Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-16 / 141. szám
A közoktatás kérdései Kiállítás kapcsán, tankönyvekről A tankönyvek az oktatás legfontosabb segédeszközei. Ezeket a nélkülözhetetlen taneszközöket sok tényező formálja alakítja. Ilyen például a társadalom anyagi - szellemi fejlettsége, ideológiai-politikai célkitűzései, a hagyományok és sorolhatnánk még. Ezért tanulságos, sőt szükséges néha az új tankönyveket egybevetni a korábbiakkal. Mint az köztudott, az új tantervek bevezetése 1978-tól folyik és ezekhez megfelelő tankönyvek is járulnak. Hazánkban a Tankönyvkiadó, a Műszaki Kiadó, a Medicina Könyvkiadó, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, valamint a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában jelennek meg tankönyvek, amelyek kiállítását Budapesten, a Néprajzi Múzeumban június elején nyitotta meg Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter. A TANKÖNYVKIADÓ RÖVID TÖRTÉNETE A Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat létesítését 1949-ben rendelte el a kormány. Az alapítólevelet Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszter írta alá. Az alapítását az tette szükségessé, hogy a különböző hatóságok, nyomdák és kiadóvállalatok helyett egységes irányítású intézményre bízzák a tankönyvkiadást. A kiadó az Egyetemi Nyomda Vállalat tankönyvkiadói részlegéből alakult, majd feladatköre az évek folyamán fokozatosan bővült. Napjainkban az általános iskolában, a kisegítő és foglalkoztató iskolákban, a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban, a szakmunkásképzőkben, a felnőttoktatásban használt közismereti, valamint a közgazdasági szakközépiskolákban használt szakmai tankönyvek és más, tanulást segítő kiadványok megjelentetésével foglalkozik. A kiadó adja közre még a felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek, egyes főiskolák és egyetemek nappali és levelező, esti és továbbképző tagozatain használt tankönyveket, segédkönyveket, nyelvtanulást szolgáló könyveket is. Ugyancsak itt jelennek meg a hazánkban élő nemzetiségek anyanyelvi könyvei, egyetemi, főiskolai jegyzetei. A kiadó 1982-ben, az egyetemi jegyzeteket is beleszámítva 2386 művet adott ki, 29 millió példányban, 8026 tonna papír felhasználásával. A nyomdai munkálatok 13 nyomdában folytak. AMÍG EGY TANKÖNYV ELKÉSZÜL Nem kevés vita és ellentmondás kíséri napjainkban a tankönyveket. Nézzük röviden, mi történik, amíg egy tankönyv a diákok kezébe kerül. Az Országos Pedagógiai Intézet az érvényes tanterv ismeretében elkészíti azt az útmutatót, mely meghatározza egy tankönyv koncepcióját és az oktatásban betöltött szerepét. A Tankönyvkiadó meghirdeti a tankönyv elkészítésére a pályázatot. A jeligés pályaműveket az erre a célra létrehozott tankönyvi bizottság bírálja el. Az elkészült kéziratot lektorálják. Az esetleges viták, ellentmondások, vélemények egyeztetése után a végleges kéziratot a felelős szerkesztő megszerkeszti, hogy a kézirat megfeleljen a nyomdai szabvány követelményeinek. A Tankönyvkiadó igazgatójának jóváhagyása után a Művelődési Minisztérium illetékes főosztálya rendeli el a tankönyv használatbavételét. Ezután a felelős szerkesztő, a grafikai szerkesztő és a műszaki szerkesztő közösen kialakítják a tankönyv formai, tipográfiai arculatát, elkészítik az illusztrációkat, fényképeket, majd megállapítják a példányszámot. Ha minden anyag megfelel a követelményeknek, akkor a kiadó engedélyezi a tankönyv kinyomtatását. Az első bekötött, kész tankönyveket a nyomda ismét a kiadóba küldi és ezek ellenőrzése, elfogadása jelenti a folyamat végét. A kész tankönyveket a nyomdából