Tolna Megyei Népújság, 1977. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

A Népújság A közművelődés kérdései Vitapartner a film Éilileliílieai a társadalmi forgalmazás A közművelődés egyik kulcskérdése a szellemi igénytelenség elleni harc. Harc? Szelíd csatározásról van szó, hiszen az eszközül használható módszerek egyikét — származzon az oktatás, szabadidő-eltöltés, a művészet területéről — sem lehet fegyverként alkalmazni.Nagyon fontos viszont a lehetőségek és tennivalók pontos számbavétele, tudományos alaposságú megtervezése. Mindez a közművelődés egyik területén megtörtént. A Balázs Béla stúdió filmgyártási, forgalmazási és közművelődési kutatócsoportja a Népművelési Intézettel közösen kidolgozta a filmek társadalmi forgalmazásának megyei modellkísérletét, és azt hamarosan próba alá is vetik Veszprém és Komárom megyében. Ezzel a közléssel még nem sokat mondtunk el az akció lényegéről, sőt, a már használatossá vált ,,társadalmi forgalmazás” egyenesen félrevezető elnevezés. Az ember úgy vélné, hogy olyan filmforgalmazást jelent, amelyet társadalmi munkában bonyolítanak le. NE CSAK NÉZZÜK Nem erről van szó. A „társadalmi” jelző a filmek és a nézők találkozásának jellegét határozza meg. Azaz: ebben a forgalmazási formában nem a szórakozni kívánó nézőt keresik, hanem a befogadott társadalmi lény mivoltában. A vetítés legtöbbször házhoz megy: iskolába, művelődési ház klubjába, vitakörbe, munkásklubba. (És természetesen bármilyen más közösségbe, életkortól és foglalkozástól függetlenül.) A cél gondolkozásra, beszélgetésre ösztönözni, segíteni az embert meglévő ismereteinek feldolgozásában, kedvet kelteni újak megszerzésére, eligazítani a világ dolgaiban. A dokumentum-, rövid- és játékfilmek, amelyeket ebben a rendszerben kölcsönöznek és vetítenek majd, jól ismertek a közönség előtt. De nem eléggé használták fel eddig a bennük rejlő lehetőséget a felsorolt célokra.Az új forgalmazási forma alapvető meghatározója a tudatosság: míg a moziban történő vetítésikor, de még a filmklubokban is alkalomszerű a film és a néző találkozása, itt minden esetben olyan film jut el, olyan közönséghez, amelyeknek bizonyos a kapcsolódási lehetősége egymással. PÉLDÁUL A BOLDOGSÁG Csányi Miklósnak a Balázs Béla-stúdióban, 11968-ban készített filmje, a Boldogság nem ismeretlen a nézők előtt, a televízió is vetítette. Ezt a filmet is kölcsönzi majd a kísérlet során a társadalmi forgalmazás. Míg a Boldogság a maga kilencpercnyi vetítése idejével a televízió műsorában szinte csak villanásnak tűnt, addig i például egy KISZ- alapszervezetben vagy ifjúsági klubban tökéletesen, alkalmas kiindulópont néhány fontos kérdés megvitatására.A két szerkezeti egységből álló film először egy hagyományos falusi lakodalmat mutat be, majd fél év múlva visszatér az ifjú pár otthonába, hogy ábrázolja boldogságuk mibenlétét és kellékeit. A szinte sűrítetten kispolgári létforma pontos rajzát a rendező „felülről” szemléli, érezhető viszolygással. A filmen való vitatkozást így sokszor nemcsak a látottak, hanem ez a fajta látásmód is táplálja. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a film kapcsán elemezhető mindennapjaink értékrendje és életformája, a jellemző eszmék, ideálok és tárgyiasulásuk, a szokások jelenléte és bírálhatósága, életcél és vegetálás kérdése, az ábrázolt létforma jövője is. HITELESSÉG lAz iskolák és a művelődési házak számára évente állítanak elő filmajánló kiadványokat, amelyek láttán azt hihetjük,hogy rendkívüli választéka van azoknak a filmeknek, amelyek a társadalmiság feltételének is megfelelnek.A kutatócsoport tapasztalatai nem ezt bizonyítják. Az ajánlott filmek jó része vagy a szórakoztatás