Tolnai Világlapja, 1936. április-június (36. évfolyam, 15–27. szám)
1936-05-06 / 19. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA MIT KELL TUDNI AZ IDEGES GYERMEKRŐL? Tolnai Világlapjának elmondta : Dr M Á D A Y IS T V Á IV, egyetemi magántanár Az ideges gyermekek száma egyre nő. Az idegességnek a gyermekek közli elterjedését azzal magyarázhatjuk, hogy a felnőttek is idegesebbek, mint valaha. A gyermek lelke pedig sok tekintetben, így ideges hajlandóságában is tükörképe a felnőtt ember lelkének. Ma a legtöbb családban egyetlen gyermek van, a nevelés tehát teljes mértékben a felnőttek kezébe került. Régebben, kedvezőbb gazdasági viszonyok idején, ritkaság volt az egyetlen gyermek. Több kisfiú és kislány, akik korban nem nagyon különböztek egymástól, nőtt fel a családban és a gyermekek egymást nevelték. Ennek az egymásnevelésnek a gyermekek lelki egyensúlya szempontjából van különösebb értelme és fontossága. Az anya ,,megtanulja" a nevelést A többgyermekes ..rendszer" a nevelés terén azzal az előnnyel is járt, hogy az anya nagyobb gyakorlatra tett szert. Ma, az egyetlen gyermek korában viszont azt tapasztaljuk, hogy az anyák jóakarattal ugyan, de tele naívsággal és tapasztalatlansággal próbálják a gyermek lelki fejlődését ellenőrizni és a legtöbb esetben hibásan irányítják. A mai orvosnak, aki a gyermek idegességét gyógyítani akarja, ugyanolyan mértékben foglalkoznia kell az anyával, mint az ideges gyermekkel. Nem lehet az ideges gyermeket meggyógyítani, ha egyúttal nem igyekezünk megváltoztatni az anya, a szülők nevelési módszerét a gyermekkel szemben. Hogy a gyermek ideges, mindenkor inkább a környezet, a család felelős,, mint valamilyen öröklött ideges hajlandóság. Hogy a gyermekek lelki „viselkedése" mennyire befolyásolható nevelés és bánásmód által, azt meggyőzően világítja meg a gyermekbíróságok, javítóintézetek statisztikája. Ezek szerint „rossz" gyermek alig van, csak hibásan nevelt. Egy kiváló nevelő mondta egyszer: meg van győződve arról, hogy minden rossz gyermekből jó gyermeket lehet nevelni, de erre idő kell. Ellenben, bármely jó gyermeket két hét alatt rossz gyermekké lehet változtatni. A gyermek lelki élete ilyen könnyen befolyásolható elsősorban rossz értelemben a környezet által. Nem kell orvosság az ideges gyermeknek! Az ideges gyermeknek rendszerint nincs gyógyszeres kezelésre szüksége. Beszélgetés és nevelés: ezeket a módszereket alkalmazza elsősorban az orvos, abból indulva ki, hogy a gyermeki idegesség legfőbb oka a fogyatékossági érzése. A gyermek úgy érzi, hogy mások, felnőttek háttérbe szorítják, hogy semmire nem alkalmas, soha ép, egészséges ember nem válik belőle. Néha testi fogyatékosság is kiválthatja a gyermekben a meggyőződést, hogy kevesebbet ér, jelentéktelenebb, gyengébb, mint társai. Itt van például az étvágytalanság esete, amely legsűrűbben fordul elő az ideges panaszok között. Bár minden esetben alaposan megvizsgáljuk a gyermeket és gyomorbajban, lázas, fertőző és egyéb betegségben keressük az étvágytalanság okát, az eredmény legtöbb esetben mégis az, hogy a rosszul evő gyermek ideges. Bizonyos céllal vette fel a szokást, hogy szüleinek a táplálkozásra vonatkozó kívánságát nem teljesíti. A baj rendszerint ott van, hogy az evés a szülő és gyermek között sokszor valóságos harccá fajul. Az anya jelszava, hogy muszáj enned, ugyanolyan hibás és ideges tünet, mint a gyermek válasza: nem tudok. A gyermek azért nem eszik, mert győzni akar az anya felett Az anyák azt a hibát követik el, hogy nem bíznak a gyermekek természetes ösztönében. Fontosabb nekik, hogy a gyermek szót fogadjon, mint a kisfiú, vagy kislány természetes étvágyának kifejlődése. A gyermek sem csupán azért ellenkezik, mert „nincs étvágya", vagy mert nem ízlik neki az étel, hanem azért is, hogy ő maradjon felül, ő legyen a család központja. Azt akarja, hogy anyja foglalkozzon vele és ilyenformán nagyobb kényelmet és szeretetet biztosít magának. A gyermek gyöngének érzi magát és ennek következtében erősnek akar mutatkozni. A gyermek ideges étvágytalanságának sokszor az is oka, hogy a csecsemőt az anya öntudatlanul megfosztotta éhségösztönétől, vagyis túltáplálta. Annak a gyermeknek, aki csecsemőkorában nem tanulta meg, hogy éhséget érezzen, étvágya legyen, később állandóan baja lesz az evéssel. A csibék és a gumisapka Morgan, amerikai állatlélektankutató nagyon érdekes kísérletekkel bizonyította be, hogy az ösztönnek fiatalkorban