Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
Elismerését fejezte ki a vb Illést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Tegnap a délelőtti órákban ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen részt vett dr. Kiss Pál, a Minisztertanács Tanácsszervek személyzeti osztályának vezetője és Rózsa Imre, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának munkatársa. Az ülés első napirendjén a tanácsi személyzeti munka megyei tapasztalatairól és a soron következő feladatokról szóló jelentés szerepelt, amelyet Szabópál Antal vb-elnök terjesztett elő. A vb. elhatározta, hogy az előterjesztést a járási tanácsok vb-vezetőivel és a megyei tanácsok vb-szakosztályainak vezetőivel megtárgyalják, ismertetve az ülésen elhangzott hozzászólásokat, véleményeket, javaslatokat is. A témával kapcsolatban még született a vb-nek egy olyan határozata is, hogy a megyei tanácsi vb-vezetők a rendőrség, bíróság és az ügyészség vezetőinek bevonásával tárgyalják meg a tanácsok megyei apparátusában az utóbbi időszakban előfordult mulasztásokat és visszaéléseket, azok okait és a leszűrt tapasztalatokat okulás céljából beszéljék meg a járási és a községi tanácsok vezetőivel. A tanácsülés második napirendjén Póczik Zoltánnak, a megyei állattenyésztési felügyelőség vezetőjének beszámolója hangzott el a vezetésére bízott intézmény munkájáról. E napirend megvitatásán részt vett dr. Magas László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelésfejlesztési főosztályának helyettes vezetője és dr. Kovács Jenő, a megyei állategészségügyi állomás igazgatója. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a felügyelőség munkájáról nagy elismeréssel kell beszélni. A másfél év alatt, amióta a tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának felügyelete alá tartoznak, feladataikat nagy szakértelemmel és ügyszeretettel hajtják végre. A minisztérium kiküldötte hangsúlyozta, hogy országos viszonylatban is elismerik tevékenységüket, többször is dicsérte nagyon megalapozott, a legnagyobb szakértelemmel irányított szelekciós munkájukat. Elmondotta, hogy az országos tervek között szerepel a szarvasmarha-állomány tbcmentesítése 1975-ig. Az országnak azonban vannak egyes területei, ahol jóval előbb lehetne eléri a tbc-mentesítést. Talán ezek közé a területek közé tartozik Tolna megye is, s ilyen alapon a vb. határozatában kimondta, hogy lehetőleg 1971. december 31-ig meg kell teremteni a megye szarvasmarha-állományának gümőkórtól való általános mentesítését. Ezzel egy időben a mezőgazdasági osztály feladatául kapta a háztáji tbc-s állomány felülvizsgálását. Ez ügyben a megfelelő intézkedések megtételének határideje jövő év január 15-e. A végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a megyei állattenyésztési felügyelőség dolgozóinak és vezetőinek eddigi eredményes tevékenységéért. Mezítlábasokon Egészen másról folyt köztünk a szó a megyehatárhoz közeli nagyközség Damjanich utcai házában. A munkával szerzett javak öröméről, a három kereset beosztásáról, a szorgalom értelméről beszélgettünk a középkorú cserfes parasztasszonnyal. — Világéletünkben nem voltunk restek. Ha azt akarjuk, hogy legyen valamink, fáradjunk érte, ezt tartottuk. Eljárom én mindennap kapálni a mezítlábasokhoz, jól fizettek — mondja szaporán. Mezítlábasok? Megüti a fülemet a manapság szokatlan elnevezés. Kik azok és miért e név? Megmagyarázza. Szerinte nincs ebben semmi különös, az új útra indulás óta így hívják az egyik szövetkezetet. Kilenc éve, 1360-ban két tsz alakult a községben, az egyik a mezítlábasoké, a másik a nyakkendősöké. Belépett az egész falu népe, a nyakkendős parasztok külön alakították meg a tsz-t, a kisparcellások, és a nincstelenek lettek a mezítlábas Szövetkezet tagjai. Távozásom után is foglalkoztat a ritka elnevezés, s főként közel tíz esztendős tartóssága. Felkerestem a község tanácselnökét aki két évtizede van ebben a tisztségben, tőzsgyökeres idevalósi. Ma lehet 1968-ben a magyarázata a ragadványnév maradandóságának? Valóságos ellentétet takar-e a megkülönböztetést kifejező név, vagy csupán maradványokat? — Bevett szokás nálunk, így mondják ma is az emberek — kezdi. Nem nehéz pedig megjegyezni, nincs egyik termelőszövetkezetnek sem hosszú, vagy nehezen kimondható neve. A kisemberekből alakult tsz az Új Élet, az akkori ,,erős” parsztokból létrejött szövetkezet pedig a Rákóczi nevet viseli. — Kilenc évvel