Tolna Megyei Népújság, 1977. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

Mtaiflfe kafldod@s^kép Biai Feiglein István Szekszárdon, az átalakí­tott Szinyei Merse terem megnyitó kiállítása Biai Feiglein Istvánnak, az 1974-ben elhunyt festőmű­vésznek képeiből mutat be huszonnyolc alkotást. A művész 1905-ben Beszterce­bányán született. 1929-ben fejezte be főiskolai tanul­mányait Vaszary János és Csók István növendékeként. 1929—31 között Párizsban dolgozott ösztöndíjasként, majd olasz, holland és fran­cia tanulmányutakat tett. 1960-tól nyaranta Kisoro­sziban dolgozott. A Magyar Nemzeti Galéria 1975-ben rendezte meg emlékkiállí­tását. Pogány Ö. Gábor, a Ma­­­­gyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója, aki a kiállítást megnyitja, így ír Biai Feigleinről: „Mikor elhuny­ta után, 1975 tavaszán a Magyar Nemzeti Galéria megrendezte emlékkiállítá­sát, válogatott műveiből egyértelműen kitűnt, milyen biztos festői érzékkel, ala­pos felkészültséggel oldotta meg feladatait, mennyire ér­tette a természet üzeneteit, s mi mindent el tudott mondani a meghitt tájak változó hangulatáról." A Csajkovszkij-hangver­­seny hallható a moszkvai Csajkovszkij Konzervató­rium nagyterméből. A Moszkvai Filharmonikus Zenekar koncertjének diri­gense Dmitrij Kitajenko, a hegedűszólót Viktor Tretya­kov játssza. Ugyancsak a konzervató­rium nagytermében készült felvételre kerül sor más­nap, november 3-án, ame­lyen Aram Hacsaturján sa­ját műveit vezényli. Emlí­tésre méltó összeállítás ké­szült az oroszországi pol­gárháború dalaiból is, amely szintén 3-án kerül műsorra. Lázár Eszter Prokofjev nyomát kutatta a Szovjet­unióban. Kutatásának ered­ményeit kétrészes műsor­ban ismerteti. November 5-én a Magyar Állami Hangversenyzene­kar előadásában Sosztako­­vics-hangversenyt közvetít a rádió a Zeneakadémia nagyterméből. Vezényel Lu­kács Ervin, az I. gordonka­­versenyt Valentyin Fejgin szovjet vendégművész játssza. November 7-e az ünnepi alkalomhoz méltóan bővel­kedik zenei eseményekben. A Moszkvai Filharmoniku­sok újabb hangversenyét rögzítette szalagra a rádió. Kirill Kondrasin vezényle­tével Csajkovszkij-művek szólalnak meg, zongorán közreműködik Szvajtoszlav Richter. A továbbiakban Kertész Iván a kijevi Sevcsenko Operába látogat el. Bemuta­tásra kerül a hét zenemű­ve: Prokofjev I. zongora­versenye. A szovjet kultúra hetén A november 1-től 7-ig tartó — s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának napját is magába foglaló — szov­jet kultúra hete ebben az évben is változatos és kü­lönös gonddal készült zenei programot kínál a rádió hallgatóinak. Az alábbiak­ban a teljesség igénye nél­kül igyekszünk némi ízelí­tőt adni a kulturális ese­ménysorozat összeállításai­ból. „Borostyánország” (Vil­­niusz) könnyűzenei érde­kességeit a könnyűzenei ro­vat tárja elénk november 1-én. Szinte valamennyi zenei rovat képviselteti magát a moszkvai rádiótól átvett ze­nei műsorokkal a rákövet­kező napon, a Szovjet Rá­dió napján. A könnyűzenei rovat „Zenés portrék Moszk­vából” címmel a szovjet főváros ismert zeneszerzőit és zenészeit szólaltatja meg, természetesen sok-sok ze­nei illusztrációval. Népzenei és énekkari felvételek