Tolnai Világlapja, 1931. október-december (31. évfolyam, 41–52. szám)

1931-12-16 / 51-52. szám

ft iu&e* AUci Rózsás arcocska, h­amis szürke szemek, cseresznyepiros ajkak, amelyek állandóan beszélnek. Ez Mitzi Green amerikai filmszínésznő . . . Tízéves és legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor Al Jolsont és Maurice Chevalliert utánozta. Ha az újságíró valamelyik híres sztárral akar beszélni, akkor néha hetekig kénytelen levelezni, telefonálgatni, amíg sike­rül „kihallgatást" nyernie. A kis Micinél más volt a hely­zet. Egy doboz csokoládét küldtem neki és máris­­ fogadott. Szegény kis kövér, tízesztendős Mici ! Itt kuporodik előt­tem a foterben és rámbám­ul okos nagy szemeivel. Látszik rajta, hogy ezt a pózt menedzsere erőszakolta rá és hogy most legszívesebben kint labdázna a kertben ... A felnőttek azonban felfedezték, hogy „üzlet van benne" és ezt az üzle­tet jól kihasználják. Gyönyörű fotók fekszenek előttem az asztalon. Mici itt, Mici ott, Mici mindenütt ... Az egyik fényképen dekoltált ruhában, a másikon pizsamába búj­tatva, szivarral a szájéiban, a harmadikon matrózruhában, fölényes mosollyal az arcán, a negyediken kedvenc cicájá­val, az ötödiken hatalmas, nehéz filcszombreróval, a fején . . . önkéntesen mozdulatot leszek, mert a legszívesebben ledobnám fejéről a nehéz kalapok A nézelődést abba kell hagynom, mert megkezdődik a beszélgetés. Természetesen .Mici viszi a szót. Úgy beszél, mint egy automata. Bedobnak egy kér­­dést és válaszol. Betanított leckét mond fel.. . — Nagyon örülök annak mondja,­­ hogy a­­ filmgyár nem követeli tőlem, hogy gyermekszerepeket is játsszam... Odahaza, a „masternáleleget játszom a R, jó gyereket azért, hogy a hét végén elvigyen a holland ^R cukrászdába . . . Bk Amikor csodálkozva nézek rá, mentegetőzve teszi hozzá : — Ott ugyanis remek tortákat lehet kapni . . . Ki nem állhatom az úgynevezett gyer­mekszerepeket . . . Utálatosak ! — Boldog ? Nem érti a kérdést és meg kell ismé­telnem. — Ja, hát igen ... A mama azt mondja, hogy minden gyermek boldog lenne, ha annyit kereshetne, mint én . . . Tehát bol­dog vagyok . . . — És nem fáj a szíve akkor, amikor kint gyönyörű napsütés van és magának hatalmas Jifik­ánsgyürfí, lábán iyemharimya van . . . vrtzem, íiogy ennek a szegény, szép nyelvieknek a Welke nagyon t&WSMmffitegy megrontotta az üzlet, ífTlollár és hogy lelki frit­ységéből sohasem fog ki­­­gyógyulni . . . Szinte látom őt, amikor kidlövi ruhácskáit és egy szép napon elmarad a si­ker . . . Mit fog tenni ? . . . Az összegyűjtött dollárokon majd va­lami kis doltot nyit és beveszi mamá­ját csendes társnak ... Látja, hogy hallgatok és ezért ijedten kérdezi: — El tetszett aludni ? . . . Majd megmutatom, hogy hogyan énekel és táncol Maurice Chevallier . . . Szalmakalapot hoz elő, fejére teszi és jellegzetes Chevallier-mosolygással, le­biggyesztett ajkai közül énekelni kezdi a jól ismert dalt : Elle avail de sons perils petons, Valentine, Valentine ... ' Maszkja, hangja tökéletes, önkéntelenül tap­solok neki, de amikor meglátom arcán a büszke mosolyt, szomorúság fog el és sietve távozom... A kapuból még visszanézek és látom, hogy Mici, a tízéves filmszínésznő, kiszalad a terraszra és utánam integet. Most nagy baba van a karján. Féltő gonddal szorítja magéihoz, mintha attól félne, hogy egy új látogató miatt újra el kell dugnia a kedvenc játékszert... Most nem olyan, mint előbb, most egyszerűen csak gyer­mek ... Szegény gyermek ! mégis ott kell lennie a meleg filmstúdió­ban és keresnie kell a dollárokat ? — Persze, jobb lenne, ha kint kari­kázhatnék, vagy labdázhatnék a játszó­téren, de mit csináljak, dolgoz­nom kell... Amikor ezeket mondja, felesik­.A lati szemében a kislány, de a kö­­­vetkező jelanatban újra M­TV­­ finált, finomkodó, és fiutalos beképzelt nagy nő, akinek " Mill Green. (Fotó Paramount.) , ép.

Next