Tolnai Világlapja, 1937. április-június (37. évfolyam, 15–27. szám)

1937-05-12 / 20. szám

Deák Ferenc (1803—1876), a puri­tán „haza bölcse", rokonánál, Szeni­czey Ferenc paksi nagybirtokosnál évenként hosszabb időt szokott pihe­nés céljából tölteni. Egy ilyen alkalom­mal, amikor Deák Pakson tartózkodott, történt, hogy József királyi herceg is Paksra érkezett az ott állomásozó hon­védhelyőrség megszemlélésére. Őfen­ségének tudomására jutván, hogy Deák Ferenc Pakson tartózkodik, segédtiszt­jét Szeniczey házához küldte azzal az üzenettel, hogy szándéka az öreg urat néhány percre­ meglátogatni. Erre a bejelentésre az egész család bíztatta a nyári pongyolában levő öreg urat, hogy : — Onkli, de most már aztán öltöz­zék ám föl, mert így nem m­aradh­at. Igy nem lehet fogadni a fenséges urat ! Mire az öreg úr, megúnva a hosszas bíztatást, igy szólt : — Az már igaz ! Hozzatok hát egy lavór vizet, hadd mossam meg a keze­met. Ez volt a dísz, melyben a főherceget fogadta. * Nicolas Poussin francia festőművész­nek (1594—1665) egy gazdag hölgy be­mutatta saját festményét és arra kérte őt, hogy mondjon véleményt róla. — Madame — felelte a híres festő, — ahhoz, hogy önből ügyes festő legyen, nem hiányzik egyéb, mint egy kis szegénység. III. Napóleon francia császárt (1808— 1878) egy előkelő hölgy kérte, hogy Franciaországban tiltsa el a dohány­zást, m­ert az egészségtelen. — Megengedem, hogy a dohányzás­­egészségtelen, — felelte Napoleon — de az államnak évente százmillió frank jövedelmet hoz. Ennek dacára meg fogom tiltani Franciaországban a do­hányzást, ha tud helyette egy olyan valamit ajánlani, mely hasonló jöve­delmet hozna az államnak. * Antonio Sulivian olasz bíbornok sú­lyos betegen feküdt. Tályogos gége­daganata volt és az orvosok kijelen­tették, hogy nem lehet megoperálni, mivel nem tudnak a daganathoz hozzáférkőzni. Azt tanácsolták tehát a bíbornoknak, hogy készüljön a halálra, mert napjai meg vannak számlálva. Ezt meghallották a bíboros szolgái és sietve felkutattak a házban minden elemelhető értékes holmit és szó nélkül elhordták azokat. A bíboros szólni sem tudott, betegsége tehetetlenül ágyához szegezte, környezete tehát zavartala­nul dolgozhatott, hordhatta el, ami éppen a keze ügyébe akadt. A szolgák buzgalma azonban oly sietős volt, hogy­­a bíbornok egyszer csak azon vette magát észre, hogy a szobájában, ahol fekszik, alig van valami ingóság. Amint ezen emberi hálátlanság felett elmélkedve, kissé elfordítja fejét, látja, hogy kedvenc majma, a Koko, szintén keres valami elemelni valót. Csakhogy a szolgák úgy kifosztották már a lakást, hogy a majomnak semmi sem jutott. Ezért Koko óvatosan ellopta a bíboros kis piros fejfedőjét és a saját fejére illesztve, ki akart osonni az ajtón. Salm­­an bíbornok ezt észrevéve, bíbor­sapkás majma láttára önkénytelenül óriási hahotára fakadt, gégedaganata erre felszakadt és így megmenekült a haláltól. Hogy a felgyógyult bíboros értéktárgyait és ingóságait miként lop­ták vissza a szolgák, arról hallgat a krónika. Hatezer éves, életerős aggastyán a tudo­mány, mert ennyi idő óta gyű­jti a törté­nelem során kincseit, kis kincsekben min­denki dúskálhat, aki megszerzi Tolnai Világlexikonát. TOLNAI VILÁGLAPJA Elmentem én a vásárra... Tokajit ittunk Vettünk habverő Eleget Kanalat, És virsliit ettünk: Patent kanári Meleget . . . Madarat. . . A „Léit" megnéztük Láttunk újmódi Hevesen . . . Gépeket S mondjuk ilyen nincs S csodás ipari Hevesen ! Szépeket . . . Hol ezren álltunk Sorfalat, Mindenkinél volt Pár falat. . . Ki fagylaltozott A napon. Ki leverte A kalapom . . . Eltünk rétest is, Remeket És vettünk sajtot Kereket. . . Isteni volt az Élelem S csodás a légi Védelem .­. . . A boldogságtól Hepesek . . . Ezt nézzék meg A verebek . . . Minden volt, ami Adható. Csupán pénz nem volt kapható .­. . . Binedi kl 43

Next