Tolnai Világlapja, 1930. január-március (30. évfolyam, 1–13. szám)
1930-01-22 / 4. szám
MINDEN PÉNTEKEN mulatságos és változatos rejtvényekkel jelenik meg a KERESZTREJTVÉNY KÖNYVTÁR Sok szép és értékes jutalom kerül kiosztásra minden egyes rejtvény helyes megfejtői között. Egyes szám ára 40 fillér. Kapható minden újságárusítónál, dohánytőzsdékben és a pályaudvarokon. Előfizetési díj negyedévre 3 pengő 20 fillér. — Kívánatra ingyen mutatványszámot küld a KERESZTREJTVÉNY KÖNYVTÁR kiadóhivatala, Budapest, VI. Szobi ucca -4 szám Kárörvendő nevetés. Az öcskös meg se billen a nyeregben ... Erre a bika elkezd nyargalni... Mintha akasztófa alá sürgős levelet vinne ... öleseket rúg magán ... Mi meg a földön fetrengünk a kacagástól... De jön Szuhay ... Cséphadaróval, mint a förgeteg ... — A mindenét az apátoknak, már annak a szegény bikának se hagytok békét! ... Úgy megváglak benneteket ezzel a cséphadaróval... De a többit már elneveti. Az öcskös kiugrik a nyeregből... Kiterjesztett karokkal-lábakkal, mint a béka ... Felugrik, aztán menekül ész nélkül, utána meg öreg Szuhay a magasra emelt cséphadaróval... A bika meg berohan a rétbe... Csak az orrát dugja ki belőle... Nyereg a hátán, úgy bömböli el keserveit, öreg Szuhay felé fordulva... * így telt el — kellemesen — a nap. És alkonyatkor meghozták a városból a postát... Csomag is érkezett... Vadászfegyver Kirnertől... Nosza, nekiestünk, felbontottuk ... Hát nagyszerű egy fegyver volt... Tollkönnyű tizenhatos... — Gyerekek! Ezt ki is kell próbálni! Még ma este!... — lesből? — Csakis! Tudvalevő dolog, hogy lesből nyulat lőni nem szabad... Mert ez ellenkezik a kaszinó szabályzatával... Lesből csak embert szabad lőni .. Aki lesből nyulat lő, az közönséges paraszt... Aki pedig paraszt, az tudvalevőleg nem úr ... Úr az, aki ezer hajtóval összetereli tíz négyzetkilométer vadját és elkezdi az összezsúfolt vadakat ész nélkül lövöldözni. Van, aki kétszáz, van, aki négyszáz nyulat lő fél nap alatt... Háromnégy puskával... Ez a bizonyos valaki az — úr... Nem az, aki fél éjszakai leskelődés után puffant le egy szerencsétlen odatévedt fülest... Ez az utóbbi becstelen dolog... Az előbbi meg úri passzió ... Nekem már az apám se volt úr... Mert amikor a kaszinó azt hápogta, hogy eljönnek meghajtani a birtokunkat, ő meg kijelentette, hogy abból ugyan semmi se lesz, mert ő nem enged disznókodni a vadállományában ... ő ugyanis nem tudta levetni magáról az Ázsiából hozott jobb érzéseit ... Nyulat lesni nagyszerű dolog... Dacára a kaszinónak... És aki azt egyszer megkóstolta, annak ugyan jöhetnek az alapszabályokkal... Inkább választja a lest, mint a kaszinót. A les, a vadászás, halászás és gyönyörködés egy kalap alatt... Hej — sokat elnáspángolt érte az apám, aki mint a vadban disznókodó körvadászatnak, úgy a lesnek is könyörtelen ellensége volt... — Micsoda komisz tempó — mondotta, — csővégről lőni a vadat, anélkül, hogy az a menekülési jogával élhetne ... Ez is csak olyan komisz, közönséges mulatság, mint a közvadászat... — Hát az őzet, szarvast ,lehet lőni csővégről? — morogtam én köteles tisztelettel — és mikor lefeküdt, elmentem lesni... Hogy el lehessen képzelni, megpróbálom a lest nagyjából leírni. ősz van ... Bágyadt napsugár... Letarolt tájék... Sárguló fák ... Az alkonyi szellősuhanás aranyesőt szór száradt levelekből pásztásan ... Ittott napraforgók sárga virága hajbókol fáradtan, ahogy madarak lakomázni rászállnak... Hegyes ökörfarkkórók, mint a nyársak, sorakoznak... Néhol szántanak ... Pihés vadrepce s a tarlóvirág, békarokka, aláfordul a harsogó eke élének s a lilavirágos szamártövisek is zuhanva kidőlnek... Nincsen madárdal... Borzogató a máskor hűsítő tótükör hulláma ... S mint a kiürült bálterem, piszkos, poros, gyűrött az őszbecsavarodott természet képe... Csak a kukoricások állnak meg ...