Tolnai Világlapja, 1931. április-június (31. évfolyam, 14–26. szám)
1931-06-10 / 24. szám
— A jó Isten tördelje el ennek a kakasnak a lábát! Hess! Mind lecsipkedi a bab virágját! Mikor a tizennyolcadik tavaszába belefordult, az ő szivéből is felsajgott valamiféle ismeretlen érzés. A nóta mindig ritkábban csendült az ajkán. Vlár nem dalolt, mikor a tehenet fejte, már nem szedte nótába, mikor a bab virágjáról a vörös kakast hajkurászta. Vasárnap délutánonként át-átkacsintott a szomszédba s mikor meglátta, hogy a Miska ugyancsak lóbázza a vele egyvágású Juli leány kezét, amint a templomba mennek, Füstös Pannit meg a jövő vasárnap hihetik először Horog Janival, igen árvának érezte magát, ővele még sohase beszélt egy legény se, az ő kezét még sohase lóbázta meg senki s azon a szép napsütéses, tizennyolcadik tavaszon úgy vágyódott egy meleg szóra, ha aszondaná neki valaki: Kati?... Csak ezt az egy szót, aztán megfogná a kezét, meglóbázná, úgy, ahogy Miska szokta a Juliét. De neki nincs senkije! Mikor pedig a május elseje közeledett s leánytársai suttogni kezdtek a májusfáról, a tavasz őt is megbabonázta. Tudta ugyanis, hogy május első reggelén minden leányos ház kapuján jegenyefalevelet lenget a szellő, pattog a sok pántlika, ide-odaverődik a bábszív... Csak az ő kapujuk marad üres. Csak az ő kapujukon nem lesz májusfa! Nagyon elszomorodott, de aztán hirtelen gondolata támadt. Hátha állítana májusfát! ... Ki tudná meg, hogy ő maga állította? Vágyó szíve lázasan kalapált: — Állítok! Az árokparton leszaladt Mári nénihez, a szegény özvegyasszonyhoz. Mikor aztán jól kibeszélték magukat, nagy kerülővel rátért jövetele céljára. — Ha holnap hajnalra májusfát állit kee a kapunkra, akkor hozok keenek két szakajtó lisztet, meg egy kiló szalonnát. Mári néni a jó ajánlatnak megörült. Miért ne vállalkozna rá? Kitűzi ő azt a májusfát úgy, hogy nincs olyan legény, aki jobban odaállítaná! A patakparton tud is egy fiatal jegenyét, kivágja, azzal aztán készen is van. Mikor mindenben megegyeztek, Kati összeszedett minden pántlikát, amit csak odahaza talált, a bábosnál vett egy nagy szívet is, amelyen kép állt, hogy egy szép, fiatal legény ölel egy szép, szemérmetes leányt s a kép alá meg ez volt írva: „Tündér Ilona és Árgilus királyfi'" A szivet és a pántlikát átvitte Mári nénihez, mert hát úgy illik, hogy a májusfán pántlika is legyen, meg szív is. — Hát lesz is! . . . Sánta Katinak olyan májusfája lesz, hogy olyan szemrevaló még Füstös Panniék házán sem lengedez, pedig annak két hét múlva már a lakodalmát is megtartják. Kati lázas álmatlanságban várta a reggelt. Hallotta ő, amikor Mári néni a kapun motoszkált, de a világért se nézett volna ki. Úgy gondolta, hogyha kinéz és Mári nénit meglátja, tudni fogja, hogy a fát valóban az öregasszony tűzte a kapuba; ha azonban nem látja, hát ki tudja, hogy csakugyan Mári néni állította-e? Hátha nem is ő tűzte ki, hanem valamelyik szerelmes legény! A gondolatra édesen összeremegett, aztán belebújt a dunyha alá és elaludt. Másnap reggel Katiék kapuján ott állt a pántlikás, Tündér Ilonás májusfa. A pompás fa híre hamarosan elterjedt még azon a reggelen s a leányok irígykedve suttogták: — Ki állította? A legények a fejüket csóválták: — Ilyen szép fa nincs több a faluban! Kati a dicséretet pironkodva hallgatta, a titkát a világért se árulta volna el. A legények, meg a leányok a csodájára jártak. Egyszerre híres leány lett. Kárász Gyuri mingyárt meg is állapította: — Nem is csúnya leány. Csak eddig senki sem törődött vele. A „szenzáció" azonban akkor érte el tetőfokát, mikor Mári néni a két szakajtó liszt és a kiló szalonna lázában nagy titkosan elsuttogta, hogy ő látta, mikor a fát az éjjel Balog András a kapura tette. Balog Andris első legény volt a faluban, a katonaságtól csak most szabadult, rátartás, nyalka legény hírében állt s egy leányhoz sem járt. A nagy esemény úgy terjedt, mint a futó tűz. Balog Andris mérges volt, szidta azt, aki a hírt elterjesztette. Mi köze őneki Katihoz! Mivel azonban a szép fa őt is érdekelte, hogy milyen is lehet, ha már annyira dicsérik és neki tulajdonítják, estefelé arra ballagott, úgy tett, mintha a kovácshoz menne patkószögért, de fél szemével Sánta Katiék kapujára pislogott, ahol a híres fa díszeskedett. Megdobbant a szíve: — Ez a fa lesz igen szép. Nem válik szégyenemre. Még a királyfi se állíthatott volna szebbet a kedvesének. Igen megtetszett neki. Már nem haragudott, hogyha a fát neki tulajdonították, inkább büszke volt rá, utóbb meg már el is hitte, hogy ő állította. Mári néni meg a szakajtó lisztek fejében szaporán járogatott hol ide, hol oda. Andris előtt dicsérte a május dpotkebitesek m DEICU/E 1 »iimuJiL 1 VILMO/ C/AZZAB Ulux II fát, meg Katit, Kati előtt meg Andrist. A sok dicséretből aztán olyan lakodalom kerekedett, hogy olyant még a falu se látott. Még Mári néni is táncra kerekedett az öreg nyugdíjazott harangozóval és fiatalos tűzzel járták a csendes-öreges mártogatót. Hanem a májusfa titkát nem árulta el senkinek, csak Katival suttogtak néha, mikor május elseje táján a legények a jegenyés felé lopakodtak . .. BETEGTOLÓ is önhajtásos kormányozható kocsikul mindenféle kivitelben készítek. * Gaskó Sándor mechanikai műhely Jósika ucca IS Ax Idők változnak... — A feleségemet, amikor a menyasszonyom volt, úgy szerettem, hogy majd megettem. — És most? — Most sajnálom, hogy nem ettem meg. Gyerekadát — Szegyesd magad, te haszontalan gyerek. Hát illik hazudni? Amikor én ilyen kicsi voltam, nem hazudtam. — Hát mikor kezdte a tanító bácsi? SZEPLŐK M/VJFOLTOK PORSONCNCK E L L C N CREME MONTREUIL ató , mindenütt! fínAHTÁR MAOYAtOSUlÁSON tökök patika SuOAPEftTVI. KIRÁLY U.tiL. .„5u«CSUÁvÁBAN HOSMOCHtMU Jt0 ZAORe»,RAIHO4A ausztriában : alte feldapotheke wien stephans pl.fi.tromániában minerva pízlertár paadea.platamiwis. Csehszlovákiában: Vörösrák gyógyszertár Bratislava, Mihály-kapunál 21