Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
a Képújság Moziban Tarkovszkij csodaszobája A Sztalker olyan film, melynél a türelmetlenebb nézők már az első fél óra után elhagyják a nézőteret. Nem „művészfilm” volta, hanem vontatottnak tűnő cselekményvezetése, lassú és hosszú kameraállásai, szokatlanul kevés háttérepizódja és négy szereplője miatt. Andrej és Borisz Sztrugackij elbeszélése nyomán készült ez a kiváló szovjet filmalkotás. Már az alapötlet se olvasható minden sci-fi könyvben, nemhogy az a kalandsorozat, amely csak a monológok és a tartalmi következmény alakjában kaland. A film bárhol játszódhat. Évszázadokkal ezelőtt becsapódott egy óriási meteorit és felismerhetetlen, önnön törvényének engedve megalkotott egy Zónát. Ebbe a Zónába az embernek belépni tilos. Fegyveresek őrzik a bejáratát, s aki mégis megpróbál bemerészkedni, azt lekaszálják az őrök géppisztolysorozatai. Tarkovszkij három embert választott ki legújabbkori Odüsszeájához. A hitéből és emberségéből kivetkezett írót, a tudomány újraértelmezéséért küzdő, a Zónát hadászati felhasználhatósága miatt megsemmisíteni akaró Tudóst és Sztalkert, a szellemi halálra ítéltet, a Zóna szülöttét. A rendező választása nem volt öncélú, mert e kalandorhármas utazásaiba, konfliktusaiba és gyötrődéseibe beleötvözhetett minden általa fontosnak tartott filozófiai kérdést. Ők hárman — ezeregy veszélyen át — meg is érkeznek a Kívánságok Szobájának küszöbére. De akaratuk ellenére, tovább már nem lépnek! Azt a boldogságot, amit a Zónától vártak, legbensőbb kívánságaik teljesítését ott a célban már nem akarják. Miért? Néhány emberre leszűkíthető tulajdonjoga és más emberre közvetlenül mérhető veszélye miatt. Végül ott ülnek fáradtan a Tökéletességben abban a meggyőződésben, hogy az ember sohasem élhet erőfeszítés, csodák, gyötrődések, halál, de legfőképpen a termékeny emberi hit nélkül. SZŐCS LÁSZLÓ JÁNOS A következő heti filmjegyzetünket Az árnyékbokszoló című színes NSZK-filmről írjuk. Kossuth-könyvek Szabjunk-varrjunk gyermekeinknek A Kossuth Kiadó és a Magyar Nők Országos Tanácsa közös kiadványa, a Gyermekruha szabás-varrás helyettesíti a tanfolyamot. Otthon egy-két ív csomagolópapír és némi türelem segítségével elkészíthetők a szabásminták. A többi már csak ügyesség dolga! A kiadvány tanácsot ad az anyag megválasztásához, a fodrok, bélések, pántok, zsabók, övék és mindenféle kiegészítő készítéséhez. Ezen kívül természetesen sok-sok modell és egész szabásminta is segíti azokat, akik gyermekeik ruhatárát otthon kívánják elkészíteni, olcsón. Ahhoz képest, hogy a csecsemőruháktól a kamaszok ruhatáráig mindenben eligazítást ad, még az ára sem sok, ötvennégy forint. Gazdagodó múzeumok A Magyar Nemzeti Múzeum az elmúlt hetekben több szerzeménnyel gazdagodott. Az újkori gyűjteményhez került például Görgey Artúr honvédtábornoknak, az 1848—49-es szabadságharc honvédhadserege főparancsnokának falemezből készült, rozsdaszínű, bársony borítású emlékdoboza. Fedelét aranyszállal hímzett indamintával díszítették, s a belső lapon a tábornok saját kezű bejegyzése olvasható: „Kaptam Klagenfurtban néhai Rainer Marie kisasszonytul 1851 karácsonykor. Ajándékoztam Návay Lenke barátomnak Visegrád, 1896. november 15.” A tervek szerint a múzeum történeti kiállításának felújításakor a közönség is megismerkedhet az emlékdobozzal. Egy különös szerkezet — a XX. század elején készített kézi hajtású mosógép — is az újkori gyűjteményt gazdagítja. A muzeológusok kiderítették, hogy a káposztás dézsából fabrikált masina egy battonyai ezermester munkája. A mester a dézsára lábakat szerelt, és karos, fogaskerék áttétellel forgathatták magát a mosószerkezetet. Számos nagy értékű, ritkaságnak számító régiséggel gyarapodott a nagykanizsai Thury György Múzeum néprajzi gyűjteménye. Birtokába került egy száz évnél idősebb, fából faragott szőlőprés, egy másfél méter átmérőjű fatörzsből kivájt bődön. Az utóbbit valaha terménytárolásra használták. Dalosok és pávakörök Az idei Bartók- és a jövő évi Kodály-centenárium alkalmából a termelőszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetek kórusai számára 1981- ben újabb lehetőség adódik a zenei hagyományok ápolására, továbbfejlesztésére, a szövetkezeti dalosok tapasztalatcseréjére. