Tolnai Világlapja, 1932. július-szeptember (32. évfolyam, 28–40. szám)

1932-09-14 / 38. szám

Negyvenezer bostoni ember egy ilyen óriási levélben uiivözulle iluu­ • I eli­uk"l­áN­ik szub­lesui­pj­ui. A borilek t­öbb múlt két méter széles és Imroiu méter hosszú. 471 olajtuállt,­rz # WASHINGTON Hoover elnök 58-ik születésnapjára .Bos­tonban és környékén negyvenezer aláírást gyűjtöttek és ezeket az aláírásokat egy akkora levélborítékban helyezték el, amely bátran nevezhető a világ legnagyobb borí­tékjának, mert több mint két méter széles és három méter hosszú. Ebbe a borítékba egy óriási színes térképet is tettek. Az óriás­levelet tehervagonban szállították Washing­tonba. Jellemző az amerikai állapotokra, hogy az egyik városban kövekkel megdobál­ták a küldeményt és abcugolták Hoovert. A rendőrség volt kénytelen az óriáslevelet őrizni. Az Egyesült­ Államok ugyanis rövi­desen új elnököt választ és a lakosság egy részében Hoover már ma sem népszerű. HAMPTON Egy Squires nevű hamptoni ember huszon­öt évvel ezelőtt telket vásárolt és azóta pon­tosan fizette utána az adót. Most azután kiderült, hogy a föld nem is létezik és Squiret annak idején egy csaló becsapta. A becsapott ember most legalább a huszonöt éven át fizetett adót szeretné visszakapni. I­pari 15 A párizsi feltalálók érdekes kiállítást ren­deztek, amelyen sok értékes és érdekes látni­valóban gyönyörködhetett a publikum. Van itt mindenféle különlegesség és kuriózum, de komoly dolog is. Vegyészek, kitűnő mér­nökök és műkedvelők egyaránt résztvettek a kiállításon. A legnagyobb feltűnést a gép-elefánt keltette. Ezt az elefántot autó­motor hajtja és elég nagy gyorsasággal lé­peget. A gép-elefántnak semmi gyakorlati hasznát nem lehet venni, ellenben a feltaláló szerint — kitűnően használható reklám­célokra. new-york fk­ oja Ehrenburg orosz író egyik regényében megrázóan írja meg azoknak az orosz gyer­mekeknek a sorsát, akik apátlanul-anyát­lanul élnek a világban. Rombadőlt házak pincéiben élnek ezek a koravén gyermekek, országutakon káborognak, lopnak, hogy éhen ne haljanak és úgy hullanak el, mint a téli fagyban a verebek. A brutális felnőttek rájuk tipornak az országút vándoraira és ha valamelyik társuk összezúzott bordákkal, véresen marad a hóban, vagy az országút porában, a többiek körülállják őt és bam­bán bámulják a haldoklót . . . összefacsarodik az emberi szív, amikor ezt olvassa, és jól esik arra gondolni, hogy mindez regény. A regény mögött azonban valóság van, hogy mekkora valóság, azt a legjobban az amerikai Department of Labor adatai bizonyítják. A statisztika megdöb­bentő adatai szerint jelenleg 200 ezer hon­talan árva gyermek kóborol az Egyesült­ Államok területén. Kétszázezer gyermek rója az amerikai országutakat és éppen olyan életet élnek, mint az oroszországi „vad gyerekek". Grace Abbott, az amerikai Gyermek Iroda főnöke most erélyes hangú felhívást bocsá­tott ki és ebben azonnali intézkedéseket követel. A gyermekek legnagyobb részét a nyomor és a szülők munkanélkülisége űzi ki az országutakra. A munkanélküli felesége a kisebb gyermekekkel valahol meghúzódik, az apa pedig a nagyobb gyermekekkel ván­dorútra kel, hogy munkát keressen. Egy-egy városban legfeljebb 24 óráig maradhatnak, azután azonnal el kell hagyniuk a várost. Gyalog, autókra kapaszkodva vagy pedig teherkocsikba rejtőzve mennek tovább. A gyermekek időközben elmaradnak a fásult apáktól és a fiatalkorúak csoportokba verődve mennek tovább, mindig tovább... Az egyik nagy amerikai vasúttársaság, a Southern Pacific Railroad igazgatója azt mondja, hogy havonként több mint tízezer gyermek utazik a tehervonatokon. Az alkal­mazottak nem tűrik meg a potyautasokat. A prrzsi fel­ta­lá­lók kiállításán ez az autómotor­ral hajlott Kép-elefánt aratta a legnagyobb sikert.

Next