a könyvterjesztői raktárakba szállítják. Innét már a felhasználóhoz, a diákokhoz vezet a tankönyv útja. Nem mindig késedelmek, zökkenők nélkül, tankönykiállítás A Néprajzi Múzeumban rendezett kiállítás, az oktatási reform célkitűzéseit szolgáló új tankönyveket, munkafüzeteket, feladatlapokat, tanári és tanulói segédleteket, ismeretterjesztő kiadványokat, főiskolai tankönyveket, pedagógiai, pszichológiai szakirodalmat, valamint nemzetiségi tankönyveket mutat be. Híven tükrözi a társadalmunkban beállt változásokat, a tudomány mozgását — ezeket a tankönyveknek is követniük kell. A felszabadulás után szinte tízévenként került sor a tankönyvek tartalmi, módszertani megújítására. A most megjelent tankönyvek elődei másfél évtizeden át közvetítették az ismereteket a felnövekvő nemzedéknek. Szerepüket betöltötték, az idő eljárt fölöttük. Az új tankönyvek 1978 óta jelennek meg folyamatosan. Szerzőik kiválasztása pályázatok útján történik. Ezek a tankönyvek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanulók a természet és a társadalom jelenségeit megértsék, azokat fejlődésükben szemléljék és ismereteiket a gyakorlati életben is alkalmazni tudják. DECSI KISS JÁNOS Nemzetiségi tankönyvek a kiállításon Fakanál nélkül... Nem hinném, hogy édesanyámat bárki ösztönözte volna kirándulásokra, méghozzá úgy, hogy négy, módfelett eleven csemetéjén kívül vállalja a szomszédságban lakó négy-öt pajtásunk felügyeletét is. A mama csak azt tudta, hogy mozgékonyságunkat nem szabad beszorítani egy bérház udvarába, ahol a felnőttek miatt még a szellőrezdülésnek is lábujjhegyen kell járnia. Nagy nap volt minden kirándulás a zöldbe, ahol helye volt játéknak, ficánkolásnak, mindama jóknak, aminek hiányától anyánk meg akart bennünket kímélni. De minden alkalommal úgy, hogy a pakkok valamelyikébe lehetőleg sok szemtanú jelenlétében helyezte el azt a vadonatúj, illetve főzéshez nem használt fakanalat, ami fegyelmezési eszközként „jött” velünk. Dolga sohase volt, de mi nem is a fakanál alkalmazásától féltünk, hanem attól, hogy a szófogadatlan, vagy rosszalkodó legközelebb otthon kell maradjon büntetésből. Nem nagyon hallok ifjú barátaim körében mostanában hasonló kirándulásokról, pedig több szabad idő jut hétvégeken szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Ezzel együtt minden egykorvoltnál több az idő szülők és gyerekek pihentető, szórakoztató, tartalmas együttlétére. Néha még az irigység is hatalmába kerít, arról hallva, olvasva, hogy az ország egyes vidékein él és virul az „Egy őrs, egy család” mozgalom, vagy aminek eredetileg ez volt az alapja, az „Egy őrs, több család” mozgalom, amit az úttörőszövetség ajánlására az iskolák kezdeményeztek, indítottak útra. Az előbbinek az a lényege, hogy az egy úttörőőrsbe tartozó gyerekek szülei közül egy szülőpár szervez időközönként programot a gyerekeknek. Az utóbbi, az Egy őrs, több család” megoldás esetében kéthetenként az őrs más-más családnál tartja az összejövetelét, más és más szülők gondoskodnak a programról... Itt jegyzem meg, hogy sem az egyik, sem a másik esetben nem gyerekzsúrról van szó, nem az őrs megvendégeléséről, hanem az összekovácsolódó kis kollektíva szabad idejének ismeretek szerzésére és játékra egyaránt alkalmas együtt-töltéséről. Tartalmas program pl. a nagyszülők fölkeresése, a házuk körüli munkák elvégzése, vagy sátras hétvége valamely szülő hétvégi telkén. További lehetőség: látogatás az apukák hobbi- vagy barkácsműhelyébe. — a — Harckocsizók harcban Tartalékosok dicsérete Mint a Magyar Távirati Iroda közölte, az éves kiképzési terveknek megfelelően, tartalékosok bevonásával