Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)
1928-07-18 / 29. szám
Külföld Gépek hajtása rádióhullámok útján Mialatt a németek autókat indítanak és tartanak mozgásban a Hertzhullámokkal, azalatt Marconi a gépek hajtására akar rádió útján energiát továbbítani. Marconi terve az, hogy az energiát óriási mennyiségben villamos erőforrások segítségével előállítja és éppúgy mint a zenét, a munkaerőt is rádióval nagy távolságokba kisugározza. Előtte már számosan kísérleteztek azzal a tervvel, hogy gépeket hajtsanak a távolból leadott energiával. Grindel Mathews egy napon már megoldottnak is hitte a nehéz problémát, ő volt az, aki a halálsugarakat „feltalálta". Az angol tudós azt állította, hogy készüléke óriási körzetben kisugároz olyan energiát, amely hatótávjába került minden élőlényt megsemmisít. A nagyhatalmak egymás elől akarták elnyerni a „világbéke" ezen kedvenc eszközét, de a „feltaláló" csak titkolózott, eredményeivel azonban nem mutatkozott be még saját hazájában sem. Végre aztán kiderült, hogy a találmány inkább csak jó reklám volt, de megsemmisítő sugarakat nem produkált. Ezzel szemben Marconi kísérletei a legkomolyabb figyelmet érdemlik. És rokonszenvesebbek is, hiszen itt nem a halál, de az élet eszközéről van szó. Marconi terve szerint azok az erők, melyeket bányaművekben szén formájában és nagy vízeséseknél villamosság alakjában nyernek, a láthatatlan rádióhullámok segítségével továbbíthatók lesznek távoli városokba, ahol azután a legkülönbözőbb munkákra, gépek üzembentartására használják fel. Amerikai lapok híradása szerint Marconi az energia drótnélküli továbbítását legelőször a Niagara vízesésnél akarja kipróbálni. A Niagarának óriási vízmenynyisége, amely jelentékeny magasságból zuhan le, olyan fantasztikusan nagy energiatermelésre volna felhasználható, amellyel még a meszsze fekvő gyárak gépei is táplálhatók lennének. Ha ez a terv megvalósul, úgy az egyik városban előállított energiával más kisebb városokban vagy falvakban is üzemben tarthatnának gépeket. „Jár a malom — és mi rádiót hallgatunk !" Egy vidéki malomtulajdonos rádiót vezetett be a malmában. Nem az őrlésre — hanem szórakozásra. Ugyanis a közeli falvakból bejáró termelők többnyire meg szokták várni búzájuk őrlését, ami sok esetben órákat, sőt félnapokat vett igénybe. Persze nem egyszer próbára tette türelmüket a várakozás és ha felgyülemlett a munka, sokszor hangzottak el kifakadások. Az elégedetlenség nagyon bántotta a molnárt, aki igyekezett maga is társalgással szórakoztatni a türelmetlenkedőket. De hiába mondta el a legfrissebb vicceket, a sürgetések csak nem szűntek meg és az őrletek mindig bosszúsan távoztak. Végre eszébe jutott a „mentő ötlet" : a rádió. Gyorsan felszerelte malma egyik helyiségét többlámpás készülékkel, amellyel nemcsak Pestet, de külföldi állomásokat is vehetett hangszórón. És egyik nap, amikor megint tömegesen jelentek meg a termelők, hogy búzájukból lisztet őrültessenek, kitárta a rádiószobácska ajtaját és beinvitálta a várakozókat. Látni kellett volna a rádió ellenségeinek a hatást. A jó vidékiek eleinte ámultan hallgatták a külföldi zenét, azután nekibátorodva a hangszóró köré telepedtek. Nyugtalanságuk egyszeribe elmúlt, nem törődtek többé a várakozással eltöltendő órákkal, sőt némi sajnálattal vették Rovatvexelő: Dr. Hedvig Kálmán A Jövő rádiókészüléke. Újabban mind Inkább tökéletesedik a távolbalátó készülék és így kétségtelen, hogy nemsokára a rádióelőfizető nemcsak hallani, hanem látni is fogja a távolból leadott műsort, híreket, képeket RádióKaland az és az akdibOD Ha a „csillagvizsgáló" Antennádat tépi el — Egy newyorki rádióállomás antennája a 40 emelet magas Municipal Bulding palotán Nem találhatsz állomást A „dróttalan" készülékkel