Tolnai Világlapja, 1930. január-március (30. évfolyam, 1–13. szám)

1930-02-12 / 7. szám

— Neve ? — Harold, Lloyd. — Mikor és hol született ? — 1894 október 12-én, Nebraskában. — Milyen pályára készült ? — Tizenkétéves koromig minden nap más és más pályára akartam menni. Mint minden gyermek, én is mozdony­vezető, villamoskalauz, tűzoltó, katona, tengerész és rendőr szerettem volna lenni. Egyszer azonban Omahában megismer­kedtem egy fiatalemberrel, akiről meg­tudtam, hogy színész. Ez a szó, hogy „színész", valósággal megbabonázott és ettől kezdve minden vágyam az volt, hogy én is színpadra kerüljek. A fiatalember hozzánk költözködött, mert szüleim laká­sunk nagy részét albérlőknek adták ki és ezzel megnyílt előttem az út a színház felé. Az új lakó néhányszor elvitt a színházba és egyszer én is felléptem, mint statiszta. Később gyermekszerepeket ját­szottam, elég szép sikerrel. — Mikor gondolt először a filmre ? — Tizenhat éves koromban már azt terveztem, hogy valamelyik filmgyárba megyek statisztálni, de még arra is hosszú évekig kellett várnom, hogy egy filmgyár közelébe jussak. Apám az én rábeszélésemre költözött Los Angelesbe, ahol azonnal munka után néztem. — Azonnal foglalkoztatták ? — Két éven keresztül valósággal nyo­morogtam apámmal együtt. Néha hetekig hiába ácsorogtam a filmgyárak kapui előtt, még statisztaszerepet sem kaptam. — Mikor fedezték fel ? — 1917-ben kaptam első rendesebb szerepemet és nemsokára Hall Roach, az ismert filmvállalkozó fedezett fel. Kétfelvonásos vígjátékokban szerepeltem és ebben az időben ismerkedtem meg Bebe Daniels-szel. — Aki menyasszonya volt. . . — Igen. Ő akkorában már elismert színésznő volt, de azért heti fizetése alig rúgott ötven dollárra. Nekem ezzel szem­ben csak húsz dollár heti fizetésem volt. Egy szép napon bevallottam neki, hogy szeretem és feleségül akarom venni. Ő szívesen és boldogan fogadta a vallo­mást, de kijelentette, hogy csak akkor fogunk házasságot kötni, ha kettőnknek legalább heti száz dollár fizetésünk lesz. Erre azonban hosszú ideig kevés ki­látás volt . . . — Mikor játszott először szem­üveggel •­ — A szemüveg az én ötletem volt, de Hall Roach volt az, aki szemüveges filmjeimnek nagy jövőt és sikert jósolt. Jóslata bevált és azóta kizárólag­ fekete csontkeretű szemüveggel játszom szere­peimet. — Mi igaz abból a hírből, hogy rövidlátó ? — Nagyon jól látok a szemeimmel, bár egyszer komoly baleset éri és akkor napokig az a veszély fenyegetett, hogy elveszítem szemem világát. Filmfelvétel közben felrobbant egy hatalmas rakéta és komoly sérüléseket okozott az arco­mon. Egyik szemem is megsérült és csak ügyes orvosaimnak köszönhettem, hogy a megvakulástól megmenekültem. — Magánéletben tehát nincs szük­sége szemüvegre ? — Nincs és ez az oka annak, hogy ha végigmegyek az utcán vagy vala­milyen szórakozóhelyen megjelenek, senki sem ismer meg. — Családi állapota ? — Nős. Feleségem Midred Davis Lloyd filmszínésznő. Feleségem egy ideig visszavonult a filmezéstől, a múlt esz­tendőben azonban ismét elvállalt néhány­­ szerepet, mert ő sem tud a film nélkül­­ élni. — Gyermeke­­? — Kislányom, Gloria Davis Lloyd,­­ már most azt mondja, hogy filmszínésznő lesz, én azonban ezt minden körülmé­nyek között meg fogom akadályozni.­­ Csakis azért dolgozom és azért gyűjtöm­­ a pénzt, hogy leányom ne legyen rá­szorulva erre a keserű kenyérre. A film­színész foglalkozása kívülről nagyon­­ szépnek és jónak látszik, de belülről annál vigasztalanabb. A filmszínész élete örök izgalom és munka. Ha nem vigyázunk magunkra, hamar tönkremegyünk tes­tileg és lelkileg egyaránt. — Mennyit keres ? — Erre a kérdésre nem könnyű vála­szolni, mert hetenként körülbelül tízezer dollárt keresek, ha dolgozom... De a filmszínész csak akkor dolgozik, ha sze­repet kap­... Gyakran hetekig, hóna­pokig kell várni az új szerepre ... — Ma azonban mindenesetre többet keres, mint annak idején, amikor még csak heti húsz dolláros gázsija volt... — Igen. És bizony ma úgy Bebe Daniels, mint én sokkal többet keresünk, mint amennyiről akkoriban álmod­tunk ... — Mivel tölti szabadidejét ? — Sportolással és strandolással. — Meddig szándékozik dolgozni­­? —­ Folyton azt tervezem, hogy abba­hagyom a filmezést, de amikor kivitelre kerül a sor, mindig azt mondom, „na, még csak ezt a szerepet..." A­ vége pedig mindig az, hogy nem tudok sza­badulni a filmtől. . . Э&ОСКС&оС pOq/ЪС Harold Lloyd szemüveg nélkül 47

Next