Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam, 25?. szám ARA: 90 FILLÉR Kedd, 1970. október 27. Megyénk minden kommunistája számoljon vele: állandóan növekszik az igény a párt politikájának töretlen megvalósítása iránt Kétnapos vita után befejezte munkáját a megyei pártértekezlet Sokkal többen jelentkeztek, huszonkét felszólalásra futotta az időből a megyei pártértekezlet szombat-vasárnapi tanácskozásán. Arra kérték azokat, akik nem kaptak szót, juttassák el írásban az ezúttal elmaradt felszólalásuk tartalmát a megyei pártbizottsághoz, mivel minden javaslattal, észrevétellel foglalkozni kíván a megyei pártvezetés. A kollektív vezetés kiteljesedéseként, újszerűen, a pártértekezlet idején tanácskozott a megyei párt végrehajtó bizottság. Célja ennek az volt, hogy a vezető testület állásfoglalását, a kollektív reagálást tartalmazhassa a megyei első titkár által adott összefoglaló. A hozzászólások idején többször váltották egymást a végrehajtó bizottság tagjai a pártértekezlet elnöki teendőinek ellátásában, ilyképpen Szabópál Antal, dr. Szentgáli Gyula, Rab Zoltán, dr. Sólymosi Mihály, dr. Tóth Bálint voltak a soros elnökök. Harminchét üdvözlő táviratot intéztek a pártértekezlethez a megyéből az üzemek, a vállalatok, intézmények dolgozói és vezetői. Kerülték a felszínességet, mértéktartóan, természetes egyszerűséggel mondták el egyetértésüket, véleményüket a felszólalók a pártértekezlet emelvényén. Valamennyien hozzátették a beszámolókhoz a maguk tudását, tapasztalatait, együttvéve a megye társadalmának és termelésének összes fontos kérdéseivel foglalkoztak. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára kapott szót elsőként a szombati vitában. Hozzászólásában sokoldalúan taglalta a párt vezető szerepét, mely visszatérően foglalkoztatja a párttagság egy részét. Ennek szükségességét nem vitatják, azt vizsgálják, érvényesül-e, és hogyan. A járási első titkár felhívta a figyelmet, tartalmilag kell nézni érvényesülését, noha itt-ott a formai elemekben — megkérdezik-e, beavatkozik-e politikai oldalról —is van javítanivaló. Megfelelt-e elveinknek, céljainknak a helyi pártpolitikai munka — e szerint mérjük. Kiszélesedett, megnőtt a politikához értők tábora, a tartalmasabb, erősebb vezető szerep a bizalmon, a tekintélyen alapszik. Nap mint nap, minden szinten ki kell vívni elveink megvalósításával, példamutatással. A vezető szerepet nem reklamálni kell, nem a felső szervek tudják azt biztosítani, hanem dolgozzunk, tegyünk érte. Ahol baj van a párt vezető szerepével, vizsgáljuk meg a magunk, a kollektíva munkáját — adott értékes útmutatást a további munkához, majd kifejtette, több segítséget kell kapniok az alapszervezeteknek, hogy alkalmasabbá váljanak, s minden párttag megértse és teljes mértékben vállalja annak a politikának a megvalósítását, amely igaz ügyet szolgál, amelyért felemelő érzés küzdeni. Bolvári Józsefné, szekszárdi járási küldött, a tolnai selyemgyár párttitkára a dolgozó nők helyzetéről hozott KB-határozat időszerűségéről beszélt, arról, hogy az egyenjogúság magasztos eszméjének gyakorlati megvalósításában sok még a tennivaló. Mit tettek, miben kívánnak változtatni, hallani a nőktől, gyakori a távlataiban jogos, anyagi természetű kínaság. Csupán elvétve hallani: ennyivel többet termelünk, hogy, alapokat teremtsünk életünk megkönnyítéséhez. Látják, elismerik a dolgozó nők, a munkásasszonyok a szocialista iparosítás, a gyors fejlődés kedvező hatását. Bíznak a párt politikájában, lehet rájuk számítani, a szocialista brigádok harmada nőkből tevődik. A nők számára is figyelemre méltó veszélyt hozott szóba, amikor segítséget kért. A családi terhek átvállalása következtében lemaradhat a dolgozó nő, ami komolyan veszélyezteti a helytállását és a családi harmóniát is. Uhrin Vendel, paksi járási küldött, a dunakömlődi Szabadság Tsz elnöke a járás beruházási eredményeiről, gondjairól és a fizikai dolgozók gyermekeinek korszerűbb iskoláztatásáról, felkészítéséről beszélt. Miután elismeréssel szólt a beszámolóban lévő útmutatásokról, imponáló számokat idézett a saját erőből, ártámogatásból és hitelforrásból eszközölt tsz-beruházásokról. Mindezek ellenére kedvezőtlenek a tsz-ekben :a szerkezeti arányok, a beruházók kis hányada költi, a járásban gépi fejlesztésre. Hangsúlyozta, hogy összhangot kell teremteni a géppark fejlesztése és a korszerű állattenyésztéshezz. elengedhetetlen