Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-24 / 120. szám
1984. május 24. Cc+g nrnorimal/ Az utolsó években a munkaidő L.9L1 pregídiHUIV! csökkenésével megnövekedett az emberek szabad ideje. Vajon ennek következtében átprogramozódott-e napirendünk, megváltoztak-e estéink, másképpen gazdálkodunk-e időnkkel? Oldalösszeállításunkban azt igyekeztük körüljárni, hogy a különböző foglalkozásúak, neműek és életkorúak milyen programokat terveznek és szerveznek maguknak esténként. Tény, hogy sokan töltik az esti órákat tanulással, s az is, hogy a programigazítás vezénylőpálcáját sokaknál a televízió „tartja" kezében. Mindezek előrebocsátásával kérjük, hogy tartsanak velünk esti sétánkon. Berni és a „többiek” — Most seküldj le szépen, és aludj... — (behunyom a szememet) — Mesét olvasok neked, csak betakarlak — (köszönöm) — Vagy énekeljek? — (az is nagyon jó) — Hopp Juliska, hopp Mariska ... Mintha megrendezte volna valaki a háromesztendős Berni (Bernadett) főszereplését... Pedig Bárdos Béláékhoz ismeretlenként látogattunk, illetve telefonmegbeszélést követően. A szekszárdi család szívélyesen fogadott, s hosszasan beszélgettünk, hogy ötük számára mit jelentenek az esték, az esti programok. De előbb soroljuk fel, hogy kik ők öten? Bárdos Béla, az édesapa a BHG-ban dolgozik, az édesanya a Mártírok terén lévő papírbolt vezetője, Ottó, az elsős gimnazista, Viktor, a negyedik osztályos tanuló, no és Berni, a főszereplő. Tehát a kislány tulajdonképpen el is játszotta a maga esti programját, melyben annyi módosulás fordul elő, hogy a „mellékszereplő’, azaz a mesélő, vagy az anyuka, vagy az apuka. No és Ottó, aki igazán figyelemre méltó hozzáértéssel foglalkozik testvéreivel. — A három gyerek mellett különleges esti programot nem szervezünk magunknak, öten vagyunk, ötünknek kell megoldani mindent — mondja Bárdos Béláné. — Ezen a héten én voltam az anyuka — mondja az apa. — Feleségemnek úgy alakult a munkája, hogy Bernivel én voltam itthon táppénzen. —Ez a lakáson egyáltalán nem látszik, ugyanis ragyogó rend és tisztaság uralkodik mindenütt. Persze, közben kiderül, hogy a házi munka terén Bárdos Bélának meglehetősen nagy gyakorlata van: besegít a konyhában, a takarításban, de foglalkozik a gyerekekkel is. — Általában este nyolc órára minden munkával készen vagyunk — magyarázza az édesanya. — Nem robotolok fél éjszaka. Olyankor leülünk, tévét nézünk, a műsor alatt kötök, olvasunk. Néha eljönnek az ismerősök, néha mi megyünk hozzájuk. De csak akkor, ha Berni már elaludt. — Hogy mi nézzük-e este a tévét? — kérdez vissza Ottó. — Viki általában nyolckor lefekszik. Én pedig úgy vagyok a dologgal, hogy föntmaradhatnék, de inkább a szobámba megyek, és olvasok. Hét végén szoktam tévézni... Persze, akkor általában kirándulni megyünk. A Dunára, vagy a Gemencbe ... Hétköznapokon edzésre járok, tanulok, s ha a család minden tagja hazajött, akkor jókat beszélgetünk. — Az a legjobb, amikor apu délelőttös — teszi hozzá Viki. — Akkor este együtt vagyunk mindannyian. — Nyilván, néhány év múlva megváltoznak az estéink — mondja tűnődve Bárdos Béláné. — De pillanatnyilag nekünk most így nagyon jó. Hiszen a család is lehet program. Amikor elbúcsúzunk Bárdoséktól, Berni kicsit sértve érzi magát, s könyörgőre is fogja a szót, hogy maradjunk. De látja, hogy mégis indulunk (hiszen már fél nyolc van) újabb főszereplésbe fog: fölpattan az egyik rekamiéra, ugrándozva kezd bele Vük dalába, imigyen: — Süket nagy vadászok ... Napsugár brigád Egy brigád, amikor nevet választ feltételezhető, hogy olyat keres, amelyhez munkája során hasonulni akar. Bizonyára így volt ez az iregszemcsei termelőszövetkezet húsz asszonyának esetében is, amikor a Napsugár nevet vették fel. Ami az ismerkedés perceiben kiderül róluk, hogy valóban sugároznak. Sugároznak például, amikor kis kollektívájukról beszélnek. Asszonyokról