Tolnai Világlapja, 1932. július-szeptember (32. évfolyam, 28–40. szám)
1932-09-14 / 38. szám
Negyvenezer bostoni ember egy ilyen óriási levélben uiivözulle iluu • I eliuk"láNik szublesuipjui. A borilek több múlt két méter széles és Imroiu méter hosszú. 471 olajtuállt,rz # WASHINGTON Hoover elnök 58-ik születésnapjára .Bostonban és környékén negyvenezer aláírást gyűjtöttek és ezeket az aláírásokat egy akkora levélborítékban helyezték el, amely bátran nevezhető a világ legnagyobb borítékjának, mert több mint két méter széles és három méter hosszú. Ebbe a borítékba egy óriási színes térképet is tettek. Az óriáslevelet tehervagonban szállították Washingtonba. Jellemző az amerikai állapotokra, hogy az egyik városban kövekkel megdobálták a küldeményt és abcugolták Hoovert. A rendőrség volt kénytelen az óriáslevelet őrizni. Az Egyesült Államok ugyanis rövidesen új elnököt választ és a lakosság egy részében Hoover már ma sem népszerű. HAMPTON Egy Squires nevű hamptoni ember huszonöt évvel ezelőtt telket vásárolt és azóta pontosan fizette utána az adót. Most azután kiderült, hogy a föld nem is létezik és Squiret annak idején egy csaló becsapta. A becsapott ember most legalább a huszonöt éven át fizetett adót szeretné visszakapni. Ipari 15 A párizsi feltalálók érdekes kiállítást rendeztek, amelyen sok értékes és érdekes látnivalóban gyönyörködhetett a publikum. Van itt mindenféle különlegesség és kuriózum, de komoly dolog is. Vegyészek, kitűnő mérnökök és műkedvelők egyaránt résztvettek a kiállításon. A legnagyobb feltűnést a gép-elefánt keltette. Ezt az elefántot autómotor hajtja és elég nagy gyorsasággal lépeget. A gép-elefántnak semmi gyakorlati hasznát nem lehet venni, ellenben a feltaláló szerint — kitűnően használható reklámcélokra. new-york fk oja Ehrenburg orosz író egyik regényében megrázóan írja meg azoknak az orosz gyermekeknek a sorsát, akik apátlanul-anyátlanul élnek a világban. Rombadőlt házak pincéiben élnek ezek a koravén gyermekek, országutakon káborognak, lopnak, hogy éhen ne haljanak és úgy hullanak el, mint a téli fagyban a verebek. A brutális felnőttek rájuk tipornak az országút vándoraira és ha valamelyik társuk összezúzott bordákkal, véresen marad a hóban, vagy az országút porában, a többiek körülállják őt és bambán bámulják a haldoklót . . . összefacsarodik az emberi szív, amikor ezt olvassa, és jól esik arra gondolni, hogy mindez regény. A regény mögött azonban valóság van, hogy mekkora valóság, azt a legjobban az amerikai Department of Labor adatai bizonyítják. A statisztika megdöbbentő adatai szerint jelenleg 200 ezer hontalan árva gyermek kóborol az Egyesült Államok területén. Kétszázezer gyermek rója az amerikai országutakat és éppen olyan életet élnek, mint az oroszországi „vad gyerekek". Grace Abbott, az amerikai Gyermek Iroda főnöke most erélyes hangú felhívást bocsátott ki és ebben azonnali intézkedéseket követel. A gyermekek legnagyobb részét a nyomor és a szülők munkanélkülisége űzi ki az országutakra. A munkanélküli felesége a kisebb gyermekekkel valahol meghúzódik, az apa pedig a nagyobb gyermekekkel vándorútra kel, hogy munkát keressen. Egy-egy városban legfeljebb 24 óráig maradhatnak, azután azonnal el kell hagyniuk a várost. Gyalog, autókra kapaszkodva vagy pedig teherkocsikba rejtőzve mennek tovább. A gyermekek időközben elmaradnak a fásult apáktól és a fiatalkorúak csoportokba verődve mennek tovább, mindig tovább... Az egyik nagy amerikai vasúttársaság, a Southern Pacific Railroad igazgatója azt mondja, hogy havonként több mint tízezer gyermek utazik a tehervonatokon. Az alkalmazottak nem tűrik meg a potyautasokat. A prrzsi feltalálók kiállításán ez az autómotorral hajlott Kép-elefánt aratta a legnagyobb sikert.