funkcióját keresi, vagy szinte gyermekdeden didaktikus, vagy a legrosszabb esetben — egyenesen elavult, téves ismereteket közöl. Azok a filmek, amelyeket ezek a katalógusok ajánlanak — és amelyeket a megyei filmtárak tartanak — a társadalmi forgalmazás céljára alkalmatlanok. A társadalmi forgalmazásra szánt filmeket a sajátos szempont szerint kell összeválogatni és megteremteni annak a feltételét is, hogy bánki számára hozzáférhetőek legyenek.A megfelelő filmek száma ma még kevés. A legfontosabb szempont a hitelesség, a társadalom valódi és aktuális problémáinak feltárása. iA szigorú szűrőn — amit nemcsak a kísérlet irányítói,hanem a benne részt vevő nézők tettek azzá — ,meglepően kevés film jutott át. Ez azonban már a filmgyártás problémája.A két megyében szerzett tapasztalatok döntik el, hogy mikor, milyen formában találkoznak majd az érdeklődő közösségek a társadalmi forgalmazás filmjeivel. Jó lenne, ha a várakozási idő nem nyúlna hosszúra. VIRÁG F. É. Kiállítás az úttörőházban A közelmúltban kiállítás nyílt a szekszárdi úttörőházban, Tolna megyei népi eszközökből, népi ruhákból. A szőttesek, az edények, a szobadíszek és egyéb használati tárgyak és a lemezről szóló népi muzsika sajátos hangulatot teremt. A kiállítást G. Vámos Mária muzeológus állította össze. 17-ig a kiállításnak mintegy 1300 látogatója volt, többségében az iskolákból. A csoportosan érkező iskolásoknak előadást is tartottak Tolna megye népművészetéről. Ősi városok vonzása A Bulgáriába látogató turistáknak sok, múltat idéző élményt nyújtanak az ősi bolgár városok. Elsők közt említhetjük az ország középkori fővárosát, Veliko Tirnovót. Miben áll az ősi város varázsa? Szép a fekvése, az óvárosa, a Városa, olyan mint egy múzeum. Sziklára kapaszkodó apró házai mintha sasok fészkei lennének. A város három dombján valaha erődítmény állott. A Curevec-dombon volt az egykori főváros központi palotasora, a bolgár pátriárkák székhelye. A Trapesica-dombon — erős kőfalakkal körülvéve — a bojárok laktak, a harmadik a Szveta Gorodon) pedig a művészeti iskolák központja volt. Az ásatások során napvilágra kerültek a város romjai, a trónterem, az udvari templom és egy XIV. századi uralkodói kripta. Bulgária híres történelmi települése a Balkán-hegység keleti lejtőin épült kötél is. A városka 1545-ben keletkezett, erdők között, völgykatlanban — innen kapta a nevét is: Kötél, vagyis katlan. Az ősi városra ma egyetlen városnegyed emlékeztet, amely túlélte az 1894-es nagy tűzvészt. A XVIII—XIX. században igen híresek voltak a közeli asszonyok kézzel szőtt szőnyegei, takarói. Ezek az osztrák, magyar, cseh, olasz, francia piacokon is ismertek és keresettek voltak. Itt született többek között a bolgár felvilágosodás nagy alakja, az új bolgár nyomtatott írás megalapítója, Vracsanszki. g'.'UJ I.U 11 J..II.1M-ÍM--------A holnap elébe 17. Párizsban sem mérsékelte magát a költő. Ezzel újabb okot szolgáltatott a Léda és a közte lévő feszültségre. Alig írt. Versei hat héten át hiányoztak a Nyugatból. Rossz helyzetéről beszámolt a Berlinben időző Hatványnak, mire a báró ezt válaszolta neki: „Nagyon töröm a fejemet, hogy mit jelent a leveled, s mindenféle megfordul az agyamban. Az első — nincsen pénze. Ne nevess ki, hátha igazam van. És ha igazam van — írd meg. A második: baj van a nővel. Mein Gott — ezen nem tudok segíteni. A harmadik: úgy érzi, nem szeretik eléggé. Lehet__, de egy kicsit Ady személyén, sok szeszélyén is múlik, ha nincs másképp. Verseidben úri, nagystílű az önérzeted — személyedben kicsinyes, hisztérikus és nehezen kezelhető”. 