Tolnai Világlapja, 1907. október-december (7. évfolyam, 41–52. szám)

1907-11-17 / 47. szám

ról, amellett bitorló is volt, aki az előbbi király egyik felesége rabszolganőjének volt a fia és így, mint tör­vénytelen fia, nem is tarthatott igényt a trónra. Mégis — a francziák segítségével — sikerült neki a királyi hatalmat megszerezni, de nem becsülte meg magát és most tízévi uralkodás után franczia párt­fogói fosztották meg trónjától. A detronizálás szer­tartása a mandarinok, főpapok és a franczia ható­ságok részvételével, nagyon ünnepélyesen folyt le. A király felolvasott egy oklevelet a következő tar­talommal: „Daczára erkölcstelen és léha életemnek, tiz esztendeig képes voltam megtartani a trónt. Az uralkodás gondjai azonban súlyos beteggé tettek s azért átadom az uralkodás gondjait az ötödik her­czegnek, Vinh-Song fiamnak." A trónfosztással egyidejűleg megtörtént a 8 éves kis király koronázása is. Diszes ruhába öltöztették, átadták neki az ország pecsétgyűrűjét és több régi elefántcsont táblácskát, melyekre az ország törvé­nyeit vésték. A gyermekkirály persze mit sem értett ebből a czerimóniából, némán állt, amíg a mandarinok ráruházták a hatalmat. Aztán leült a trónszékre — így ábrázolja itt bemutatott képünk — és meghall­gatta Levecque franczia főkormányzó beszédét, aki a következőket mondta: „Átadom felségednek a franczia köztársaság üdvözletét! Kérem, hogy ural­kodása első napján vegye föl a Duy-Tan nevet (amely annyit tesz: „a reformok barátja") és ez legyen szimbóluma annak, hogy mindig modern szel­lemben fogja vezetni az állam gépezetét!"­­ Száj­tátva bámult a szegény kis­gyermek a fényes dísz­ruhába öltözött idegenre, akinek persze egy szavát se értette. Hanem az bizonyos, hogy ez a kis király nem sok vizet fog zavarni Annamban és így a francziák „modern szellemben" fognak gazdál­kodhatni. Egy napig tartott a kis király dicsősége. Másnap visszavitték a szobájába, odaültették a tanulóasztala mellé és a kis­fiú tovább magolta a sok évszázados könyvet és szentírást. Mert Annamban olyan a föl­fogás, mint Kínában: a legnagyobb erény a tudás . . . A Lag­o-Mag­giore áradása Míg nálunk, sajnos, egyáltaláb n elma­­dt az őszi esőzés, addig Európa déli és nyugati ré­szén olyan felhőszakadások dúltak, hogy az ára­dások Ausztria nyugati tartományaiban, Svájzban, Olaszországban és Délfrancziaországban jelentős károkat okoztak. Svájczban Zürich környékén is megdagadtak a kisebb-nagyobb hegyi tavak és folyók. A ha- Brand Adolf, berlini hírlapíró, aki Bü­low birodalmi kanczel­lárt természetellenes üzelmekkel vádolta s ezért másfélévi fogságra ítélték. Brand ezelőtt szeminarista volt, majd könyv­kereskedő lett s csak később lépett irói pályára. A német birodalmi kanczellár pöre. A beteg Eulenburg herczeg (1) a pör egyik tanuja, két fia (2, 3) kíséretében távozik a tárgyalásról, melyen védekezett azon vádak ellen, melyek ellene a Harden-Moltke perben fölmerültek.

Next