ezelőtt találó, talán még szellemes is volt, de ma már nem az. — mondja. — Azzal a megjegyzéssel, hogy nem tisztességes a szegénység kicsúfolása. — Térjünk a mára. Mi volt akkor és ma van-e különbség a két tsz boldogulásában? — Akkoriban külön akartak menni. Szemléleti és gazdasági okai voltak az elkülönülésnek, nagyon nagy volt a különbség a lehetősség terén. Mára megváltozott a helyzet, egy szintre kerültek. Egyenlő partnerek, akár versenyezhetnek is. Gyakorlatilag édeskevés a különbség, az is inkább politikai téren van. A mi elveink megértésében, a közösségi tudat dolgában előrébb jutott az Új Élet tagsága. Ez talán érthető is, hiszen osztályhelyzetükből fakadt, előbb kezdték el a politizálást. Gazdaságilag egyenlőek, egy kategóriában szerepel a két szövetkezet és mind a kettő közmegelégedésre, szépen oszt tagjainak. — Mond-e valamit mai helyzetükről a két szó? — Az ég világon semmit. Az Új Élet sem mezítlábas, a Rákóczi sem nyakkendős. — Gondolja, hogy nyomtalanul eltűnt a régi? A mezítlábas és nyakkendős szónak csupán historikus jelentése lenne? Hosszasan gondolkodik, majd így felel: — Gyűléseiken ott szoktam lenni, mindennapjaikban is ismerem a két tsz tagjait. Munkaszerető, dolgos nép, eszerint részesednek. A szórványos panaszokból intézkedésekből talán az következik, hogy a munka rangjának elismerésében van egy kis eltérés a Rákócziban. Náluk, a nép által még ma is nyakkendősöknek titulált közösségben még kevésbé, nem mindenki számára természetes, hogy kizárólag a végzett munka a fő, ahhoz a mércéhez kell igazodniok. A másikban, az Új Életben ez már többnyire magától értetődőbb, velük hozott valami és az ügyeskedésnek határozottabban gátat vetnek. — mondja végül. A korábbi osztályhelyzetet tükröző, abból fakadó kifejezés túlélte a tegnapi valóságot. Az öt-hat évvel ezelőtt másutt is hangoztatott „rongyosok”, „kódisok” jelzők már kimentek a divatból, noha nem is az egész tsz-re adresszálva osztogatták. A mezítlábasok és nyakkendősök elnevezés nem annyira megbélyegző, de mégis sért. Szívem szerint eltörölném a szótárukból, még akkor is, ha emlékeztetőnek szánják, vagy utólagos kritika gyanánt alkalmazzák. Törölni mégsem lehet, mert nem múlik el egy csapásra a régi, a tegnapból a mán keresztül vezet az út a holnapba. Fokozatosan sorvadnak el a régi rossz maradványok. E folyamat gyorsításával tűnhet el a parasztember ma már oktalan megosztását szolgáló, ezt jelképező mezítlábas és nyakkendős megkülönböztetés is. SOMI BENJAMIVNÉ Népújság , 1969. december 3. Rendelkezés a decemberi bérfizetésekről Az év végi pihenőnapok áthelyezése miatt a Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a decemberi bérfizetések napját. Eszerint az állami és szövetkezeti gazdálkodó szervek a december 21-én, 22-én és 23- án esedékes béreket december 20-án, a 24-én, 25-én járó béreket 22-én fizetik, míg a 26., 27., és 28-i bérfizetések napját 23-ra hozzák előre. A rendelkezés nem érinti az állami és szövetkezeti építőipar december 23-i bérfizetési napját, amely változatlan. Máté János: Tolna megye gazdasági, szociális és kulturális fejlődése a felszabadulástól napjainkig IX. A 1C0 holdnál nagyobb területtel rendelkező tulajdonosok száma 373-ról 20-ra csökkent, s az 5—20 holdas gazdaságok jutottak túlsúlyba. Lényegében tehát a megye mezőgazdasági területe és annak termelése a földosztással még jobban elaprózódott, s csaknem teljes egészében kisüzemivé vált. E kisüzemi gazdaságok felszabadulás utáni fejlődése nem volt képes lépést tartani a népgazdaság egyéb ágainak fejlődésével, ennek következtében egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudja megfelelő színvonalon kielégíteni a mezőgazdaság termékeivel szemben támasztott egyre növekvő igényeket. A párt agrárpolitikájának alapján a kisüzemi mezőgazdaság elmaradottságának megszüntetése érdekében kezdődött el megyénkben is már 1948-ban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezése, s ebben az időszakban kezdődött el az állami gazdaságok nagyobb arányú fejlesztése is. A termelőszövetkezeti mozgalom az első ötéves terv időszakában indult jelentősebb mértékben fejlődésnek. A tervidőszak elején elsősorban az alacsonyabb típusú, később pedig a fejlettebb szövetkezeti formák növekedtek erőteljesebben. 