Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam, 25?. szám ARA: 90 FILLÉR Kedd, 1970. október 27. Megyénk minden kommunistája számoljon vele: állandóan növekszik az igény a párt politikájának töretlen megvalósítása iránt Kétnapos vita után befejezte munkáját a megyei pártértekezlet Sokkal többen jelentkeztek, huszonkét fel­szólalásra futotta az időből a megyei párt­értekezlet szombat-vasárnapi tanácskozásán. Arra kérték azokat, akik nem kaptak szót, juttassák el írásban az ezúttal elmaradt fel­szólalásuk tartalmát a megyei pártbizottság­hoz, mivel minden javaslattal, észrevétellel foglalkozni kíván a megyei pártvezetés. A kollektív vezetés kiteljesedéseként, új­szerűen, a pártértekezlet idején tanácskozott a megyei párt végrehajtó bizottság. Célja en­nek az volt, hogy a vezető testület állásfogla­lását, a kollektív reagálást tartalmazhassa a megyei első titkár által adott összefoglaló. A hozzászólások idején többször váltották egymást a végrehajtó bizottság tagjai a párt­értekezlet elnöki teendőinek ellátásában, ily­­képpen Szabópál Antal, dr. Szentgáli Gyula, Rab­ Zoltán, dr. Sólymosi Mihály, dr. Tóth Bálint voltak a soros elnökök. Harminchét üdvözlő táviratot­ intéztek a pártértekezlet­hez a megyéből az üzemek, a vállalatok, in­tézmények dolgozói és vezetői. Kerülték a felszínességet, mértéktartóan, természetes egyszerűséggel mondták el egyet­értésüket, véleményüket a felszólalók a párt­­értekezlet emelvényén. Valamennyien hozzá­tették a beszámolókhoz a maguk tudását, ta­pasztalatait, együttvéve a megye társadalmá­nak és termelésének összes fontos kérdéseivel foglalkoztak. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titká­ra kapott szót elsőként a szom­bati vitában. Hozzászólásában sokoldalúan taglalta a párt ve­zető szerepét, mely visszatérő­en foglalkoztatja a párttagság egy részét. Ennek szükségessé­gét nem vitatják, azt vizsgál­ják, érvényesül-e, és hogyan. A járási első titkár felhívta a fi­gyelmet, tartalmilag kell nézni érvényesülését, noha itt-ott a formai elemekben — megkér­­dezik-e, beavatkozik-e politi­kai oldalról —is van javítani­való. Megfelelt-e elveinknek, céljainknak a helyi pártpoliti­kai munka — e szerint mér­jük. Kiszélesedett, megnőtt a politikához értők tábora, a tar­talmasabb, erősebb vezető sze­rep a bizalmon, a tekintélyen alapszik. Nap mint nap, min­den szinten ki kell vívni el­veink megvalósításával, példa­­mutatással. A vezető szerepet nem reklamálni kell, nem a felső szervek tudják azt bizto­sítani, hanem dolgozzunk, te­gyünk érte. Ahol baj van a párt vezető szerepével, vizsgáljuk meg a magunk, a kollektíva munká­ját — adott értékes útmutatást a további munkához, majd ki­fejtette, több segítséget kell kapniok az alapszervezeteknek, hogy alkalmasabbá váljanak, s minden párttag megértse és tel­jes mértékben vállalja annak a politikának a megvalósítását, amely igaz ügyet szolgál, amelyért felemelő érzés küzde­ni. Bolvári Józsefné, szekszárdi járási küldött, a tolnai selyem­gyár párttitkára a dolgozó nők helyzetéről hozott KB-határo­­zat időszerűségéről beszélt, ar­ról, hogy az egyenjogúság ma­gasztos eszméjének gyakorlati megvalósításában sok még a tennivaló. Mit tettek, miben kívánnak változtatni, hallani a nőktől, gyakori a távlataiban jogos, anyagi természetű kí­­naság. Csupán elvétve halla­ni: ennyivel többet termelünk, hogy,­ alapokat teremtsünk éle­tünk megkönnyítéséhez. Látják, elismerik a dolgozó nők, a munkásasszonyok a szo­cialista iparosítás, a gyors fej­lődés kedvező hatását. Bíznak a párt politikájában, lehet rá­juk számítani, a szocialista bri­gádok harmada nőkből tevő­dik. A nők számára is figye­lemre méltó veszélyt hozott szóba, amikor segítséget kért. A családi terhek átvállalása következtében lemaradhat a dolgozó nő, ami komolyan ve­szélyezteti a helytállását és a családi harmóniát is. Uhrin Vendel, paksi járási küldött, a dunakömlődi Sza­badság Tsz elnöke a járás be­ruházási eredményeiről, gond­jairól és a fizikai dolgozók gyermekeinek korszerűbb isko­láztatásáról, felkészítéséről be­szélt. Miután elismeréssel szólt a beszámolóban lévő útmutatá­sokról, imponáló számokat idé­zett a saját erőből, ártámoga­tásból és hitel­forrásból eszkö­zölt tsz-beruházásokról. Mind­ezek ellenére kedvezőtlenek a tsz-ek­be­n :a szerkezeti arányok, a beruház­­ók kis hányada kö­lti­,­ a járásban gépi fejlesztés­re. Hangsúlyozta, hogy össz­hangot kell teremteni a gép­park fejlesztése és a korszerű állattenyésztéshezz. elengedhe­tetlen