Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)
1928-07-11 / 28. szám
Jllk Legjobb árak! Legolcsóbb árak! A legnagyobb kedvezményeket feltétlen mi nyújtjuk Divatmintás francia cérnagrenudin 3-50, 2*30, 1-95 Cérnamarokén és eponge újdonság 2-30, 1-90 Crepe de Chine 96 cm. színekben 9-90, 5-90, 4-40 Crepe de Chine kitűnő minőség 9-80, 7-90 Crepe georgette gyönyörű színek 9-90, 7-90 Fulard ruhaselyemek 7-90, 6-90, 5-90, 4-90 Shantung imprimédivatújdonsága, 4-90 Japánselymek színekben, 98 cm, 3-90, 2-90 Mosó műselyem divatmintás, 3 io, 2-90 Voll Bolline ruhakelme, duplaszéles 4-90, 3-90 JV51 ruhaszövet crém, tiszta gyapjú, 130 cm 5-90 Női ruhakelme szép színben, tiszta gyapjú 2-50 Hímzett női ing vagy nadrág 1-90, 1-30 Hímzett combiné színes 3-90, fehér 2-90, 2-50 Zsebkendő --98, --69, - -49,—'19 Sifon óriási vo .plaszték .... 1-40, --98, --89, —99 Kelengyegyölés minden minőségben 1*49, 1*19, —'98 Széles lepedő jobb, méterje 2-90, olcsóbb 2-29 Nansouk fehérneműbatiszt 2-40, 2-10, 1-90, 1.76 Ingzefir vagy poupiin ia. 2-50, 1-90, 1-79 12 személyes étkészlet 2400, 6 személyes 1l-80 Műselyemharisnya 1.25, olcsó pamut —'88 Mosó selyemharisnya 4-30, la. muszlin 2-70 Férfizokni la. 2-50, 1.90, strapa minőség —.89, —'49 Frottier fürdőköpeny szöv. toocm. 8-90 frottier törülköző 2-70 KLEIN ANTAL divatnagyiiruházában Király u. 53 (Akácfa u. sarok) 39 Tolnai Világlapja Puhító kényelem van a szobában, kiillatozott levegő langyossága árad a bőrfoteleken, a falak lila tapétáján, a roppant zongorán s ahogy a perzsaszőnyegek fölé besurran az este s mint egy fekete lepke, kitárt szárnyaival ráárnyékol az ablakokra, olyan a csend az összezsúfolt bútorok között, mint egy aranyfalú sírban. Ketten ülnek a szobában. A férj egy fotelba süllyedt s pislogó sze zse mekkel ábrándozik a ráfolyó estében, a feleség a zongora előtt hajol a sötétbe, így ülnek már vagy egy óra óta. Az asszony zongorázott délután, aztán leejtette a kezét s elrévedezett a függönyök mögé. A férfi újságot olvasott s hogy később a zongora elhallgatott, ő is lecsúsztatta az újságot az ölébe és kinyitott száján kisóhajtotta a bánatát. Tűrhetetlen vágyakat éreznek mind a ketten s amikor a fölébük nyílt estében a szerelem úgy rájuk súlyosodik, mint egy nagy, lebegő denevér, a férfi nem is bírja tovább: — Nézd, most utoljára mondom ... Ne haragudj, hogy zavarlak az álmodozásodban, de meg kell mondanom, mert így nem mehet tovább! Ha tovább folytatod — én válok. Értsd meg, hogy nem bírom így. Ha utálsz, akkor mondd meg és váljunk. Rendben van. De így, mindenki előtt, hogy kinevessen engem az egész világ, így* felszarvazni, ezt nem lehet. Ha anynyira szerelmes vagy abba a parfümös ficsúrba, abba a Molnárba, hogy most is csak úgy nyálazol utána, akkor rendben van, csak kacérkodj vele, csak járj cukrászdába vele, csak randevúzz, — de mint elvált asszony. Rendben van. Az asszony megremeg. A szemében fölfénylik a szerelem, ahogy az urára néz. — Hát megmondjam, hogy miért? — lihegve sugdossa e szavakat. — Hát ezt mondanom kell? Hát nem vetted észre, hát vak vagy? Hát nem látod, hogy csak azért nézek rá, csak azért vagyok vele, — hogy észrevegyél engem? Hogy lásd meg, hogy asszony vagyok, hogy kellek, hogy fiatal vagyok, hogy másnak szeretnivaló vagyok — mi? Hogy érezd meg, hogy a feleséged vagyok, hogy más férfi szemében értékelj engem, tudod, hogy... — De én nem bírom ki! Én megőrülök! Hónapok óta rád se nézek, hogy vedd észre a féltékenységemet, hideg vagyok, hogy szakíts vele, nem alszom, nem eszem, belebetegszem, te meg csak kínozol, kacérkodsz, udvaroltatsz, nem bírom, értsd meg, — mit akartál mondani? — Azt, hogy azt akarom, hogy szeress! Tudod! Te! — Te! — De hiába minden! Hiába kínlódok, hiába gyűröm le az undoromat és legyeztetem magam azzal az amerikai vállú Molnárral, te éjszaka jársz haza, hallom, a Vándor ügyvéd feleségének udvarolsz, náluk töltöd az estéidet, láttalak, amikor egyszer utánatok mentem, moziba mentetek, pfuj, nem szégyelled magad? Így megcsalni? Én meg hervadok itt, megöregszem a rádvárásban, te meg mást veszel észre, pedig a Vándorné csúnyább, mint én vagyok, de te vak vagy, szerelmes vagy belé, hiába tagadod, eddig csak hallgattam, vártam, hogy meddig tart ez így, jártam utánatok, tudok mindent... — Igaz, igaz, nem tagadom, udvaroltam, jártam vele — te utánunk jártál? Tudtam! Mit szólsz hozzá? Tudtam! És éppen ezért mented vele moziba és mindenhová, mert tudtam, hogy te látsz minket, azt akartam, hogy te mindent láss, hogy lásd, hogy én még nem vagyok egy kifacsart ember, aki senkinek se kell, aki már nem férfi, aki utálatos, azt akartam, hogy tudd meg, hogy egy olyan társaságbeli asszonynak is kellek... — Ha kellesz, kérlek, akkor menj hozzá. Akkor váljunk el. Rendben van. De én így nem bírom tovább. Alig alszom éjszaka, gyötrelem minden percem, amikor nem vagy itthon. Mit gondolsz, meddig tűröm így, hogy mellettem élj, éjszaka mellettem lélekzel és mást szeretsz? Mi? — Magyaráznom kell? Neked? Hát tudd meg, azért szaladok más nő után, mert téged szeretlek! Te! — Te! A lihegésük összefonódik. A szemük ragyogva barnul, a szerelemtől álélt tekintetükkel ölelik egymást, de a sötét körülönti őket s nem látnak semmit. A bizalmtalanság rájuk EGY JÓ LÁBFÜRDÖtt RÓKUS LÁBLÓVAL A LEGELHANYAGOLTABB LÁBAT IS RENDBEHOZZA. OLYANOK LESZNEK LÁBAI, MINTHA ÚJJÁSZÜLETTEK VOLNA !