Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

1987. június 23. Megújul a Tourinform Információs szolgálat turistáknak Turisták millióit fogadó világvárosok­ban mindenütt működik olyan informá­ciós központ, ahová a turisták tájékozta­tásért fordulhatnak, kérdéseikre szóbeli vagy írásos információt, prospektust kapnak. 1981. július 1-jén hozta létre az Országos Idegenforgalmi Hivatal megbí­zásából az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat a Tourinform turisztikai telefonszolgálatot, amely öt és fél éven keresztül töltötte be ezt a szerepet ha­zánkban. Félmillió „halló” Az, hogy a 179-800-as telefonszám hamarosan „nagy szám” lett a hazai és külföldi nagyközönség körében, elsősor­ban a Magyar Postának köszönhető: a Távbeszélő Tudakozó és Névsorszer­kesztő Hivatal munkatársai öt és fél év alatt több mint 500000 kérdésre adtak választ, a magyaron kívül német, angol, francia és orosz nyelven. Főszezonban a telefonhívások közel fele külföldről, illetve külfölditől érkezett. Sokan még indulás előtt, Londonból, Drezdából, Stockholmból tárcsázták a Tourinform számát, segítséget kérve ma­gyarországi programjuk összeállításá­hoz, a megfelelő szálloda kiválasztásá­hoz, a vám-, vízum- és devizaügyekben való eligazodáshoz. A külföldet járó magyar turisták sem maradtak el kíváncsiságban az idegenek mögött: megkérdezték, hogy melyik fran­cia kempingben lehet lengyel gázpalac­kot töltetni, a nyugat-európai út során melyik vasútállomáson milyen pénzér­mével működik az automata csomag­­megőrző, magyar állampolgár hogyan vehet részt autórallyn a Szaharában és így tovább. Az új Tourinform Az Országos Idegenforgalmi Hivatal reprezentatív belvárosi iroda kialakításá­val, s az adatok kezeléséhez szükséges számítógép beszerzésével fejleszti az in­formációszolgálatot és komplex nemzeti turisztikai információs szolgálatot hoz létre. A beruházáshoz az idegenforgalmi szakma is segítséget nyújtott. A Tourin­form­­ tájékoztatja a hazánkba érkező külföldieket idegenforgalmi értékeinkről, a szállás- és étkezési lehetőségekről, programokról, közlekedésről. Igyekszik megismertetni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a turisták költségét, s ezzel a tu­rizmus bevételeit növelhetik. A magyar lakosság részére egy olyan központot je­lent, ahol a hazai vagy külföldi üdülés iránt érdeklődő, az országjáró és egyéni­leg külföldre utazó turista egy helyen talál mindent, útja megszervezéséhez nélkü­lözhetetlen információt. A számítógép segítségével időpont, úticél, szolgáltatá­sok, közlekedési eszköz és ár szerint választhatja ki több mint 50 utazási iroda ajánlataiból a számára leginkább megfe­lelőt. Országjáró programja összeállítá­sánál választ kap a múzeumok, műemlé­kek, arborétumok, gyógyfürdők nyitva tartásával kapcsolatos kérdésekre, ja­vaslatot arra, hogy hol étkezhet, milyen programmal töltheti szabadidejét. Az időjárástól a vámig Az aktuális közlekedési információk iránt érdeklődőt is tájékoztatja a 179- 800-as telefonszám. A Tourinform ugyanis valamennyi közönségszolgálat­tal - Útinform, Fővinform, Mávinform - napi telexjelentést kap, a Határőrség Országos Parancsnoksága a határállo­mások várható forgalmát, a Magyar Nemzeti Bank az érvényes árfolyamokat jelzi, a Meteorológiai Intézet napjában háromszor jelentkezik az európai és ha­zai időjárási körképpel. A szállást kere­sőknek is érdemes a Tourinform­hoz for­dulni. A HungarHotelstől, Pannóniától, Kempingformtól és a megyei hivatalok szabad szálláshelyeit ismerő Hungaro­­tourst-tól kapott jelentések alapján kap­hatnak választ kérdéseikre. Igyekszik megadni minden segítséget a külföldre utazóknak a vám-, vízum-, útlevél- és va­lutabeszerzéssel kapcsolatos kérdések­ben, információt ad a benzinárakról, va­luta­árfolyamokról, kempingdíjakról. A Deák tér közelében lévő, új Sütő ut­cai iroda az év minden napján reggel 8- tól este 8-ig fogadja a turistákat. Munka­társai a magyaron kívül német, angol, francia és orosz nyelven adnak választ a kérdésekre. lyezését, tartását, a házastársi tartást, a közös lakás használatát, valamint - az in­gatlanon fennálló közös tulajdon meg­szüntetése kivételével - a házastársi kö­zös vagyon megosztását és egyezségü­ket a bíróság jóváhagyja. Ugyancsak egyező akaratnyilvánítás­sal bontható fel a házasság abban az esetben is, ha a házastársak között leg­alább három éve megszakadt az életkö­zösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. Ha a felek a felvilágosítások ismereté­ben nem kívánják a házasság felbontá­sát, akkor az eljárást meg kell szüntetni. Amennyiben a felek házasság felbontá­sára irányuló szándékukat továbbra is fenntartják, akkor a meghallgatás befeje­zéseként fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy a házassági bontókeresetet a meg­hallgatás napjától számított 30 napon belül terjeszthetik elő ugyanennél a bíró­ságnál.­­ b) A határidő elmulasztása esetén van lehetősége a félnek 15 nap alatt iga­zolási kérelmet benyújtani és ebben vét­lenségét igazolni, valamint a kersetleve­­let egyidejűleg előterjeszteni. A kereset­­levélre 2000 forint illetékbélyeg lerovása szükséges. A házasság felbontására irányuló ke­resetlevélnek tartalmaznia kell a házas­társak megismerkedésére, a házasság megkötésére, a házas együttélés időtar­tamára vonatkozó lényeges tényelőadá­­sokat. A gyermekekre vonatkozó adato­kat, a vagyoni igényekkel összefüggő kö­rülményeket, a házasság felbontása szempontjából releváns tényeket és mindezek bizonyítékait pontosan meg kell jelölni. (Tanúk megnevezése lakhely szerint is.) Amennyiben egyező akaratnyilvání­tásra alapítottan terjesztik elő a felbon­tásra irányuló kereseti kérelmet, akkor a házasság felbontása mellett az egyéb családjogi körülményekre vonatkozóan az egyezségi nyilatkozatokat részletesen rögzíteni szükséges. Egyben a kereset­­levélhez csatolni kell a közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodá­sukat is. A megállapodás csatolása nem szükséges akkor, ha legalább már há­rom éve megszakadt az életközösség közöttük és külön lakásban élnek. Amikor a közös vagyon kizárólag ingó­ságokból áll, melyet a házastársak már megosztottak és birtokbaadása is meg­történt, az egyezségnek csak azt kell tar­talmaznia, hogy a házastársaknak egy­mással szemben a házastársi közös va­gyon megosztásával kapcsolatban to­vábbi követelésük nincsen. Ha a peres felek egyező akaratnyilvá­nítás alapján kérik a házasság felbontá­sát és a közös tulajdon megszüntetésé­nek kivételével a közös vagyont egyez­séggel rendezik, ebben az esetben a va­gyoni értékekhez (perérték) viszonyított eljárási illeték lerovása nem szükséges. A peres felek egyezségét a bíróságnak jóvá kell hagynia akkor, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. Amennyiben valamely ok folytán az egyezség nem hagyható jóvá, akkor a bíróság az eljárást tovább folytat­­­­ja, és a házasság csak a bontóok feltárá­sa mellett bontható fel. Nagyon lényeges a családjogi jogszabályoknak azon ren­delkezése, mely szerint a felek tartós jog­viszonyát rendező egyezség megváltoz­tatását annak jóváhagyásától számított 2 éven belül a bíróságtól csak akkor lehet kérni, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél, vagy gyermekük érdekét súlyosan sérti. E rendelkezések biztosítják a viszony­lagos stabilitást,­ha a felek a családjogi kérdéseket egyezséggel rendezték. dr. NYIRŐ GÉZA megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos Képújság 3 Műszaki fejlesztés I. Mindenekelőtt gondolkodni kell Az MSZMP XIII. kongresszusa, a megyei pártértekezlet határozata, az MSZMP Központi Bizottsága 1986. december 28-i állásfoglalása hosszabb távra megjelölte a mű­szaki fejlődés gyorsításához szük­séges politikai és gazdasági teen­dőket. A kitűzött célok, a megfogal­mazott követelmények ellenére a műszaki megújulás a kelleténél las­súbb. Miben látja ennek az okát Vas István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát ve­zérigazgatója, aki az Állami Gazdaság című üzemgazdasági folyóiratban töb­bek között így fogalmaz: „Gazdaságaink tevékenysége évről évre növekvő input költségnövekedéssel oldható meg. Ha ez nincs egyensúlyban az output termékár­növekedéssel, akkor évről évre kiszámít­hatóan csökkenő hatékonysággal foly­hat a termelés, s végül bekövetkezik a veszteség. Ahhoz, hogy ez ne következ­zék be, állandóan folyamatos beruhá­zással, műszaki fejlesztéssel, szélesebb értelemben innovációval kell a problé­máknak elébe mennünk.”