Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

a Képújság Moziban Tarkovszkij csodaszobája A Sztalker olyan film, melynél a türelmetlenebb nézők már az első fél óra után elhagyják a nézőteret. Nem „művészfilm” volta, ha­nem vontatottnak tűnő cse­lekményvezetése, lassú és hosszú kameraállásai, szo­katlanul kevés háttérepizód­ja és négy szereplője miatt. Andrej és Borisz Sztru­­gackij elbeszélése nyomán készült ez a kiváló szovjet filmalkotás. Már az alapötlet se olvasható minden sci-fi könyvben, nemhogy az a ka­landsorozat, amely csak a monológok és a tartalmi kö­vetkezmény alakjában ka­land. A film bárhol játszódhat. Évszázadokkal ezelőtt becsa­pódott egy óriási meteorit és felismerhetetlen, önnön tör­vényének engedve megalko­tott egy Zónát. Ebbe a Zó­nába az embernek belépni tilos. Fegyveresek őrzik a bejáratát, s aki mégis meg­próbál bemerészkedni, azt le­kaszálják az őrök géppisztoly­­sorozatai. Tarkovszkij három embert választott ki legújabbkori Odüsszeájához. A hitéből és emberségéből kivetkezett írót, a tudomány újraértel­mezéséért küzdő, a Zónát hadászati felhasználhatósága miatt megsemmisíteni akaró Tudóst és Sztalkert, a szelle­mi halálra ítéltet, a Zóna szü­löttét. A rendező választása nem volt öncélú, mert e ka­landorhármas utazásaiba, konfliktusaiba és gyötrődé­seibe beleötvözhetett minden általa fontosnak tartott filo­zófiai kérdést. Ők hárman — ezeregy ve­szélyen át — meg is érkez­nek a Kívánságok Szobájá­nak küszöbére. De akaratuk ellenére, tovább már nem lépnek! Azt a boldogságot, amit a Zónától vártak, leg­bensőbb kívánságaik teljesí­tését ott a célban már nem akarják. Miért? Néhány em­berre leszűkíthető tulajdon­joga és más emberre közvet­lenül mérhető veszélye miatt. Végül ott ülnek fáradtan a Tökéletességben abban a meggyőződésben, hogy az ember sohasem élhet erő­feszítés, csodák, gyötrődések, halál, de legfőképpen a ter­mékeny emberi hit nélkül. SZŐCS LÁSZLÓ JÁNOS A következő heti filmjegyzetünket Az árnyékbokszoló cí­mű színes NSZK-filmről írjuk. Kossuth-könyvek Szabjunk-varrjunk gyermekeinknek A Kossuth Kiadó és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa közös kiadványa, a Gyermek­ruha szabás-varrás helyette­síti a tanfolyamot. Otthon egy-két ív csomagolópapír és némi türelem segítségével el­készíthetők a szabásminták. A többi már csak ügyesség dolga! A kiadvány tanácsot ad az anyag megválasztásá­hoz, a fodrok, bélések, pán­tok, zsabók, övék és minden­féle kiegészítő készítéséhez. Ezen kívül természetesen sok-sok modell és egész sza­básminta is segíti azokat, akik gyermekeik ruhatárát otthon kívánják elkészíteni, olcsón. Ahhoz képest, hogy a csecsemőruháktól a kama­szok ruhatáráig mindenben eligazítást ad, még az ára sem sok, ötvennégy forint. Gazdagodó múzeumok A Magyar Nemzeti Mú­zeum az elmúlt hetekben több szerzeménnyel gazdago­dott. Az újkori gyűjtemény­hez került például Görgey Artúr honvédtábornoknak, az 1848—49-es szabadságharc honvédhadserege főparancs­nokának falemezből készült, rozsdaszínű, bársony borítá­sú emlékdoboza. Fedelét aranyszállal hímzett inda­mintával díszítették, s a bel­ső lapon a tábornok saját kezű bejegyzése olvasható: „Kaptam Klagenfurtban né­hai Rainer Marie kisasszony­­tul 1851 karácsonykor. Aján­dékoztam Návay Lenke ba­rátomnak