Tolnai Világlapja, 1923. július-december (23. évfolyam, 14–26. szám)

1923-10-17 / 21. szám

SS) TOLNAI VI­LAG LAPJA 16 rencsédért, folyton csak nem'-et jajgatsz.! Semmire se vezet, ha a levélhordókk­al és a házitanítókkal szerelmeskedel! — Már ezelőtt is láttad őt? — kérdezte Kurteff asz­­szony. — Ma láttam először. Stefanovna hozta el ide. Ki tudja, honnan jött. Miért éppen engem akar? Amikor ebéd alatt körülhordozta Varka az ételeket, mindenki a vőlegénye miatt tréfálkozott vele. Varka el­pirult és igyekezett nevető arcot vágni. Az ételek mind rosszak voltak. A leves el volt súszva, a húsban egy darabka cipőzsinór volt, a pecsenye félig nyers és félig kozmás volt. De azért nem szólt senki egy szót sem. Varka lelkiállapota kimentette őt. A házigazda csak egyszer dobta le bosszankodva villá­ját, amikor semmikép sem tudott boldogulni a pecse­nyével. — Mindig csak férjhez adod őket! — morogta a fele­sége felé fordulva! Amikor vége lett az ebédnek, benépesedett a konyha. Varka barátnői és a szomszédok cselédei jöttek be hozzá és estig suttogtak egymással, hogy Péterkét félelem fogta el. Azt álmodta, hogy egy gonosz varázsló, aki a konyhába jött férfira hasonlított, magával cipeli Varkát!... Néhány napra azután beállított a megszokott házirend. Varka úgy mozgott és tett-vett a konyhában, mintha ott se lett volna soha az a bérkocsis. Csak az ápolónő tűnt el néha és órákig maradt el. Egy reggelen, amikor Péterke kiment a konyhába, hogy kérdezzen valamit Varkától, rémülten hátrált vissza. A konyha telve volt emberekkel. Két rendőr, egy csendőr, a portás és a szomszédházak szakácsnői voltak ott egybe­­gyülve. Középen állott Varka, új ruha volt rajta és mellette ünnepi ruhában a bérkocsis. — Mehetünk — figyelmeztette őket a csendőr, ő és az ápolónő képviselték az örömszülőket. Megáldották a fiatal párt és az egész társaság kivonult. Varka hangosan zokogott. — Szegény — gondolta Péterke. — Mi történik vele? Miért engedik ezt a szülők? Szegény Varka! Amikor esküvő után hazajöttek mindnyájan, víg élet lett a konyhában. Harmonikáztak és csaknem reggelig mulattak. Másnap visszatért a régi rend. Mintha mi sem történt volna. Csak a bérkocsis jött el reggel. Alázatosan köszöne­tet mondott Kurteff asszonynak és oldalpillantást vetve Varkára mondotta: — Vigyázzon reá, kérem, nagyságos asszony. Az ön házában jó helyen van. Kérném szíveskedjék öt rubelt adni nekem a béréből. Uj szerszámra van szükségem. Péterke némán bámult. Uj titok. Egyszerre megjele­nik egy vadidegen férfi, fölügyeltet Varkára, nagyon bol­dogtalan lehet és kell, hogy megvigasztalja szegényt. Az éléskamrába osont és elvett egy gyönyörű piros almát. Ezt az almát szótlanul Varka kezébe nyomta és kisietett a konyhából! EGY CSODÁLATOS SIKER. A Tőzsdei Hírlap, Fodor Oszkár kitűnő gazdaságpolitikai napilapja néhány hónap alatt a magyar sajtó egyik legelső, vezető orgánumává küz­dötte fel magát. A kora délutáni órákban villamoson, kávéházban, az utcán minden ember kezében Tőzsdei Hírlap lobog, de nem is csoda, hiszen ebben az újságban mindent meg lehet találni, amit az olvasó kíván. Mindenek­előtt pompás tudósításokkal adja kimerítő képét a tőzsdei eseményeknek, amellett gazdag hírrovata, friss értesülé­sekkel