­­ Olvasóinkat bizonyára meglepi, hogy éppen Dalmandon, ebben az országosan is kiemelkedően jól gazdálkodó kombi­nátban beszélgetünk a műszaki fejlesz­tésről, de a módszerre, a jó példára len­nénk kíváncsiak egyrészt, másrészt arra, hogy miként képzelhető el a műszaki fej­lesztés ott, ahol nincs, vagy kevés a pénz.­­ Sajátságos kérdés, hisz azt kellene eldöntenünk, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. A kérdést, a vállalatnak azért van pénze, mert napirenden tartja a mű­szaki fejlesztést, vagy azért tudja a mű­szaki fejlesztést vinni, mert van pénze, nem célszerű ezt szétválasztani, mert szerves egységet alkotnak. Ahol a válla­lati vezetés a megatrendeket érzékeli, és mindig időben megteszi elsősorban a szellemi ismeretek területén a lépéseket,­­ a folyamatos és eredményes innová­ció, műszaki fejlesztés, versenyképes termelést eredményez, minek következ­tében bővítetten újratermelődhetnek a műszaki fejlesztés anyagi forrásai. A kombinát negyedszázados történelme alatt, az 1984 óta tartó nehéz időkben is tudtuk a vállalati eredményt növelni, biz­tosítottuk a dolgozók jövedelmét, elvi­seltük a költségvetési terheket, a vállalati tiszta jövedelmünk úgy alakult, hogy nagymértékű technikai műszaki eszköz­beáramlást tesz lehetővé. Ez ma különö­sen fontos. - A negyedszázad alatt volt-e valamifé­le egységes elképzelése, vagy ahogy mostanában divatosan mondják „filozó­fiája” a műszaki fejlesztés témakörében? - Visszamenőleg is tudjuk elemezni a dolgainkat, hisz 20-25 éves számsorok állnak a rendelkezésünkre. A tömeg-ga­bonatermelés import géprendszereket kíván, amikor ez nem kifizetődő, biológiai alapanyagok termelésére állunk át - a termelési korlátok itt viszont rendkívül szűkek. A technológiai versenyképesség tehát egyre jobban meghatározó. A bizó­­marha-ágazatban például egyik helyen 15 forinttal drágábban állítanak elő egy kiló húst - a technológiai struktúrában van itt eltérés. A mi vállalati stratégiánk egyszerű: minden ágazatot az átlagosnál jobban kell művelni, ez jelenti a prosperi­tás alapját. Állandóan figyeljük, hogy egy-egy ágazatban mi a legkorszerűbb eljárás, s ehhez igazítjuk a munkánkat, adaptáljuk. A technológiai struktúra rendkívül bonyolult dolog: az elmúlt idő­szakban a kutatás, a termelés és a fej­lesztés horizontálisan integrált, azaz­hogy nem integrált. Egy-egy növény ter­melése aszerint történik, hogy minek használják fel: másként kell termelni a si­lókukoricát, és megint másként a vető­magnak valót. Ezek eszközrendszere gé­pei nagyon-nagyon eltérőek. Másként kell dolgoznom a terménnyel, ha magam használom föl, s ismét másként, ha el­adom. Eze­k azt jelzik, hogy a kutatás-fej­lesztés és a termelés kapcsolatát vállala­ton belül kell megoldani úgy, hogy integ­rálom a külső szellemi erőket a saját kö­vetelményrendszeremhez. Ez már meg­valósult a szarvasmarha-ágazatban, a sertéságazatban még van tennivaló. A belső műszaki fejlesztés nem nélkülöz­hető, mert a nagyipari mezőgépháttér nem ad alternatívát a különböző igények kielégítésére, adaptálni kell, s technoló­giává ötvözni. - Hogyan valósul ez meg a gyakorlat­ban? - Az állattenyésztés esetében kön­­­nyebb volt a helyzetünk, hisz ott kulcsgé­pek, alapgépek vannak a tömegtakar­­mány-termeléshez, a fejőgépek besze­rezhetők. Ezenkívül minden más techno­lógiát magunk terveztünk, és magunk építettünk, a silóterektől kezdve az istál­lók belső berendezéséig. Ez lehetővé tet­te, hogy hatékonyan, alacsony önkölt­séggel műveljük az ágazatot. A