Visegrád, 1896. no­vember 15.” A tervek szerint a múzeum történeti kiállítá­sának felújításakor a közön­ség is megismerkedhet az emlékdobozzal. Egy különös szerkezet — a XX. század elején készí­tett kézi hajtású mosógép — is az újkori gyűjteményt gazdagítja. A muzeológusok kiderítették, hogy a káposz­tás dézsából fabrikált masi­na egy battonyai ezermester munkája. A mester a dézsá­ra lábakat szerelt, és karos, fogaskerék áttétellel forgat­hatták magát a mosószerke­zetet. Számos nagy értékű, ritka­ságnak számító régiséggel gyarapodott a nagykanizsai Thury György Múzeum nép­rajzi gyűjteménye. Birtoká­ba került egy száz évnél idő­sebb, fából faragott szőlőprés, egy másfél méter átmérőjű fatörzsből kivájt bődön. Az utóbbit valaha terménytáro­lásra használták. Dalosok és pávakörök Az idei Bartók- és a jövő évi Kodály-centenárium al­kalmából a termelőszövetke­zetek, a fogyasztási szövetke­zetek kórusai számára 1981- ben újabb lehetőség adódik a zenei hagyományok ápolá­sára, továbbfejlesztésére, a szövetkezeti dalosok tapasz­talatcseréjére. A Fogyasztá­si Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa, és a Kórusok Országos Tanácsa a szövetkezeti dalosoknak és a pávaköröknek országos ta­lálkozót hirdetett. Az országos szövetkezeti dalostalálkozó területi be­mutatóira március 7—8-án Tamásiban, március 21—22- én Debrecenben, április 11— 12-én Kecskeméten és ápri­lis 25—26-án Tatán kerül sor. A Vili. országos szö­vetkezeti dalostalálkozó jú­nius 13—14-i szolnoki finálé­jára a területi bemutatók legjobbjai kapnak meghívást. A szövetkezeti pávakörök második országos találkozó­jának minősítéssel egybekö­tött területi vetélkedőit már­cius 28—29-én Gyöngyösön, április 5-én Püspökladány­ban, május 2—3-án Baján, május 16—17-én Kaposvárott és május 23—24-én Ajkán rendezik meg. Az országos bemutató színhelye: június 26—21, Eger. Mind a két ta­lálkozó győztesei nívódíjban részesülnek. (MTI) Megjelent a Nemzetközi Szemle Bő terjedelemben foglalko­zik a Nemzetközi Szemle leg­frissebb száma az amerikai elnökválasztás utáni helyzet­tel. A szemelvények rávilá­gítanak Ronald Reagan győ­zelmének mélyebb okaira és segítenek a konzervatív irányzat előretörésének meg­értésében. Több véleményt olvashatunk arról, hogy mit vár a Fehér Ház új lakójá­tól a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, Japán és az NSZK. Egy másik cikkösszeállítás a közel- és közép-keleti po­litikai fejleményekkel fog­lalkozik. „A világgazdaság­­­­ENSZ-nézőpontból” című írás az új gazdasági világrend problémáit, a fejlődő álla­mok nehézségeit elemzi. Hosszabb összeállítás vázolja fel a Szovjetunió nagy lehe­tőségeket rejtő országrészé­nek, Szibériának jelenét és jövőjét. Rádió Ötletes ötletek Távol áll tőlem, hosz össze­hasonlítsam a televíziós és a rádiós műfajt — minden előnyükkel és hátrányukkal együtt — hisz az teljességgel abszurd lenne Mégis valami összeve­tésre ösztönöz, amikor e sorokat írom. Hogy miért? Pontosan azért, mert évek óta sugároz szilveszteri kabarét a tévé és a­ rádió is. S mindezt azonos céllal, rend­eltetéssel teszik: kikap­csolni, szórakoztatni, felvidítani a nézőket, a hallgatókat. A két tömegkommunikációs eszköz közül egyik talán hátrányos helyzetben van a másikkal szemben, és mégis... A rádió rendszeresen