Tolnai Világlapja, 1927. január-március (27. évfolyam, 1–14. szám)

1927-01-26 / 5. szám

Kosztolányi Dezső ebédje Tábor ucca 12 szám alatt, Buda egyik csöndes sarkában lakik Kosztolányi Dezső, a kiváló magyar költő, író és műfordító. A közeli Vérmezőről mély, sűrű köd hömpölyög a csi­nos Kosztolányi-villa felé, amely­nek kapuját egy hatalmas ko­mondor , a Hattyú őrzi. A Hattyú külön neveze­tessége a háznak, nemcsak azért, mert több kutyakiállítá­son dHat nyert, hanem azért is, mert ő az egyetlen húsevő a házban. Kosztolányiék nem esznek húst, sőt főtt ételt sem esznek és csak egyedül a Hattyú nem tudta megszokni az úgynevezett nyers­ kosztot. — A vadállat ! — mondja moso­lyogva Kosztolányi Dezső. Éppen ebédidő van és terítve az asztal. Természetes, hogy kiváncsi vagyok arra, hogy mit eszik ebédre a nagyhírű író, aki emellett még „nyerskosztos" is. Az egyes fogásokat idejegyzem : méz, vaj, sajtok, tejföl, gombasaláta, kókuszdió, paradió, datolya, mandula, banán, mogyoró, malaga, alma, narancs, kenyér, bor és még sok minden jó és szép do­log. Az ember emellett az asztal mellett még a szemeivel is jóllakik. — Körülbelül egy esztendő óta eszem nyerskosztot — mondja Kosz­tolányi — nem meggyőződésből, nem valami fanatizmusból, hanem szokás­ból. A feleségem egyszer elém tette ezeket az ételeket és mivel ízlett, megettem. Azóta is eszem. De azért ennek egy kis története is van. A feleségem igen súlyos gyomorbajos , I lut­tyú" volt, egyik orvostól a másikig vittem, de senki sem tudott rajta segíteni. Ebben az időben kezdte meg a fele­ségem a nyerskosztot és meggyó­gyult. Tökéletesen. Merem állítani, hogy ettől az úgynevezett nyers­koszttól gyógyult meg. Megkezdődik az ebéd. Kosztolányi Ádám, Kosztolányi tizenkét éves fia az asztalhoz ül szülei társasá­gában és nem mogyorót, datolyát vagy kókuszdiót tesz a tányérjára — amint azt minden budapesti gyermek tenné — hanem salátát. Hattyú pedig, a ház egyetlen hús­evője, a ,,vadállat", ezalatt csontot rág a küszöbön . . . Kosztolányi Dezső, Ádám fia és felesége ebédel

Next