Tolnai Világlapja, 1936. április-június (36. évfolyam, 15–27. szám)

1936-05-06 / 19. szám

TOLNAI VILÁGLAPJA MIT KELL TUDNI AZ IDEGES GYERMEKRŐL? Tolnai Világlapjának elmondta : Dr M Á D A Y IS T V Á IV, egyetemi magántanár Az ideges gyermekek száma egyre nő. Az idegességnek a gyermekek közli elterje­dését azzal magyarázhatjuk, hogy a fel­nőttek is idegesebbek, mint valaha. A gyermek lelke pedig sok tekintetben, így ideges hajlandóságában is tükörképe a fel­nőtt ember lelkének. Ma a legtöbb csa­ládban egyetlen gyermek van, a nevelés teh­át teljes mértékben a felnőttek kezébe került. Régebben, kedvezőbb gazdasági viszonyok idején, ritkaság volt az egyet­len gyermek. Több kisfiú és kislány, akik korban nem nagyon különböztek egymás­tól, nőtt fel a családban és a gyermekek egymást nevelték. Ennek az egymásneve­lésnek a gyermekek lelki egyensúlya szem­pontjából van különösebb értelme és fon­tossága. Az anya ,,megtanulja" a nevelést A többgyermekes ..rendszer" a nevelés terén azzal az előnnyel is járt, hogy az anya nagyobb gyakorlatra tett szert. Ma, az egyetlen gyermek korában viszont azt tapasztaljuk, hogy az anyák jóakarattal ugyan, de­ tele naívsággal és tapasztalat­lansággal próbálják a gyermek lelki fejlő­dését ellenőrizni és a legtöbb esetben hibá­san irányítják. A mai orvosnak, aki a gyermek ideges­ségét gyógyítani akarja, ugyanolyan mér­tékben foglalkoznia kell az anyával, mint az ideges gyermekkel. Nem lehet az ideges gyermeket meggyógyítani, ha egyúttal nem igyekezünk megváltoztatni az anya, a szülők nevelési módszerét a gyermekkel szemben. Hogy a gyermek ideges, minden­kor inkább a környezet, a család felelős­,, mint valamilyen öröklött ideges hajlandó­ság. Hogy a gyermekek lelki „viselkedése" mennyire befolyásolható nevelés és bánás­mód által, azt meggyőzően világítja meg a gyermekbíróságok, javítóintézetek statisz­tikája. Ezek szerint „rossz" gyermek alig van, csak hibásan nevelt. Egy kiváló ne­velő mondta egyszer: meg van győződve arról, hogy minden rossz gyermekből jó gyermeket lehet nevelni, de erre idő kell. Ellenben, bármely jó gyermeket két hét alatt rossz gyermekké lehet változtatni. A gyermek lelki élete ilyen könnyen befolyá­solható elsősorban rossz értelemben a kör­nyezet által. Nem kell orvosság az ideges gyermeknek! Az ideges gyermeknek rendszerint nincs gyógyszeres kezelésre szüksége. Beszélge­tés és nevelés: ezeket a módszereket al­kalmazza elsősorban az orvos, abból in­dulva ki, hogy a gyermeki idegesség leg­főbb oka a fogyatékossági érzése. A gyer­mek úgy érzi, hogy mások, felnőttek hát­térbe szorítják, hogy semmire nem alkal­mas, soha ép, egészséges ember nem vá­lik belőle. Néha testi fogyatékosság is ki­válthatja a gyermekben a meggyőződést, hogy kevesebbet ér, jelentéktelenebb, gyengébb, mint társai. Itt van például az étvágytalanság esete, amely legsűrűbben fordul elő az ideges panaszok­ között. Bár minden esetben ala­posan megvizsgáljuk a gyermeket és gyo­morbajban, lázas, fertőző és egyéb beteg­ségben keressük az étvágytalanság okát, az eredmény legtöbb esetben mégis az, hogy a rosszul evő gyermek ideges. Bizo­nyos céllal vette fel a szokást, hogy szü­leinek a táplálkozásra vonatkozó kíván­ságát nem teljesíti. A baj rendszerint ott van, hogy az evés a szülő és gyermek kö­zött sokszor valóságos harccá fajul. Az anya jelszava, h­ogy muszáj enned, ugyanolyan hibás és ideges tünet, mint a gyermek válasza: nem tudok. A gyermek azért nem eszik, mert győzni akar az anya felett Az anyák azt a hibát követik el, h­ogy nem bíznak a gyermekek természetes ösztö­nében. Fontosabb nekik, hogy a gyermek szót fogadjon, mint a kisfiú, vagy kislány természetes étvágyának kifejlődése. A gyermek sem­ csupán azért ellenke­zik, mert „nincs étvágya", vagy mert nem ízlik neki az étel, hanem azért is, hogy ő maradjon felül, ő legyen a család köz­pontja. Azt akarja, hogy anyja foglalkoz­zon vele és ilyenformán nagyobb kényel­met és szeretetet biztosít magának. A gyermek gyöngének érzi magát és ennek következtében erősnek akar mutatkozni. A gyermek ideges étvágytalanságának sokszor az is oka, hogy a csecsemőt az anya öntudatlanul megfosztotta éhség­ösztönétől, vagyis túltáplálta. Annak a gyermeknek, aki csecsemőkorában nem tanulta meg, hogy éhséget érezzen, ét­vágya legyen, később állandóan baja lesz az evéssel. A csibék és a gumisapka Morgan, amerikai állatlélektankutató nagyon érdekes kísérletekkel bizonyította be, h­ogy az ösztönnek fiatalkorban tág teret, lehetőséget