lévén szó, akik a napi munkájuk, anyai, háziasszonyi dolgaik végeztével tudnak csak arra gondolni, hogy „esti program”. Lássuk a munkájukat. Az Egyetértés Termelőszövetkezet irodájában könyvelés, bérszámfejtés, és egyéb adminisztrációs feladatok mellé brigádversenyben azt is vállalták, hogy hibamentesen dolgoznak. Engedtessék meg, hogy ezt hangsúlyozva megismételjük „hibamentesen dolgozni”. A Napsugár brigád ezzel a vállalásával a szövetkezet szocialista brigádversenyében egyszer az élre került, ez évben pedig ezüstoklevelet szereztek. A pontosan végzett munkájuk mellé még a politikai oktatáson, véradáson, különböző társadalmi munkákban való részvételt — répakapálás, takarítás — is vállaltak. Ezek után következik a sorban az otthon, a család, a háztáji gazdaság. Azok a feladatok, amelyek nem kapnak pontokat, dicsérő oklevelet sem. Ha ezeket is elvégezték, akkor jön az este. Miféle programot kérünk számon ezek után? Mit a falun élő dolgozó nőktől, anyáktól, háziasszonyoktól? Színház? Mozi? Könyv? Kirándulás? Kell-e, hogy napi nyolc órai közös munka, nappal után az est programjai is brigádkötelékben szerveződjenek? Adjunk határozott választ. Nem! Amit még ezután közösen vállalhatnának az már az éjszakába nyúlna, ami névváltozást követelne: Napsugárból Holdsugár brigáddá. A művelődési ház nagytakarítása közben a brigád néhány tagja Ellenőrző könyvbe - jeles Ha egy közművelődési intézmény nem akar hoppon maradni és az ottani népművelők fontosnak tartják, hogy a hétközi és hét végi programjaikról időben értesüljenek a helyiek, akkor kiad egy havonta keletkező programfüzetet. Nem számoltam még össze, hogy megyénk művelődési intézményei közül hányan nem tették meg ezt. A nagyok és a középnagyok minden bizonnyal megtették. Hiszen már régóta nyilvánvaló, hogy a városba, községbe kitett utcai plakátok nagyon erőtlenek ahhoz — és nemcsak kezdetleges tálalásuk miatt —, hogy eredményesen mozgósítsanak a rendezvényekre. Ismerek jó néhány műsorfüzetet. Van, amelyik küllemre pokolian tetszetős, de olyannyira semmitmondó a tartalma, hogy felesleges volt rá pénzt pocsékolni. Legfeljebb annak a helyi gazdálkodó egységnek éri csak meg, amelynek hirdetése a füzet belső borítóján díszeleg. Elfogultsággal mondom, hogy nekem egy iskolai ellenőrző könyv alakú, kis programösszesítő és kedvcsináló kiadvány tetszik a legjobban. A dunaföldvári közművelődési intézmények igazgatósága ezzel a negyven-ötven oldalas tájékoztatóval érteti a helybelieket és a környező települések lakóit, hogy milyen délutáni és esti programokért érdemes felkeresni az ottani művelődési házat, a mozit, a Vár múzeumot, milyen cikket érdemes elolvasni, és milyen helyi emberek írásai nyertek oklevelet, vagy díjakat különböző pályázatokon. Ilyen programok minden más kiadványban fellelhetőek. Csakhogy... A dunaföldváriak füzete jóval több, mint néhány információval megtöltött, fotózott lap összessége. A kezdeményező helyi vezetők villámgyorsan felismerték, hogy ez az „ellenőrzőkönyv” több célt is szolgálhat. Egy ideje mindig figyelmesen átböngészem a dunaföldváriak híradásait. Értesülök belőle, hogy az elmúlt hónapban milyen fontos, helyi érdekű témákat vitatott meg a nagyközségi közös tanács testülete, milyen tennivalókat tartott fontosnak megvizsgálni a végrehajtó bizottság, vagy milyen javaslattal állt elő a lakosság. Nagyon lényeges valami ez. Hiszen egy-egy település tanácsának azonnal követhető elképzeléséről és tevékenységéről kevésbé informálták naprakészen a helyiek. Dunaföldváron más a helyzet. A tanácsi vezetők fontosnak érezték ezt a nyitást. Ők — ha nem csalódom —, munkájukhoz is azt igénylik, hogy segítő vagy bíráló információk birtokában legyenek. Ezzel a kis füzettel pedig egyúttal tájékoztatnak is és őket is viszont tájékoztatják. Mert, a falugyűlésen elhangzott kérdések közléséről sem feledkeznek meg, természetesen