mel­lett — szintén felvételről Egy tokaji festő Ma délután nyílik Ton­­kács Tibor kiállítása a me­gyei művelődési központban. A művész, aki Tokajban él 1941 óta, nemcsak mint festő közismert, hanem mint olyan művész, aki ak­tívan vesz részt a képző­­művészeti ismeretterjesztés­ben. Rögtönző ábrázolási mód­szere miatt az impresszio­nistákkal rokonítják művé­szetét. A Szekszárdon lát­ható harmincnégy alkotás nagyobb fele olajfestmény, de néhány szép temperát is kiállít Tonkács Tibor. A bemutatót Gergely Mi­hály író nyitja meg és ok­tóber 30-ig lehet megtekin­teni. SZ-iflSZÉON yi­ S­ zőgazdasági üzemek állat­­tenyésztési telepei részére. A most létrehozott megyei kút­­fúrókapacitás a mezőgazda­­sági termelési­ szolgáló kuta­kon kívül a jövőben kom­munális célokat is szolgál­hat majd azáltal, hogy jó ivóvízhez juttatja a ma még ellátatlan baranyai községe­ket. ^­npflBan Érdekes adatokat közöl testv­éri lapun­k, a Tambovsz­­kaj­a Pravda. Tambov me­gyében az állami lerdőgazda­­ságo­k kezelésében 390 ezer, a kolhozok és szovhozok ke­zelésében pedig­­70 ezer hek­tár erdőterület van.­ A tize­dik ötéves terv jubileumi évében — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója (A szerk.) — összesen 864 ezer köbméter fát termelnek ki és dolgoz­nak fel. Az erdőgazdaságok gépesítettségi foka igen ma­gas, í Ma már szinte mindent géppel végeznek. Az erdő­telepítéseik nagy szerepet játszanak Tambov megyé­ben a földek megvédésében. A kilencedik ötéves terv időszakában mintegy 20 ezer hektáron telepítettek erdőit, hogy ezáltal is védjék a föl­deket az eróziótól­. A további erdőtelepítések­hez i­s biztosították a cseme­téket. Jelenleg mintegy hat­vanmillió csemete vár kiül­tetésre. 1977. október 20. Dunántúli napló Baranyában kútfúró közös vállalkozás alakult — adja hírül a­­ Dunántúli Napló. — Ennek az a jelentősége, hogy enyhít az építőkapacitás gondjain. A megyei vezetés minden olyan kezdeménye­zést támogat, amely enyhít ezen a gondon. A községek vízgondjainak enyhítésére, és a mezőgazdasági üzemek víz­ellátásának javítására ilyen mozgékony és ütőképes ka­pacitást hozott létre három baranyai termelőszövetke­zet: a kishajm­ási, a kishar­­sányi és li­ppói. A három szö­vetkezet pécsi telephellyel szeptember 1-vel megalakí­totta a Baranya megyei Kút­fúró Közös Vállalkozást, amely már az első hónapban 10 millió forint értékű szer­ződést irt alá. A közös vállalkozás önálló jogi személy, egyéves műkö­dése­­ után már hi­tellt is fel­vehet kapacitásfejlesz­t­ésre, a tevékenység bővítésére. Fú­róberendezéseikkel 150-től 600—800 méter mélységiig tudnak kutakat fúrni a me­ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Fejér megyei Hírlap azt fejtegeti egy tudósításában: miért jobb, ha törpevízmű­vek helyett­­ regionális víz­művek biztosítják a lakosság vízellátását. „A víz ma már nem a természet ingyenes ajándéka, hanem rendkívül beruházásigényes termelő­­folyamat végterméke, ezért szükség van­­ a takarékos víz­felhasználás elveinek betar­tására az­ ipar, az intézmé­nyek és a lakosság körében egyaránt” — idéz a lap ab­ból a jelentésből, amelyet legutóbbi ülésén a megyei tanács vitatott meg. A víz tehát pénzbe kerül, egyre több pénzbe, ahogy a megye lakosságának mind nagyobb részéhez jut el az egészséges ivóvíz. Az elmúlt év végén Fejér megyében 52 telepü­lésnek, a megyei laikosság 62 százalékának volt közműves ivóvize. 