tág teret, lehetőséget kell nyújtani az érvényesüléshez. Morgan a tojásból éppen kibújt csibék szemét gumisapkával fedte be és a táplálékot a csibék szájába adta. Ha a sapkát három napnál tovább hagyta a fejen, eltávolítás után a csibék nem tanulták meg, hogy a földön heverő magvakat felszedjék. Éhenhaltak volna, ha mesterségesen nem etetik őket. Éppen így az olyan csecsemő, aki életének első négy napján nem tanul meg szopni, nem keresi maga az anya emlőjét, az később időben alig tanítható meg erre. A gyermek általában csak akkor fogja megtanulni a táplálkozás természetes rendjét, ha étvágya van, éhséget érez, ha csak a szükséges időközökben és nem sűrűbben szoptatja meg őt édesanyja. A gyermeki lélek orvosa valóságos haditervet dolgoz ki az idegesség gyógyítására. Először megnyeri a gyermek bizalmát. Azután a gyermeket felszabadítja az addig követett hibás nevelés nyomása alól. Ezt követi a legnehezebb munka, a gyermek lelkének, jellemének megismerése, feltárása. Mikor idáig eljutottunk, akkor a gyermek már sokat veszített önállóságából a kezelés következtében és hajlandó az orvost magasabbrendű lénynek tekinteni, önmaga fölé helyezni, valósággal isteníteni. Most tehát az orvos felszabadítja a gyermeket az orvosi tekintély súlya alól, feladatokat ad neki, amelyek megerősítik önbizalmát. Végül a kisgyermeknek új látókört adunk, megmutatjuk, megmagyarázzuk neki, hogy most, a gyógyulás után, milyen szépen és nyugodtan rendezheti be fiatal életét. Nincs „gonosz" gyermek A gyermek erkölcsi hiábáit mostanában már nem ítéljük meg túlzott szigorúsággal. Régebben azt hittük, hogy a gyermeknél is vannak erkölcsi „elmezavar"esetek, mint a felnőtteknél és hogy egyébként normális voltuk mellett teljesen nélkülözik az „erkölcsi" belátást. Különösen olyankor gondoltunk erre, mikor a gyermek már a „rossz gyermek" megszokott fogalmát is túlhaladta, például kezet emelt anyjára. A mai orvos már tudja, hogy alaposabb vizsgálatnál az ilyen gyermeknél nemcsak egyetlen tünetet, az állítólagos „erkölcsi elmezavart" találjuk meg, hanem más ideges tünetet is. Ideges tüneteinek gyógyításával megszűnik azután a gyermek erkölcsi fogyatékossága is. Azok a bizonyos javíthatatlan és „gonosz" gyermekek, akikről itt-ott hallunk, ideges természetű megbetegedésben szenvednek és nem annyira javítóintézetbe valók, mint az orvos kezébe. Becsüljük meg a gyermeket! A gyermek idegességének kifejlődését megelőzhetjük azzal, ha a gyermek személyét megbecsüljük, ha önálló embernek tekintjük őt. Ne akarjunk helyette , akarni." Ne kényszerítsük rá saját vágyainkat, ízlésünket, elhatározásunkat, főleg lényegesebb kérdésekben. Bízzunk abban, hogy a gyermeknek is van ösztöne, ízlése, helyes elhatározása. Bízzuk a gyermekre, hogy miből menynyit egyék. Ha valamely ételt visszautasít, akkor türelemmel várjuk meg, amíg egyszer megízleli. Hónapok, vagy akár egy év múlva ez rendszerint bekövetkezik. A kíváncsiság is ráviszi a gyermeket, hogy az ismeretlen, vagy rég nem kóstolt ételt megízlelje. Akkor észreveszi, hogy nem is olyan rossz. Ha erőltetjük és megköveteljük, hogy az étel élvezhető voltát elismerje, akkor sohasem jut el idáig, mert merev ellenkezésünkkel kihívtuk az ő ellentmondását is. A gyermek válogatása az ételekben csak ott marad r.meg a késő ifjúkorig, sőt az egész felnőttkoron át, ahol a gyermeket kényszerítették arra, hogy minden ételből egyék. Az ideges gyermek gyógyításában újabban még más is játszik nagy szerepet. A gyermek maga foglalkozzon például „ideges" étkezés, étvágytalanság esetében a táplálkozás körüli mindennapi cselekedetekkel. Engedjük a gyermeket játékosan résztvenni a bevásárlás, főzés, terítés, mosogatás munkájában. Tegyük számára „érdekessé" az evést, emeljük a gyermek személyének fontosságát a háztartásban. Külföldön, sőt Magyarországon is vannak iskolák, amelyeknek elgondolása szerint a gyermek az első naptól kezdve részt vesz a gyakorlati életben. A gyermekek maguk főznek, takarítanak a felnőttek felügyelete alatt, megismerkednek az élet kisebbnagyobb problémáival és lassan megtanulják az önállóságot, életük bizonyos fokig határozott és biztos irányítását. Igazi embert nevelnek a kicsinyekből, akik érzik értéküket, öntudatuk és önérzetük van és már hatéves koruktól kezdve nyitott szemmel járnak a világban. Medern szépségápolás. Quart. POLLAK SAROLTA kozmetikus, Andrássy út 32 I. Miracle szépségápolószerek. Miracle haj eltávolító. (Prospektus.)