Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-22 / 274. szám
1984. november 22. Iskola kóstolgató A lány Amikor a két lány — Sikk Ildikó és Feifer Zsuzsanna — évnyitón benyitott a tornaterem ajtaján, és végigvonult a teremben, a fiúk akkora levegőt vettek, hogy na ... Két lányka a 350 fiú között. A másik kettő már elveszett az emberrengetegben. Feifer Zsuzsanna még most is belepirul a két és fél éve történtekbe. Amilyen kellemetlen emlék az a nap, olyan szép a többi. A mechanikai műszerész osztályban már mindegyik fiú Zsuzsa körül kegyeskedett. Meg is választották osztálytitkárnak, meg KISZ-titkárnak, így lett az osztály üdvöskéje és parancsnoka. Az előbbiek annak is köszönhetőek, hogy a fiúk kapaszkodhattak már az első év végén Zsuzsa után, ha matematikából vagy fizikából a nyomában akartak maradni. Öntudatosan azt mondja a harmadikos lány: „Egy nő is képes arra, hogy a műszaki pályán érvényesüljön. Csak ne lett volna az első évben annyi reszelés” — sóhajt föl, amikor ez szóba kerül. — De, annál csodálatosabb nincs, mint amikor összerakok egy műszert, vagy bármit, és az működik. És tudom, hogy azért működik, mert én szereltem össze.” A munka ízére rájönni a legkellemesebb érzések közé tartozik. A mechanikai műszerészek megismerkednek a gépekkel is. Tanulnak esztergályozni, marni, és természetesen kerékpárt szerelni, közelebbi kapcsolatba kerülnek a varrógéppel , ami egy lánynak egyébként sem haszontalan tudomány. Feifer Zsuzsanna most azt próbálja megfogalmazni: „mi leszek, ha nagy leszek?” Ez azt is jelenti, hogy az érettségi után, ami még odébb van, mit szeretne csinálni. Még nem tudja. Mint ahogy sokan nem tudják, mibe fogjanak a négy év után. A fiúk szerint Zsuzsa nagyon jó csoport-, szalag-, vagy művezető lenne. „Szervező zseni.” Az iskolának pedig az is célja, hogy a szakmunkások mellett középvezetőket neveljen. A nagy fekete szemű lány kivirul, amikor a szervezésről beszél. Élvezi, hogy pillanatok alatt kell dönteni, hogy nyüzsögni kell... Arról szó sincs, hogy elhanyagolja a szakmáját, a matematikai tudása és a szervezés között jó az összhang. Mindkettőhöz rendszerezett tudás kell... és természetesen a jó mechanikai műszerész is megtervezi és megszervezi munkáját. A jövő ezután körvonalazódik, a jelen pedig tele van szépséggel, új ismeretekkel, és ez az egészben a diákélet sója ... H. J. — G. K. és a matematika IIb-illés Pakson A Paksi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a városi tanács káderhelyzetét tárgyalta. Dr. Dallos Tibor tanácselnök a személyzeti és kádermunka eredményes foylatásáról, mint a tanácsi apparátus kiemelkedően fontos feladatáról szólt. Az 1984. január 1- vel végrehajtott közigazgatási átszervezés közvetlenül, vagy közvetve a személyi állomány nagy részét érintette, s a megszüntetett járási hivatalokból 14-en kerültek a paksi városi tanácsra, akik érthetően igen fontos szerepet játszanak a városkörnyéki igazgatási feladatok ellátásában azután is. A tanácselnök megállapította, hogy a fluktuáció csökkent, a politikai képzést és továbbképzést azonban vitatni kell. A személyi és kádermunka szívonala az elmúlt két évben javult, a munkakörülmények is kedvezőbbek lettek az új épületbe történt átköltözéssel. Cipők, csizmák - exportra A Duna Cipőgyárnak a Hatvan melletti Kerekharasztra telepített gyáregységében közel 1 millió pár női cipőt és csizmát