Tolnai Világlapja, 1939. október-december (41. évfolyam, 40–52. szám)

1939-10-25 / 43. szám

ÉLETEM LEGÉRDEKESEBB ÉLMÉNYE Különös találkozás a világ egyik legzseniálisabb művészével Elmondja : dr Székelyhidy Farom­ operaénekes, a Magyar Királyi Operához is r­­i­k is s tagja Bizonyára vannak érdekes emberek, akiknek emlékezeté­ben izgalmasabb él­mények vannak el­raktározva, mint az (Vajda M. Pál felv.) enyémben. De szá­momra ez a kis tör­ténet, amelyet alább fogok elmondani, életemnek valóban egyik legérdekesebb, legkedvesebb élménye. Menjünk vissza a múltba, a régi jó béke­világba, amelynek azonban ugyancsak meg­voltak a maga izgalmai. Ezerkilencszáztizen­­kettőben azonban kevés olyan világpolitikai esemény történhetett, amely elvonta gondola­taimat új életemtől, új életpályámtól, az ének­léstől. Három esztendővel azelőtt még büszkén feszítettem állami tisztviselői mivoltomban. Főispáni titkár voltam és éltem a vidéki síri fiatalemberek kedves, színes, szeles, legény­­kedő életét. Megelégedetten gondolok arra, hogy minden legénykedésem ellenére is jó hivatalnok voltam. Rendszerető, pontos ember, aki kötelességeiről sohasem feledkezett meg. De ezerkilencszáztizenkettőban ez a világ már elma­radt mögöttem. Ekkor már harmadik esztendeje, hogy az Európaszerte híres Magyar Királyi Operaház lírai tenorénekese voltam. Nem gondoltam én már hivatalra és aktákra. Szere­pek jártak az eszemben. Tele voltam muzsikával, melódiákkal. Három évvel azelőtt a főispán volt a legmagasabb ideálom. Most a főispánnál is jobban rajongtam Wagnerért, Mozartért, Pucciniért. Wagnerrel, a muzsikának ezzel a halhatatlan zsenijével sokat foglalkoztam. Egy év múlva, 1913-ban lett volna harminc eszten­deje, hogy a titán lehúnyta szemét. Én nem vártam meg ezt a harmincéves szomorú év­fordulót. Elhatároztam, hogy elzarándokolok Bayreuthba. Arra a szent helyre, ahol Wagner felépíttette színházát. Látni akartam a várost, ahol a Nibelung-sorozatot és a Parsifalt, a két legcsodálatosabb Wagner-remekművet elő­ször bemutatták. Nagyon jól éreztem magam Bayreuthban, üdültem, pihentem, szórakoztam. De nem va­gyok az az ember, aki sokáig tud tétlenkedni. Amikor néha nagy sétára indultam, magam­mal vittem valamelyik szerepem kóláit. Bu­dapesten szép sikerem volt Puccininak, a világhírű olasz zeneszerzőnek „Pillangó kis­asszony” című operájában. Pinkerton hadnagy szerepét énekeltem, aki hűtlenül elhagyja a virágszirom kis japán asszonyt, madame Butterfly-t. Ez a siker nem elégített ki. Valahogy nem voltam magammal teljesen megelégedve. Arra gondoltam, hogy más gesztusokkal, más alak­kal kellene Pinkerton hadnagyot megjátszanom. Azt mondják, hogy a játék a színészek dolga és hogy az operaénekesnek elég az is, ha éne­kelni tud. Nekem nem ez a véleményem. Szerintem a jó operaénekes jó színész is egyben. Nem egy példát tudok erre, de csak Saljapint, a nagy orosz énekest említem, aki egyike volt a legnagyobb színésztehetségeknek. Én tehát azt szerettem volna, ha Pinkerton hadnagy nemcsak énekével, de játékával is belelopja magát a közönség szívébe. Nekiálltam a szerep tanulmányozásának. De minél jobban