Tolnai Világlapja, 1919. október-december (19. évfolyam, 33-45. szám)
1919-12-20 / 44. szám
Autók a járdán. Kormos Józsefné és Fuchs Irma nem sün céljából jártak a Váci utcai korzón, utol nyüzsög a sok ember, a~sok,boldog t evés dolga polgárság színe-java. Jön két autó, egymással szemben, a szűk utca összeszögellésnél, s összeütköznek. Ez még nem baj, hiszen csak lépésben haladnak, s a legrosszabb esetben az aulában esik némi kár. Ha higgadt, ilps kézben van a kerékkormány, egy rén alatt elsimul minden, a két kocsi ég egy lépést visszafelé megy, s utána gcfuban elsiklanak egymás mellett. Nem ám történik. Az egyik vezető ideges, talán filhes a másik ügyetlensége miatt, oda napja a kormányt, a kocsi a járdára gak s két nőt összenyomoz is. Ebben a kis an shan, itt ebben a kis Budapestben érekjáték aulát vezetni, hiszen nincs isirgalom. Mit csinálna a pesti aulaesfté, ha Londonban a Regent-streeten, vügy az egyik Cirkuson, avagy délben az rztp.rd streeten kellene kocsit vezetnie ? Ai autóvizsgákon a lélekjelenlét próbáját igen sigorúan kellene kezelni, s ne akarjon ideges ember olyan sportot űzni, melyhez vasidegek kellenek, hogy a támforjára gyanútlan emberek életét nebérgesse veszedelem. A zsír, a kenyér. Éjjel, s aradion, a rotácsós gép fejen ütő juhé.Iátusától kábulton megyek haza. J.nAmsom házában péküzlet van, s a pintte föllédtdó melegnél délutánonként néhány gyerek és aszszony melegszik. Látom, hogy embertömeg áll ott. Éjjel! Mi történhetett ? Sietek oda. Asszonyok, gyerekek, idősebb férfiak összebújva, szoros tömeggé gyúrva a pék, aét ajtaja elött szoronganak. Némelyik *. « : 10111011/011 ül, némelyik asszony kúria, csecsemő, az ölébe hajtva fejét pedig ■ gn I is gyermek aluszik. Mi van ill '.' tuiverrt várnak. Réggel az elsők akart l,enni, mert két nap hiába próbálóztak, nem jutott kenyér. Egy asszony i.n azt mondja, hogy a lánya zsírért áll ‹, szomszéd utcában, ahol szintén már ‡ • V helyet foglal a nyomor. Most uham, hogy a zsír árát fölemelik. A kenyér árat már régen meglelték, s azt is elvit«■'ο», hogy fölké/ki fest a hálóséig a: oh» tét élelmezési nehézségeiről. Ide nem tanács kell, ide élelem kell, tehát hiába manden tanács, amely arra vonatkozik, hogly akár sárgást meg kell szüntetni. De nekem mégis volna így tanácsom. A Indít'*/, bőségben úszó vidék számottevő képviselőit hívják meg Budapestre. Adjanak nekik jó meleg szobákat, vendégeljék meg őket amúgy igazi magyar módra, s mikor a legjobb hangulatban vannak, vigyék őket sétálni, hogy lássák Budapest éjjeli életét a pék, a zsír és a szénbolltok előtt. Ha ettől a látványtól nem facsarodik össze a magyar ember szíve, hanem foként sírva, mint én, amikor ez azország a kőszívű emberek országa. Az új záróra Budapest közönsége vizsgát tett a karhatalom előtt. A vizsga kényes sikerrel járt. Bebizonyította, hogy érezi, hogy becsületes, hogy magyar, hogy sikerrel élni akar, s a legtávolabb áll tőle az a gondolat, hogy a múlt bűnben jogaid „államrendje“ legyen az ideálja. Nincs a föld kerekségén város, amelynek lakossága olyan fegyelmet tanúsított volna a közhatóság záróra rendeletével szemben, mint amilyenről Budapest lakossága adot bizonyítványt. Érdemes volt, íme a jutalom. A szabadságát, a korlátlan mozgási szabadságát kapta vissza, megindulhat a barátok látogatása, a kedélyes családi szórakozások sora, nem kell kimaradási engedély, az ember régijeiig is jósolat az utcán. No most polgártársaié, a békeélet első lépése előtt állunk, tőlünk — egy kicsit a széntől is — függ, hogy egészen visszanyerjük a