Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)

1928-07-11 / 28. szám

Jl­lk­ Legjobb árak! Legolcsóbb árak! A legnagyobb kedvezményeket feltétlen mi nyújtjuk Divatmintás francia cérnagrenudin 3-50, 2*30, 1-95 Cérnamarokén és eponge újdonság 2-30, 1-90 Crepe de Chine 96 cm. színekben 9-90, 5-90, 4-40 Crepe de Chine kitűnő minőség 9-80, 7-90 Crepe georgette gyönyörű színek 9-90, 7-90 Fulard ruhaselyemek 7-90, 6-90, 5-90, 4-90 Shantung imprimédivatújdonság­­a, 4-90 Japánselym­ek színekben, 98 cm, 3-90, 2-90 Mosó műselyem divatmintás, 3 io, 2-90 Voll Bolline ruhakelme, duplaszéles 4-90, 3-90 JV51 ruhaszövet crém, tiszta gyapjú, 130 cm 5-90 Női ruhakelme szép színben, tiszta gyapjú 2-50 Hímzett női ing vagy nadrág 1-90, 1-30 Hímzett combiné színes 3-90, fehér 2-90, 2-50 Zsebkendő --98, --69, - -49,—'19 Sifon óriási vo­ .p­laszték .... 1-40, --98, --89, —99 Kelengyegyölés minden minőségben 1*49, 1*19, —'98 Széles lepedő jobb, méterje 2-90,­­ olcsóbb 2-29 Nansouk fehérneműbatiszt 2-40, 2-10, 1-90, 1.76 Ingzefir vagy poupiin ia. 2-50, 1-90, 1-79 12 személyes étkészlet 24­00, 6 személyes 1l-80 Műselyemharisnya 1.25, olcsó pamut —'88 Mosó selyemharisnya 4-30, la. muszlin 2-70 Férfizokni la. 2-50, 1.90, strapa mi­nőség —.89, —'49 Frottier fürdőköpeny szöv. toocm. 8-90 frottier törülköző 2-70 KLEIN ANTAL divatnagyiiruházában Király u. 53 (Akácfa u. sarok) 39 Tolnai Világlapja Puhító kényelem van a szobában, kiillatozott levegő langyossága árad a bőrfoteleken, a falak lila tapétáján, a roppant zongorán s ahogy a perzsa­szőnyegek fölé besurran az este s mint egy fekete lepke, kitárt szár­nyaival ráárnyékol az ablakokra, olyan a csend az összezsúfolt bútorok között, mint egy aranyfalú sírban. Ketten ülnek a szobában. A férj egy fotelba süllyedt s pislogó sze­­ zse­ mekkel ábrándozik a ráfolyó esté­ben, a feleség a zongora előtt hajol a sötétbe, így ülnek már vagy egy óra óta. Az asszony zongorázott dél­után, aztán leejtette a kezét s elréve­dezett a függönyök mögé. A férfi újságot olvasott s hogy később a zon­gora elhallgatott, ő is lecsúsztatta az újságot az ölébe és kinyitott száján kisóhajtotta a bánatát. Tűrhetetlen vágyakat éreznek mind a ketten s amikor a fölébük nyílt esté­ben a szerelem úgy rájuk súlyosodik, mint egy nagy, lebegő denevér, a férfi nem is bírja tovább: — Nézd, most utoljára mondom ... Ne haragudj, hogy zavarlak az álmo­dozásodban, de meg kell mondanom, mert így nem mehet tovább! Ha to­vább folytatod — én válok. Értsd meg, hogy nem bírom így. Ha utálsz, akkor mondd meg és váljunk. Rend­ben van. De így, mindenki előtt, hogy kinevessen engem az egész világ, így* felszarvazni, ezt nem lehet. Ha any­nyira szerelmes vagy abba a parfü­m­ös ficsúrba, abba a Molnárba, hogy most is csak úgy nyálazol utána, ak­kor rendben van, csak kacérkodj vele, csak járj cukrászdába vele, csak randevúzz, — de mint elvált asszony. Rendben van. Az asszony megremeg. A szemé­ben fölfénylik a szerelem, ahogy az urára néz. — Hát megmondjam, hogy miért? — lihegve sugdossa e szavakat. — Hát ezt mondanom kell? Hát nem vetted észre, hát vak vagy? Hát nem látod, hogy csak azért nézek rá, csak azért vagyok vele, — hogy észre­vegyél engem? Hogy lásd meg, hogy asszony vagyok, hogy kellek, hogy fiatal vagyok, hogy másnak szeretni­való vagyok — mi? Hogy érezd meg, hogy a feleséged vagyok, hogy más férfi szemében értékelj engem, tudod, hogy... — De én nem bírom ki! Én meg­őrülök! Hónapok óta rád se nézek, hogy vedd észre a féltékenységemet, hideg vagyok, hogy szakíts vele, nem alszom, nem eszem, belebetegszem, te meg csak kínozol, kacérkodsz, udvaroltatsz, nem bírom, értsd meg, — mit akartál mondani? — Azt, hogy azt akarom, hogy sze­ress! Tudod! Te! — Te! — De hiába minden! Hiába kín­lódok, hiába gyűröm le az undoromat és legyeztetem mag­am azzal az ame­rikai vállú Molnárral, te éjszaka jársz haza, hallom, a Vándor ügyvéd fele­ségének udvarolsz, náluk töltöd az estéidet, láttalak, amikor egyszer utánatok mentem, moziba mentetek, pfuj, nem szégyelled magad? Így meg­csalni? Én meg hervadok itt, meg­öregszem a rádvárásban, te meg mást veszel észre, pedig a Vándorné csú­nyább, mint én vagyok, de te vak vagy, szerelmes vagy belé, hiába tagadod, eddig csak hallgattam, vártam, hogy meddig tart ez így, jártam utánatok, tudok mindent... — Igaz, igaz, nem tagadom, udva­roltam, jártam vele — te utánunk jártál? Tudtam! Mit szólsz hozzá? Tudtam! És éppen ezért mente­d vele moziba és mindenhová, mert tudtam, hogy te látsz minket, azt akartam, hogy te mindent láss, hogy lásd, hogy én még nem vagyok egy kifacsart ember, aki senkinek se kell, aki már nem férfi, aki utálatos, azt akartam, hogy tudd meg, hogy egy olyan társaságbeli asszonynak is kellek... — Ha kellesz, kérlek, akkor menj hozzá. Akkor váljunk el. Rendben van. De én így nem bírom tovább. Alig alszom éjszaka, gyötrelem min­den percem, amikor nem vagy itt­hon. Mit gondolsz, meddig tűröm így, hogy mellettem élj, éjszaka mellet­tem lélekzel és mást szeretsz? Mi? — Magyaráznom kell? Neked? Hát tudd meg, azért szaladok más nő után, mert téged szeretlek! Te! — Te! A lihegésük összefonódik. A sze­mük ragyogva barnul, a szerelemtől álélt tekintetükkel ölelik egymást, de a sötét körü­lönti őket s nem lát­nak semmit. A bizalmtalanság rájuk EGY JÓ LÁBFÜRDÖ­tt RÓKUS LÁBLÓVAL A LEGELHANYAGOLTABB LÁBAT IS RENDBEHOZZA. OLYANOK LESZNEK LÁBAI, M­­INTHA ÚJJÁSZÜLETTEK VOLNA !

Next