babits felé sújt: „A mai irodalmi tévelygések és hóbortosságok közepette valóságos oázis egy-egy ilyen becsületes verses könyv”. A kérdést így kell feltennünk: milyen isteneknek áldozott az a Szekszárd, amelyik nem fogadta be Babitsot? Mert nemcsak a pályakezdőt utasította a fahangú Bodnár mögé, — erre még lesz alkalmunk visszatérni , hanem a harmincas években a végső magaslatokra érkezett Babitscsai sem volt hajlandó közösséget vállalni. A Garay-kultusz, Vas Gereben emlékének ápolása, önmagában dicséretes lehetett volna, még akkor is, ha a lokálpatriotizmus eltúlozta jelentőségüket A baj az volt, hogy az olvasói ízlés és kultúra megrekedt ezeknél, sőt beérte Bodnárral, aki a második vonalbeli Garaynak is csak szürke epigonja lehetett Mert ez a legtöbb, amit Bodnár költészetéről elmondhatunk, de beszéljen helyettünk Ő maga. Válogatom, rendezgetem. Amit lassan összeírtam, Ez sem tetszik, az is gyönge , mind, mind ott már a lángsírban. Oh, nem tudom tűzbe dobni. Mit rólatok írtam össze. Szivemből jött, élnie kell. Szívetekben mindörökre, Pedig bíz mi nem cifrázzuk, Dalunkban tán nincs új semmi.. Én se tudok, mint a fecske Más egyebet csak — szeretni! !A tűzhely mellől) A tehetetlenséget az önkritika sem menti, s ismételjük! a szekszárdi irodalmi köztudat mindenkor Babits fölé emelte ezt a fahangú lantverőt, benne látta a költőt a költészet megtestesítőjét. S amit szintén nem hallgathatunk el: itt nemcsak egy Szabolcsáén nevelkedett rímfaragó versezeteiről van szó, hanem rigmusokba szedett politikai programról is, mert míg Babits azt írja: nagyobb örömmel ontanám kisujjáért a csobogó vért, mint száz királyért, lobogóért, Bodnár így ünnepli a háborút: Vigasztalan sötét éjjel... De lám mégis tele fénnyel. Gyűlölet közt a szeretet Glóriát fon egy fej felett... Kinek szívét száz tőr járta S beletört a véres dárda, Ö a példánk; erős várunk —> ■— Isten áldja hős királyunk! C) Az akkori szekszárdi lapok házi költői között egy sincs, aki kiemelkednék ebből a sivárságból. A szerzők között egyébként feltűnően sok a nő (a korabeli szóhasználattal élve: úrhölgy), s ilyen strófákat olvashatunk. Szívünkre várunk tárt karokkal Lelkünk szép álma, reménye, Jöjj, te vagy legfőbb kívánságunk, Áldott, isteni szép béke! (Özv. Brandeiszné Frey Melanie) B. Halász Margit a kölesdi papokat ünnepli, imigyen: Kint a nagy világban vakít a pompa. Mi ad csupán vigaszt? Az Úr temploma. Gerenday Margit a vidéki démon szerepében tetszeleg: Vigyázz a szívedre, ha jön a május, Szerelmes ködében csukd be a szemed, Vigyázz, nehogy telkedbe lopja megint Tavaszi éjszakák álmát, engemet. A költőnőnek meglepő fogalmai lehettek önmagáról, mert verse végén azt tanácsolja a meg nem nevezett imádónak, hogy „burkolózzon józan önmegtagadásba”, mert ellenkező esetben „magadhoz szorítasz megint engemet”, ami ezek szerint nem lehetett valami kellemes dolog. A ráérő férfiak is szívesen ragadnak pennát, s akkor ilyen verseket produkálnak: Édes atyád oldalán Gyakran látlak szép leány, Délczeg, sudár termeted Ragadja a képzetet, S mintha bimbó nyílás volna, Mintha madár dala szólna — ami még a jobbak közül való, mert világosan felismerni benne a hűségesen követett Garayt, de mit szóljunk az ilyen versezethez: A macskát szereted?!! Rögtön odébb állok. — Nem vagy Te hűséges. Csak hízelgő s álnok! — De ha megsimítod Hűséges ebemet. Tudom, hogy van szíved. Mely „hisz, remél szeret!” (Folytatjuk.) 1 Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 december 1*. 