Tolnai Világlapja, 1915. január-március (15. évfolyam, 1–13. szám)

1915-03-18 / 12. szám

ilegsza­tolna! vi­lág lapja lett .-CXaZ.­ A Dardanellák ostroma Abban a ködös őskorban, amikor az istenek még egy tálból ettek a földi halandókkal, Athamas király feleségül vette Nephelét, a felhők istenasszonyát, aki­től két gyermeke született: Phrixus és Helle. Ám a király néhány év múlva megunta a nejét és má­sodszor is megnősült. A fiatal mostoha eleinte még csak tűrte férjének első házasságából született gyermekeit, de mikor ő maga is anya lett, üldözni kezdte Phrixust és Hel­lét. Viszont Nephele, az elcsapott feleség is bosszút esküdött volt férje ellen. Megparancsolta felhőinek, hogy messzire kerüljék el Athamas király országát, s az esőtől nem öntözött szomjas földből kiperzse­lődött minden fűszál és gabona, ugy hogy a nép rettentő ínségbe jutott. A király szokás szerint köve­teket küldött Delphibe, a jósdába, hogy kérjenek tanácsot, mivel engesztel­hetné ki a haragvó istene­ket, — és itt lépett közbe Ino, a gonosz mostoha. Titokban megvesztegette a Delphiből hazatérő kö­veteket és rávette őket, hogy ferdítsék el Apollo isten üzenetét; mondják azt, hogy a csapás csak akkor múlik el az országról, ha Athamas király föl­áldozza Phrixust az Olympuson trónoló Zeus istennek. Aztán addig bujtogatta a királyt, míg ez végre en­gedett és csakugyan áldozatra vitte a szegény fiút. Ekkor azonban közbelépett Nephele istennő, az anya, és felhő képében leereszkedve, sűrű ködbe burkolta az oltáron fekvő Phrixust, akivel együtt Hellét is ki­ragadta a gonosz mostoha karmaiból. Hermes pedig, az istenek mindenre szol­gálatkész hírnöke, már ott várakozott egy arany­gyapjas kossal, mely há­tára vette a két testvért és nyomban elrepült ve­lük. összeölelkezett a két kis testvér a ragyogó szőrű kos hátán, mely ro­hanva szállt velük he­gyen-völgyön át, míg el­érkezett a tenger fölé. A végtelen vizek morajló zúgása elszédítette a leányt és a szerencsétlen Helle belezuhant a fehé­ren fodrozott kék hullám­sírba, melyet róla neve­zett el Hellespontusnak (azaz: Helle tengerének) a görögség. De Phrixus megmenekült, szerencsé­sen partra szállt Colchis­ban, a Fekete-tenger part­ján, ahol a kost föláldozta Zeusnak, az aranygyapjút pedig odaajándékozta Aietes királynak. Ez volt az a híres aranygyapjú, melyet tüzet okádó sárkány őrzött Ares isten szent berkeiben, s amelyet Jázon hódított el az argo­nauták világhírű expedíciója élén. Ez a Hellespontus, mely a Márvány-tengerből — tehát ezen át Konstanti- A Dardanellak és a llellespontus.­ ­ A Dardanellák baloldali (északi) kapuja, a tenger felől. A Szeddil-Bahr erőd külsőre jelentéktelen földvárnak látszik, pedig az angol-francia flotta ostroma megtörött rajta. 17

Next