1980-ig felgyorsul a fejlődés. A cél, hogy a terv­időszak végéig a lakosság 74—75 százaléka jusson ve­zetékes ivóvízhez. A korsze­rűséget, gazdaságosságát­­ fi­gyelembe véve, a regionális vízművek fejlesztése az el­sődleges cél, s kevesebb lesz a csak egy-egy falut ellátó úgynevezett törpevízmű So­ma­lijí Néplap A lap egy tanulságos be­mutatóról ír. Sok vendég­látóegység, étterem és főként italbolt vezetője panaszko­dik, h­a az alkoholfogyasztás csökkentése kerül szóba, hogy „mi lesz akkor a for­galommal?” .A kaposvári já­rás szövetkezeti italboltveze­­tői választ­­ kaphattak erre a kérdésre azon a bemutatón, amit a MÉSZÖV rendezett. H­úsz-huszonöt féle olyan ételt l­áthatn­ak iztt, melynek elkészítés­éhez az anyagon kí­vül cs­ak kés és vágó­deszka kell. No és még valtam is: szemléletváltozás: tudomá­sul venni, hogy egy vendég­lőbe reggelente nemcsak in­ni férnek be a vendégek.­­Mit lehet kínálni reggel egy italboltban? Sok min­dent: a zsíros kenyértől a főtt tojásig, a rántottéig. Meg­­kövesztett szalonnát, kocsonyát, vagdaltat, szalá­mit, virsliit, debrecenit — hogy csak­­ néhányat említ­sünk. S mindenütt van íze­sítőnek vöröshagyma- papri­ka, s minden i italboltban van rezsó, így a gyors főzés és melegítés is megoldható. E hideg étel­ekkel nagyszerűen pótolhatják a kiesést, amit az alkoholfogyasztás esetle­ges csökkenése okoz. S még nem szóltunk a tejről, a­ te­jes kávéról vagy a citromos teáról... PETŐFI NÉPE Az idén 21 ezer hektáron termett paprika, paradicsom, zöldborsó, uborka, káposzta és egyéb zöldségféle Bács- Kiskun megyében — olvas­tuk a­­ Petőfi­­ Népében. A két­ezer h­ek­táros vetést­erül­et­­növekedés, az utóbbi hóna­pok viszonylag kedvező idő­járása, új, nagy hozamú faj­ták termesztése, a mezőgaz­dasági dolgozók jó munkája következtében egyes­­ kerté­szeti növények kiemelkedő termést adtak. 1E jó termés eredménye­ként a HU­NGA­­ROFRIUCT külkereskedelmi váll­ala­t­­ megyei kirendeltsé­ge szeptember 30-ig 3229 ton­nával több gyümölcsöt és zöldségfélét exportált, mint tavaly egész esztendőben. A Szovjetunió, a Német De­mokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Lengyelország és a Német Szövetségi Köz­társaság úticéllal a harma­dik negyedév végéig 62 616 tonna zöldségféle és gyü­mölcs hagyta­ el Bács-K Kiskun megyét, s ezzel a külkeres­kedelmi vállalat megyei ki­­rendeltsége 98 százalékra tel­jesítette egész éves tervét. A szocialista országokba irá­nyuló szállítás mennyiségé­nek növekedésén kívül ,há­romnegyed év alatt 7,3 szá­zalékkal több kertészeti ter­mék került tőkés exportra is. ! II,.11­ ll.w A holnap elébe­ n i­MiMiniLumw 16. Tovább nem lehetett halogatni a komolyabb gyógykezelést. Adyt annyira tönkretette a mértékte­len igénybevétel, hogy sürgősen orvosi segítségre szo­rult. Nagyváradi szereplése után a kolozsvári Lech­­ner-klinika vendége lett. Tudni kell erről a kliniká­ról, hogy akkor épült a mindmáig példátlanul fej­lődő, igazi nagyvárossá