Tolna Megyei Népújság, 1988. február (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. február 6. Szünet után kinyílik a „pofonláda” A Tatabánya a vendég Pakson Ízelítő a „menüből”: Erős-Somodi, Kertész-Molnár Folytatódik az NB I-es ökölvívó csapat­­bajnokság. Azt felesleges mondani, hogy erre a legjobban, a legkiélezettebben Pakson várnak. Az eddigi százszázalé­kos teljesítmény, a listavezető pozíció hatására még az is előfordulhat, hogy az impozáns sportcsarnok lelátója, nézőte­re is szűknek bizonyul. Az úgynevezett rájátszás első fordulójában a Tatabánya az ellenfél. Amelynek ökölvívó-szakosz­tálya köztudottan gondokkal küzd, s ez a mindennapi munkában is érezteti hatá­sát. Ennek ellenére a patinás bányász­csapattal komolyan kell számolni. Nem­csak azért, mert náluk bokszol Horváth, Molnár, hanem legfőképpen azért, mert képesek voltak úgy összeszedni magu­kat, hogy csoportjukban megelőzzék az Újpesti Dózsát és a Vasast, és az 1 -4. he­lyek egyikéért szállnak harcba. A pak­siak háza táján az edzőtáborozás befeje­zés után is a megszokott kerékvágásban zajlott az élet, folytatódott a tervszerű munka. A válogatottak csatlakoztak a többiekhez, akik közül kemény össze­csapás vár Kertészre, ő a jelekből ítélve Molnár Tiborral találkozik. Magyar pedig Lizicskával, s ha a sors és a meccs előtti nagy taktikázás nem szól közbe, akkor nehézsúlyban összejöhet egy „csúcstalálkozó”: Erős-Somodi. Ma mu­tatkozik be a közönségnek a Bp. Hon­védtól igazolt Kővári paksi zöld-fehér szi­k­ekben. A mérkőzésnek a sportág vezetőin kí­vül egy igen illusztris vendége is lesz, a Magyarországon tartózkodó világhírű kubai bokszedző Lagarra személyében. A hét vége műsora SZOMBAT Asztalitenisz: Az NB II-ben: Dunaújváros- TÁÉV SK 11 óra. Kosárlabda: Az NB I-ben: Szekszárdi Dó­­zsa-BSE 16.30 óra. Az NB II-ben: Atomerőmű SE-Pamut Latex 11, Bonyhád-Szombathelyi TK 17 óra. Dombóváron 9 órától folytatódik a Felsza­badulási Kupa körmérkőzéses sorozata. Kézilabda: Szekszárdon a Zrínyi utcai csar­nokban 8 órától Téli Kupa. Labdarúgás: A Vasárnapi Dunántúli Napló Kupáért: Máraszászvár-Paks, DVMSE-Mo­­hács, Bóly-Szekszárdi Dózsa, Sellye-Dombó­­vári Vasas, Táncsics SE-Atomerőmű SE 14 óra. Teke: Az NB I-ben: Dombóvári Sparta­­cus-BKV Előre 11 óra. Tömegsport: Bonyhádon a III. Sz. Általános Iskolában 9 órától pedagógus sportnap. Ökölvívás: Az NB I-es csb rájátszása: Paksi SE-Tatabányai Bányász 17 óra. VASÁRNAP Asztalitenisz: Tolnán a sportszékházban 8.30-kor Tolna megyei ifjúsági egyéni bajnok­ság. Labdarúgás: Szekszárdon a Zrínyi utcai csar­nokban 8.30-tól TÁÉV Kupa teremtorna. Kosárlabda NB I. Tavaszi idényzáró a BSE ellen A kosárlabda NB I. utolsó tavaszi for­dulóját rendezik ma délután a nők felső­házában. A Szekszárdi Dózsa rangos el­lenfelet, a sokszoros bajnok SE gárdáját fogadja a Zrínyi utcai csarnokban. - Patinás klub nagyon jó képességű csapata ellen szerepelünk a szombati idényzárón. Csak a tavaszi évad ér véget, hiszen két hét múlva a rájátszás követke­zik, amelyen számunkra az „A” csoport­ban