Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

1984. november 22. Iskola kóstolgató A lány Am­ikor a két lány — Sikk Ildikó és Feifer Zsuzsanna — évnyitón benyitott a tornate­rem ajtaján, és végigvonult a teremben, a fiúk akkora le­vegőt vettek, hogy na ... Két lányka a 350 fiú között. A másik kettő már elveszett az emberrengetegben. Feifer Zsuzsanna még most is bele­pirul a két és fél éve történ­tekbe. Amilyen kellemetlen emlék az a nap, olyan szép a többi. A mechanikai műszerész osz­tályban már mindegyik fiú Zsuzsa körül kegyeskedett. Meg is választották osztály­titkárnak, meg KISZ-titkár­­nak, így lett az osztály üd­vöskéje és parancsnoka. Az előbbiek annak is kö­szönhetőek, hogy a fiúk ka­paszkodhattak már az első év végén Zsuzsa után, ha mate­matikából vagy fizikából a nyomában akartak maradni. Öntudatosan azt mondja a harmadikos lány: „Egy nő is képes arra, hogy a műszaki pályán érvényesüljön. Csak ne lett volna az első évben annyi reszelés” — sóhajt föl, am­ikor ez szóba kerül. — De, annál csodálatosabb nincs, mint amikor összerakok egy műszert, vagy bármit, és az működik. És tudom, hogy azért mű­ködik, mert én szereltem össze.” A munka ízére rájönni a legkellemesebb érzések közé tartozik. A mechanikai mű­szerészek megismerkednek a gépekkel is. Tanulnak eszter­­gályozni, marni, és természe­tesen kerékpárt szerelni, kö­zelebbi kapcsolatba kerülnek a varrógéppel , ami egy lánynak egyébként sem ha­szontalan tudomány. Feifer Zsuzsanna most azt próbálja megfogalmazni: „mi leszek, ha nagy leszek?” Ez azt is jelenti, hogy az érett­ségi után, ami még odébb van, mit szeretne csinálni. Még nem tudja. Mint ahogy sokan nem tudják, mibe fog­janak a négy év után. A fiúk szerint Zsuzsa nagyon jó cso­port-, szalag-, vagy művezető lenne. „Szervező zseni.” Az iskolának pedig az is célja, hogy a szakmunkások mellett középvezetőket neveljen. A nagy fekete szemű lány kivirul, amikor a szervezésről beszél. Élvezi, hogy pillana­tok alatt kell dönteni, hogy nyüzsögni kell... Arról szó­­ sincs, hogy elhanyagolja a szakmáját, a matematikai tu­dása és a szervezés között jó az összhang. Mindkettőhöz rendszerezett tudás kell... és természetesen a jó mechani­kai műszerész is megtervezi és megszervezi munkáját. A jövő ezután körvonalazódik, a jelen pedig tele van szépség­gel, új ismeretekkel, és ez az egészben a diákélet sója ... H. J. — G. K. és a matematika IIb-illés Pakson A Paksi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén a városi tanács káderhelyzetét tárgyalta. Dr. Dallos Tibor tanácselnök a személyzeti és kádermunka eredményes foylatásáról, mint a tanácsi apparátus ki­emelkedően fontos feladatá­ról szólt. Az 1984. január 1- vel végrehajtott közigazga­tási átszervezés közvetlenül, vagy közvetve a személyi ál­lomány nagy részét érintette, s a megszüntetett járási hi­vatalokból 14-en kerültek a paksi városi tanácsra, akik érthetően igen fontos szere­pet játszanak a városkörnyé­ki igazgatási feladatok ellá­tásában azután is. A tanácselnök megállapí­totta, hogy a fluktuáció csök­kent, a politikai képzést és továbbképzést azonb­an vi­tatni kell. A személyi és kádermunka szívonala az el­múlt két évben javult, a munkakörülmények is ked­vezőbbek lettek az új épület­be történt átköltözéssel. Cipők, csizmák - exportra A Duna Cipőgyárnak a Hatvan melletti Kerekharasztra telepített gyáregységében közel 1 millió pár női cipőt és csizmát gyártanak az