ad egészen jó kabarékat, ezeket a szilveszterivel tetézi. Az is tény, hogy a közönség — természe­tesen az otthon és csendesen szórakozók értendők alatta — az óév búcsúztatását inkább a tévé — pontosan annak előnyei m­iatt — előtt töltik, s nem a rádiót hallgatják. Ezért is volt kitűnő ötlet a rádiósoktól, hogy a szilveszteri műsort Szilvesz­ter napján szinte „előzetesként” közvetítették, „igaziból” pe­dig néhány nap múlva, kabaré­ hétfő napján és idejében, ja­nuár 5-én. Sőt, a részletes műsort is akkor tették közzé az RTV-újságban. Ez a gesztus, ez a szerény háttérbe húzódás is már elismerést érdemel. A rádió több részből álló BUÉK 1981! műsora mindvégig színvonalas, ötletes volt, s bizonyára minden hallgató lelt benn­­­e szórakozást. A Tartsuk a nyolcvanat! külsőn kiemelkedett a rangos sorból, szóvivői pedig — Bodrogi Gyula és Verebes István — tán még önmagukat is túlszárnyalva, a tőlük meg­szokott könnyed vidámsággal nyújtottak formájuk fölött, úgy is, mint szerzők, úgy is, mint konferansziék. Miközben 5-én meglehetősen jókat derültem a rádió tár­saságában, s már a hatodik vagy hetedik szerző (vagy szerzőpár) számát hallgattam, döbbenten ébredtem rá, hogy humoris­táink egyre csak azzal foglalkoznak, hogy milyen nehéz gaz­dasági esztendőt ígér 1981. Mindettől függetlenül csak hosszú lista tartalmazhatná a legjobban sikerült, legszellemesebb műsorszámokat. Ezért tel­jesen szubjektíven emelem ki az Átutazásban Budapesten-t, melyben Chrudinák Alajosnak tett fel kényes és nem kényes — de kizárólag ötletes — kérdéseket Marton Frigyes. Mind a kérdező, mind a válaszoló ezúttal is bizonyított. Úgyszintén sziporkázott Gálvölgyi János, aki Egri Jánost, a Lehet egy kérdéssel több? szimpatikus játékvezetőjét parodizálta. Miután Boncz Géza beszámolója a f­fővárosneményi népi napokról alaposan megdolgoztatta és kifárasztotta nevetőiz­­mainkat, következett Máté Péter, a Sir John című dallal. Nem tudtam mire vélni e dal funkcióját a kabaréban, s máig sem tudom megfejteni, miért illesztették a vidám képbe a John Levanonra való emlékezést. Hofi Géza telitalálatairól azért nem szólok, mert azt kollégám egy héttel ezelőtt meg­tette a Tv-naplóban. (A tévé és a rádió is a Tiszta őrültek há­­zát közvetítette.) Összegezve: a rádió kabarérovata változatlanul tartja magát, megint ötletes ötletekkel rukkoltak ki, s ami a leg­főbb, humoristáink bizonyították, hogy van humoruk. V. HORVATH M. Tévénapló Művek és művészek Az elmúlt hét néhány műsora nem is annyira ered­ményében (eredménytelenségében) érdemes figyel­münkre, mint inkább módszerében. Kazinczy szerint „jót, s jól”, ebben áll a nagy titok, s legyünk őszinték, nem is olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűen hang­zik. A tv esetében sem. A Stúdió­t fennállása óta csak bírálat érte, s az év végi sajtótájékoztatón az elnöki ígéretek között is hall­hattuk, hogy legalább Budapest-központúságán változ­tatnak. A jelek szerint ez sem olyan egyszerű, nyilván ezért kapott annyi teret és időt a Várszínház Ödön von Horváth bemutatója (ugyan, hányan fogják megnézni?). Sokkal érdekesebb lett volna a Monarchia-vita, de a módszert illetően fontosabb a két kiállításról közölt összefoglaló. Napjaink művészete szerteágazó kérdés, klasszikus értékű műveket éppúgy