gyártanak az idén, aminek felét a Szovjetunióba exportálják. Gázkandallók sorozatban Rövidesen megkezdik a korszerű gázkandallók sorozatgyártását a Lampart Vegyipari Gépgyár budafoki gyáregységében. Az első kandallókat az őszi BNV-n mutatták be és azok osztatlan sikert arattak mind a nagyközönség, mind a szakemberek körében. A gyár 1985- ben 30 ezer gázfűtőkészüléket készít majd, s ebből néhány ezer már gázkandalló lesz, a többi konvektor. A Lampart régóta gyárt fűtőkészülékeket. A jelenleg készülő konvektorok teljesítménye 3,5—5 kilowatt. A piaci felmérések szerint azonban ennél nagyobb fűtőértékű, gazdaságosabban üzemelő készülékekre is szükség van. A magasabb hőteljesítményt a külföldi piac is igényli. A most kifejlesztett gázkandalló 8,5 kilowatt teljesítményű, s alkalmas nagyobb üzletek, irodahelyiségek fűtésére. Amennyiben a konvektor-gyártásban évek óta együttműködő olasz partnerekkel sikerül a Lampartnak megállapodnia újfajta, még nagyobb teljesítményű hődobok beszerzéséről, ipari célokra is hasznosíthatják a nagy kapacitású kandallókat. A kandallók tetszetős formáját az Iparművészeti Főiskola tanárainak segítésével alakították ki. NÉPÚJSÁG 3 Beszéljünk a közbiztonságról HA AZ OLVASÓ most valamiféle intim, vagy éppen pletykaszintű ismertetéseket vár tőlem, ne is folytassa az olvasást, ilyesmiről ugyanis nem lesz szó a továbbiakban. Annál inkább olyasmikről, amelyek irritálják a közvéleményt és fájdítják a fejüket azoknak, akik a köznyugalomért, a közrendért felelősek civilben, avagy rendőrruhában. Közhely, de igaz, hogy nálunk törvényes rend van. Ezt nyugodtan megerősíthette a belügyminisztériumi államtitkár a bűnügyi tudósítóknak tartott előadásában, amelyet meghallgatnom módom volt. A bűnüldöző szervek is a törvényeknek megfelelően végzik munkájukat, és minden állampolgár biztonságban érezheti magát mindennapi életében. Ennek ellenére bűncselekmények előfordulnak. Ne kívánják, hogy számadatokat ismertessek, a statisztika ebben az esetben nem sokat érne, inkább a tendenciákról hadd mondjak néhány mondatot. Részben az államtitkár tájékoztatója alapján, részben a magam bűnügyi tájékoztatói tapasztalataira hagyatkozva. Induljunk ki mindenekelőtt abból, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet, benne a világgazdasági helyzet — amiből nem tudjuk kivonni magunkat — a bűnözés alakulására is kihatott és kihat. Itt vannak a nehéz gazdasági helyzetet kihasználók és ugyancsak azok is, akik a nyereséges gazdálkodás elvét helytelenül értelmezik — de mindig a maguk hasznára. Jelen vannak a nemkívánatos magatartásformák és ugyanakkor a velük szembeni érdektelenség. Bevezetőnek ennyi talán elég is, akkor most konkrétabban közelítsük meg a jelenlegi helyzetet. (Elnézést, ha Tolna megyei adatokkal most nem szolgálok, de ha valaki hússzal oszt, úgy nagyjából a mi helyi valóságunk megismeréséhez jut el — legalábbis a megközelítő megismeréséhez.) Az államellenes bűncselekmények száma változatlanul elenyésző. Ha jól emlékszem az államtitkár tájékoztatójára, tavaly alig haladta meg a negyvenet, ez is úgynevezett izgatásból állt, tényleges kémkedés mindössze három fordult elő. A többi bűncselekmények esetében, sajnos, emelkedés tapasztalható. Az elmúlt évben negyvenezerrel volt több, mint a megelőzőben, manapság tízezer lakosra 77,9 bűncselekmény jut. Akárhogy nézzük is, ez sok, bár itt megint