maradás kiharcolása lesz a tét. Az utóbbi hetek javuló teljesítménye alapján reménykedem, hogy sikerül szorossá tenni a BSE elleni találkozót. Teljes a csa­patlétszám, de kisebb sérülések zavar­ták a felkészülési munkát. Pártos az MTK-VM elleni szerdai mérkőzésen megsérült, de remélem pályára léphet, hiszen nagy szükség lesz rá - mondta Vertetics István vezető edző. “népújság 13 Paksi „leányvállalatként” Újból van boksz Szekszárdon A Paksi SE ökölvívó-szakosztályának újabb utánpótlásnevelő bázisaként szeptemberben beindult Szekszárdon az 505. Ipari Szakmunkásképző Intézet­­­­ben az ökölvívás. A toborzás után mintegy százan kezdték meg az ismerkedést az ököl­vívás alapjaival és a szinte természetes­nek tekinthető lemorzsolódás után ma félszázan látogatják Wágner Ferenc ed­zéseit. A PSE szakvezetését örömmel tölti el, hogy a mostani „garnitúrában” is van jó néhány olyan gyerek, akiért érdemes erőfeszítést, áldozatot hozni, hogy meg­maradjon a sportág számára. Ezt az utóbbi úttörő-olimpia területi selejtezőjén is igazolták. Nap mint nap benépesül az 505-ös tornaterme Halász alapállása már nemcsak Wágner Ferencnek „mond” valamit A kis Veszprémi is nemsokára fel­éri a szert Markó Zsolt FEKETE LÁSZLÓ Futballbírókkal két tangó között -------------------------------------------------------------------------------------------------1------------------------------­ Tempora mutantur... Változnak az idők. Vegyük csak példának világunk legsi­kerültebb népszórakoztató műfaját, a labdarúgást. Játékrendszere, stílusa, technikai és taktikai repertoárja, az edzésmódszere mind megannyi forradalmi változást élt át. Csak egy valami hordozza magán a megcsontosodott öröksé­get: a bíráskodás. Mert amióta megalkották a focivilág szabályait, a játékvezetés örökzöld sláger. Tudjuk, hogy a sípos emberek a pályák nélkülözhetetlen tartozékai, ítéleteik, működésük gyakorta korbácsolnak indulatokat az ezerfejű cézár, no meg az edzők és játékosok táborában is. A játéktér hatalmas szabad­téri színpad, az azon vállalt közszereplést bírálatok pergőtüze kíséri. Ám a bírók a sokszor fejükre zúduló szidalmak özönében is újra, meg újra hódolnak „hobbijuknak”. Visszatérő vendégek Arról már a ruhatárban, a mindig és mindenkivel készséges Rózsika néni is meggyőz, hogy a BM-klubban nem egy farsangi mulatság készülődésének kel­lős közepébe csöppentem. Sportos ren­dezvény ez - mondja -, amelyen évente egyszer, így télvíz idején visszatérő ked­ves vendégeket fogadnak. A futballbíró­­kat. Akik elegáns öltönyökben, nyakken­­dősen, feleségükkel az oldalukon érkez­nek. Ezen az estén otthon hagyták a fe­kete mezt, a sípot, meg a sárga és piros lapokat. Nincs szükség a kellékekre, hi­szen a hagyományos évadzáró-évadnyi­tójukon úgyis kicsúszik kezükből a diri­gensszerep. Most ők táncolnak úgy, ahogy mások fütyülnek. S ahogy az ép­pen hangoló, nagyszerű zenekart az elő­ző évekből megismerték, abban is bizto­sak: ezúttal nekik húzzák el a nótájukat. Az emeleti teremben terített asztalok. Köszöntő, vacsora, koccintások. Úgy