Tolnai Világlapja, 1914. október-december (14. évfolyam, 40–52. szám)
1914-11-15 / 46. szám
10 (s^&jc^js: ^y^^y^QyX^iaXi TOLNAI VILAG LAPJA c Galíciai menekültek a pályaudvaron. Az oroszok elől kiürített galíciai városokból ezrével menekültek el az emberek s a katonaság maga gondoskodott a pályaudvarokon arról, hogy mindannyian minél előbb elutazhassanak. A menekültek közül, mint tudjuk, Magyarországra is sokan jöttek. A hontalanok, Belgium már csak névleg él. Albert király hadseregének csak romjai vannak. Szinte végnélküli sorokban szállítják a lefegyverzett belga katonákat, akiket a legutóbbi harcokban fogtak el a németek. Szomorú látvány ez a csapat. Egy levert ország, csüggedt, tehetetlen fiai ők. A belgák még reménykednek . . . Nap-nap után jelennek meg hírek arról, hogy a belgák még nem adják fel a küzdelmet, hogy még reménykednek ... És nem tudjuk megérteni, hogy ugyan kiben reménykednek a szegény belgák ? A franciákban, az angolokban talán ? Szegény belgák! Már igazán nincs más menedékük a hitt reménynél Sebesült francia foglyok. A francia sebesült foglyoknak sokkal jobb dolguk van a berlini hadikórházban, mint azoknak a német sebesülteknek, akik francia fogságba jutottak. A franciákat ép úgy ápolják a berliniek, mint saját honfitársaikat. A könnyebben sebesültek sétálnak a kórház kertjében vagy különféle játékokkal szórakoznak. Képünkön bepillantást nyerünk az óriási kórterembe, ahol a német orvosok mellett egy elfogott francia törzsorvos, is segédkezik a sebesültek gyógykezelésében.