Tolnai Világlapja, 1929. január-március (31. évfolyam, 1–13. szám)
1929-01-23 / 4. szám
Egy budapesti filmszínházban lépett fel mint egyetlen varietészám és néhány nap múlva visszautazott Párizsba, ahol évek óta él, férjéhez, aki kitűnő nevű német újságíró és ennek az angolfrancia-magyar táncosnőnek egyúttal menedzsere. Anne Harvey nem angol lány — angolos neve ellenére, hanem magyar, méghozzá unokahuga a bájos, kultúrált és kivételesen tehetséges színésznőnek, Rajna Alicenak. Angolos Anne Harveyben: a hallatlan ambíciója, munkájának, táncainak precíz, tökéletes kiépítése. Magyar a származása, a temperamentuma, a tehetsége. Táncstílusa viszont hamisítatlanul francia, ezt a nyelvet is beszéli legszívesebben, ami nem jelenti azt, hogy magyarul is ne értsen majdnem kifogástalanul. Személyleírása : huszonkét éves, karcsú, kisportolt termet, igazi Tizianvörös haj, barna szemek, finoman metszett arc. Különös ismertetőjele, hogy egy pillanatig sem marad nyugodtan. Minden izma, minden idege vibrált, ahogy beszélgettünk öltözőjében és elmondta karrierjét, ezt a nagyvonalú, friss, modern fiatal lánykarriert : — Mint egészen kis gyerek kerültem Párizsba az édesanyám nővéréhez. Tizenhat éves korom óta táncolok, felléptem eddig Párizson és most Budapesten kívül Londonban, Madridban, Stockholmban, Kopenhágában, Kairóban, Portlaidban. Londonban önálló, egész estét betöltő táncszámokkal léptem fel. Párizsi szerepléseim alapján az angol lapok oly kivételes érdeklődéssel fogadtak, hogy maga az angol király is eljött és úgy lát-Takszik, komolyan tetszettek a táncaim, mert páholyába hivatott és igen meleg szavakkal gratulált. Csodálkozott, mikor kérdésére elmondtam, hogy nem vagyok francia, hanem magyar. Megjegyezte, hogy rendkívül nagyrabecsüli a magyar művészeket, mindenekelőtt a muzsikusokat, akik közül a Lehner-quartett állandóan Londonban él és a király rendszeresen látogatja hangversenyeiket. Hogy hol találtam a legérdekesebb közönségre? Kétségkívül Kairóban, Egyiptomban. Egészen különös él a meny ez. A férfiaknak jelentős része tudvalévően szembajos. A szem izzó színeit beárnyékolja egy vékony hártya és így egészen sejtelmes, romantikus, megmagyarázhatatlanul furcsa, ahogy a színpadon felfogja az ember a száz meg száz ködös tekintetet, amelyek mereven, mégis felfokozott érdeklődéssel figyelik a táncot. Az egyiptomi néző még megőrizte a húsz év előtti Európa primadonna-ünneplési szokásait. Virágot küldenek a színésznőnek minden este, száz meg száz csokor virágot és a számukat őszinte, gyermekien boldog lelkesedéssel tapsolják meg. Leghidegebb a közönség érdekes módon Madridban. Úgy látszik, a forró atmoszféra eltompítja a spanyol néző érzékét egyik-másik művészi szenzáció iránt. Barcelonában különben még ma is többre becsülnek egy halálos kimenetelű bikaviadalt, mint mondjuk egy Beethoven-estét. Londonban csak látszólag hűvös a közönség és csak látszólag prűd. Megtörtént, hogy egy táncszámot — nem az enyémet — betiltottak, mert az illető Anne Harvey Egyiptomban a hajón is táncolt H »«tpc.H** Anne Harvey egyik táncprodukciója 42