jelent, mint olyan alkalmi al­kotásokat, amiket csak a feltűnni vágyó szubjektivitás hozott létre. Közhelyekkel kísért, rosszul fényképezett művek nem szolgálhatják a megértést, a néző tv által köz­vetített félismeret birtokában csak a „tetszik—nem tet­szik" álérték-ítélettel válaszolhat, s itt még az sem te­kinthető érvnek, hogy az óbudai kiállításról szóló beszá­molóban egy izgatott öregúr kétszer is elmondta, hogy neki ez nem tetszik. Az avantgarde kérdése a megér­tésen múlik, már amikor van mit megérteni, s a tv fel­adata épp ennek elősegítése lenne. Ehhez azonban egy­részt jobban fényképezett műtárgyak kellenek, másrészt olyan kísérőszöveg, ami divatos, legfeljebb jól hangzó közhelyek helyett a művek lényegéhez visz közelebb. Erre is volt példa, a kitűnően szerkesztett és hatáso­san fényképezett Somogyi József-portréfilm. Tanítás közben láttuk a kiváló mestert, aki műveivel együtt vallott művészetéről, s ez a húsz perc a hét egyik ki­emelkedő műsora volt. Akárcsak a Medgyessy Feren­cet bemutató portréfilm, amit az évforduló alkalmából ismételtek meg. A Bayreuthot bemutató dokumentumfilm vi­szont csak bosszúságot okozott, példázva azt, hogy a be­váltnak tűnő sémák nagyon sovány eredményt hoznak. A szerkesztő (Várbíró Judit), a forgatókönyvíró (dr. Vio­la György) és a rendező (Sólyom László) pontosan úgy járt el, ahogy „meg van írva”, s ez elég is lenne, ha mondjuk az őszi mélyszántásról tudósítottak volna, Bayreuth esetében azonban nagyon kevés, s ráadásul mindig a mellékes kapott hangsúlyt. Megtudtuk példá­ul, hogy Wagner városában kitűnő minőségű cigarettát gyártanak, láttuk, ahogy söprik a bayreuthi utcát, hall­gattunk térzenét, viszont csak villanásokat láttunk a Wagner-előadásokból, pedig épp arra lettünk volna kí­váncsiak, hogy az ottanihoz képest hol a helye a ma­gyar Wagner-előadásoknak. Részletesen hallottunk nagy vihart kavart új Wagner-rendezésről, csak éppen alig láttunk belőle valamit, mert azért az aligha nevezhető forradalomnak, hogy a Walkür Wotanja nyakkendőt hord. A műsor azt ígérte, jelen lehetünk mi is egy bay­reuthi előadáson. Jó lett volna, mert legtöbbünknek re­ménye sincs rá. Ezek szerint egyelőre nem is lesz, mert a film lehetőségeinek töredékével sem szolgált. CSÁNYI LÁSZLÓ Könyv­sebész voltam Etiópiában A Gondolat Könyvkiadó „Világjárók” sorozata ismét gyarapodott egy tanulságos kötettel, melyben Poczik Miklós doktor számol be a távoli országról. A tanulsá­gok többrétűek. Az egyik az, hogy jó, ha nem hivatásos tollforgatók alkalmi kirándu­lásaiból származnak útiköny­vek, hanem ilyenek megírá­sára a legkülönbözőbb terü­leteken dolgozó szakemberek vállalkoznak. Ha csak egy kis íráskészség is van ben­nük, olyan ismeretekhez jut­hatunk révükön, amilyenek­hez senki mástól. További ta­nulság, hogy a fejlődő, vagy alig fejlődő országokban dol­gozó magyar szakemberek sorsa egyáltalán nem fenékig tejfel. Erről részben már itt­honról gondoskodunk. „Har­minc dollár a zsebemben és 5000 kilométer előttünk.” — kezdi könyvét Poczik, pom­pásan megérezve, hogy a té­nyek olykor önmaguk leg­jobb kommentátorai. Ha nem is tanulság, de tanulságos, hogy a magyar sebész 1972 és 1975 júliusa közt volt Etiópiában. Élménybeszámoló jellegű és erejű könyve meg­jelent egy fél évtizeddel ké­sőbb. Az