kell nyújtani az érvé­nyesüléshez. Morgan a tojásból éppen ki­bújt csibék szemét gumisapkával fedte be és a táplálékot a csibék szájába adta. Ha a sapkát három napnál tovább hagyta a fejen, eltávolítás után a csibék nem ta­nulták meg, hogy a földön heverő mag­vakat felszedjék. Éhenhaltak volna, ha mesterségesen nem etetik őket. Éppen így az olyan csecsemő, aki életének első négy napján nem tanul meg szopni, nem keresi maga az anya emlőjét, az ké­sőbb időben alig tanítható meg erre. A gyermek általában csak akkor fogja meg­tanulni a táplálkozás természetes rendjét, ha étvágya van, éhséget érez, ha csak a szükséges időközökben és nem sűrűbben szoptatja meg őt édesanyja. A gyermeki lélek orvosa valóságos hadi­tervet dolgoz ki az idegesség gyógyítására. Először megnyeri a gyermek bizalmát. Az­után a gyermeket felszabadítja az addig követett hibás nevelés nyomása alól. Ezt követi a legnehezebb munka, a gyermek lelkének, jellemének megismerése, feltá­rása. Mikor idáig eljutottunk, akkor a gyermek már sokat veszített önállóságából a kezelés következtében és hajlandó az orvost magasabbrendű lénynek tekinteni, önmaga fölé helyezni, valósággal istení­teni. Most tehát az orvos felszabadítja a gyermeket az orvosi tekintély súlya alól, feladatokat ad neki, amelyek megerősítik önbizalmát. Végül a kisgyermeknek új látókört adunk, megmutatjuk, megmagya­rázzuk neki, hogy most, a gyógyulás után, milyen szépen és nyugodtan rendezheti be fiatal életét. Nincs „gonosz" gyermek A gyermek erkölcsi hiábáit mostanában már nem ítéljük meg túlzott szigorúság­gal. Régebben azt hittük, hogy a gyer­meknél is vannak erkölcsi „elmezavar"­esetek, mint a felnőtteknél és h­ogy egyéb­ként normális voltuk mellett teljesen nél­külözik az „erkölcsi" belátást. Különösen olyankor gondoltunk erre, mikor a gyer­mek már a „rossz gyermek" megszokott fogalmát is túlhaladta, például kezet emelt anyjára. A mai orvos már tudja, hogy alaposabb vizsgálatnál az ilyen gyermek­nél nemcsak egyetlen tünetet, az állítóla­gos „erkölcsi elmezavart" találjuk meg, hanem más ideges tünetet is. Ideges tüneteinek gyógyításával megszű­nik azután a gyermek erkölcsi fogyatékos­sága is. Azok a bizonyos javíthatatlan és „gonosz" gyermekek, akikről itt-ott hal­lunk, ideges természetű megbetegedésben szenvednek és nem annyira javítóintézetbe valók, mint az orvos kezébe. Becsüljük meg a gyermeket! A gyermek idegességének kifejlődését megelőzhetjük azzal, ha a gyermek sze­mélyét megbecsüljük, ha önálló embernek tekintjük őt. Ne akarjunk helyette , akar­ni." Ne kényszerítsük rá saját vágyainkat, ízlésünket, elhatározásunkat, főleg lénye­gesebb kérdésekben. Bízzunk abban, hogy a gyermeknek is van ösztöne, ízlése, he­lyes elhatározása. Bízzuk a gyermekre, hogy miből meny­nyit egyék. Ha valamely ételt visszautasít, akkor türelemmel várjuk meg, amíg egy­szer megízleli. Hónapok, vagy akár egy év múlva ez rendszerint bekövetkezik. A kíváncsiság is ráviszi a gyermeket, hogy az ismeretlen, vagy rég nem kóstolt ételt megízlelje. Akkor észreveszi, h­ogy nem is olyan rossz. Ha erőltetjük és megkövetel­jük, hogy az étel élvezhető voltát elis­merje, akkor sohasem jut el idáig, m­ert merev ellenkezésünkkel kihívtuk az ő el­lentmondását is. A gyermek válogatása az ételekben csak ott marad r.meg a késő ifjú­korig, sőt az egész felnőttkoron át, ahol a gyermeket kényszerítették arra, hogy min­den ételből egyék. Az ideges gyermek gyógyításában újab­ban még más is játszik nagy szerepet. A gyermek maga foglalkozzon például „ide­ges" étkezés, étvágytalanság esetében a táplálkozás körüli mindennapi cselekede­tekkel. Engedjük a gyermeket játékosan résztvenni a bevásárlás, főzés, terítés, mo­sogatás munkájában. Tegyük számára „ér­dekessé" az evést, emeljük a gyermek személyének fontosságát a háztartásban. Külföldön, sőt Magyarországon is vannak iskolák, amelyeknek elgondolása szerint a gyermek az első naptól kezdve részt vesz a gyakorlati életben. A gyermekek maguk főznek, takarítanak a felnőttek felügye­lete alatt, megismerkednek az élet kisebb­nagyobb problémáival és lassan megtanul­ják az önállóságot, életük bizonyos fokig határozott és biztos irányítását. Igazi em­bert nevelnek a kicsinyekből, akik érzik értéküket, öntudatuk és önérzetük van és már hatéves koruktól kezdve nyitott szemmel járnak a világban. Medern szépségápolás. Quart. POLLAK SAROLTA kozmetikus, Andrássy út 32 I. Mira­cle szépségápolószerek. Miracle haj eltávo­lító. (Prospektus.)

Next