tű­nik, pusztába kiáltott szó a JB-elnök intelme: az elmúlt esztendő örökös gondjait ne citálják elő. Alighanem szak­mai ártalom, de mérkőzésepizódok, bün­tetők, lesgólok, kiállításokat megelőző szituációk visszapergetése mindenütt a beszédtéma. A társalgásban szívesen lá­tott asztaltárs a sajtó munkatársa is. Szenzációs sztorival ugyan nem tudják traktálni, hiszen működési területük, az NB III. és a megyebajnokság szerencsére nem bővelkedik ilyenekben. Egyébként is, a Tolna megyei játékvezetői kar tagjai a totóbotrány zivatarában is nyugodtan hajtották álomra fejüket. Summa summá­­rum, egyikük sem idézheti a népszerű filmsorozat főhősét: „Ha én ezt egyszer a klubban elmesélem...” Az év játékvezetője Cseppet sem érzem hiányát a bunda­ízű történeteknek. Annál inkább kiváncsi vagyok magukra az itt ülő emberekre, hétköznapjaikra, kenyérkereső munká­jukra, családi örömeikre. Odalent tangó­ra vált a zenekar, sokan elindulnak tán­colni. Pauer Gyula, a frissiben kapott „Év játékvezetője" díj birtokosa még egy ki­csit késlelteti a táncot. Mellé telepszem és bemutatkozásra kérem.­­ „Tüke” dombóvári, mi több, Erzsébet utcai vagyok. A Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalatnál belső ellenőrként dolgo­zom. Tizenkettedik éve bíráskodom, NB III-as vezetőbíróként 4,80-as átlagosz­tályzattal érdemeltem ki a tavalyi év játék­vezetője címet. Hogy strapás szenve­délynek hódolok? Szó se róla, hiszen mi­nimum negyven vasárnapom a focié. Még szerencse, hogy feleségem sport­családból származik, mert ellenkező esetben aligha jutnánk közös nevezőre. A jelekből ítélve 13 éves fiúnk is örökölte sportszeretetünket, a helyi sportiskola serdülőcsapatában focizik. - És hol kergette a lasztit a családfő? - Természetesen Dombóvárott. Nyolc évig játszottam a vasutasok­ együttesé­ben. Tudja, nem árt az, ha egy játékveze­tő aktív labdarúgóként szívja magába először az öltöző illatát. Betöltöttem a 37. évet, mi tagadás a Cooper-teszt megmé­retéseit bizony már nem nekem találták ki. A továbbképzésekre, játékvezetői na­pokra egyébként aligha tudnék elmenni, ha vállalatom vezetésétől nem kapnám meg a kellő támogatást. Abban pedig, hogy az év játékvezetője lettem, a dom­bóvári játékvezető kollégák korrekt köz­reműködése is segített. - A Dráva-csoport jó ismerőjeként me­lyik csapatok feljutását tippeli? - Kiegyenlítődtek az erőviszonyok, szoros küzdelemben a Mohács és a Csurgó „befutására” voksolok. Me­gyénkből a Paksi SE legénységének van a legtöbb sansza a dobogóra kerülés­hez. A tejesek hajnalban kezdenek Albert Károly játékvezetőként a pályán, 78 ember főnökeként pedig „civilben” a cecei tejüzem vezetőjeként ítélkezik.