idén, aminek felét a Szovjetunió­ba exportálják. Gázkandallók sorozatban Rövidesen megkezdik a korszerű gázkandallók soro­zatgyártását a Lampart Vegy­ipari Gépgyár budafoki gyár­egységében. Az első kandal­lókat az őszi BNV-n mutat­ták be és azok osztatlan si­kert arattak mind a nagy­­közönség, mind a szakembe­rek körében. A gyár 1985- ben 30 ezer gázfűtőkészülé­ket készít majd, s ebből né­hány ezer már gázkandalló lesz, a többi konvektor. A Lampart régóta gyárt fűtőkészülékeket. A jelen­leg készülő konvektorok tel­jesítménye 3,5—5 kilowatt. A piaci felmérések szerint azonban ennél nagyobb fű­tőértékű, gazdaságosabban üzemelő készülékekre is szükség van. A magasabb hőteljesítményt a külföldi piac is igényli. A most ki­fejlesztett gázkandalló 8,5 ki­lowatt­­ teljesítményű, s alkal­mas nagyobb üzletek, iroda­helyiségek fűtésére. Amen­­­nyiben a konvektor-gyártás­ban évek óta együttműködő olasz partnerekkel sikerül a Lampartnak megállapodnia újfajta, még nagyobb telje­sítményű hődobok beszer­zéséről, ipari célokra is hasz­nosíthatják a nagy kapacitá­sú kandallókat. A kandallók tetszetős for­máját az Iparművészeti Fő­iskola tanárainak segítésével alakították ki. NÉPÚJSÁG 3 Beszéljünk a közbiztonságról HA AZ OLVASÓ most valamiféle intim, vagy ép­pen pletykaszintű ismerte­téseket vár tőlem, ne is foly­tassa az olvasást, ilyesmiről ugyanis nem lesz szó a to­vábbiakban. Annál inkább olyasmikről, amelyek irritál­ják a közvéleményt és fáj­­dítják a fejüket azoknak, akik a köznyugalomért, a közrendért felelősek civil­ben, avagy rendőrruhában. Közhely, de igaz, hogy ná­lunk törvényes rend van. Ezt nyugodtan megerősíthet­te a belügyminisztériumi ál­lamtitkár a bűnügyi tudósí­tóknak tartott előadásában, amelyet meghallgatnom mó­dom volt. A bűnüldöző szervek is a törvényeknek megfelelően végzik munkájukat, és min­den állampolgár biztonság­ban érezheti magát minden­napi életében. Ennek elle­nére bűncselekmények elő­fordulnak. Ne kívánják, hogy szám­adatokat ismertessek, a sta­tisztika ebben az esetben nem sokat érne, inkább a tendenciákról hadd mondjak néhány mondatot. Részben az államtitkár tájékoztatója alapján, részben a magam bűnügyi tájékoztatói tapasz­talataira hagyatkozva. Induljunk ki mindenek­előtt abból, hogy a jelenle­gi nemzetközi helyzet, ben­ne a világgazdasági helyzet — amiből nem tudjuk ki­vonni magunkat — a bűnö­zés alakulására is kihatott és kihat. Itt vannak a nehéz gaz­dasági helyzetet kihaszná­lók és ugyancsak azok is, akik a nyereséges gazdálko­dás elvét helytelenül értel­mezik — de mindig a ma­guk hasznára. Jelen vannak a nemkívánatos magatartás­­formák és ugyanakkor a ve­lük szembeni érdektelenség. Bevezetőnek ennyi talán elég is, akkor most konkré­tabban közelítsük meg a je­lenlegi helyzetet. (Elnézést, ha Tolna megyei adatokkal most nem szolgálok, de ha valaki hússzal oszt, úgy nagyjából a mi helyi valósá­gunk megismeréséhez jut el — legalábbis a megközelítő megismeréséhez.) Az államellenes bűncse­lekmények száma változat­lanul elenyésző. Ha jól em­lékszem az államtitkár tá­jékoztatójára, tavaly alig haladta meg a negyvenet, ez is úgynevezett izgatásból állt, tényleges kémkedés mindössze három fordult elő. A többi bűncselekmények esetében, sajnos, emelkedés tapasztalható. Az elmúlt év­ben negyvenezerrel volt több, mint a megelőzőben, manapság tízezer lakosra 77,9 bűncselekmény jut. Akárhogy nézzük is, ez sok, bár itt megint csak csalóka a