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, és a Kórusok Országos Tanácsa a szövetkezeti dalosoknak és a pávaköröknek országos találkozót hirdetett. Az országos szövetkezeti dalostalálkozó területi bemutatóira március 7—8-án Tamásiban, március 21—22- én Debrecenben, április 11— 12-én Kecskeméten és április 25—26-án Tatán kerül sor. A Vili. országos szövetkezeti dalostalálkozó június 13—14-i szolnoki fináléjára a területi bemutatók legjobbjai kapnak meghívást. A szövetkezeti pávakörök második országos találkozójának minősítéssel egybekötött területi vetélkedőit március 28—29-én Gyöngyösön, április 5-én Püspökladányban, május 2—3-án Baján, május 16—17-én Kaposvárott és május 23—24-én Ajkán rendezik meg. Az országos bemutató színhelye: június 26—21, Eger. Mind a két találkozó győztesei nívódíjban részesülnek. (MTI) Megjelent a Nemzetközi Szemle Bő terjedelemben foglalkozik a Nemzetközi Szemle legfrissebb száma az amerikai elnökválasztás utáni helyzettel. A szemelvények rávilágítanak Ronald Reagan győzelmének mélyebb okaira és segítenek a konzervatív irányzat előretörésének megértésében. Több véleményt olvashatunk arról, hogy mit vár a Fehér Ház új lakójától a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, Japán és az NSZK. Egy másik cikkösszeállítás a közel- és közép-keleti politikai fejleményekkel foglalkozik. „A világgazdaságENSZ-nézőpontból” című írás az új gazdasági világrend problémáit, a fejlődő államok nehézségeit elemzi. Hosszabb összeállítás vázolja fel a Szovjetunió nagy lehetőségeket rejtő országrészének, Szibériának jelenét és jövőjét. Rádió Ötletes ötletek Távol áll tőlem, hosz összehasonlítsam a televíziós és a rádiós műfajt — minden előnyükkel és hátrányukkal együtt — hisz az teljességgel abszurd lenne Mégis valami összevetésre ösztönöz, amikor e sorokat írom. Hogy miért? Pontosan azért, mert évek óta sugároz szilveszteri kabarét a tévé és a rádió is. S mindezt azonos céllal, rendeltetéssel teszik: kikapcsolni, szórakoztatni, felvidítani a nézőket, a hallgatókat. A két tömegkommunikációs eszköz közül egyik talán hátrányos helyzetben van a másikkal szemben, és mégis... A rádió rendszeresen ad egészen jó kabarékat, ezeket a szilveszterivel tetézi. Az is tény, hogy a közönség — természetesen az otthon és csendesen szórakozók értendők alatta — az óév búcsúztatását inkább a tévé — pontosan annak előnyei miatt — előtt töltik, s nem a rádiót hallgatják. Ezért is volt kitűnő ötlet a rádiósoktól, hogy a szilveszteri műsort Szilveszter napján szinte „előzetesként” közvetítették, „igaziból” pedig néhány nap múlva, kabaré hétfő napján és idejében, január 5-én. Sőt, a részletes műsort is akkor tették közzé az RTV-újságban. Ez a gesztus, ez a szerény háttérbe húzódás is már elismerést érdemel. A rádió több részből álló BUÉK 1981! műsora mindvégig színvonalas, ötletes volt, s bizonyára minden hallgató lelt benne szórakozást. A Tartsuk a nyolcvanat! külsőn kiemelkedett a rangos sorból, szóvivői pedig — Bodrogi Gyula és Verebes István — tán még önmagukat is túlszárnyalva, a tőlük megszokott könnyed vidámsággal nyújtottak formájuk fölött, úgy is, mint szerzők, úgy is, mint konferansziék. Miközben 5-én meglehetősen jókat derültem a rádió társaságában, s már a hatodik vagy hetedik szerző (vagy szerzőpár) számát hallgattam, döbbenten ébredtem rá, hogy humoristáink egyre csak azzal foglalkoznak, hogy milyen nehéz gazdasági esztendőt ígér 1981. Mindettől függetlenül csak hosszú lista tartalmazhatná a legjobban sikerült, legszellemesebb műsorszámokat. Ezért teljesen szubjektíven emelem ki az Átutazásban Budapesten-t, melyben Chrudinák Alajosnak tett fel kényes és nem kényes — de kizárólag ötletes — kérdéseket Marton Frigyes. Mind a kérdező, mind a válaszoló ezúttal is bizonyított. Úgyszintén sziporkázott Gálvölgyi