harcászati gyakorlatra került sor. Az egyik harckocsizó magasabbegység gyakorlatának megtekintésére lehetőséget kaptunk. A rendkívül nehéz, hegyes, erdős terepen harcjárművek előremozgó oszlopát kerülgetjük. Harckocsik, páncélozott szállító járművek, sorozatvetők, aknavetők, páncéltörő ütegek hosszú sora kavarja a port. A távolban robbanások sorozata dobol az „ellenség” fő védővonalán. A kavargó füstben, porban alig-alig lehet felfedezni a gondosan álcázott, beásott harckocsikat. Az avatatlan azt hinné: elhagyott, holt acélkolosszusok, csak a szemlátomást is alig mozduló ágyúcsövek sejtetik a bennük levő katonákat. A rekkenő hőségben nem irigyeljük őket. Kísérőnk magyarázza a harchelyzetet. — A gépesített lövész magasabbegység előnyomulása elakadt az ellenség fő védővonalának állásainál. A frontparancsnokság úgy rendelkezett, hogy tüzérségi erők, harci helikopterek által az ellenség fő védővonalára mért tűzcsapása után támadásba kell vetni a harckocsizó magasabbegységet. Az ellenség harckocsikkal megerősített fő védővonalának áttörése után tovább kell folytatni a támadást, széles ívű akadályon való erőszakos átkeléssel. Ez utóbbi folyón való átkelést jelent. A harckocsizó magasabbegység már elfoglalta a megindulási körletet, további parancsra vár. Közel s távolban semmi mozgás. Vagy mégis? Az egyik domb mögött valami mozog. Elő a távcsövet. Egy harckocsi lövegtornya mozog a dombélen, hasonlóképpen, mint amikor az egyes harcos laposkúszásban mozog előre, felderíteni az ellenséget. Még messzebb harci helikopterek „lopóznak” egy völgyben, szinte félelmetesen manőverezve, méterekkel a föld felett. És egyszerre elszabadul a pokol. Egymásba szakadó robbanás-dörejek, füst, por, a dombok mögül hirtelen felemelkedő harci helikopterek rakétáinak sorozata. Feldübörögnek a harckocsik, a páncélozott szállítójárművek motorjai. Az előbb még néptelen terepen szétbontakozva törnek az ellenséges állásokra. A harckocsiágyúk reccsenésébe belevegyül a PSZH-k toronygéppuskáinak mélyhangú ugatása. Alig töröljük ki szemünkből a port, füstöt, a támadó acélmonstrumok már betörtek az ellenség állásaiba.♦ A harckocsizó magasabbegység törzse közben áttelepüléshez készülődik. A politikai osztály vezetője egy motorkerékpár hátsó üléséről szóll éppen, a harcból érkezett. őri Lajos alezredes, a magasabbegység pártbizottságának titkára ad rövid tájékoztatót a gyakorlat eddigi menetéről, annak tapasztalatairól. — A magasabbegység harcászati gyakorlata a kiképzési terveknek megfelelően, miniszteri szemle keretében folyik. Mintegy tizennégyezer tartalékos vonult be, rendkívül szervezetten, nagy fegyelmezettséggel. Köztük a legfiatalabbak tavaly szereltek le, a legidősebb már elmúlott ötvenéves. Elvtársi, baráti légkörben, kétnapos összekovácsolási gyakorlat után csoportosult át a magasabbegység a gyakorlat térségébe, úgynevezett kombinált csapatmozgással. A sorállomány és a tartalékosok fegyelmezett magatartását jellemzi, hogy teljes harcértékben érkeztünk ki, esemény, rendkívüli esemény nélkül. A tartalékosok hozzáállását csak dicsérni lehet, azért is, mert jó részük új harci technikával ismerkedett meg. Ennek ellenére pontosan teljesítik a gyakorlat-támasztotta feladatokat. A pártbizottság titkára elmondta azt is, hogyan szervezték meg a pártpolitikai munkát, hogyan gondoskodnak arról, hogy a gyakorlat szüneteiben kellően kipihenhessék magukat a harcosok. Jó hatással volt az is, hogy a gyakorlatot megtekintette Oláh István vezérezredes, vezérkari főnök, miniszterhelyettes, azonkívül meglátogatta a katonákat Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi Istvánnal, a megyei tanács elnökével együtt. Vonul a menetoszlop. Harckocsik, PSZH-k, páncéltörő lövegek, aknavetők, sorozatvetők, híradó-, műhelygépkocsik, parancsnoki kocsik. Folyik a harcgyakorlat, sorkatonák, tartalékosok, egy sorban, egymás mellett. Parancsnoki helikopter köröz — de jó lenne onnan föntről is megszemlélni az ember és a harci technika nagy erőpróbáját! BOGNÁR ISTVÁN Teljes sebességgel! !