csak csalóka a statisztika, de erről a későbbiekben majd esik még szó. A bűncselekmények sorában a legtöbb a vagyon elleni bűncselekmény, ezen belül a lopás és betöréses lopás, főleg a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás. Nyugtalanító a közlekedési bűncselekmények számának emelkedése, az üzérkedésé, de talán a legveszedelmesebb a rablások számának növekedése. Tehát megjelent, sőt, nőtt az erőszak. Elsősorban a nagyvárosokra jellemző az, de a kisebbek sem immunisak. Nyugtalanító a visszaeső bűnözők aktivizálódása, és fokozódott a szervezettség. Szervezett alvilágról még nem beszélhetünk, de csoportosulásokról — sajnos — igen, amely csoportok ma már, éppen a külföldi bűnözők megjelenése folytán, „tudományosabban” készítik elő és követik el a bűncselekményeket, mint annak előtte. Elszomorító, hogy emelkedik a fiatalkorú bűnelkövetők száma, a bűncselekmények több mint húsz százalékát fiatalkorúak követik el. ÉRDEMES azon elgondolkozni, hogy a nevelésnek mekkora a szerepe a jelenlegi helyzet kialakulásában. Minden ember mellé ugyanis nem lehet rendőrt állítani, de minden embert lehet nevelni a tisztességes életvitelre. Kétféle vélekedéssel lehet itt találkozni. Az egyik szerint el kell viselni a jelenlegi helyzetet, bele kell nyugodni ebbe, a másik szerint „erélyesebb” kézre lenne szükség. Voltaképpen egyik vélekedés sem egészen helyeselhető. Valahol mélyebbre kell nyúlnunk az alapoknál, mégpedig a nevelésnél kell elkezdenünk a megelőzést. Sajnos, sokszor hallani lakásokba besurranásos tolvajlásokról, autófeltörésekről, „elkötött” kerékpárokról és motorkerékpárokról — és folytathatnánk még a sort. Ilyen esetek hallatán a lakosság, a jóérzésű emberek fölháborodása jogos. Így vélekedett egy beszélgetésünk során a megyeszékhely rendőrkapitánya is, de az újságíróval együtt rögtön hozzátette, hogy azonnal felvetődik a kérdés, elégséges-e csupán a fölháborodás, az utólagos bosszankodás azok részéről akik csak értesültek az esetről és az elkeseredés azoknál, akik szenvedő alanyai a bűncselekménynek? Mielőtt a rendőrség szeretjéről szót ejtenék az ilyen ügyek kapcsán, vegyük elő azt a bizonyos képzeletbeli tükröt és nézzünk bele. A lakásbetörések vagy a lakásokkal kapcsolatos besurranásos tolvajlások jelentős hányadát az teszi lehetővé, hogy a tulajdonos elfelejtette bezárni az ajtót, pláne az ablakot. Autót feltörni, különösen ha az olyan helyen parkol, ahol a madár se jár, nem nagy művészet, de ha a tetejében még az ajtaját is elfelejtik bezárni — hogy az ablakokról ne is beszéljünk — akkor meg inkább nem nagy kunszt. Aztán, ha az autóban jól látható helyen „tároljuk” a magnót, a fényképezőgépet, a rádiót, a retikült — ne is folytassuk a sort —, szinte belépünk a bűnre csábítók körébe. Bárki a két kezén meg tudná számolni azokat a lépcsőházakat, amelyeket éjszakára biztonságosan bezárnak. A védekezésnek az egyik eredményes módja, ha nem követjük el azokat a figyelmetlenségeket, amelyekről az előbb már szó esett. Déván egy még hatásosabb módszer, amely Szekszárdon is, de a megye több más helységében is jól bevált. Egy beszélgetés során hangzott el: lakossági önvédelmi csoport. Lehet, hogy nem a legszerencsésebb elnevezés, mert centralizált szervezeti formát sejtet. Erről nincs szó, hanem arról, hogy a tisztességes emberek a lakótelepeken, vagy az egyes házcsoportoknál beszéljenek össze