épül eresek között. Hivatkozott az erők koncentrálásának könyörtelen törvényére és propagálta a tsz-ek kooperációs összefogásának gondolatát. Oktatáspolitikánk, iskolaügyünk falusi fejlesztését sürgetve arról szólt, hogy az eldugott falvak tehetséges gyermekeit jobban fel kell karolni. Ehhez nem elegendő a pedagógus fáradozása, korszerű iskolák, szemléltető eszközök kellenek. Kérte, vizsgálják meg a járási székhely bentlakásos kollégiuma létesítésének lehetőségeit. Szabó Sándor, tamási járási küldött, a Simontornyai Bőrgyár csúcstitkára, felszólalásának első részében munkahelye gazdasági helyzetéről és problémáiról beszélt. Többek között elmondotta, hogy a bőrgyár, termelékenységét a beszámolási időszak alatt évről évre négyöt százalékkal emelte, s hogy mintegy 1ü százalékos árcsökkentést is sikerült elérniük, bár a nyersanyag világpiaci ára emelkedett. Segítséget kért egy tiOO0 négyzetméter alapterületű kikészítő csarnok építéséhez, amelynek elkészültével 50 százalékkal növekszik majd a felsőrész-bőrgyártás. Beszélt a nagymérvű munkaerő-mozgás , 700-an léptek ki, illetve be 1969-ben — okairól is. Első helyen említette, hogy a könnyűipari tárcán belül is az alacsony bérszínvonalú üzemek közé tartoznak. Elmondotta, hogy a munkamorál helyes kialakítására több gondot kellene fordítaniuk. Beszélt a szakmunkásképzés helyzetéről is, arról, hogy diákotthonok hiányában sok tanuló hosszú utazgatásokra kényszerül. Szabó elvtárs felszólalása második részében a párt belső helyzetéről, a decentralizálás eredményeiről, a demokratikus légkör kialakításának módszereiről, a káderkiválasztás problémáiról szólott. Rúzsa János, Szekszárd város küldötte, a városi pártbizottság első titkára emelkedett ezután szólásra, a IX. kongresszus feladatainak végrehajtása során, a pártvezetés újonnan kidolgozott módszereinek tapasztalatairól beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt négy évben erősödött a párt vezető szerepe, tovább fejlődtek a vezetés módszerei, növekedett a demokratikus centralizmus, a beszámolási időszakban előtérbe került az elvi, politikai irányítás, a végrehajtások ellenőrzése, s fokozatosan növekedett az egyéni felelősségtudat. Fontos feladat volt a párt tömegkapcsolatának kiszélesítése. Örömmel számolt be arról Rózsa elvtárs, hogy az elmúlt négy évben a pártban a pártélet normái érvényesültek. Mindenfelé széles körű beszélgetéseket folytattak a párttagokkal, s ezek a beszélgetések biztosították, hogy a határozatok előkészítése alapos volt, s azok találkoztak a városi párttagság egyetértésével. Részletesebben a párttagság aktivitásának problematikájáról beszélt. Elmondotta, hogy több helyütt még ma is azt tartják aktív párttagnak, aki a taggyűléseken felszólal, ők a párttaggyűléseken fejtenek ki cselekvő aktivitást. De aktivitás az is, amikor valaki a közéletben való részvétele során, a mindennapi munkája maradéktalan és pontos elvégzésével, példamutatásával és kiállásával, nap, mint nap a párt politikáját hirdeti. Dr. Csehák Judit, faddi körzeti orvos, szekszárdi járási küldött, a falun élő értelmiség helyzetéről beszélt. Elmondotta, hogy szeretné, ha a vidéken élő emberek nem fogadnák gyanakvással az értelmiségit. Jól esne az értelmiségi rétegnek, ha számítanának tenniakarására, ha igényelnék segítségét, ha maguk közül valónak éreznék mindazokat, akik hitvallásukkal, állásfoglalásukkal arra érdemesnek bizonyulnak. Azt kellene megértenie mindenkinek, hogy amit az értelmiségi egy diplomával magával visz a faluba, az a plusz tudás nem elválasztja a vidék lakosságától, hanem szükségszerűen emberi közelségbe hozza vele. Ha a társadalmi elvárás jelentősebb volna a vidéki értelmiség iránt, akkor a vidék kulturális életében már gyökeresebb változások történhettek volna. Mindehhez azonban kölcsönös bizalomra van szükség. Felszólalása második részében a nők helyzetéről beszélt, s hangsúlyozta azt, hogy a nők jogaik adta egyenlőséggel mennyire képesek élni, az sok esetben a nőkön múlik. Gazdasági jellegű változásokra szükség van, ezek sokat jelentenek, de a nők szemléletmódjának megváltozása nélkül lényeges változások nem következhetnek be. Szabó Géza tamási küldött, a KISZ KB első titkára, a megye ifjúságának életéről, munkájáról, közérzetéről, helytállásáról számolt be a küldöttértekezletnek. Részletesen szólott arról, hogy örvendetesen (Folytatás a 2. oldalon.)