1910 február végén küldte Adynak ezt a levelet Hatvany, s a helyzet a rákövetkező hetekben sem változott. Kissé talajt vesztetten sodródott egyik örvényből a másikba. Mivel Párizs nem hozott megoldást, május derekán csalódottan visszatért Budapestre. Talán jól tette, mert zaklatottsága valamelyest csillapodott. Itthon tudhatta Bölöni Györgyöt, s egy másik közeli barátiját, Kábos [Edét. Sokat pajtáskodtak együtt, s a füstös, levegőtlen kocsmák, kávéházak helyett a városligetbe jártak, a Gundel elődjéhez, Wampetics zöldvendéglőjébe. Gyakran hazaruccant Érmendszentre is. Mindent egybevetve, úgy-ahogy kiegyensúlyozta magát, dolgozott, szaporodtak a költemények a Minden titkok versei című kötetéhez. Léda érezte, komoly a veszélye annak, hogy elveszítheti Adyt. Ez az asszony nemcsak okos, nemcsak művelt volt, hanem tele vulkanikus szenvedélyekkel is. Félelmetesen tudott küzdeni a szerelméért. 1910 nyarán váratlanul Pesten termett, hogy ne engedje tovább távolodni magától a költőt. Találkozásuk rosszul végződött, Ady nem lágyult el, Léda különben is megviselt idegállapota tovább romlott, gyógyításra szorult, az Olasz fasorban volt Grünwald szanatóriumban kezeltette magát. A betegség belátóbbá tette Adyt, iparkodott figyelmes és tapintatos lenni, csak azt nem ígérte meg, hogy Léda elképzelése szerint fog élni. Civakodásaik folytatódtak, Léda heves féltékenységi jeleneteket rendezett a szanatóriumban is, ahol naponta látogatta a költő. Az ismétlődő perpatvarok Ady idegállapotán is sokat rontottak, ezért menekülni akart Budapestről. Kapós ürügyet szolgáltatott erre, hogy öccse és annak felesége a Magas-Tátrában, Ó-Tátrafüreden üdült. Július utolsó hetében utánuk utazott. A maga nyugalmát kereste, ezért nem Ó-Tátrafüreden, hanem az attól néhány kilométerre lévő Csorbatónál szállt meg. Komolyan foglalkoztatta a szakítás szándéka, ám még erősnek bizonyult a kötés. Szerette Lédát, ha menekült előle, akkor is. Naponta jöttek a hírmondó levelek Léda állapotáról a Magas-Tátrába. Bölöni a maga lelki alkatának megfelelően szolid, békítő, bajt elsimító modorban fogalmazott, Szüts Dezső viszont szellemes-gonosz kotnyelességgel kuszálta össze még jobban az amúgy is zűrzavaros helyzetet. Adynak még a Magas-Tátra is közel volt Budapesthez, semmi hírt nem akart megtudni a Grünwald-szanatóriumból, ezért váratlanul Debrecenbe utazott, ahol Oláh Gábor és más helybéli barátok társaságában kiadósat mulatott. Még a Hortobágyon, a hídi csárdában is megfordult, pedig mi sem állt tőle távolabb, mint az akkoriban alaposan elkoptatott pusztai romantika. Nyugtalansága hamar továbbűzte Debrecenből. Érmindszenten kötött ki, ahol mindig a legbiztosabb menedékre lelt, de itthon épp a biztonság nyugalma, a szellemi elszigeteltség kibírhatatlansága fojtogatta. Neki nyüzsgés, kavargás, városban lelhető izgalmak kellettek. Addigaddig menekült örvénylő kedélyével Léda elől, hogy szeptember elején visszatért hozzá. Elcsendesedtek, megbékültek, legalább egy időre. Léda elhagyta a szanatóriumot, Berta húgához, a Koronaherceg — ma Petőfi Sándor — utca 6-ba költözött, ahol húgának elegáns kalapszalonja volt. Október 20-án annyi viaskodás után mégiscsak megnyugodva tért vissza Párizsba. A túlhajszolt életről ezt követően sem tudott lemondani Ady. Sokat köszönhetett Brüll Bertának, a Koronaherceg utcai lakás biztos ménekévé vált, kényelmes, rokoni gondoskodás vette körül. Telefon is volt a lakásban, innen tartott kapcsolatot barátaival és a szerkesztőségekkel, elsősorba a Nyugattal és a 1977. október 21. Sajtótörténeti ritkaság: a legterjedelmesebb magyar újság Sajtótörténeti ritkaság értékű újságpéldány került elő Szekszárdon, 312 oldalas terjedelmével alighanem a legvastagabb magyar újság. A Független Magyarország című lap Budapesten megjelent 1906. március 