Tolnai Világlapja, 1931. január-március (31. évfolyam, 1–13. szám)
1931-03-25 / 13. szám
úgy, hogy a szár vízszintesen előre álljon s a villa végei a felfelé fordított kézfej kis- és gyíkosujjai között legyenek. Ez a fogás igen fárasztó és arra való, hogy bizonyos hatásokra az előreálló szár könnyen kibillenjen vízszintes helyzetéből. Ujabban a varázsvesszőt olyanféle vékony acélrugószalagokból is készítik, mint aminekből vannak a dinamómotorok áttételei. Már most a varázsvesszőt az említett módon tartva, azon a vidéken, ahol forrást vagy egyebet keresnek, a kutató lassan lépkedve halad előre. Ha menet közben a varázsvessző valahol hirtelen lebillenik, ez akkor annak a jele, hogy a keresett dolog néhány méternyire a föld alatt valószínűen megtalálható. Természetesen az ilyen sétálgatás nem mindig jár eredménnyel, mert nem mindenütt van a talajban víz vagy fémérc, esetleg valami kiásásra érdemes régiség. A régebbi időkben ezeket a varázsvesszőket különböző babonás varázsigék, szellemidéző szavak mormolása közben metszették le a fáról s ha közben az előírt mágikus feltételeknek mindenben megfeleltek, akkor azt hitték, hogy az ily körülmények között szerzett varázsvesszőnek emberfeletti hatalma van, vele minden kigondolható tárgy megtalálható. Ha ez nem sikerült, úgy ezt egyszerűen a varázsigék hibás elmondására vezették vissza. A mostani tudományos felfogás a varázsvesszőt a közönséges mutató szerepére fokozta, le. Ennek tulajdonképpen nincs is más képessége, mint hogy a kereső önkénytelen mozdulatát teszi láthatóvá, feltéve, hogy a víz jelenlétét megérzi s a levegőnek a víz feletti állapotváltozását szemmel különben észre sem vehető rándulással elárulja. Egy időben azt hitték, hogy a víz jelenlétét a kutató szinte ösztönösen érzi m meg, úgy mint például az állandóan a szabadban dolgozó gazdaember az ég színéről következtet az időjárásra vagy a pásztorember a sok gyom között is egy pillantásra megtalálja a gyógyfüvet. Azt, hogy miért lesz ilyen vagy olyan az idő, megmagyarázni nem tudják, mert arra anélkül, hogy észrevették volna, a tapasztalat tanította őket, amely megmutatta, hogy a tájkép sajátságának változásával minő következmények járnak. Így azután ha például valamelyik alföldi időjóst a hegyes vidékre vinnék, ott bizony csődöt mondana a tudománya. Az újabb tudományos vizsgálatok szerint azokon a vidékeken, amelyeknek altalaja nedves, valóban gyakoriabbak a villámcsapások, mert felettük a levegő a villámot jobban vezeti. Egyébként ezt az emberek már régen sejtették. Tapasztalták például, hogy abba a házba, amelynek kéményén gólya fészkel, ritkán üt be a villám, aminek bizonyára az az oka, hogy a gólya szinte ösztönösen — tehát varázsvessző nélkül is — megérzi, hogy melyik háznak altalaja száraz vagy nedves. Hajdan sok helyen, mielőtt házat építettek, valamelyik jól bevált forráskutatóember varázsvesszővel bejárta a telket és csak ha kezeiben a varázsvessző nyugodt maradt, merték a házat felépíteni. Ebben az esetben nem a varázsvessző érzékenysége mutatott reá a helyi viszonyok alkalmas vagy alkalmatlan voltára, hanem az illető kutatónak a légköri elektromos Mataloui Domenicu útmutatása alapján ima mellett megindítják az ásatásokat. Mataloui Voracnica útmutatása alapján kiásott régiségek egy része: etruszk koponyák, terracotta amforák, vázák, szobrocskák, edények, csecsebecsék