épül­ eresek között. Hi­vatkozott­ az erők koncentrálá­sának könyörtelen törvényére és propagálta a tsz-ek kooperá­ciós összefogásának gondola­tát. Oktatáspolitikánk, iskola­ügyünk falusi fejlesztését sür­getve arról szólt, hogy az eldu­gott falvak tehetséges gyerme­keit jobban fel kell karolni. Ehhez nem elegendő a peda­gógus fárad­­ozása,­ korszerű is­kolák, szemléltető eszközök kellenek. Kérte, vizsgálják meg a járási székhely bentlakásos kollégiuma létesítésének lehe­tőségeit. Szabó Sándor, tamási járási küldött, a Simontornyai Bőr­gyár csúcstitkára, felszólalásá­nak első részében munkahelye gazdasági helyzetéről és prob­lémáiról beszélt. Többek között elmondotta, hogy a bőrgyár, termelékenységét a beszámolási időszak alatt évről évre négy­öt százalékkal emelte, s hogy mintegy 1ü százalékos árcsök­kentést is sikerült elérniük, bár a nyersanyag világpiaci ára emelkedett. Segítséget kért egy tiOO0 négyzetméter alapterületű kikészítő csarnok építéséhez, amelynek elkészültével 50 szá­zalékkal növekszik majd a fel­sőrész-bőrgyártás.­ Beszélt a nagymérvű munkaerő-mozgás , 700-an léptek ki, illetve be 1969-ben — okairól is. Első helyen említette, hogy a kön­­­nyűipari tárcán belül is az ala­csony bérszínvonalú üzemek közé tartoznak. Elmondotta, hogy a munkamorál helyes ki­alakítására több gondot kelle­ne fordítaniuk. Beszélt a szak­munkásképzés helyzetéről is, arról, hogy diákotthonok hiá­nyában sok tanuló hosszú utaz­gatásokra kényszerül. Szabó elvtárs felszólalása második részében a párt belső helyzeté­ről, a decentralizálás eredmé­nyeiről, a demokratikus légkör kialakításának módszereiről, a káderkiválasztás problémáiról szólott. Rúzsa János, Szekszárd város küldötte, a városi pártbizottság első titkára emelkedett ezután szólásra, a IX. kongresszus fel­adatainak végrehajtása során, a pártvezetés újonnan kidolgo­zott módszereinek tapasztala­tairól beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt négy évben erősödött a párt vezető szerepe, tovább fejlődtek a vezetés módszerei, növekedett a demokratikus centralizmus, a beszámolási időszakban előtérbe került az elvi, politikai irányítás, a vég­rehajtások ellenőrzése, s foko­zatosan növekedett az egyéni felelősségtudat. Fontos feladat volt a párt tömegkapcsolatának kiszélesítése. Örömmel számolt be arról Rózsa elvtárs, hogy az elmúlt négy évben a párt­ban a pártélet normái érvénye­sültek. Mindenfelé széles körű beszélgetéseket folytattak a párttagokkal, s ezek a beszél­getések biztosították, hogy a határozatok előkészítése alapos volt, s azok találkoztak a vá­rosi párttagság egyetértésével. Részletesebben a párttagság ak­tivitásának problematikájáról beszélt. Elmondotta, hogy több helyütt még ma is azt tartják aktív párttagnak, aki a tag­gyűléseken felszólal, ők a párt­taggyűléseken fejtenek ki cse­lekvő aktivitást. De aktivitás az is, amikor valaki a közélet­ben való részvétele során, a mindennapi munkája mara­déktalan és pontos elvégzésé­vel, példamutatásával és kiál­lásával, nap, mint nap a párt politikáját hirdeti. Dr. Csehák Judit, faddi kör­zeti orvos, szekszárdi járási küldött, a falun élő értelmiség helyzetéről beszélt. Elmondot­ta, hogy szeretné, ha a vidéken élő emberek nem fogadnák gyanakvással az értelmiségit. Jól esne az értelmiségi réteg­nek, ha számítanának tenni­­akarására, ha igényelnék se­gítségét, ha maguk közül való­nak éreznék mindazokat, akik hitvallásukkal, állásfoglalásuk­kal arra érdemesnek bizonyul­nak. Azt kellene megértenie mindenkinek, hogy amit az ér­telmiségi egy diplomával ma­gával visz a faluba, az a plusz tudás nem elválasztja a vidék lakosságától, hanem szükség­szerűen emberi közelségbe hoz­za vele. H­a a társadalmi elvá­rás jelentősebb volna a vidéki értelmiség iránt, akkor a vi­dék kulturális életében már gyökeresebb változások történ­hettek volna. Mindehhez azon­­ban kölcsönös bizalomra van szükség. Felszólalása második részében a nők helyzetéről be­szélt, s hangsúlyozta azt, hogy a nők jogaik adta egyenlőség­gel mennyire képesek élni, az sok esetben a nőkön múlik. Gazdasági jellegű változásokra szükség van, ezek sokat jelen­tenek, de a nők szemléletmód­­já­nak megváltozása nélkül lé­nyeges változások nem követ­kezhetnek be. Szabó Géza tamási küldött, a KISZ KB első titkára, a me­gye ifjúságának életéről, mun­kájáról, közérzetéről, helyt­állásáról számolt be a küldött­értekezletnek. Részletesen szó­lott arról, hogy örvendetesen (Folytatás a 2. oldalon.)

Next