növény­­termesztésben is terjed az a módszer, a vertikális technológia kialakítását végez­zük,­­ igyekszünk például a vetés, a nö­vényápolás, a növényvédelem gépeit úgy kialakítani, hogy egy nyomon halad­va végezzék el a munkájukat. Az erőgép és munkagép kapcsolata megfelelő le­gyen, illetőleg jó lenne, ha az lenne. Je­lenleg a növénytermesztésnél tizennégy­szer kell megjárnunk átlagosan egy-egy hektár földet. - Ez rendkívül sok és költséges. Mennyi lenne az optimális, s hogyan lehetne elér­ni? - A tapasztalat, a szakirodalom szerint a gépi megmunkálások számát a felére lehetne csökkenteni, hisz itt a legna­gyobb az input növekedés, s a legkisebb az output. Itt a legnehezebb tehát a hely­zet. Húsz év alatt 5,8-szeresére növeked­tek a költségek, ez évi átlagban 24 száza­lékot jelent - az anyagköltség aránya 29 százalék. Tehát a segédüzemági ráfordí­tások a meghatározók­­ a munkabéren kívül. E két költség 1986-ban 12 ezer fo­rintot tett ki, 1966-ban pedig csupán 4 ezer forintot. A gazdasági, ökonómiai ku­tatásaink irányítják rá a figyelmet a mű­szaki fejlesztésre. Ha a szántóföldi nö­vénytermesztés nehéz helyzetbe jut, és beszűkül, kérdésessé, kétségessé teszi az összes többi fejlesztést, import alap­anyagokból pedig a mezőgazdaság fenntartása igen költséges.­­ A műszaki fejlesztésről ha szó van, az emberek többsége, gépre, csavarra, boly­gókerékre gondol, holott ez ennél széle­sebb: technológiai sor és sorozat. Minde­nekelőtt pedig szellemi munka. - Igen, legelőször is szellemi munka, mert enélkül az anyagi ráfordítás semmit sem ér. Szoktam mondani: bármilyen in­tegrációról van szó, az elsősorban min­dig társadalmi fontosságú. Ha az NSZK- ban ugyanazt a géptípust alkalmazzák, mint Magyarországon, azonosak a ráfor­dítások. De az agrárprotekcionizmus ré­vén 54 márka a búza ára, nálunk meg csupán 17. Ebből is nyilvánvaló, hogy technológiát kell keresnünk. Új gondunk: nincs lehetőségünk a nemzetközileg leg­jobb technológiák megismerésére, hiá­nyosak az információk, s nagy korlát a devizahiány is. Az adóreform talán széle­sebb lehetőséget teremt a fejlesztésekre.­­ A növénytermesztés műszaki háttere a kritikusabb. Milyen gépekkel dolgoznak itt Dalmandon? - Ugyanazokkal a gépekkel, mint bár­mely más mezőgazdasági üzem, hisz a géppiac azonos. Mi annyiban tértünk el az általánostól, hogy csak olyan gépeket vettünk tőkés importból, amelyek más szocialista alternatív megoldással nem helyettesíthetők. Új lehetőségeink van­nak, amelyekről most tárgyalunk a mű­szaki ágazatban dolgozókkal - új alapo­kon kell megszerveznünk a műszaki fenntartást, javítást, karbantartást -, saját magunknak kell előállítanunk például a traktorhoz illő munkagépeket úgy, hogy egy menetben több műveletet is elvégez­zünk. Rendkívüli feladat, hisz átértékeli a gépszükségletet. A legnagyobb jövedel­met hozó növénytermesztési ágazatot kell így átalakítani, s a többletjövedelmet más kultúrák műszaki fejlesztésére fordí­tani, így alakíthatjuk ki valamennyi fontos növénynél a vertikális technológiát. (folytatjuk) D. VARGA MÁRTA A termény felhasználásának módja határozza meg az eszközrendszert. Képün­kön: hibrid kukorica anyasor vetése Dalmandon. Az árukészlet ötmillió forintot ér Egy hete nyitották meg Dombóvá­­rott, az Arany János téren a TÁÉV építők boltját. Az a cél vezérelte a szekszárdi székhelyű vállalatot, hogy a dinamikusan fejlődő dombó­vári építőknek, a környéknek megfe­lelő áruválasztékot adjon az építke­zésekhez. A bolt árukészlete ötmillió forint. Újdonság, hogy itt minden szerel­vény, anyag megvásárolható, sőt kötőelem, azaz csavar is. A facsavart például a városi üzemből vásárolják. A vasútállomáson fenntartanak egy telepet, ahol a nagy terjedelmű ne­hézárut, idomvasakat, építőipari fát, téglát, stb. tárolnak. Amennyiben úgy adódik, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat azonnal küld árut a vásárlóinak szekszárdi központi telepéről. Az első napi forgalma a házépítők boltjának negyedmillió fo­rint volt...

Next