növekvő Kolozsvár egyik mo­dern büszkeségeként. Nemcsak azért nevezték Lech­­ner-klinikának, mert a kor egyik legnagyobb tehetsé­gű építésze, Lechner Ödön tervezte, hanem azért is, mert a tervező művész testvére, Lechner Károly ideg­­gyógyász professzor vezette a klinikát. Mellette olyan kiváló szakemberek, mint Ady gyógyítója, dr. Lukács Hugó első tanársegéd. Kolozsvár egészen átvarázsolta Adyt. Rohamosan gyógyult, kedve szemlátomást földerült. Két kényel­mes, kertre néző szobában lakott egyedül, minden jó­ban részesült, ami emberileg és orvosilag nyújtható. Lédával folyamatosan levelezett, abban a modorban, amelyet héja-násznak nevezett egyik legszebb versé­ben. Csípték, marták egymást, mégis összetartoztak, megmásíthatatlanul. Léda hívta a svájci Rheinfeldbe, s Ady engedett a hívásnak, mert egészsége javulásá­nak kezdeti jeleitől elbizakodva teljesen felépültnek képzelte magát. Hiába marasztalták Kolozsváron, sietve távozott. Augusztus 12-én hagyta el a Lechner-klinikát. Egyenesen Érmindszentre utazott, hogy röpke­ időt együtt töltsön szülei, öccse és sógornője társaságában. Ady Lajos időközben ugyanis megnősült. Bátyja köz­benjárása sikerült, így a boldognak mondható házas­ság mellé állami tanári kinevezését is megkapta a budapesti Markó utcai gimnáziumban. Ady Endre eleget tett a családi illendőségnek, de ezúttal gyorsan elfogyott otthoni türelme: sietett Budapestre. Néhány napig ugyanazt a böjttelen életet élte, mint szanató­riumba utazása előtt, majd Svájcba utazott Lédához. Három hétig laktak a rhienfeldi Hotel Salinesben, nem a legjobb hangulatban. Diósi Ödön, akit az üz­leti igénybevétel viselt meg, szerette volna jól érezni magát Léda és Ady társaságában. Mivel ez a remé­nye meghiúsult, hazautazása után rövid levélben szo­morú szerehányással illette a költőt. Lédától is többé-kevésbé sértődötten vált el Ady. Hazautazott Magyarországra és életét újra teljes se­bességre kapcsolta. Október közepétől vidéki körútra vitte a Nyugat szerkesztősége. Némi túlzással azt pa­naszolja, hogy a turné csak a folyóiratnak haszon, neki lefogottságot, mértéken felüli fáradtságot, idő­pazarlást jelent. Ellenszenvét megérthetjük a turné iránt, mert a kevésbé szeretett Debrecenbe éppúgy el kellett látogatnia, mint az egyáltalán nem szeretett Temesvárra. Kötöttségéből ki is tört, néhány napra Bécsbe szökött, meglátogatni egyik legbensőségesebb barátját, a Zilahról ismert Medve Miklós doktort. Szép epizódja volt viszont ennek a vidéki körutazás­nak a kaposvári kirándulás. A Ripl Rónai József mű­termében töltött beszélgetéses éjszaka és egy remek vers lett az eredménye. Léda közben reklamálta Párizsból. Méltán pana­szolta fel, hogy Ady nem törődik vele. Türelme fogy­tával váratlanul Budapestre utazott, s ezzel nagyjá­ból helyreállt köztük a bensőségesebb kapcsolat. E látogatást örökíti meg az Őszben a sziget című vers. Léda visszautazott Párizsba, Ady pedig újra nekiló­dult a passziózásnak. Anyagi fedezete is hirtelen meg­növekedett ehhez: elnyerte a székesfőváros kétezer koronás díját. Hatalmas összeg volt ez az ő jövedel­méhez képest. Tízszer több pénz, mint amennyit Sin­ger és Wolfneréktől kapott