15., csütörtöki számáról van szó. A március 15-i dátum még indokolná a valamivel nagyobb terjedelmet, de se a 48-as nagy napnak, se Kossuth ugyancsak március hónapban (1894. március 20-án) történt halálának nem lévén semmilyen kerek számú évfordulója, nem ez volt a mammutméret igazi oka. Hetvenegy évvel ezelőtt Magyarország a kiegyezést követő idők legnagyobb belpolitikai válságától szenvedett. Ekkor próbálta az uralkodó királyi paranccsal az országra erőszakolni báró Fejérváry Géza testőrparancsnok úgynevezett „darabontkormányát”. A 312 oldalas, színes műmellékletekkel is díszített újság kiadására az összehasonlítás adott okot, az 1848-as és az 1906-os március közt, ami mai felfogásunk szerint legalábbis vakmerő, de akkor jól kiaknázható volt. Az újság — melynek írói közt Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Wlassics Gyula mellett ott van a századelő magyar belpolitikai és tudományos életének minden jelentős alakja — fontos kortörténeti és sajtótörténeti dokumentum. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének könyvtárába kerül, ahol már gyűjtik egy belátható időn belül megrendezendő sajtótörténeti kiállítás alapanyagát. (ordas) Éjszakai szanatórium Sikondán, a Nehézipari Minisztérium bányászati utókezelő és éjjeli szanatóriumában évente 1500—1600 bányász kap kórházi kezelést. A szanatóriumban — a bent fekvő, tehát táppénzes betegek mellett — munkaképes, de orvosi ellátást igénylő bányászokat is gyógyítanak az éjszakai szanatóriumban. Képünkön: gerinc- és izületi bántalmakban szenvedő betegek gyógyítása a fürdőben. (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) Népszavával. Rossz fogaival sokat bajlódott, nélkülözhetetlenné vált az alaposabb kezelés. Rettegett a fizikai fájdalmaktól, de szerencsére az éppoly kitűnő barát, mint amilyen ügyes fogorvos Madzsar Józsefre bízhatta magát. Épp a fogsor reparálása miatt kényszerült gyakori szobafogságra. Gyomorbántalmak miatt ,is szenvedett. Hiába tett meg érte mindent Brüll Berta, egészségileg megint leromlott, emiatt hosszabb pihenőre hazautazott Érmindszentre. Részben az elzártság ellensúlyozására, részben a tényleges teendők miatt sűrű, sokfelé ágazó levelezést folytatott. A tényleges teendők legfontosabbika a Minden titkok versei új kötetének küszöbönálló megjelenése volt.Izgatott levélváltásokra adott okot a részletek tisztázása. Ady a bizalmatlanságig aggályos volt köteteinek sajtó alá rendezésekor. Izgatta minden semmiség, mert azt akarta, hogy kötetei küllemre is tökéletesek legyenek. Az efféle, szeszélyekbe hajló igényeit soha nem tudták kielégíteni. Ezúttal is szinte dühödten panaszolta el kifogásait a kötet küllemét illetően. „A Nyugat tekintetes kiadóhivatalának. Budapest. Kedves Uraim, megszégyenítve és meggyalázva kaptam legújabb verseskönyvemet, így megcsúfolni valamit csak akarattal lehet. Hitvány, ízléstelen, rongy, tele sajtóhibákkal még a címekben és dedikálásokban is. Én rá se tudok nézni, nem vállalom, utálom. Azonban mint minden új könyvemből ebből is kérek egy szép puha fekete bőrkötést, lehetőleg gyorsan. Végtelenül bánt ez a lekicsinylés ez a megcsúfolás. Egyébként is csupa indolenciát látok. A jegy, a vasúti jegy dolgában semmit sem írnak. Pedig alá kellene írnom a fényképeket, ha ugyan ki nem akarnak hagyni. Az új Nyugatot sem küldték. Küldjék el, s küldjék el a két legutolsó Nyugat-számot a Koronaherceg utca 6. sz. alá Mile, Gilberte részére is. A Tanulmányok-füzetet karácsony után majd fönn összeállítom. Az új Nyugat számba írni fogok valamit, bár beteg vagyok, s undorodom önmagamtól, s a Nyugattól egyaránt. Szerető üdvözlettel Ady Endre. Ér-Szentkirály, 1910. dec. 20.” (Folytatjuk)