János, aki Egri Jánost, a Lehet egy kérdéssel több? szimpatikus játékvezetőjét parodizálta. Miután Boncz Géza beszámolója a ffővárosneményi népi napokról alaposan megdolgoztatta és kifárasztotta nevetőizmainkat, következett Máté Péter, a Sir John című dallal. Nem tudtam mire vélni e dal funkcióját a kabaréban, s máig sem tudom megfejteni, miért illesztették a vidám képbe a John Levanonra való emlékezést. Hofi Géza telitalálatairól azért nem szólok, mert azt kollégám egy héttel ezelőtt megtette a Tv-naplóban. (A tévé és a rádió is a Tiszta őrültek házát közvetítette.) Összegezve: a rádió kabarérovata változatlanul tartja magát, megint ötletes ötletekkel rukkoltak ki, s ami a legfőbb, humoristáink bizonyították, hogy van humoruk. V. HORVATH M. Tévénapló Művek és művészek Az elmúlt hét néhány műsora nem is annyira eredményében (eredménytelenségében) érdemes figyelmünkre, mint inkább módszerében. Kazinczy szerint „jót, s jól”, ebben áll a nagy titok, s legyünk őszinték, nem is olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűen hangzik. A tv esetében sem. A Stúdiót fennállása óta csak bírálat érte, s az év végi sajtótájékoztatón az elnöki ígéretek között is hallhattuk, hogy legalább Budapest-központúságán változtatnak. A jelek szerint ez sem olyan egyszerű, nyilván ezért kapott annyi teret és időt a Várszínház Ödön von Horváth bemutatója (ugyan, hányan fogják megnézni?). Sokkal érdekesebb lett volna a Monarchia-vita, de a módszert illetően fontosabb a két kiállításról közölt összefoglaló. Napjaink művészete szerteágazó kérdés, klasszikus értékű műveket éppúgy jelent, mint olyan alkalmi alkotásokat, amiket csak a feltűnni vágyó szubjektivitás hozott létre. Közhelyekkel kísért, rosszul fényképezett művek nem szolgálhatják a megértést, a néző tv által közvetített félismeret birtokában csak a „tetszik—nem tetszik" álérték-ítélettel válaszolhat, s itt még az sem tekinthető érvnek, hogy az óbudai kiállításról szóló beszámolóban egy izgatott öregúr kétszer is elmondta, hogy neki ez nem tetszik. Az avantgarde kérdése a megértésen múlik, már amikor van mit megérteni, s a tv feladata épp ennek elősegítése lenne. Ehhez azonban egyrészt jobban fényképezett műtárgyak kellenek, másrészt olyan kísérőszöveg, ami divatos, legfeljebb jól hangzó közhelyek helyett a művek lényegéhez visz közelebb. Erre is volt példa, a kitűnően szerkesztett és hatásosan fényképezett Somogyi József-portréfilm. Tanítás közben láttuk a kiváló mestert, aki műveivel együtt vallott művészetéről, s ez a húsz perc a hét egyik kiemelkedő műsora volt. Akárcsak a Medgyessy Ferencet bemutató portréfilm, amit az évforduló alkalmából ismételtek meg. A Bayreuthot bemutató dokumentumfilm viszont csak bosszúságot okozott, példázva azt, hogy a beváltnak tűnő sémák nagyon sovány eredményt hoznak. A szerkesztő (Várbíró Judit), a forgatókönyvíró (dr. Viola György) és a rendező (Sólyom László) pontosan úgy járt el, ahogy „meg van írva”, s ez elég is lenne, ha mondjuk az őszi mélyszántásról tudósítottak volna, Bayreuth esetében azonban nagyon kevés, s ráadásul mindig a mellékes kapott hangsúlyt. Megtudtuk például, hogy Wagner városában kitűnő minőségű cigarettát gyártanak, láttuk, ahogy söprik a bayreuthi utcát, hallgattunk térzenét, viszont csak villanásokat láttunk a Wagner-előadásokból, pedig épp arra lettünk volna kíváncsiak, hogy az ottanihoz képest hol a helye a magyar Wagner-előadásoknak. Részletesen hallottunk nagy vihart kavart új Wagner-rendezésről, csak éppen alig láttunk belőle valamit, mert azért az aligha nevezhető forradalomnak, hogy a Walkür Wotanja nyakkendőt hord. A műsor azt ígérte, jelen lehetünk mi is egy bayreuthi előadáson. Jó lett volna, mert legtöbbünknek reménye sincs rá. Ezek szerint egyelőre nem is lesz, mert a film lehetőségeinek töredékével sem szolgált. CSÁNYI LÁSZLÓ Könyvsebész voltam Etiópiában A Gondolat Könyvkiadó „Világjárók” sorozata ismét gyarapodott egy tanulságos kötettel, melyben Poczik Miklós doktor számol be a távoli országról. A tanulságok