Tolnai Világlapja, 1928. október-december (28. évfolyam, 40–52. szám)

1928-10-03 / 40. szám

Tolnai Világlap­ja Korda Sándor kalandja Los Angelesben Korda Sándor, az ismert magyar filmrendező, aki feleségénél, Korda Máriánál együtt nagy sikereket arat Amerikában, mesélte el egy hollywoodi társaságban az alábbi tréfás esetet: Néhány nappal ezelőtt, amikor egyik nagy filmemet befejeztem, különböző üzleti megbeszélések miatt Hollywood­ból Los Angelesbe kellett mennem. Fe­leségem tíz percen keresztül kapaci­tált, hogy vigyem magammal üzleti utamra, mert ő is szeretne Los Angeles­ben egy nagyobb sétát tenni és bár üz­leti áráimon nem szeretem a női tár­saságot, végül mégis magammal vittem őnagyságát. A legismertebb szállóba, a Hotel Am­bassadorba szálltunk és sorra megmu­tattam neki Los Angeles nevezetessé­geit. A séta befejezése után alig vártam, hogy ismét Hollywoodban lehessek, ezért türelmetlenül kértem a hotel­számlámat az üzletvezetőtől. Nagy meglepetésemre a számlában két diner is szerepelt, holott nem ebé­deltünk a szállóban. Rögtön felelős­ségre vontam az üzletvezetőt, aki a leg­nyugodtabb hangon kijelentette, hogy a diner hozzátartozik a szobaszámlához. Mr. Korda — mondotta, — ennek mód­jában lett volna elfogyasztani a dinert, miért nem tette meg? Mit volt mit tennem, savanyú arccal bár, de kifizettem a meglehetősen bor­sos számlát és felsiettem a szobánkba, hogy csomagjaimat lehordassam az autóhoz. Mielőtt azonban eltávoztam volna a szállóból, odaléptem az üzletvezetőhöz és a következőket mondottam neki: „Kedves uram, kérek 10.000 dol­lárt!­" Az üzletvezető csodálkozva kérdezte, hogy miért követelem tőle ezt az ösz­szeget. „Ön megcsókolta a feleségemet" — mondottam. „Én megcsókoltam őnagyságát?" —, kérdezte elképedve a szerencsétlen em­ber. ,„Nagyon sajnálom, uram, önnek al­kalma lett volna megcsókolni felesége­met, mert itt volt a szobában! Miért nem tette meg? ..." Miért zenélnek filmfelvétel közben ? Köztudomású, hogy sok filmszínész és színésznő csak abban az esetb­en tud a felvevőgép előtt játszani, ha felvétel közben a filmstúdióban zenészek ját­szanak. Az emberek mozielőadást el sem tudnak képzelni kísérőzene nélkül és talán ugyanez a helyzet a filmsztárok­nál is, akik közül soknak szintén zene kell, hogy elfelejthessék önmagukat és csak a szerepnek éljenek. A zene bó­dultságában aztán teljesen beleélik ma­gukat a szerepbe és azt jól el tudják játszani. Viola Dana, az ismert és közkedvelt filmszínésznő most egy kis értekezést írt arról, hogy filmfelvétel közben miért fontos a zene. — Nekem felvétel közben feltétle­nül kell a zene — írja Viola Dana, — mert sok olyan filmben játszom, amelyben táncolnom is kell. Táncot pedig zene nélkül nagyon nehéz elkép­zelni. Sajnos, a filmgyárak erre a célra nem alkalmaznak kiváló művészeket és sokszor kínszenvedés hallgatni azt a nyivákolást, amit a stúdiózenészek fel­vétel közben véghezvisznek. Natalie Kingston, aki — mielőtt a filmhez került volna — intenzíven foglalkozott zenével, rendszerint azzal menti meg a helyzetet, hogyha nincs jelenése, kikapja a hegedűt a szeren­csétlen zenész kezéből és egész lelkével elkezd hegedülni, még­pedig olyan szépen, hogy néha a rendező rámkiált, hogy miért állok és nézek egy pontra, magamról teljesen megfeledkezve? A zene lélekemelő hatásai van az emberre és a zene extázisában a mű­vész ki tudja csalogatni a lélek legmé­lyén rejlő érzéseket is és a zene olyant produkálhat közepesnek tartott színé­szekkel is, amire a zene bűvös hatása nélkül az illető képtelen lenne. Vannak szeszélyes filmsztárok, akik csak akkor tudnak a felvevőgép előtt játszani, ha közben a zenét ének is kí­séri. De ezt már csak azok engedhetik meg maguknak, akik a filmgyárak na­gyon elkényeztetett csillagai és akik­től a film minden sikere függ. Ilyenkor aztán leszerződtetnek egy énekesnőt, aki a stúdióban órákon ke­resztül operaáriákat énekel . . . Viola Dana megjegyzi még, hogy na­gyon sajnálja azokat a szegény zené­szeket, akik sokszor tíz-tizenkét órán keresztül egyfolytában zenélnek, csak azért, hogy a filmsztár „elfelejtse ön­magát!" Madarat a tolláról... Annyi bolond furcsaságot, mint Hol­lywoodban, egy városban sem lehet ta­pasztalni. .. nagyközönség körülrajon­gott kedvencei: a filmszínésznek min­dent elkövetnek, hogy naponta valami­lyen újítással lepjék meg a divatvilá­got. Minden szabad idejükben azon tö­rik a fejüket, hogy mi legyen az az új­donság, amivel meglephetik és egy ki­csit megpukkaszthatják barátnőjüket és egyúttal reklámot csapjanak önma­guknak. Természetesen, mint minden jelenet Buster Keaton legújabb filmjéből (Photo M—G—M.) Nancy Caroll (Photo Fox) 55

Next