Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-08-23 / 34. szám
TOLNAI VILÁG LAPJA vastag páncélvért borítja s a fegyverzete öt darab, 1 méter hosszú (egyenként 45 cm-es kaliberű) torpedó. Viz alá úgy merül, hogy tartalék tartályaiba vizet bocsájt, s ha ismét föl akar emelkedni a víz szikére, akkor sűrített levegővel kiszorítja a vizet ezekből a tartályokból. Sokkal nagyobb a francia haditengerészet vízalatti naszádja, a „Zédé"-típus, mely foszforbronzból készült, a hossza 44 méter, de csak három torpedólövedéke van, a legénysége ellenben tisztekkel együtt 10—15 személy, a sebessége pedig jóval nagyobb, mint az angol naszádé. Ezt már többszörösen kipróbálták és fényesen sikerült neki megközelítenie a kiszemelt csatahajót, melyet töltetlen torpedójával el is talált, anélkül, hogy a páncélos védekezhetett vagy csak észre is vette volna . . . Torpedók, tenger alatti aknák és víz alatt járó naszádok mind most fogják kiállani a tűzpróbát ebben a világháborúban, mely ágyuk dörgésével hirdeti szárazon és vizen, hogy ismét fölébredt az emberekben az ősi vadság", a testvérgyilkos Kain vérevő szilajsága. Ismét fölébredt ez a rettenetes ösztön, de talán utoljára. Mert a romboló fegyverek, miket egymás irtására kieszelt és hadba visz az ember, oly borzasztók és félelmetesek immár, hogy a legkeményebb koponyák s a legmerészebb szivek is visszadöbbennek a háborútól, mely szinte már az utolsó ítélettel is fölér, ugy hogy végre, a hadi eszközök óriási fejlődésével, önmagát emészti meg és teszi lehetetlenné a háború, mely minden haladásnak és civilizációnak végzetes ellensége. „Dreadnight" — azaz: „Ne félj semmitől" — a nevük azoknak a félelmetes hajókolosszusoknak, melyek tetőtől talpig acélpáncélba burkolva, büszkén szelik az óceán hullámait. Félelmetes, szinte megdöbbentő úszó hegyek ezek, 20—25 ezer melyek, egyetlen parancsszóra ? 8—10 kilométernyire szórják a fő halált és pusztulást maguk körírül, — de viszont minden pufllanatban az a veszedelem fenyegeti őket, hogy a víz alól,orozva támadó ellenség a levegőbe robbantja őket. Nemcsak a torpedók, és vízalatti naszádok, hanem a tengeralatti aknák is állandó veszedelmet jelentenek az úszó acélszörnyetegekre nézve. Még jóformán el se kezdődött a háború s a hatalmas „Amphion"-t, az angol flotta egyik vezérhajóját, máris elsülyesztette egy tengeralatti úszó akna, s az angolok Földközi-tengeri hajórajának egyik legerősebb páncélosa, a „Warrior" már szintén a tenger fenekén pihen. Ötven-hatvan millió korona értéket képvisel egy-egy Dreadnought, mert az orosz-japán háborúban szerzett tapasztalatok a tengeri ütközetben roppant fontossága van a távharcnak, ehhez pedig nehéz, messzehordó ütegek szükségesek, ami viszont óriási méretű hajókolosszusokat feltételez. Ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével épültek a monarchia legutolsó páncélosai is, köztük a hatalmas „Viribus Unitis", melyet 1911 júniusban bocsátottak vízre Triesztben. Ennek az acélszörnyetegnek a hossza 150, a szélessége 27 méter, a teherbírása 20.000 tonna. 25.000 lóerős gépe óránként 40—42 kilométer sebességgel hajtja s 950 matróz szolgálja ki ezt a tengerjáró csodát, mely 63 millióba került . . . Mindnyájan emlékezünk: az orgyilkos kémek áldozatul esett Ferenc Ferdinánd szeméből kicsordultak a könnyek, mikor ez a Dreadnoughtóriás a vízre siklott, és erre emlékezvén: mindnyájan reszkető türelmetlenséggel várjuk, hogy mikor dördülnek meg a „Viribus Unitis" ágyúi is, hogy halált és pusztulást szórjanak azokra, akik meg akarták gátolni a monarchiát az alávaló orgyilkosok megbüntetésében tonnás várak és kaszárnyák, él az A tengeralatti naszád, amint teljesen víz alá merülve, torpedó-támadásra készül a hatalmas Dreadnought ellen. Rendes torpedónaszád, amint éppen, kilőtte a gyilkos pokolgépet, mely nyílsebesen repül célja felé. 0