Tolnai Világlapja, 1930. október-december (30. évfolyam, 40–51. szám)

1930-12-03 / 49. szám

A „napos oldal" az élet másik oldalát jelenti, a másik partot, amelyet oly kevesen ismerünk és ahol a jólét, a gondtalanság puha fövényéből a kis gondok is nagy problémákká fejlődnek. Erről írt darabot „A na­pos oldalon" címmel Helge Krog, az új északi író­gárda tehetséges tagja, me­lyet a Magyar Színház mu­tatott be. A darab meséje a kö­vetkező. Hartwig Rilbe vidéki gaz­daságán fényes jólétben él­nek : a háziúr, a felesége, az édesanyja, a huga, a nagy­bátyja és a kamasz rokon. Az asszony, Eszter leánykorában festőnő volt és ebben a tét­len­­ „anyósos" vidéki ház­ban önkéntelenül visszavá­gyódik a régi, bohém barátok közé. Hartwig érzi is ezt — és bár tudja, hogy felesége szereti őt, —­ meg akar erről bizonyosodni. Emlékszik még rá, hogy Eszter­nek valaha udvarolt egy fiatal író, Joachim Bris. Eszter tudtán kívül meghívja a kastélyba, hogy töltsön ott két hetet." Joachim meg­érkezik és Eszter nagy örömmel fo­gadja a régi ba­rátot. Joachim is nagyon boldog, annál is inkább, mert Wenkében, a házi­gazda húgában felismeri régi párizsi szerelmét. Eszter nem tudja, hogy férje milyen célból hívta házukba az írót, de a másik vendég, a kamasz Preben felvilágo­sítja az asszonyt, aki­­kacérkodik a fiúval. Preben hirtelen megcsókolja Esztert, mire fény vetődik rájuk és hirtelen ott terem a férj és az anyós. Preben elmenekült, úgyhogy Hartwig azt hiszi, az író volt az, aki a feleségét megcsó­kolta, tehát a kísérlet balul ütött ki — és kiderült, hogy Eszter csak akkor szereti őt, ha a régiek közül nincs senki a környezetében. Joachim, az író azonban Wenkét szereti és amikor megkéri a kislány kezét, Hartwig ámulva eszmél rá a valóságra és boldogan bocsát meg a feleségének, hisz „csak" Preben volt, aki meg­csókolta Esztert. Lázár Mária Eszter szerepé­ben forró és asszonyian finom tudott lenni. Beregi Oszkárt rég nem láttuk — különben nem nekivaló szerepben — ilyen természetesnek. Turay Ida, Zala Karola, Petheő és Ber­czy érdemelnek elismerést. Gellért Lajos egy tipikus „ib­seni" figurát játszott­— állandó nyíltszíni tapsokkal. Külön meg kell említenünk a vígjáték fordítóját, G. Beke Mar­gitot, a kiváló írónőt, aki Beke Manó professzor leánya. Az írónő az északi írók kitűnő fordítója, most is finom, választékos nyel­ven és könnyed, derült színekkel hozta magyar színpadra a fiatal szerző darabját. A kitűnő díszle­teket Vogel Eric tervezte — a rendezés Bárdos Artúrt dicséri. Gellért Lajos: Magyar Színház ,A napos oldalon Lázár Mária és Berczy Géza. Magyar Színház : „A napos oldalon". Beke Margit, ,A napos oldalon" fordítója Lázár Mária és Beregi Oszkár. Magyar Színház : „A napos oldalon" (Áldor felvételei.) 59

Next