a kérdező nevének feltüntetésével. Emiatt az „újítás” miatt szimpatikus nekem a dunaföldvári füzet, melyben a Közélet címszó mellett megtalálható minden olyan rendezvény ami fontos, amire vendégeket és közreműködőket várnak. Akár a kertbarát körbe, akár egy egészségügyi felvilágosító, vagy egy színházi előadásra. Az oldalt készítették: Drecsi Kiss János, V. Horváth Mária, Szűcs László János. ^fepÜJSÄG 5 Versek a foglalkoztatóban Helyet kerestem, ahol olyan emberek élnek, akik önálló életvitelre képtelenek, akik számára a nappal és az este környezetváltozás nélkül olvad egymásba. Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetében — Majsán — Dunai Jánosné szociális szervező ad rövid tájékoztatót a gondozottak programjairól. Külön bemutatja azt az ötven főt, akik a Fővárosi Kézműipari Vállalat munkakönyves dolgozói. Munkájuk polietilén zacskók hegesztése, művirágkoszorúkba levelek készítése, hullámpapírból izzótok hajtogatása, tejipari hulladék tisztítása. Mindez meghatározott munkaidőben. — Ének, tánc, irodalmi szakkörök is működnek — vezet a foglalkoztató felé az udvaron át a szervezőnő. Az irodalmi szakkörben az értelmi képesség szinten tartása a cél, írás, olvasás gyakorlása és versek tanulása. Mindjobban érezzük egy pedagógus beállításának szükségességét. Személyzetünk az ápolási, gondozási feladatokat maradéktalanul végzik, de a speciális pedagógiai módszerek hiányoznak. A foglalkoztatóban a belépőt hangos jó napottal fogadják, amit kórusban mondanak az ott dolgozók. Felkérésre bár, de jó szívvel ad számot az irodalmi szakkörön tanultakról az egyik gondozott, Solt Lea. így hangzik el Váci Mihály jól ismert költeménye, a Nem elég, majd Petőfi Sándortól a Füstbement terv. Megdöbbentő, hogy mennyire más értelmet kap minden kimondott verssor minden szava. Szorongva nézem az „előadó” kék munkásköpenyét, csillogó szemét, huszonöt esztendős borzolt haját, összekulcsolódó kezeit, amikor hirtelen új versbe kezd: — Már egy hete csak a mamára gondolok... Tejfölös dobozok peremeit sorjázzák Sárga krizantémok Fornádon a puszta esti programját keresve találkoztam Pájtli Józseffel. A szolgálati lakóházak között sétálva általános dolgokról beszél, amely megyénk, de az ország bármelyik falun élő fiataljának mondandója. — Munka után, ki-ki haza, otthon állatok, leginkább sertések, vagy apróbb jószágok, meg a kert, aztán televízió. Amerre járunk, minden mondatát igazolják a képek, a házak körüli konyhakertek, az udvarok végében lapuló ólak. A rend, ami kiált a gondozott szőlő, zöldségsorokból, arról is árulkodik, hogy a gazda nem kevés időt tölt az ápolással. Hogy melyik lehet az a napszak, amit az ilyen jellegű munkára fordíthatnak, egyszerű a válasz. A késő délután és a kora este. Pájtli József a virágok, növények szeretetét nagyszülői örökségben tartja nyilván. Úgy fogalmaz, hogy: — Szép volt az udvar és szép szobanövények voltak. Beszédében még kertjéig vezet, gyakorta elhangzik a szó, hogy szép. Ő maga és virágai így vált a fornádiak között egyedi esetté. Sárga színű óriás krizantémokat termel, amelyeket vágott virágként értékesít. Hatvan négyzetméteren 1800 tő kerül majd júliusban abba a földbe, amelyet addig is zöldséggel vetett tele, hasznosítva a területet. Lakásának „képcsarnoki igényességgel” berendezett bútorai közé helyezett virágok is növényszeretetről tanúskodnak. A televízió, lemezjátszó, magnó, a zsúfolt könyvespolc pedig arról, hogy földrajzi fekvéstől, közösségtől függetlenül az egyén esti programjait magas szinten kielégítheti otthon is. Jelentse bár az otthon Fornád-pusztát. Kalauzom, a 30 éves fiatalember hét éve növényvédelmi szakirányítója a Tamási Állami Gazdaság fornádi telepének. Itt alapított családot, amelynek legifjabb tagja éppen akkor jelezte világra jöttét, amikor ősszel nyílnak majd a sárga krizantémok. Pájtli József a fóliasátorban