többrétűek. Az egyik az, hogy jó, ha nem hivatásos tollforgatók alkalmi kirándulásaiból származnak útikönyvek, hanem ilyenek megírására a legkülönbözőbb területeken dolgozó szakemberek vállalkoznak. Ha csak egy kis íráskészség is van bennük, olyan ismeretekhez juthatunk révükön, amilyenekhez senki mástól. További tanulság, hogy a fejlődő, vagy alig fejlődő országokban dolgozó magyar szakemberek sorsa egyáltalán nem fenékig tejfel. Erről részben már itthonról gondoskodunk. „Harminc dollár a zsebemben és 5000 kilométer előttünk.” — kezdi könyvét Poczik, pompásan megérezve, hogy a tények olykor önmaguk legjobb kommentátorai. Ha nem is tanulság, de tanulságos, hogy a magyar sebész 1972 és 1975 júliusa közt volt Etiópiában. Élménybeszámoló jellegű és erejű könyve megjelent egy fél évtizeddel később. Az élmények ereje legfőbb értéke. Nem sok honfitársunkat kereste fel munkahelyén az utolsó abesszin császár, és még kevesebben láthatták el az ugyan e császár elleni tüntetések sebesültjeit. Történelem, szokások, előbbi hatása az utóbbiakra, tájak, természeti szépségek, emberek, jó fényképek váltakozva bukkannak fel Poczik doktor könyvének lapjain. Legsikerültebbek emberi portréi, köztük is a „Mari”-ra egyszerűsített nevű házvezetőnő, Toruwork Imeré. Páciensei közt volt császári rendőrfőnök, hivatásos bandita, szuperluxus villák lakója és a dallamos nevű Aszörfösöcs Waldemore. Ez utóbbi kolduslány, aki boldogan vágatta volna le a másik lábát is, amikor az egyik elvesztése „jóvoltából” kiderült, hogy a kórházban mindennap adnak enni. Poczik Miklósnak csendes, fanyar humora van, ami nemcsak egy útleírásnak sava-borsa. Egy kis oktatás a helyi KRESZ-ből: „Dossziétől néhány kilométerre, a beton mellett, a hegyoldalban van egy majomtanya, ahol nem ajánlatos dudálni, mert a kürt hangjára a majmok követ dobálnak az útra.” Bálé és Szidámo tartományok határán rendőrlánc fogadja a kiránduló orvos autóját. „Törzsi háború folyik? — Nem. Itt a házasodás időszaka — nevetett a rendőr, és megmutatta, hogy mire vadásznak errefelé.” A házasulandó férfiak egymás nemi szerveire „a hozzá tartozó függelékekkel együtt”. Poczikék elbúcsúztak hát „a rend őreitől, és valahogyan gyorsabban haladtak a kocsikkal, a gödröket se kerülgették olyan figyelmesen, jó ideig szótlanul figyelték az utat. Mindezek természetesen csak színesítő apróságok. A „Sebész voltam Etiópiában” kötet legfőbb érdeme annak bemutatása, hogy milyen elkerülhetetlenül szükségesek voltak az ottani változások és milyen jó, hogy bekövetkeztek. (ordas) 1981. január 13. Közgazdasági könyvújdonságok A gazdaság különféle területein dolgozók munkáját számos könyvújdonság megjelentetésével segíti ez évben is a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Az új termékek, az új termelési és szervezési eljárások bevezetéséhez és elterjesztéséhez szolgál elméleti-gyakorlati ismeretekkel Perlaki Iván műve. A tervgazdaságok egyik központi kérdésköréhez, a bevezetendő új technika hatékonyságának méréséhez nyújt módszertani összefoglalót egy szovjet szerzőpáros: K. A. Jefimov és D. Sz. Lvov műve. A szervezés-vezetés témakörében jelenik meg Bauer Tamásnak A beruházási volumen a közvetlenül irányított tervgazdaságban című munkája is. Dreschler Lászlónak, A hatékonyság mérése és tervezése című kötete elsősorban gazdasági döntéseket előkészítő közgazdászok, fejlesztési és beruházási kérdésekkel foglalkozók körében tarthat számot érdeklődésre. A világgazdaság folyamatai iránt érdeklődők a Nobeldíjas svéd Bertil Ohlin könyvét vehetik kezükbe. Az Interregionális és nemzetközi kereskedelem című 380 oldalas kötet a többi között megvilágítja a gazdasági tevékenység területi eloszlásának jelentőségét, s részletesen elemzi a nemzetközi kereskedelem és a tőkemozgás mechanizmusát. Káldyné Esze Magdolna a szocialista nemzetközi integráció egyik fontos területén, a termelési szakosítás és kooperáció fejlődését elősegítő, illetve ma még hátráltató tényezőket elemzi, Nemzetközi kooperáció — nemzetközi vállalkozások című könyvében.