Tolnai Világlapja, 1930. január-március (30. évfolyam, 1–13. szám)

1930-03-12 / 11. szám

Az angliai Kent grófság egyik kis nyaralóhelyén, Westerhamben, már hó­napok óta egy különös kőműves dolgo­zik egy épülő villán. Az idős, őszbajuszú férfi gyűrött, malteros munkásruhában, vízhatlan csizmákban, elegáns szürke puhakalappal a fején és drága, illatos szivarral a szájában, minden reggel pont nyolc órakor kezébe veszi a mal­teros kanalat és késő délutánig szor­galmasan dolgozik. A legkülönösebb és a legszokatlanabb ezen a kőművesen, hogy elegáns őzbőr­kesztyűben dolgozik. Ezt a kesztyűt azonban mindazok megbocsátják neki, akik ismerik, mert ez a szorgalmas kő­műves nem más, mint Winston Chur­chill, a nagy angol világbirodalom volt pénzügyminisztere. A nagyméltóságú kőműves a múlt esztendőben nagy feltűnést keltett, de ma már senki sem csodálkozik rajta és az emberek egészen természetesnek veszik, hogy a volt miniszter sajátkezű­­leg keveri a maltert és sajátkezűleg építi fel villáját. Churchill hat hónappal ezelőtt kezdte meg villájának építését és ezalatt a villa épülete­­ el is készült és a volt miniszter ma már a villát övező kert kőfalát építi. Egészen biztos, hogy a villa és a kőfal májusban teljesen el­készül és az expénzügyminiszter az idei nyarat már hozzátartozóival együtt eb­ben a házban töltheti. Érdekes, hogy a villát Churchill ma­ga tervezte, tehát nemcsak a kőműves­munkások, hanem az építész munkáját is ő végezte el. Churchill persze nem azért vette ke­zébe a malteroskanalat, mintha nem lett volna pénze a munkások bérére — a volt miniszter nagyon jómódú ember, — hanem azért, mert azt mondja, hogy­­­ a ház olyan lesz, amilyennek ő el­gondolta. — Képzeljék el, milyen kellemes ér­zés, ha az ember egy olyan házban pi­heni ki fáradalmait, amelyről elmond­hatja, hogy minden tégláját, a vakolat minden darabját ő maga rakta he­lyére ... — mondta Winston Churchill. — Nehéz a munka? — kérdezték tőle. — Hát bizony, nehéz — felelte Chur­chill, — különösen az elején voltak ba­jok. Először nagyon nehéz volt meg­szoknom azt, hogy a téglát bal kezem­mel megfogjam, felemeljem és a he­lyére tegyem. Az ember csak akkor tudja meg, hogy milyen nehéz egy ilyen tégla, ha egy kézzel felemeli... Az első hetekben szörnyű izomlázam volt, de végül már meg sem éreztem a munkát. Aztán kezdetben egy kicsit ügyetlen is voltam és ezért az egyik fa­lat — kétheti munkám gyümölcsét — le kellett bontanom és ismét fel kellett építenem. —• Miért visel kesztyűt munka köz­ben? — kérdezték a volt minisztertől. — Azért — válaszolta nevetve Chur­chill, — mert féltem a bőrömet . . . Hiába, ennyi hiúság még énbennem is van . .. Winston Churchill nagyon büszke a házra és kijelentette, hogy nemcsak a nyár egy részét, hanem a weekendet is itt fogja tölteni. A nagy kertet is ő fogja megcsinálni. A gyepágyakat ö ássa fel és a gyümölcsfákat is mind ő ülteti el és minden szabadidejét a kertben fogja tölteni, természetesen munkával. A neves angol politikus és pénzügyi szaktekintély egyelőre nem törődik a politikával és a pénzügyekkel, mert azt tartja, hogy a kőművesmunka minden politikánál egészségesebb. És hogy büszke a házra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a villa homlokzatára ezt fogja sajátkezüleg festeni: „Ház, amit Winston sajátkezüleg épített." Winston Churchill, volt angol pénzügyminiszter sajátkezüleg építette fel nyaralóját. Képünk: a nagyméltóságú kőműves felépíti a villa kertjét övező kőfalat. 5

Next