régi polgári jogainkat, az első vizsgát kiáltottuk, ha ezen az új próbán sem bukunk meg, akkor nem kell félni, a fegyelem majd az utazásnál, a villamosokon, a gyalogjárón is visszatér, s elég jó világvárosi polgárok leszünk, De jaj, ha arra adunk alkalmat, hogy a mai szabadságjogot újra elvonják. Belőni, gazember urak, ez önöknek is szól. Még a ..lines" is divatba jöhet misünk. . Az utcai árus. Ila az ember Bécsből keletre indul, lépésről lépésre észreveszi a Balkánt. Évtizedekig rémízgette a nyugati vendégeket Érsekújváron egy ütött kopott cigánybanda, már az első magyar állomáson jelezvén, hogy hova ért a vonal. Egy év óta — nem tudom így seinc — eltűntek a cigányok, s most Budapestig nem Untja az idegen, hogy hova hozta el a gőzmasina. De Budapesten, amint az utcáira téptátja a keretet. Az utca hemzseg a munkában emberektől. Mind árul valamit. Cipőzsinórtól föl és lefelé mindent, még pénzt is. Éretlen gyerekek, markos legények, lányok, aszszonyok, öregek mintt az utcán vannak és kereskednek. .. rokkant katonák is kereskednek, ők a dohány, szwar és cigaretta árusítás jól jövedelmező kereskedelmét űzték. Igen üdvös dolog, ha a háború rokkant fai a maguk emberségéből akarnak és tudnak megélni, s csak rokonszenves a társadalom előd, ha a háborúban megvakult, jéllábú, félkarú embertársunk nem koldul, hanem valamelyes munkáival maga tartja el magáit. De állami érdek, nemzeti fontossága van annak, hogy a főváros, amely most olyan dús az idegenjárásban, némi nyugati képet kapjon, s a keleti bazárok zsibongó képe helyett kultúrarcot mutasson. A rokkant katona kapjon kenyeret, olyat, amelyet könnyű módon tud megszerezni, a többi, az épkézláb munkáskéz pedig találjon munkát, ez az állam legsürgősebb feladata. Az utca megtisztítása az ideal árusoktól megindult. Egész héten át járt a razzia, csak legalább azt is jegyezzék föl, hogy hány ember tudna ezek közül dolgozni. A bécsi emberevők.V. A háború alatt nálunk óriási feltűnést keltett az a külvárosi eset, hogy egy lelketlen hentes kutyahúst méri ki a szegény népnek. Már akkor is megdöbbentünk. Mit szóljunk most ? Bécsien egy asszony a rendőrségre vit egy darab hús, mert nem tudta mi jele, gyanús volt, nem merte megsülni. A rendőrségen megállapottáik, hogy a hús emberi testből való. Megállapitották, hogy két másik család is vett a húsból, s azon meg is éltek. Most keresik azt az asszonyt, aki a húst eladta, de keresnek egy nyolc éves kislányt is, aki eltűnt, s akinek eltűnése azt a gyanút kelti, hogy meggyilkolták és az ő gyenge húsai adtak el talán nyálhús, vagy sertéshús helyett. Pórtelem, égbekiáltó borzalom, s alig lehet szavakat találni erre a döbbentes esetre. Bécs, a kincses, hús, vidám Bécs, ahol most emberhúst mérnek, ahol akkora a nyomor, hogy a csatornatisztító, ha a szemét alul egy darab húsi talál, hazaviszi és megsüli, ahol az ilyen húst még pénzért is el lehet adni, ahol kis gyermekikét fognak le az utcán, legyilkolják, mint az őzikékéi, s a húsát kimérik az éhes embereknek. Ki kell ideállítani, hogy feleljen ezekért ? Magad Ausztria népei. Mindenért a nép felel, mert az ő kezében van a hatalom. Nyugat felé minden barátiját elvesztene, mert a demokrácia álarca alatt a bolsevizmussal kacérkodik, kelet felé meggyűltítieli magát velünk, mert hóhérokat tart védő szárnyai alatt, észak és dél felé sincs burádja, s az a nemzet, amelynek egy barátija sincs, rosszabb helyidben van, mint akinek csak ellenségei vannak. Ausztriáiban egymást eszik az emberi, a szó szoros értelmében véve egymást eszik. TOLNAI VILÁGLAPJA