_ Indulás előtt Jogról, mindenkinek A háztartási alkalmazott nagymama Egy idős házaspár érdekes problémára hívta fel a figyelmemet. Elmesélték, hogy mindig együtt laktak a fiukkal. Először azért, mert az anya még orvostanhallgató korában is szerető gondoskodással akarta körülvenni a „gyereket”. Hadd legyen neki könnyű az élete az egyetemi évek alatt. Aztán meg helyet adtak a korán nősülő fiú családjának is. Hamar jött a két unoka. És bár a fiatalok külön háztartást vezettek, elkelt a nagymama dolgos keze, különösen az unokák gondozásában. Az idősödő asszonynak semmi munka nem volt a terhére, amit a gyermekeiért vállalt. Csak akkor döbbent rá, hogy nem gondoskodott öreg napjairól, amikor a fiatalok (sok év múlva) a saját otthonukba költöztek. Üres lett nélkülük a ház, de a nagymama már nem tudott munkát vállalni, nyugdíjszerző éveket gyűjteni, mert időközben öreg és beteg lett, így azután ottmaradtak ketten férje kis nyugdíjára. A fiatalok segíteni akarják őket, de nem szívesen fogadják el tőlük. Inkább az iránt érdeklődnének, hogy azokra az évekre, amíg a nagymama vezette a fiatalok háztartását, nem fizethetnének-e utána biztosítási díjat, hogy valamicske nyugdíjat mégis kapjon. Esetünket azért ismertettem részletesen, mert nagyon sokan vannak hasonló helyzetben. Az a jogszabály, amiről ők hallottak, csakugyan létezik, de rájuk már nem alkalmazható. Elkéstek a kérelmezéssel, no meg a „szolgálati idővel” egyébként is baj van. Van lehetőség arra, hogy az egyenesági rokonok szolgálati időt szerezzenek úgy, hogy családjuk háztartását vezetik. Akkor is, ha külön lakásban laknak. A heti munkaórák száma el kell, hogy érje a 24 órát. És a munkáltatónak be kell jelentenie háztartási alkalmazott rokonát a társadalombiztosítási igazgatóságon. Utána társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. Kik azok a családtagok, akik háztartási alkalmazottként bejelenthetők? A gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő, valamint a házastársnak az előzőekben felsorolt rokonai. A munkáltatónak a vele egy lakásban lakó és háztartásában dolgozó felsorolt hozzátartozójára csak akkor terjed ki a biztosítás, ha a rokon érvényes munkaszerződés alapján végzi a munkát. És a munka felvételének időpontjában már van szolgálati ideje. Általában itt a 35. életévüket betöltött emberek kerülnek szóba. Nekik legalább 10 év előzetes szolgálati idővel kell rendelkezniük. Ha a háztartási alkalmazott nem lakik a munkáltatóval egy lakásban, akkor a biztosításhoz ezt az utóbbi feltételt nem kívánják meg. De még együttlakás esetén is lehet felmentést kérni a szolgálati idő megszerzése alól a társadalombiztosítási bizottságtól. Gyakorlatilag a családtagoknak ez a biztosítása olyan esetekben fordul elő, amikor a dolgozó házaspár kisgyereke mellett a házastársak valamelyikének az anyja elvégzi a szükséges háztartási munkát. De találkoztam már olyan megromlott egészségű (de le nem százalékolt) asszonnyal is, aki szívesen szerzett volna még néhány szolgálati évet idős anyja-apja háztartásának vezetésével. Munkaszerződés kötése esetén ennek nincs akadálya. Az ehhez hasonló helyzetben lévőknek érdemes a társadalombiztosítási igazgatósághoz fordulni. DR. KERTÉSZ ÉVA