­­ A körzetünkhöz tartozó 33 felvásár­lóhelyen begyűjtött 110 ezer liter tej átvé­tele, hűtése, fölözése képezi munkánkat. No, meg persze ennek a mennyiségnek a továbbítása a fővárosba, Szekszárdra, vagy éppen Kaposvárra és Veszprémbe. Az átvétel bizalmi - mondja és magyará­zattal is szolgál. - Megbízunk a termelők­ben, az ő jelentésük alapján fogadjuk el a közölt zsírtartalmat. Ez olyan korrekt partneri kapcsolaton alapul, mint a jó bí­ró és a két csapat játékosai között a mécs­eseken megvalósul. Vannak persze szú­rópróbaszerű ellenőrzések. Ehhez az szükséges, hogy a hajnali fejesnél kint legyek a téeszeknél. - Akkor a fejesek valóban korán kez­denek... - Kötetlen a munkaidőnk: hajnali fél kettőkor kezdünk és délután 13.30 körül zárjuk a műszakot. Ezután óhatatlanul visszakanyaro­dunk a futballhoz. Kilencéves játékveze­tői működéssel a háta mögött a tavalyi területi bajnokság kiesési rangadóját for­szírozza.­­ A Szigetvár-Nagyatád találkozó könnyű meccsnek indult, aztán szikrá­­zóan kemény 90 perccé vált. A Szigetvár sorsa már eldőlt, ám a vendégcsapat már reménykedhetet­t a bentmaradásban. A pályaválasztó gyorsan rúgott három gólt, azon nyomban jött a trikó: „Jöttök velünk vissza a megyeibe!” Ezután 3-2-re szépí­tett a Nagyatád, óriási erőfeszítéseket tett az egyenlítésért. A jólértesültek bundát vártak, de csalódniuk kellett. A szigetvá­riak belőtték a negyedik gójukat is... A bölcsész és az elmebajnokság Új arc - új szakma képviselője. Dr. Ber­ta Bálintot a bírótársak egymás közt „a bölcsész”-ként említik.­­ Negyedikes gimnazistaként, 1962- ben Kaposvárott vizsgáztam a játékveze­tői tanfolyamon. Utána Debrecenbe ke­rültem az egyetemre, ahol néhány házi­meccsen már fújtam a sípot. Történe­lem-földrajz szakos tanári diplomával a zsebemben jöttem 1967-ben a dombó­vári gimnáziumba. Tíz éven át tanítottam, újabb tíz esztendőn keresztül pedig kol­légiumi vezetőként dolgoztam. Tavaly vá­lasztott a tantestület a gimnázium igazga­tójává. Három srác édesapja vagyok. Kö­zülük csak a pécsi főiskolán tanuló idő­sebbik nem sportol. A középső fiú a dom­bóvári NB I-es csapatban tekézik, a 10 éves ifjonc pedig a minikosárlabdával je­gyezte el magát. - Melyik volt az eddigi legemlékezete­sebb mérkőzése? - Velem történt meg az a furcsa eset, hogy Csibrák-Nak járási bajnoki össze­csapáson három labda is kilyukadt. Nemcsak ezért említem „légként” ezt a 90 percet. A találkozó utolsó pillanatai­ban egyik tanítványomat kíméletlenül fel­rúgták, kulcscsonttörést szenvedett. Be­vittem a kórházba, megvártam a röntgent, szóval késve értem haza. A feleségem a késés okát nem ismervén, bizony doho­gott. Egy szó, mint száz a foci és a család közül az utóbbit helyeztem előtérbe, így 1971-1985. között szögre akasztottam a sípot. Hosszú pihenő után aztán ismét visszatértem a testületbe. - Ne hallgassuk el a televíziós szerep­léseit se. - Szeretem a szellemi vetélkedőt. A té­vében megnyertem az „Aki mer az nyer” vetékedőt, majd néhány évvel később az elmebajnokság tíz adásában voltam a képernyőn. Választott témám a Ferenc­város labdarúgó-története volt. Igaz is, az elméleti tesztjeim általában 90 százalé­kosra sikerednek, bezzeg a 2400 méte­res futás 12 perc alatti teljesítésében már csöppet sem jeleskedem. Magasra csap a vidám, jó hangu­lat, áll a bál. Több órás vendégeske­dés után azzal búcsúzom a játékve­zetőktől, hogy rövidesen újra együtt, már a bajnoki meccseken.

Next