Tolnai Világlapja, 1923. július-december (23. évfolyam, 14–26. szám)
1923-10-17 / 21. szám
SS) TOLNAI VILAG LAPJA 16 rencsédért, folyton csak nem'-et jajgatsz.! Semmire se vezet, ha a levélhordókkal és a házitanítókkal szerelmeskedel! — Már ezelőtt is láttad őt? — kérdezte Kurteff aszszony. — Ma láttam először. Stefanovna hozta el ide. Ki tudja, honnan jött. Miért éppen engem akar? Amikor ebéd alatt körülhordozta Varka az ételeket, mindenki a vőlegénye miatt tréfálkozott vele. Varka elpirult és igyekezett nevető arcot vágni. Az ételek mind rosszak voltak. A leves el volt súszva, a húsban egy darabka cipőzsinór volt, a pecsenye félig nyers és félig kozmás volt. De azért nem szólt senki egy szót sem. Varka lelkiállapota kimentette őt. A házigazda csak egyszer dobta le bosszankodva villáját, amikor semmikép sem tudott boldogulni a pecsenyével. — Mindig csak férjhez adod őket! — morogta a felesége felé fordulva! Amikor vége lett az ebédnek, benépesedett a konyha. Varka barátnői és a szomszédok cselédei jöttek be hozzá és estig suttogtak egymással, hogy Péterkét félelem fogta el. Azt álmodta, hogy egy gonosz varázsló, aki a konyhába jött férfira hasonlított, magával cipeli Varkát!... Néhány napra azután beállított a megszokott házirend. Varka úgy mozgott és tett-vett a konyhában, mintha ott se lett volna soha az a bérkocsis. Csak az ápolónő tűnt el néha és órákig maradt el. Egy reggelen, amikor Péterke kiment a konyhába, hogy kérdezzen valamit Varkától, rémülten hátrált vissza. A konyha telve volt emberekkel. Két rendőr, egy csendőr, a portás és a szomszédházak szakácsnői voltak ott egybegyülve. Középen állott Varka, új ruha volt rajta és mellette ünnepi ruhában a bérkocsis. — Mehetünk — figyelmeztette őket a csendőr, ő és az ápolónő képviselték az örömszülőket. Megáldották a fiatal párt és az egész társaság kivonult. Varka hangosan zokogott. — Szegény — gondolta Péterke. — Mi történik vele? Miért engedik ezt a szülők? Szegény Varka! Amikor esküvő után hazajöttek mindnyájan, víg élet lett a konyhában. Harmonikáztak és csaknem reggelig mulattak. Másnap visszatért a régi rend. Mintha mi sem történt volna. Csak a bérkocsis jött el reggel. Alázatosan köszönetet mondott Kurteff asszonynak és oldalpillantást vetve Varkára mondotta: — Vigyázzon reá, kérem, nagyságos asszony. Az ön házában jó helyen van. Kérném szíveskedjék öt rubelt adni nekem a béréből. Uj szerszámra van szükségem. Péterke némán bámult. Uj titok. Egyszerre megjelenik egy vadidegen férfi, fölügyeltet Varkára, nagyon boldogtalan lehet és kell, hogy megvigasztalja szegényt. Az éléskamrába osont és elvett egy gyönyörű piros almát. Ezt az almát szótlanul Varka kezébe nyomta és kisietett a konyhából! EGY CSODÁLATOS SIKER. A Tőzsdei Hírlap, Fodor Oszkár kitűnő gazdaságpolitikai napilapja néhány hónap alatt a magyar sajtó egyik legelső, vezető orgánumává küzdötte fel magát. A kora délutáni órákban villamoson, kávéházban, az utcán minden ember kezében Tőzsdei Hírlap lobog, de nem is csoda, hiszen ebben az újságban mindent meg lehet találni, amit az olvasó kíván. Mindenekelőtt pompás tudósításokkal adja kimerítő képét a tőzsdei eseményeknek, amellett gazdag hírrovata, friss