Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-08-02 / 31. szám
TOLNAI VILÁG LAPJA Érdekes szokás, jáspis-gyöngynek az ára 60—80 korona, mig ugyanazért a pénzért már egész gyöngysort lehet venni hamisitott üvegből. A vadembernek, persze, nincs takarékpénztára, ahová megtakarított pénzét berakhatná. Így tehát, ha gazdag, mennél több rézdrótot vesz s ezt spirálisan rácsavarja kedvenc feleségének a lábára, karjára, nyakára. A hölgynek ez, természetesen, nagyon tetszik, — még akkor is, ha a drótok szinte tűrhetetlenül nyomják; némely masszás-asszony 25—30 kilogramm „ékszert" is visel, de föl se veszi a súlyát. Sem a férfi, sem az asszony nem sajnál egy kis szenvedést, vagy testi kényelmetlenséget, ha ennek árán a gazdagságát fitogtathatja, s igy nem ritkán megesik, hogy egy-egy nőn 500—600 korona áru réz is van. Ha aztán a gazdag ember elszegényedik vagy pillanatnyi pénzzavarba jut, lecsavarja az asszonyról a drótot és eladja. Ilyesmi előfordul a civilizált Európában is az ékszerekkel, de az már igazán afrikai specialitás, hogy nagy szükség esetén a férj a drótokkal együtt eladja az asszonyt is amely alighanem Európában is hamar divatba jönne, ha megengedné a törvény! A divat, a fényűzés, a cicoma tehát nem a civilizáció vadhajtása, ahogy sokszor állítják. Ősi ösztöne ez az embernek: a tetszeni vágyás, a vetélykedés, az elsőbbség izgató ösztöne, mely egy képen ott lappang a polinéziai pápua meg a grönlandi eszkimó és a raffinált párisi lelkében. A ködös kőkorszak legendás homályából hozta magával ezt az ösztönt az ember, s a mentonei gyermekbarlangban talált kagylófüzér, mely nyilván a kis halottak köténykéjét diszítette, épen olyan értékes kincs volt 50.000 ezer esztendővel ezelőtt, mint napjainkban az a drága igazgyöngysor, mely a legszebb női nyakat diszíti valamelyik elite-bálon. Csak az eszközök mások, — a cél mindig ugyanaz. A párisi divathölgy rizsporral, emailkrémmel kendőzi arcát, hogy a civilizált ízlésnek megfelelő szikekben ragyogjon: a szerecsen vadnő porrá töri a hennát s evvel a vörös festékkel mázolja be arcát. Az európai hölgy atropint csöppent a szemébe, hogy kitáguljon a pupillája, mert a nagy, mélytüzü szemek varázsa hóditó: az afrikai néger nő antimóniummal festi alá szemgödreit, mert igy epedőbb, szerelmesebb, csábítóbb a tekintete. És a fogak, a haj, a kezek, sőt a lábak gondozása is mind közös a civilizált és félvad asszonyok életében, s e közös gondnak és vetélykedésnek ugyanaz a célja van, — tetszeni a férfiaknak, meghódítani, lebilincselni őket a női szépség örök varázsával. Mert a félvad törzsek életében, épen úgy, mint a civilizált társadalomban, minden a szerelem körül forog. A fajföntartás lélekben gyökerező hatalmas ösztönét, mely őserővel lüktet az egész állatvilágban, a kultúra szépítette, emelte a szerelem ideális magaslatára, s ez a mindent lebiró édes érzés sarkalja tetszeni vágyásra a nőt, — Afrika vadonjaiban épen ugy, mint Európa civilizált központjaiban. A kinzó és egészségtelen fűzőviselet semmivel se különb annál a torturánál, mellyel a kinai hölgyek már lánykorukban elnyomorítják a lábukat, — de ki merné kivonni magát a divatnak ez alól a zsarnoksága alól, amely épen oly szükséges föltétele a női szépség és elegancia fogalmának, mint a vadnépek arcára, testére sok ezer tüszulással tetovált színes rajzok? . . . Az a Viktória-vidéki fiatal néger leány, akinek képét itt látják olvasóink, néptörzsévaló. Nálunk már a „felső tartoznék, s bizonyára épen olyan büszke felső testének színesen tetovált, gyönyörű rajzára, mint amilyen büszkén a modern divathölgy viseli gömbölyű vállain a finom brüsszeli csipkét. Ám a néger szépség tetovált „blúza" drágább, de viszont tartósabb is, mint a párisi csillag csipkeblúza; drágább, mert tömérdek szenvedésen — valósággal a vére hullajtásával — szerezte meg, s míg tűrte a tűszúrásokat, melyekkel bőrére rajzolták a tarka mintát, bizonyára az a boldogító gondolat enyhítette seblázas fájdalmait, hogy, amikor elkészül a tetoválás, nem lesz nála szebb leány az egész törzsben. Mert az afrikai és maláji leánynak az a tetoválás, ami Európában a hozomány, sokszor feledteti a púpot és kancsalságot, a testi vagy szellemi fogyatkozásokat, épen úgy, mint ahogy a civilizált országokban is sok hibát enyhit, sőt el is feledtet a dús hozomány. S az afrikai, szerecsen Vénusznak még az az előnye is megvan európai versenytársa fölött, aogy a hozománya örökre megmarad és semmiféle könnyelmű férj nem tékozolhatja el. Ahogy megszerezte 10—14 éves korában, úgy fogja viselni holtáig, sőt még a sírba is csorbítatlanul viszi le, mert ez a hozomány csak kiegészítő része, csak ékesége és disze az ő testi szépségének. Mennyivel önzetlenebb hát a néger gavallér, mikor olyan hozománnyal is elviszi az imádottját, amely fölött nem diszponálhat! . . . előkelőségei közül fizerei" társaságába Viktória-vidéki fiatal néger leány egyszerű kontyos frizurával ; a felső teste gazdagon tetovált. Haussza-nő nyugati Szudánból; az arca kifestve, orrcimpájában jáspis-pálcika, nyakában gyöngysor.