Tolnai Világlapja, 1931. október-december (31. évfolyam, 41–52. szám)
1931-12-16 / 51-52. szám
ft iu&e* AUci Rózsás arcocska, hamis szürke szemek, cseresznyepiros ajkak, amelyek állandóan beszélnek. Ez Mitzi Green amerikai filmszínésznő . . . Tízéves és legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor Al Jolsont és Maurice Chevalliert utánozta. Ha az újságíró valamelyik híres sztárral akar beszélni, akkor néha hetekig kénytelen levelezni, telefonálgatni, amíg sikerül „kihallgatást" nyernie. A kis Micinél más volt a helyzet. Egy doboz csokoládét küldtem neki és máris fogadott. Szegény kis kövér, tízesztendős Mici ! Itt kuporodik előttem a foterben és rámbámul okos nagy szemeivel. Látszik rajta, hogy ezt a pózt menedzsere erőszakolta rá és hogy most legszívesebben kint labdázna a kertben ... A felnőttek azonban felfedezték, hogy „üzlet van benne" és ezt az üzletet jól kihasználják. Gyönyörű fotók fekszenek előttem az asztalon. Mici itt, Mici ott, Mici mindenütt ... Az egyik fényképen dekoltált ruhában, a másikon pizsamába bújtatva, szivarral a szájéiban, a harmadikon matrózruhában, fölényes mosollyal az arcán, a negyediken kedvenc cicájával, az ötödiken hatalmas, nehéz filcszombreróval, a fején . . . önkéntesen mozdulatot leszek, mert a legszívesebben ledobnám fejéről a nehéz kalapok A nézelődést abba kell hagynom, mert megkezdődik a beszélgetés. Természetesen .Mici viszi a szót. Úgy beszél, mint egy automata. Bedobnak egy kérdést és válaszol. Betanított leckét mond fel.. . — Nagyon örülök annak mondja, hogy a filmgyár nem követeli tőlem, hogy gyermekszerepeket is játsszam... Odahaza, a „masternáleleget játszom a R, jó gyereket azért, hogy a hét végén elvigyen a holland ^R cukrászdába . . . Bk Amikor csodálkozva nézek rá, mentegetőzve teszi hozzá : — Ott ugyanis remek tortákat lehet kapni . . . Ki nem állhatom az úgynevezett gyermekszerepeket . . . Utálatosak ! — Boldog ? Nem érti a kérdést és meg kell ismételnem. — Ja, hát igen ... A mama azt mondja, hogy minden gyermek boldog lenne, ha annyit kereshetne, mint én . . . Tehát boldog vagyok . . . — És nem fáj a szíve akkor, amikor kint gyönyörű napsütés van és magának hatalmas Jifikánsgyürfí, lábán iyemharimya van . . . vrtzem, íiogy ennek a szegény, szép nyelvieknek a Welke nagyon t&WSMmffitegy megrontotta az üzlet, ífTlollár és hogy lelki fritységéből sohasem fog kigyógyulni . . . Szinte látom őt, amikor kidlövi ruhácskáit és egy szép napon elmarad a siker . . . Mit fog tenni ? . . . Az összegyűjtött dollárokon majd valami kis doltot nyit és beveszi mamáját csendes társnak ... Látja, hogy hallgatok és ezért ijedten kérdezi: — El tetszett aludni ? . . . Majd megmutatom, hogy hogyan énekel és táncol Maurice Chevallier . . . Szalmakalapot hoz elő, fejére teszi és jellegzetes Chevallier-mosolygással, lebiggyesztett ajkai közül énekelni kezdi a jól ismert dalt : Elle avail de sons perils petons, Valentine, Valentine ... ' Maszkja, hangja tökéletes, önkéntelenül tapsolok neki, de amikor meglátom arcán a büszke mosolyt, szomorúság fog el és sietve távozom... A kapuból még visszanézek és látom, hogy Mici, a tízéves filmszínésznő, kiszalad a terraszra és utánam integet. Most nagy baba van a karján. Féltő gonddal szorítja magéihoz, mintha attól félne, hogy egy új látogató miatt újra el kell dugnia a kedvenc játékszert... Most nem olyan, mint előbb, most egyszerűen csak gyermek ... Szegény gyermek ! mégis ott kell lennie a meleg filmstúdióban és keresnie kell a dollárokat ? — Persze, jobb lenne, ha kint karikázhatnék, vagy labdázhatnék a játszótéren, de mit csináljak, dolgoznom kell... Amikor ezeket mondja, felesik.A lati szemében a kislány, de a következő jelanatban újra MTV finált, finomkodó, és fiutalos beképzelt nagy nő, akinek " Mill Green. (Fotó Paramount.) , ép.