Tolnai Világlapja, 1936. október-december (36. évfolyam, 41–52. szám)

1936-10-21 / 43. szám

TOLNAI VILÁGLAP­J­A — Dehogy fog, hiszen injekciót adok ! — vagy : — Ne leljen semmit, majd elaltatjuk .' —­ Válaszolja az orvos és a beteg bizalommal fekszik a műtőasztalra, tudja , bármi történik vele, érezni nem fogja. Az operáció okozta fájdalom ellen való harc olyan régi, mint maga a sebészet, mégis : alig néhány évtizede csupán, hogy ez a harc komoly sikereket is felmutathat. Idézzük csak szemünk elé a régi idők orvosainak, mondjuk a középkori háborúk egyik katonai felcserének működését. A barbár fegyverek által borzalmasan meg­csonkított sebesültnek nem egyszer életébe került, hogy nem tudta elviselni az életének megmentésére irányuló operáció kínjait. A régi kábítószerek sosem értek el teljes fájdalm­atlanságot és sokszor egy­általában nem is alkalmazták azokat. Az altatást és az injekciós helyi érzéstelenítést csak a múlt század közepetáján fedezték fel. Az altatás — görög szóval : narkózis — bevezetője Jackson bostoni orvos és vegyész volt, aki furcsa véletlennek köszönhette korszakalkotó találmányát. Egy napon laboratóriumában foglala­toskodva nyitott éteres üveg fölé hajolt és önkéntelenül mélyen belélegezte a kiáramló étergőzöket. Egyszerre csak megszédült, hátrahanyatlott és mély álomba merült. Képzelhető, hogy ébredése után mennyire foglalkoztatta rejtélyes kalandja, melyet elmondott egy Morton nevű fogorvos barátjának. Morton erre éteres üveget tartott egyik páciensének orra alá és úgy húzta ki a fogát. A beteg nem is tudta, hogy mi történik vele. Majd 1848-ban végrehajtották az első nagyobb operációt, miközben az éterrel narkotizált beteg mély öntudatlanságban aludt. Még ugyanebben az esztendőben átjött a narkózis Európába is és Simpson két évvel később segítségével vezette le az első fájdalommentes szülést. Ugyanő volt, aki rövidesen új altatószert próbált ki önmagán : a kloroformot. Éter és kloroform sokáig vetélkedtek egymással, ma azonban kettőjük közül kétségtelenül előbbié a pálma, minthogy kevésbé mérges és alkalmazása úgyszólván teljesen veszélytelen. Vannak azonban még az éternél is könnyebb altatószerek, melyeket rövid ideig tartó sebészi beavatkozásnál alkalmaznak. Hogyan hatnak a narkotizáló szerek ? Valamennyiük hatása azon a tulajdonságukon alapszik, hogy zsírban feloldódnak. Ha bejutnak a szervezetbe — és pedig a tüdőn keresztül, hiszen belélegeztetik őket, — akkor első­sorban a testnek azon sejtjeibe férkőznek be, melyek zsírban gazda­gok. Ilyenek az agyvelő sejtjei. Beléjük hatolva első dolguk, hogy megkaparintsák az élet fenntartásához szükséges oxigént, mire az idegsejt fulladozni kezd, majd arra az időre, míg hívatlan vendége jelenlétével szerencsélteti, beszünteti működését. Minthogy pedig az agy idegsejtjeinek működéséhez fűződik egész tudatos lelki életünk, ez más szóval nem jelent egyebet, mint hogy tudatunk kialszik, a külvilággal való minden kapcsolatunk megszűnik és sejtelmünk sincs arról, mi történik velünk és körülöttünk. Persze egy és más kellemetlen mellékhatással mindig kell szá­molni a narkózisnál. A kloroform nem közömbös a szívre, ezért szív­betegeknél nem alkalmazzák. Az éter viszont a légzőszervekre lehet rossz hatással, úgyhogy ezt az altatószert légcsőhurutban vagy hasonló betegségben szenvedőknél inkább mellőzik. Különösen Amerikában és Angliában nagyon népszerű orvosi körökben a nitro­génoxidus nevű gázzal való altatás. Ez az úgynevezett kéjgáz. Nagy előnye, hogy a kéjgázas narkózisból való ébredés jóval kellemesebb a beteg részére és csaknem mentes minden rosszulléttől, hányinger­től stb., ami néha bizony mingyárt jelentkezik az előbbi narkotikumok használata után. Egy idő óta sokat kísérleteznek újabb altatószerekkel. Egyik közülük azért különösen figyelemreméltó, mert nem belélegeztetve, hanem injekció formájában alkalmazzák. Az altatószert tartalmazó oldat bizonyos mennyiségét az operálandó egyén vérerébe fecsken­dezik és néhány pillanat múlva mély, egyenletes alvás áll be. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy a műtét közben nem kell a beteg orra és szája elé állandóan maszkot tartani, amelyen át a beléleg­zésre szánt altatószer különösen a testbe hatol. A kísérletek ezzel az új szerrel még nincsenek teljesen befejezve, úgyhogy nem mindenhol alkalmazzák. Érdekes új altatógázzal próbálkoznak most Franciaországban. Ez megint csak olyan, h­ogy a beteg gáz alakjában szívja magába. Állítólag nagyon gyorsan, biztosan és minden rossz mellékhatástól mentesen hat. Egyetlen körülmény, amely nehézséget okoz az alkal­mazásában, éppen az erős hatása. Nemcsak a beteg alszik el tőle, hanem maga az operatőr és asszisztenciája is, ha beszippant belőle. Úgy próbálnak segíteni a dolgon, hogy a betegen kívül mindenki védő­gázmaszkot visel, ha az altatás megkezdődött, így aztán egé­szen fantasztikus képet nyújt az operációs terem. Inkább gázháborús jelenetre emlékeztet, mint életmentő orvosi tevékenységre. K­t Kovács fjyörgy DOKTOR ÚR, UGY­E NEM FOG NAGYON FÁJNI? Nem­ gázmaszkos gépfegyvertámadás , hanem műtét egy párizsi kórházban. Mindenki gázvédőálarcot visel, mert az újfajta altató­szerből elegendő egy szippantás, hogy nemcsak a beteg, hanem mindenki más is elaludjon. Gázmaszk van a filmoperatőrön is, aki felveszi a műtétet. 3

Next