Tolnai Világlapja, 1910. július-szeptember (10. évfolyam, 27–39. szám)
1910-07-24 / 30. szám
1697 TOLNAI VILÁGLAPJA A magyar czigányok A kormány és több vármegye régen foglalkozik már a czigány-ügy rendezésével. Meg akarják rendszabályozni a kóbor czigányokat, a kik lopásból élnek s nem ritkán még rablásokat és gyilkosságokat is követnek el. A városokban és falvakban megtelepedett és tisztességes, kenyérkereső polgárrá lett czigányok maguk is borzalommal és utálattal gondolnak fajuk e vad csoportjaira, a melyekhez nem juthattak el a czivilizáczió áldásai. Valóságos vademberek ezek a kóbor czigányok s képesek minden gazságra nagy tudatlanságukban. Elég, ha rágondolunk a dánosi borzalmas vérengzésre s be kell látnunk, hogy valóban idején való már a kóbor czigányok vad csordájának megrendszabályozása. Nehéz munka lesz ez, mert ezek a czigányok többre becsülik a szabadon való kóborlást, mint a nyugalmas, tisztességes életmódot. Tudjuk, hogy a czigányok egykori lelkes patronusa, az áldott emlékű néhai József főherczeg mindent elkövetett, hogy leszoktassa a maga czigányait a kóbor életről. Faluba gyűjtötte őket össze, telket, házat adott nekik, sőt naponta még húst is osztatott ki közöttük, hogy annál jobban megkedveljék a polgári életet. 8 mi történt ? A czigányok kevés idő multán megunták a nagy nyugalmat és lassanként megszökdöstek és ismét vándorútra keltek. A vándorlás, bolyongás kedvelése benne van a czigányok természetében. A vándorczigányokat kortorár-czigányoknak, barangolóknak, bitangoknak nevezik, városokban és falvakban megtelepedett móréknak pedig gletecsore-czigány a nevük. A »gletecsore« elnevezés azt jelenti, hogy ezek a czigányok »nyelvben szegények«, tehát már nem jól beszélik, vagy pedig egészen elfelejtették az indiai eredetű, ősi czigánynyelvet. A gletecsere-czigányok, mint tudjuk, beolvadtak már a magyarságba és magyar czigányoknak nevezik magukat. Közöttük is többféle társadalmi fokozat van már, hiszen az úrias modorú zenész czigányokat össze sem lehet hasonlítani a téglavetőkkel és kovácsokkal meg a fafaragókkal. A zenész-czigányok közül Czigányasszony, aki kis szekéren maga hozza haza az erdőben gyűjtött tűzrevaló fát. Czigánycsalád, amint a vásár után meghúzódik a korcsma mellett és számolja a keresményét. Mind elkelt a fateknő s lesz már télire való eledel.