statisztika, de erről a ké­sőbbiekben majd esik még szó. A bűncselekmények sorá­ban a legtöbb a vagyon el­leni bűncselekmény, ezen belül a lopás és betöréses lopás, főleg a társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett lopás. Nyugtalanító a közlekedé­si bűncselekmények számá­nak emelkedése, az üzérke­désé, de talán a legvesze­delmesebb a rablások szá­mának növekedése. Tehát megjelent, sőt, nőtt az erő­szak. Elsősorban a nagyvá­rosokra jellemző az, de a ki­sebbek sem immunisak. Nyugtalanító a visszaeső bűnözők aktivizálódása, és fokozódott a szervezettség. Szervezett alvilágról még nem beszélhetünk, de cso­portosulásokról — sajnos — igen, amely csoportok ma már, éppen a külföldi bű­nözők megjelenése folytán, „tudományosabban” készítik elő és követik el a bűncse­lekményeket, mint annak előtte. Elszomorító, hogy emelke­dik a fiatalkorú bűnelköve­tők száma, a bűncselekmé­nyek több mint húsz száza­lékát fiatalkorúak követik el. ÉRDEMES azon elgondol­kozni, hogy a nevelésnek mekkora a szerepe a jelen­legi helyzet kialakulásában. Minden ember mellé ugyan­is nem lehet rendőrt állíta­ni, de minden embert lehet nevelni a tisztességes életvi­telre. Kétféle vélekedéssel lehet itt találkozni. Az egyik sze­rint el kell viselni a jelen­legi helyzetet, bele kell nyu­godni ebbe, a másik szerint „erélyesebb” kézre lenne szükség. Voltaképpen egyik véleke­dés sem egészen helyesel­hető. Valahol mélyebbre kell nyúlnunk­ az alapoknál, mégpedig a nevelésnél kell elkezdenünk a megelőzést. Sajnos, sokszor hallani la­kásokba besurranásos tol­­vajlásokról, autófeltörések­ről, „elkötött” kerékpárok­ról és motorkerékpárokról — és folytathatnánk még a sort. Ilyen esetek hallatán a lakosság, a jóérzésű embe­rek fölháborodása jogos. Így vélekedett egy be­szélgetésünk során a megye­­székhely rendőrkapitánya is, de az újságíróval együtt rögtön hozzátette, hogy azon­nal felvetődik a kérdés, elégséges-e csupán a fölhá­­borodás, az utólagos bos­­­szankodás azok részéről akik csak értesültek az esetről és az elkeseredés azoknál, akik szenvedő alanyai a bűncse­lekménynek? Mielőtt a rendőrség sze­retjéről szót ejtenék az ilyen ügyek kapcsán, vegyük elő azt a bizonyos képzeletbeli tükröt és nézzünk bele. A lakásbetörések vagy a lakásokkal kapcsolatos be­surranásos tolvajlások jelen­tős hányadát az teszi lehe­tővé, hogy a tulajdonos el­felejtette bezárni az ajtót, pláne az ablakot. Autót fel­törni, különösen ha az olyan helyen parkol, ahol a ma­dár se jár, nem nagy művé­szet, de ha a tetejében még az ajtaját is elfelejtik be­zárni — hogy az ablakokról ne is beszéljünk — akkor meg inkább nem nagy kunszt. Aztán, ha az autóban jól látható helyen „tároljuk” a magnót, a fényképezőgépet, a rádiót, a retikült — ne is folytassuk a sort —, szinte belépünk a bűnre csábítók körébe. Bárki a két kezén meg tudná számolni azokat a lép­csőházakat, amelyeket éjsza­kára biztonságosan bezár­nak. A védekezésnek az egyik eredményes módja, ha nem követjük el azokat a figyel­metlenségeket, amelyekről az előbb már szó esett. Déván egy még hatásosabb mód­szer, amely Szekszárdon is, de a megye több más hely­ségében is jól bevált. Egy beszélgetés során hangzott el: lakossági önvé­delmi csoport. Lehet, hogy nem a legszerencsésebb el­nevezés, mert centralizált szervezeti formát sejtet. Er­ről nincs szó, hanem arról, hogy a tisztességes emberek a lakótelepeken, vagy az egyes házcsoportoknál be­széljenek