értesülésekkel teli politikai, színházi, sport, rendőrségi beszámolói minden eseményről tájékoztatnak. Fő oka a Tőzsdei Hírlap gyors elterjedésének, hogy megtalálta azt az újságtípust, melyet modern ember idegzete kíván: gyorsan, pontosan és megbízhatóan ad számot mindarról, ami érdekes. Ejnye, Marci fiam . .. Egy-egy jó faluban, a Karancs ága bogai közt, de keveset is tudnak a kemény fejű palócok a világ folyásáról. Nekik a legszenzációsabb hírt még mindig a nagy szél jelenti meg. Ha nagy szél fúj, itt is, ott is sóhajtanak a faluban s aggodalmaskodó arccal mondogatják: felakasztotta magát valaki. Legkivált böjtben szoktak fújni a kétháromnapos nagy szelek, hát van is valami igazság a palóc hiedelemben, de legkiváltképp pompás következtetés. Farsangban még annak is vig az élete, akinek máskor szomorú, böjtben még annak is szomorú, akinek egyébként vig. Ebből folyik, hogy legtöbben böjtben unják meg az életet és innen fújnak a nagy szelek legtöbbet böjtben. De a jó palócoknak még az öngyilkosság is szenzáció, persze nem ismerik a világ folyását. Nos és csak egy formáját ismerik ennek a privát mesterségnek: a felakasztást. Hej, de keveset is tudnak! Vagy talán csak az akasztott ember miatt fúj a szél? Hogy lefújja a fáról a föld ezen érdemetlen gyümölcsét? Bizony bajos eligazodni! Annyi igaz, hogy falusi miatt ritkán fújdogál a szél. A természet egyenes lelkű embere hisz: előtte a halál nem halál, hisz meg vagyon írva, hogy az csak más élet kezdete. Ha meg más élet, hát csak élet mégis. Minek az egyiket kétfelé vágni, csak azért, hogy másikat kezdjen az ember. Hátha csöbörből vederbe, vagy kádba történik a cuppanás. De már ilyen bolondot nem tesz a palóc ember, örökké úgy se tart e földi élet, vagy megszakít a dolog, vagy felborít a kocsi, gyakran esik le kazalról is az ember (különösen áldomás után), hát minek siettetni a dolgot. Majd visszakívánjuk még e földi véges nyomorúságos életet, mikor belecsömörlünk az örökkévaló jóba. — Mert lesz a vége, — mondta Bige Máté — hogy ott tuban belecsömörlünk a nagy jóságba, ozt meghalunk. A pecsenyét is megunja az ember. Bige Máté okos ember, ló szólhat ellene? No, hát senki más, mint Liba Máté, aki is így felel a Bige Máté szavára: — De drusza, nem unnám én meg a pecsenyét. — Hát fogaggyunk — kiáltja Bige Máté. Persze, hogy egymás tenyerébe csapnak, mind a ketten állják a maguk igazát. Ott Van éppen sánta Tobók Máté, alig bírja szétcsapni az összefogódzott kezeket, olyan erős a fogadás. — No már lássuk — mondja Bige Máté. — Hát már láttyuk, Máté koma, de azt mondom, hogy még a verebeket is levágathattja, mégse unom el a pecsenyét. De rég is ettem. Hát mikor is kezgyük? Bige Máté okos ember, hamarosan áttekint a fogadás szitáján, látja, hogy most az egyszer bolondba fogadott. Irta Nógrádi László Ezüst evőkészletek, kiadásunkban megjelenő: „A jumper” című könyvre. Ára 1470 K. Portó 40 kor. Ajánlási dij 100 korona. Megrendelhető: A BAZÁR divatlap kiadóhlatalában Budapest VII. Dohány-u. 1,2. KRAJCSOVICS-féle UJ VUKOVÁRI ARCTISZTÍTÓIN KENŐCS ÉS BŐRSZÉPÍTŐ SZAPPAN (szeplő, himlőhely, máj- Kapható a főraktárban: Török József rt. folt, sömör stb. ellen), nyeflyszertárában, BpestAU.^jCir&lymj^^