teli politikai, színházi, sport, rendőrségi beszámolói minden eseményről tájékoztatnak. Fő oka a Tőzsdei Hír­lap gyors elterjedésének, hogy megtalálta azt az újság­­típust, melyet modern ember idegzete kíván: gyorsan, pontosan és megbízhatóan ad számot mindarról, ami ér­dekes. Ejnye, Marci fiam . .. Egy-egy jó faluban, a Karancs ága­ bogai közt, de ke­veset is tudnak a kemény fejű palócok a világ folyásáról. Nekik a legszenzációsabb hírt még mindig a nagy szél jelenti meg. Ha nagy szél fúj, itt is, ott is sóhajtanak a faluban s aggodalmaskodó arccal mondogatják: felakasz­totta magát valaki. Legkivált böjtben szoktak fújni a két­­háromnapos nagy szelek, hát van is valami igazság a palóc hiedelemben, de legkiváltképp pompás következtetés. Farsangban még annak is vig az élete, akinek máskor szomorú, böjtben még annak is szomorú, akinek egyéb­ként vig. Ebből folyik, hogy legtöbben böjtben unják meg az életet és innen fújnak a nagy szelek legtöbbet böjtben. De a jó palócoknak még az öngyilkosság is szenzáció, persze nem ismerik a világ folyását. Nos és csak egy for­máját ismerik ennek a privát mesterségnek: a felakasz­tást. Hej, de keveset is tudnak! Vagy talán csak az akasz­tott ember miatt fúj a szél? Hogy lefújja a fáról a föld ezen érdemetlen gyümölcsét? Bizony bajos eligazodni! Annyi igaz, hogy falusi miatt ritkán fújdogál a szél. A természet egyenes lelkű embere hisz: előtte a halál nem halál, hisz meg vagyon írva, hogy az csak más élet kez­dete. Ha meg más élet, hát csak élet mégis. Minek az egyiket kétfelé vágni, csak azért, hogy másikat kezdjen az ember. Hátha csöbörből vederbe, vagy kádba történik a cuppanás. De már ilyen bolondot nem tesz a palóc em­ber, örökké úgy se tart e földi élet, vagy megszakít a dolog, vagy felborít a kocsi, gyakran esik le kazalról is az ember (különösen áldomás után), hát minek siettetni a dolgot. Majd visszakívánjuk még e földi véges nyomorú­ságos életet, mikor belecsömörlünk az örökkévaló jóba. — Mer­t lesz a vége, — mondta Bige Máté — hogy ott tub­an belecsömörlünk a nagy jóságba, ozt meghalunk. A pecsenyét is megunja az ember. Bige Máté okos ember, ló szólhat ellene? No, hát senki más, mint Liba Máté, aki is így felel a Bige Máté szavára: — De drusza, nem unnám én meg a pecsenyét. — Hát fogaggyunk — kiáltja Bige Máté. Persze, hogy egymás tenyerébe csapnak, mind a ket­ten állják a maguk igazát. Ott Van éppen sánta Tobók Máté, alig bírja szétcsapni az összefogódzott kezeket, olyan erős a fogadás. — No már lássuk — mondja Bige Máté. — Hát már láttyuk, Máté koma, de azt mondom, hogy még a verebeket is levágathattja, még­se unom el a pecse­nyét. De rég is ettem. Hát mikor is kezgyük? Bige Máté okos ember, hamarosan áttekint a fogadás szitáján, látja, hogy most az egyszer bolondba fogadott. Irta Nógrádi László Ezüst evőkészletek, kiadásunkban megjelenő: „A jumper” című könyvre. Ára 1470 K. Portó 40 kor. Ajánlási dij 100 korona. Megrendelhető: A BAZÁR divatlap kiadóhlatalában Budapest VII. Dohány-u. 1,2. KRAJCSOVICS-féle UJ VUKOVÁRI ARCTISZTÍTÓIN KENŐCS ÉS BŐR­SZÉPÍTŐ SZAPPAN (szeplő, himlőhely, máj- Kapható a főraktárban: Török József rt. folt, sömör stb. ellen), nyeflyszertárában, BpestAU.^jCir&ly­mj^^

Next