Az Illés szekerén című kötetéért. Bankbetétet váltott a takarékosság szándé­kával, de ez mitsem csökkentette a költekezés gyor­saságát. Az események változatlanul sebesen követték egymást. November 27-én, szombaton este nagyszabá­sú Ady-hangversenyre került sor az Erzsébet­ körúti Royal Szálló dísztermében. Az Ady-versekre írt ze­ne azonban nem Reinitz Bélától származott. Egy gazdag lipótvárosi mecénás vállalta a reprezentatív hangverseny költségeit, azzal a feltétellel, hogy az ő általa komponált zenével adják elő a verseket. Ta­gadhatatlan, nagy hatású rendezvény volt, az átütő erejű sikerről felsőfokon számoltak be a lapok. Ady ismét megdicsőült. Mégis, ellene szól a siker szép­séghibája, Reinitz Béla mellőzése. Reinitz egy életre megsérült a költő hűtlenségétől. Ettől kezdve soha szóba nem állt Adyval, verseit viszont változatlan megszállottsággal magasztalta, szólaltatta meg zené­jében. Sikerének híre eljutott Párizsba is, az újságokból értesültek Lédáék róla. Ismét leromlott egészségi ál­lapotáról viszont az ismerősök tudósították a rue de Levis-en lakó barátokat. Diósi Ödön így írt neki de­cember elején kelt levelében: „...Bizonyára beleestél szokásos régi életmódodba és megint iszogálsz. Ren­dezd ott dolgaidat, pakkolj össze és gyere ki. Mégis csak itt vagy te meg a legjobban.” A levél arra vall, hogy barátságuk valóban csa­ládias, Adyt mindig szívesen látják Diósiéknál, ő mégsem sietett elhagyni sikere színhelyét, sőt, a túl­zásig ragaszkodott szabadosságba hajló, senki és sem­mi által nem korlátozott pesti időtöltéséhez. Diósi le­vele után még majdnem két hétig pusztította szerve­zetét alvatlansággal, borozással, udvarlással, öccse, Lajos, aki akkor már a fővárosban lakott, napról napra idegesebben szemlélte a híres báty állapotát. Idegessége nem csupán a testvéri aggodalomból szár­mazott. Újonnan került Budapestre, s Ady Endre egészsége mellett a maga érdekeit is féltette. Ezért határozta el, hogy véget vet bátyja hosszúra nyúlt mulatozásainak. 1909. december 13-án úgy tuszkolta fel a költőt a párizsi gyorsvonatra: S ebben bizony több volt az erély, mint a rokoni gyengédség. Örvényből örvénybe Léda közeledett negyvenedik évéhez, Ady pedig alig múlott harminckettő. Márpedig testi vonzalom dolgában a költő határozottan a fiatalabb nőkkel ro­konszenvezett. Lédához ugyanakkor a szokványos sze­relmi viszonyon túl igen komplikált pszichikai és intellektuális szálak fűzték. Kellett neki Léda, a nagy műveltségű, irodalomhoz, politikához, művészet­hez remekül értő asszony, aki viszont kezdődő her­­vadásában kevéssé tudta egyedül lekötni a férfi ero­­­tikus érdeklődését. Ady tehát egyre sűrűbben, egyre nyíltabban hűtlenkedett, de nem cinikusan, nem fölé­nyeskedve, hanem föl-föl­éledő bűntudattal. Tisztán látta, mivel tartozik Lédának, mégsem volt képes kí­mélni. Az asszony húga, Brüll Berta is bizalmas vi­szonyt tartott Adyval, s a jelekből kikövetkeztethető, hogy a villámlásos-égzengéses percek jó részét éppen Berta okozta, aki máskülönben szeretetre méltó, mű­velt, önzetlen, jókedélyű teremtés volt — szóval olyan lény, aki gyógyító, vidámító hatással lehetett a köl­tőre. (Folytatjuk)

Next