élmények ereje legfőbb értéke. Nem sok honfitársun­kat kereste fel munkahelyén az utolsó abesszin császár, és még kevesebben láthatták el az ugyan­ e császár elleni tüntetések sebesültjeit. Tör­ténelem, szokások, előbbi ha­tása az utóbbiakra, tájak, természeti szépségek, embe­rek, jó fényképek váltakoz­va bukkannak fel Poczik dok­tor könyvének lapjain. Leg­sikerültebbek emberi portréi, köztük is a „Mari”-ra egysze­rűsített nevű házvezetőnő, Toruwork Imeré. Páciensei közt volt császári rendőr­főnök, hivatásos bandita, szuperluxus villák lakója és a dallamos nevű Aszörfösöcs Waldemore. Ez utóbbi kol­duslány, aki boldogan vágat­ta volna le a másik lábát is, amikor az egyik elvesztése „jóvoltából” kiderült, hogy a kórházban mindennap adnak enni. Poczik Miklósnak csendes, fanyar humora van, ami nemcsak egy útleírásnak sava-borsa. Egy kis oktatás a helyi KRESZ-ből: „Dosszié­­től néhány kilométerre, a be­ton mellett, a hegyoldalban van egy majomtanya, ahol nem ajánlatos dudálni, mert a kürt hangjára a majmok követ dobálnak az útra.” Bá­lé és Szidámo tartományok határán rendőrlánc fogadja a kiránduló orvos autóját. „Törzsi háború folyik? — Nem. Itt a házasodás idősza­ka — nevetett a rendőr, és megmutatta, hogy mire va­dásznak errefelé.” A házasu­landó férfiak egymás nemi szerveire „a hozzá tartozó függelékekkel együtt”. Po­­czikék elbúcsúztak hát „a rend őreitől, és valahogyan gyorsabban haladtak a ko­csikkal, a gödröket se kerül­gették olyan figyelmesen, jó ideig szótlanul figyelték az utat. Mindezek természetesen csak színesítő apróságok. A „Sebész voltam Etiópiában” kötet legfőbb érdeme annak bemutatása, hogy milyen el­kerülhetetlenül szükségesek voltak az ottani változások és milyen jó, hogy bekövet­keztek. (ordas) 1981. január 13. Közgazdasági könyvújdonságok A gazdaság különféle terü­letein dolgozók munkáját számos könyvújdonság meg­jelentetésével segíti ez évben is a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Az új termékek, az új ter­melési és szervezési eljárások bevezetéséhez és elterjeszté­séhez szolgál elméleti-gya­korlati ismeretekkel Perlaki Iván műve. A tervgazdaságok egyik központi kérdésköré­hez, a bevezetendő új techni­ka hatékonyságának mérésé­hez nyújt módszertani össze­foglalót egy szovjet szerzőpá­ros: K. A. Jefimov és D. Sz. Lvov műve. A szervezés-ve­zetés témakörében jelenik meg Bauer Tamásnak A be­ruházási volumen a közvetle­nül irányított tervgazdaság­ban című munkája is. Dreschler Lászlónak, A ha­tékonyság mérése és tervezé­se című kötete elsősorban gazdasági döntéseket előké­szítő közgazdászok, fejlesztési és beruházási kérdésekkel foglalkozók körében tarthat számot érdeklődésre. A világgazdaság folyamatai iránt érdeklődők a Nobel­­díjas svéd Bertil Ohlin köny­vét vehetik kezükbe. Az In­­terregionális és nemzetközi kereskedelem című 380 olda­las kötet a többi között meg­világítja a gazdasági tevé­kenység területi eloszlásának jelentőségét, s részletesen elemzi a nemzetközi keres­kedelem és a tőkemozgás mechanizmusát. Káldyné Esze Magdolna a szocialista nemzetközi integráció egyik fontos területén, a termelési szakosítás és kooperáció fej­lődését elősegítő, illetve ma még hátráltató tényezőket elemzi, Nemzetközi kooperá­ció — nemzetközi vállalkozá­sok című könyvében.

Next