8 Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 augusztus 29. T Mire fordítják a pénzt? Községfejlesztés Tabód. Négyszáz lakosú kisközség 1967. óta Bonyhádhoz tartozik. Az utóbbi években különösen a járdák és a villanyhálózat bővítésére fordítottak nagyobb összegeket. Tabódon 2000 négyzetméter járda épült és 2000 méterrel lett hosszabb a villanyhálózat is. Ezzel 76 lakásban gyulladt ki a villany. Tevel. A 2100 lakos közül 497 fizet átlag 260 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Kommunális adót — 110 ezer forintot — két üzem fizet. Az így összegyűlt összegnél többet terveztek társadalmi munkából. Lakosonként 75 forintnyi segítségre számítanak az év végéig. Az elképzelés szerinti 150 ezer forintból az év első felében nem egész egyharmadot sikerült megvalósítaniuk. Az elmúlt kilenc évben 9200 négyzetméter járdát, 500 négyzetméter utat burkoltak be. Felszereltek 57 közvilágítási lámpát. 30 idős ember részére megalakították az öregek napközi otthonát. Felújítással egy fogorvosi körzetet, ?0 gyerek részére bölcsődét és egy könyvtárat hoztak létre. A felújítási keretből hajtották végre két általános iskolai tanterem átalakítását és a művelődési otthon bővítését is. A negyedik ötéves tervben 2000 négyzetméter járdát, 50 közvilágítási lámpát, egy tornatermet és egy ravatalozót, valamint a törpevízmű-társuláshoz egy mélyfuratú kutat kívánnak megépíteni. Váralja. Évekig tartalékolták a pénzüket a váraljaiak. A vágyuk egy szép, modern kulturált művelődési ház volt A 150 személyes kultúrközpontra nagy szüksége volt a falunak. Ehhez a beruházáshoz adták forintjaikat az elmúlt évben, de még adják ez évben is a falu lakosai. Az 1610 váraljai közül 375 fizet átlag 410 forint községfejlesztési hozzájárulást. Tabódon Tevelen Váralján Závodon Zombán Závod. A závodiak nagy gondja is a művelődési ház volt. Százötven látogató részére készült az új épület színházterme. A závodiak szívesen és gyakran járnak a művelődési házba. Ezen kívül a községfejlesztés fő feladata a járdaépítés. A kis község 178 lakosa 300 forint községfejlesztési hozzájárulást fizet. Ennnél több társadalmi munkát terveztek Závod vezetői ez évre. Az első félévben a tervezett 64 ezer forintból azonban még nem valósítottak meg semmit. Zomba: Háromezer lakosa közül 744-en fizetnek átlag 250 forint községfejlesztési hozzájárulást. A község területén két olyan üzem működik, amely kommunális adót fizet. Általuk 25 ezer forinttal gyarapszik a község. Az elmúlt kilenc évben 3380 négyzetméter betonjárdát, egy körzeti és egy állatorvosi rendelőt és lakást, egy sportöltözet és kettő gázcseretelepet építettek. Jelentősen bővítették — 2200 méter — a villanyhálózatot is. Jelenleg nem sok változás tapasztalható a községben, mivel a tanács úgy határozott, hogy tartalékolja a pénzét Rövidesen megalakul a községben a vízműtársulat, s a lakosság jobb ívóvízellátása érdekében a tanács 320 ezer forinttal támogatja a kezdeményezést. A negyedik ötéves tervben a legnagyobb feladatunknak az egész község területén az ívóvízrendszer teljes kiépítését tartják. Szeretnének egy minden igényt kielégítő művelődési házat is felépíteni. Tervezik, hogy a községen átvezető Szekszárd—Siófok fő közlekedési útvonalat korszerű világítással lássák el. Zomba belterületén két utcát mintegy másfél kilométer hosszú szakaszon szeretnének kikövezni és betongyalogjárdákat ígérnek oda, ahol ez még nincs a községben. M. É. fl VILÁGŰR Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum u r A török hajóskapitány térképei természetesen nem eredetiek, hanem másolatok, sőt másolatok másolatai. De bárki is készítette az eredetieket évezredekkel ezelőtt, kétségtelenül tudott repülni és fényképezni is! Lélegzetelállítóan fantasztikus gondolat! ŐSKORI REPÜLŐTEREK Az Andok perui előhegységében, nem messze a tengertől, a Palpa völgyben fekszik Nacza ősrégi város. A völgy mindkét oldalán hatvan kilométer hosszú, két kilométer széles síkság húzódik, kocka alakú kövekkel teleszórva. A köveik rozsdás vasdarabokhoz