össze annak érde­kében, hogy őrizzék lakóte­lepük nyugalmát, értékeit. Nem alaptalan gyanúsít­­gatásokra akarunk biztatni. Ha szerelmes ifjú ólálkodik a ház körül, a kislány ke­gyeire várva, nem szabad mindjárt gyanúba fogni. De hát egyáltalán nem ilyesmiről van szó, hanem arról, ha valahol illetékte­lenek akarnak a lakásba be­hatolni, autót kinyitni, ke­rékpár biztosítószerkezetét eltávolítani, vagy a lépcső­házban kutatnak, noha ott semmi keresnivalójuk nincs, ezeket meg kell akadályozni cselekményük elkövetésében, vagy ha az látszik célrave­zető útnak, értesíteni kell a rendőrséget. (A 07-es tele­fon költségétől se kell tar­tani, mert annak hívását a posta nem számlázza.) ÉRTÉKEINKET, nyugal­munkat óvni közügy, össze­fogni a megóvásért közér­dek. Nyertesei mindenkép­pen a tisztességes emberek lesznek. LETENYEI GYÖRGY Tág fejtágítók Dühös az igazgató. Munkatársai ugyanis csalódottan érkez­tek vissza a továbbképzésről: „minek kel­lett erre ennyi napot vesztegetni? írták volna le a mondókájukat! Inkább a papírt, semmint az időnket pazarolják!" Az igazgató márcsak azért is indulatos, mert nem először hall ilyen véleményeket kü­lönböző értekezletek, tanfolyamok, szim­­pozionok, kurzusok, előadássorozatok, konferenciák, fejtágítók ... után. ö maga is végig pihent, átbosszankodott már né­hány hasonló összejövetelt — bőre, tágra méretezett fejtágítót. A természet védelmét már intézménye­síteni tudtuk. Aligha maradna feladatok nélkül egy Munkaidővédelmi Hivatal is. Mentsen meg, persze, a jó sors ettől az intézménytől! Hisz létrehozásának fontos­ságáról bizonyára magvas, elegáns szim­­pozionokon tanácskoznának; megannyi ér­tekezlet kísérné a tervezés, a szervezés folyamatát, s a jó munkához aztán tovább­képzések, tanfolyamok is kellenének .. . Természetesen mindig is kizárólag több naposak, távol a világ zajától, de a világért sem péntek déltől hétfő reggelig. Rendez­vények — ha másért nem, csakhogy le­gyen mit kipipálni, hisz oly jólesik elége­detten hátradőlni: „na, ezen is túl va­gyunk". Való igaz, résztvevők és kenyéradóik szempontjából nem mindegyik tanfolyam „folyik el” hiába és értelmetlenül. Csak el ne kiabáljuk: a különböző jellegű, célú és idejű összejövetelek rendezési kedvét tekintve is, mintha egyre örömtelibb mér­tékletesség volna tapasztalható. Elvégre tényleg nem az adja meg egy ügy, egy téma rangját, egy feladat megoldásának a kulcsát, hogy hányan és hány napig (óráig) vannak miatta távol a munkahelyüktől, ötször-többször meghallgattatni és meg­­vitattatni valamit ilyen-olyan címen, de rendre csaknem ugyanazokkal a tékozló áldemokratizmus, egyszerűen luxus. A takarékos gazdálkodás kényszere a munkaidőre is vonatkozik. Ha egy „kikapcsolódó értekezletre" a hét eleje helyett, mondjuk, pénteken és szombaton kerítenének sort, lefogadom: a második napi ebéd után már jóval keve­sebb tányért kellene elmosogatni. Tengni­­lengni, unatkozni — saját zsebre — vala­hogy nem akaródzik. A szabad időnkre — joggal — érzékenyek vagyunk. A hétvége (egy részének) ilyenforma igénybevételével lehetne próbára tenni a különböző okító összejöveteleket Ha pedig ez a módi meghozta már a sikert, kiszűrte a fölösleges fejtágítókat,­­ akkor a szol­gáltató egysége nyitvatartási és az intézmé­nyek ügyfélfogadási rendje miatti idő-, anyagi és morális veszteségek mérséklését vehetnénk célba újult erővel. Mégiscsak kéne egy Munkaidővédelmi Hivatal? EÖRDÖGH BERTALAN

Next