1954. közepén 227 termelőszövetkezet a megye szántóterületének 12 százalékán folytatott közös gazdálkodást, 15 százalékán 26 állami gazdaság és vállalat gazdálkodott és 15 gépállomás segítette a mezőgazdasági munkákat A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését az 1956. évi ellenforradalom visszaültette, melynek hatására a megye termelőszövetkezeteinek egyharmada feloszlott. A megmaradó szövetkezetek szántóterülete a megye szántóterületének 8 százalékára esett vissza. A termelőszövetkezeti mozgalom 1959-ben lendült fel ismételten, s a megye parasztsága akkor már tömegesen lépett a kollektív gazdálkodás útjára. Ennek következtében 1960 végére a megye mezőgazdaságának szocialista alapokra helyezése, lényegében be is fejeződött. 1961-ben már a megye összterületének 88, szántóterületének pedig 83 százaléka az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tulajdonában volt, összterületük az azóta eltelt időszakban lényegesen nem változott, azon belül azonban — gazdaságok egyesülése folytán — számottevő koncentrálódási folyamat zajlott le. Ezt mutatja, hogy 1961. és 1969. között a megye állami gazdaságainak átlagos területnagysága 5971 katasztrális holdról 8447-re, a termelőszövetkezeteké pedig 2109 kh-ról 3615 kh-ra nőtt. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés lehetővé tette a korszerű agrotechnikai és a nagy hozamú termékfajták alkalmazását és széles körű elterjesztését. Ennek eredményeként a megye nagyüzemi gazdaságai az utolsó öt év állagában a felszabadulás előtti színvonalhoz képest búzából pl. 17 százalékkal kisebb területről ?0 százalékkal nagyobb termésmennyiséget takarítottak be. A nagyüzemi gazdálkodás fölényét és az abban rejlő lehetőségeket mutatja az is, hogy pl. amíg 10^0—iqsq. években a menp búza átlag+tenaésének alakulását stagnáló tendencia jellemezte, addig az 1960—1968 években a növekedés évi átlagos üteme meghaladta a 70 kg-ot. Tolna megye a búza átlagtermése alapján az utóbbi öt év mindegyikében az ország első hat legjobb megyéje között szerepelt. A megye kukoricatermesztéséről — amely a szántóterület mintegy 30 százalékát foglalja el — ugyancsak kedvező tapasztalatok vonhatók le. Amíg a megye mezőgazdasága az 1950—1959. évek átlagában kukoricából 13,3 g átlagtermést produkált, addig 1960—1968. években 18,3 1965—1968. években pedig 20,2 g átlagtermést ért el. Ezen belül kiemelkedő eredmények születtek a jugoszláv hibridkukorica-fajták termesztésében, melynek további elterjesztése jelentős tartaléka a kukoricatermelés fokozásának. 1968-ban a megye állami gazdaságai kukorica vetésterületük 19,5, a termelőszövetkezetek 11,2 százalékán termeltek jugoszláv hibrid fajtákat, melyből 31, illetve 26,1 q termésátlagot értek el. Jelentős változások következtek be a megyében az ipari növények termelésében is. Vetésterületük közel háromszor akkora, mint a felszabadulás előtti években, s hozamaik is általában jelentősen meghaladják az akkori színvonalat és magasabbak az országos átlagnál is. A megye állatállományában — mint már említettük — a második világháború igen komoly károkat okozott. Az állatlétszám nagyarányú csökkenése mellett a tenyésztés színvonala is visszaesett. Az azóta eltelt időszakban a megye állatállományának fejlődése abszolút mértékben nem érte el a háború előtti szintet, elmaradt az országos fejlődés ütemétől is, az állatsűrűség tekintetében azonban meghaladta azt. Például amíg 1968-ig a megye számosállatban számított állatállománya az 1935-ösnek 89 százalékát érte csak el, addig országosan már 100 százalék felett volt. A megye 100 kh mezőgazdasági területére jutó számosállat mutatója viszont meghaladja az országos átlagot. E mutató alapján felállított, megyék közötti sorrendben Tolna megye évről évre előkelőbb helyezést ér el. 1968-ban már a 3. helyen volt az 1961—1964. évi 9. hellyel szemben. (E látszólagos ellentmondás a megye mezőgazdasági területének, azon belül a szántó- és rétterület évről évre történt csökkenésének a következménye. Az 50-es években átlagosan 3, a hatvanas években pedig 6 százalékkal volt kisebb a megye mezőgazdasági területe, mint 1935-ben. A megye állatállományának összetétele — főleg a mezőgazdaság átszervezése óta eltelt időszakban — lényeges változáson ment keresztül. A szarvasmarha- és sertésállomány részesedési aránya az összállományon belül, a lóállomány rovására 5—5 százalékkal növekedett. Az elmúlt évek során egyre inkább koncentrálódott a megye állatállománya, 1938- ban már az összállomány 68 százaléka a nagyüzemi gazdaságok kezében összpontosult íKolv.tatiuk.t