annak érdekében, hogy őrizzék lakótelepük nyugalmát, értékeit. Nem alaptalan gyanúsítgatásokra akarunk biztatni. Ha szerelmes ifjú ólálkodik a ház körül, a kislány kegyeire várva, nem szabad mindjárt gyanúba fogni. De hát egyáltalán nem ilyesmiről van szó, hanem arról, ha valahol illetéktelenek akarnak a lakásba behatolni, autót kinyitni, kerékpár biztosítószerkezetét eltávolítani, vagy a lépcsőházban kutatnak, noha ott semmi keresnivalójuk nincs, ezeket meg kell akadályozni cselekményük elkövetésében, vagy ha az látszik célravezető útnak, értesíteni kell a rendőrséget. (A 07-es telefon költségétől se kell tartani, mert annak hívását a posta nem számlázza.) ÉRTÉKEINKET, nyugalmunkat óvni közügy, összefogni a megóvásért közérdek. Nyertesei mindenképpen a tisztességes emberek lesznek. LETENYEI GYÖRGY Tág fejtágítók Dühös az igazgató. Munkatársai ugyanis csalódottan érkeztek vissza a továbbképzésről: „minek kellett erre ennyi napot vesztegetni? írták volna le a mondókájukat! Inkább a papírt, semmint az időnket pazarolják!" Az igazgató márcsak azért is indulatos, mert nem először hall ilyen véleményeket különböző értekezletek, tanfolyamok, szimpozionok, kurzusok, előadássorozatok, konferenciák, fejtágítók ... után. ö maga is végig pihent, átbosszankodott már néhány hasonló összejövetelt — bőre, tágra méretezett fejtágítót. A természet védelmét már intézményesíteni tudtuk. Aligha maradna feladatok nélkül egy Munkaidővédelmi Hivatal is. Mentsen meg, persze, a jó sors ettől az intézménytől! Hisz létrehozásának fontosságáról bizonyára magvas, elegáns szimpozionokon tanácskoznának; megannyi értekezlet kísérné a tervezés, a szervezés folyamatát, s a jó munkához aztán továbbképzések, tanfolyamok is kellenének .. . Természetesen mindig is kizárólag több naposak, távol a világ zajától, de a világért sem péntek déltől hétfő reggelig. Rendezvények — ha másért nem, csakhogy legyen mit kipipálni, hisz oly jólesik elégedetten hátradőlni: „na, ezen is túl vagyunk". Való igaz, résztvevők és kenyéradóik szempontjából nem mindegyik tanfolyam „folyik el” hiába és értelmetlenül. Csak el ne kiabáljuk: a különböző jellegű, célú és idejű összejövetelek rendezési kedvét tekintve is, mintha egyre örömtelibb mértékletesség volna tapasztalható. Elvégre tényleg nem az adja meg egy ügy, egy téma rangját, egy feladat megoldásának a kulcsát, hogy hányan és hány napig (óráig) vannak miatta távol a munkahelyüktől, ötször-többször meghallgattatni és megvitattatni valamit ilyen-olyan címen, de rendre csaknem ugyanazokkal a tékozló áldemokratizmus, egyszerűen luxus. A takarékos gazdálkodás kényszere a munkaidőre is vonatkozik. Ha egy „kikapcsolódó értekezletre" a hét eleje helyett, mondjuk, pénteken és szombaton kerítenének sort, lefogadom: a második napi ebéd után már jóval kevesebb tányért kellene elmosogatni. Tengnilengni, unatkozni — saját zsebre — valahogy nem akaródzik. A szabad időnkre — joggal — érzékenyek vagyunk. A hétvége (egy részének) ilyenforma igénybevételével lehetne próbára tenni a különböző okító összejöveteleket Ha pedig ez a módi meghozta már a sikert, kiszűrte a fölösleges fejtágítókat, akkor a szolgáltató egysége nyitvatartási és az intézmények ügyfélfogadási rendje miatti idő-, anyagi és morális veszteségek mérséklését vehetnénk célba újult erővel. Mégiscsak kéne egy Munkaidővédelmi Hivatal? EÖRDÖGH BERTALAN