hasonlítanak. A lakosság pampának nevezi a síkságot, holott növényzetnek nyoma sincs rajta. Akik átrepültek a síkság fölött, megállapították, hogy a kövek mértani szabályok szerint vannak elrendezve: párhuzamos vagy egymást keresztező vonalakat mértani idomokat ábrázolnak. A régészek azt állítják, hogy a sok kő az inkák idejéből való út maradványa. De mi értelme volt párhuzamos és egymást keresztező utakat építeni egy hatvan kilométernél nem hosszabb síkságon, amelynek a végén az utaknak is hirtelen vége szakad? Természetesen ezen a tájon is találtak a régészek más leleteket, az úgynevezett Nazca kultúra nyomait, de nem túl egyszerű-e a geometriai szabályok szerint elhelyezett köveket is ebből az időből származó utak maradványának nyilvánítani? 1952-ig ezen a vidéken nem voltak tervszerű ásatások, és a régebbi leletekről még nem dolgoztak ki rendszeres kronológiát. Csak újabban eszközöltek méréseket, s az eredmények megerősíteni látszanak azt a feltevést, hogy a köveket asztronómiai tervek szerint helyezték el. Alden Mason professzor, a perui ősi kultúra nagy szakértője, a kövekkel rajzolt vonalakat az akkori vallással hozta összefüggésbe, és szerinte nem lehetetlen, hogy voltaképpen egy naptár maradványai. Mások arra a gondolatra jöttek, hogy a hatvan kilométeres síkság repülőtér volt az ősi időkben. A magasból legalábbis repülőtér látszatát kelti. Természetesen ma még egyetlen archeológus sem merészkedik azt állítani, hogy Földünknek már voltak látogatói a világűrből, attól tartanak, hogy ezzel nevetségessé teszik magukat... De milyen célt szolgálhattak a nazeai kővonalak? Persze, nem állítható bizonyossággal, hogy Nazca mellett repülőtér volt egykor, nagyonnagyon régen, amikor az ember még nem is gondolt repülésre. Hátha ezeket a köveket azért helyezték el a síkságon bizonyos rend szerint, hogy jeladásul szolgáljanak valakiknek, akik „a magasból ereszkednek alá”, akiket a földiek akkor isteneknek tartottak? Peruban sok helyen óriási méretű rajzok láthatók a hegyoldalakon, s ezek kétségtelenül jelzések, jeladások, levegőben lebegő lények számára. Mi más lehetne a céljuk? Honnan tudhatták a sumérok, csillagászati műszerek híján, hogy az állócsillagok körül bolygók keringenek? A kőtáblákon olyan rajzok is vannak, amelyek szárnyas golyón száguldó alakot mutatnak, s van olyan is, amely hihetetlenül hasonlít egy atom szerkezetét ábrázoló mai rajzhoz. A sumérok hagyatéka sok-sok kérdésre adhat választ, ha „világűri" szemmel szemléljük. UTALÁSOK RÉGMÚLT IDŐKBŐL — Az az állítás, hogy a Föld gömb alakú, ellenkezik az egészséges emberi értelemmel — kiáltott fel ötszáz évvel ezelőtt egy tudós a bírósági tárgyalóteremben. — Hiszen ha gömb alakú volna, akkor az alsó felén lévő emberek lezuhannának róla! — Sehol sem olvasható a Bibliában, hogy a Föld kering a Nap körül, s nem a Nap a Föld körül — mondta egy másik. — Tehát ez az állítás az ördög műve! Minden új tudományos gondolat kezdetben fantasztikusnak, képtelenségnek látszott, s az emberek ostobaságába ütközött. Most, a XXI. század küszöbén, a kutató értelemnek fel kell készülnie a legfantasztikusabb realitásokra, s arra kell törekednie, hogy felülvizsgáljon évszázadokig sérthetetlennek tartott törvényeket és ismereteket. Aki ötven évvel ezelőtt tudományos körökben megkockáztatta azt az állítást, hogy mesterséges égitesteket lehet a világűrbe küldeni, hogy akár a Föld, akár a Nap körül keringjenek, nevetségessé tette magát, s úgyszólván tudományos öngyilkosságot követett el. Ma már számtalan műbolygó kering az űrben, némelyik simán leereszkedett a Holdra és a Venusra, s kitűnő felvételeket küldött onnan. Ezért bízvást állíthatjuk, ma már semmi sem elképzelhetetlen. A modern tudományos kutató törölte szótárából ezt a szót.