Tolnai Világlapja, 1937. április-június (37. évfolyam, 15–27. szám)
1937-05-12 / 20. szám
Deák Ferenc (1803—1876), a puritán „haza bölcse", rokonánál, Szeniczey Ferenc paksi nagybirtokosnál évenként hosszabb időt szokott pihenés céljából tölteni. Egy ilyen alkalommal, amikor Deák Pakson tartózkodott, történt, hogy József királyi herceg is Paksra érkezett az ott állomásozó honvédhelyőrség megszemlélésére. Őfenségének tudomására jutván, hogy Deák Ferenc Pakson tartózkodik, segédtisztjét Szeniczey házához küldte azzal az üzenettel, hogy szándéka az öreg urat néhány percre meglátogatni. Erre a bejelentésre az egész család bíztatta a nyári pongyolában levő öreg urat, hogy : — Onkli, de most már aztán öltözzék ám föl, mert így nem maradhat. Igy nem lehet fogadni a fenséges urat ! Mire az öreg úr, megúnva a hosszas bíztatást, igy szólt : — Az már igaz ! Hozzatok hát egy lavór vizet, hadd mossam meg a kezemet. Ez volt a dísz, melyben a főherceget fogadta. * Nicolas Poussin francia festőművésznek (1594—1665) egy gazdag hölgy bemutatta saját festményét és arra kérte őt, hogy mondjon véleményt róla. — Madame — felelte a híres festő, — ahhoz, hogy önből ügyes festő legyen, nem hiányzik egyéb, mint egy kis szegénység. III. Napóleon francia császárt (1808— 1878) egy előkelő hölgy kérte, hogy Franciaországban tiltsa el a dohányzást, mert az egészségtelen. — Megengedem, hogy a dohányzásegészségtelen, — felelte Napoleon — de az államnak évente százmillió frank jövedelmet hoz. Ennek dacára meg fogom tiltani Franciaországban a dohányzást, ha tud helyette egy olyan valamit ajánlani, mely hasonló jövedelmet hozna az államnak. * Antonio Sulivian olasz bíbornok súlyos betegen feküdt. Tályogos gégedaganata volt és az orvosok kijelentették, hogy nem lehet megoperálni, mivel nem tudnak a daganathoz hozzáférkőzni. Azt tanácsolták tehát a bíbornoknak, hogy készüljön a halálra, mert napjai meg vannak számlálva. Ezt meghallották a bíboros szolgái és sietve felkutattak a házban minden elemelhető értékes holmit és szó nélkül elhordták azokat. A bíboros szólni sem tudott, betegsége tehetetlenül ágyához szegezte, környezete tehát zavartalanul dolgozhatott, hordhatta el, ami éppen a keze ügyébe akadt. A szolgák buzgalma azonban oly sietős volt, hogya bíbornok egyszer csak azon vette magát észre, hogy a szobájában, ahol fekszik, alig van valami ingóság. Amint ezen emberi hálátlanság felett elmélkedve, kissé elfordítja fejét, látja, hogy kedvenc majma, a Koko, szintén keres valami elemelni valót. Csakhogy a szolgák úgy kifosztották már a lakást, hogy a majomnak semmi sem jutott. Ezért Koko óvatosan ellopta a bíboros kis piros fejfedőjét és a saját fejére illesztve, ki akart osonni az ajtón. Salman bíbornok ezt észrevéve, bíborsapkás majma láttára önkénytelenül óriási hahotára fakadt, gégedaganata erre felszakadt és így megmenekült a haláltól. Hogy a felgyógyult bíboros értéktárgyait és ingóságait miként lopták vissza a szolgák, arról hallgat a krónika. Hatezer éves, életerős aggastyán a tudomány, mert ennyi idő óta gyűjti a történelem során kincseit, kis kincsekben mindenki dúskálhat, aki megszerzi Tolnai Világlexikonát. TOLNAI VILÁGLAPJA Elmentem én a vásárra... Tokajit ittunk Vettünk habverő Eleget Kanalat, És virsliit ettünk: Patent kanári Meleget . . . Madarat. . . A „Léit" megnéztük Láttunk újmódi Hevesen . . . Gépeket S mondjuk ilyen nincs S csodás ipari Hevesen ! Szépeket . . . Hol ezren álltunk Sorfalat, Mindenkinél volt Pár falat. . . Ki fagylaltozott A napon. Ki leverte A kalapom . . . Eltünk rétest is, Remeket És vettünk sajtot Kereket. . . Isteni volt az Élelem S csodás a légi Védelem .. . . A boldogságtól Hepesek . . . Ezt nézzék meg A verebek . . . Minden volt, ami Adható. Csupán pénz nem volt kapható .. . . Binedi kl 43