belemélyedtem a részletekbe, annál jobban éreztem, hogy milyen jó lenne, ha most váratlanul elém toppanna maga Puccini. A nagy mester, a melódia zsenije, aki bizonyára bárkinél jobban tudja, hogy milyen­nek kell lennie az igazi Pinkertonnak. Benne tökéletesen élhet a tengerésztiszt alakja, hiszen muzsikájában ennek a férfinak szerelmét, csapodárságát tökéletes hűséggel tükrözi vissza. Amikor ez a kívánság a leghevesebben élt bennem, amikor már-már elkeseredetten gon­doltam arra, hogy az én Pinkertonom mégsem tesz tökéletes, kisétáltam az egyik bayreuthi ligetbe. A lombos fák alatt egyre Puccinira gondoltam. De jó lenne beszélni vele. Kár, hogy nem vagyok varázsló. Puccini — mor­mogtam magam elé — Maestro Puccini. . . És akkor úgy éreztem, földbe gyökerezik a lábam. Néhány lépéssel odébb, az egyik fasorból Puccini bukkant elő, ő volt az, teljes testi mivoltában. Ahogy meglátott, felém mosolygott. — Ah, Pinkerton hadnagy. Micsoda vélet­len, hogy találkoztunk ! Micsoda meglepetés ! Éppen ma gondoltam önre. Egy barátomnak elmondottam, hogy operámnak budapesti be­mutatása tökéletes. A sikerhez hozzájárul az is, a külföldi előfizetőink figyelmébe! Tolnai Világlapja előfizetési díja­k évre közvetlen szállítás esetén . Amerikában .... Angliában ......... Belgiumban Franciaországban Hollandiában ... Németországban Olaszországban . Svájcban........... dollár t.10 Sh. 5.— Belga 5.— Frs. 35.— Hírt. 1.60 Rm. 3.— Lit.20.— Svfrs. 5.— Az előfizetési díjak kizárólag külföldi valutá­ban küldhetők be. Pengőt a Magyar Nemzeti Bank rendelkezése értelmében nem fogad­hatunk el. Több mint 2000 elhunyt előfizető hozzátartozója kapta meg eddig lap­vállal­a­tánk útján az előfizetéssel kapcsola­tos biztosítási összeget. A lapok terjedelmének hatósági korlátozása folytán az újabb kifizetésekről a fényképfelvételeket és az előfizetők névsorát helyszűke miatt nem közölhetjük. ön a legremekebb Pinkerton. Nemcsak ii, de nagyszerűen játssza is a szerepet. Sokáig tartott, mire a meglepetéstől szóhoz jutottam. Puccini alig akarta elhinni azt, amit a dologról meséltem neki. — Varázslat — szólt mosolygós csodálkozással. — Varázs­lat, hogy ez így történt !. .. így történt. És így lett ez a kis história élelem legérdekesebb élménye. 24 TOLNAI VILÁGLAPJA Siócazt nem tudják, hogy 610 millió szarvasmarha, 93 millió ló, 875 millió juh, 300 millió sertés, 40 millió szamár és öszvér és 3 millió leve él az egész földön, hogy a halak nem alszanak. Néha azonban elég hosszú ideig mozdulatlanul, nyugalmi állapotban vannak; hogy Budapest főváros összes bevétele 1938-ban 642.130.000 pengő volt, összes ki­adása pedig 642.061.000 pengő; hogy Budapesten 1937-ben egy-egy ember átlagban 123.96 pengő állami és 62.20 pengő községi, összesen 176.22 pengő adót fizetett. Egy négytagú családnál tehát, amelynek, mondjuk, még egy háztartási alkalmazottja is van, az évi közadók összege 881.10 pengőt tett ki. Ugyan­ekkor az évi bevallott összjövedelem fejenként csupán 463.70 pengőre rúgott, vagyis öt sze­mélyre átszámítva 2318,50 pengőt tett ki; hogy Németországban az utolsó boszorkány­égetés Spandauban, 1786-ban, röviddel a „felvilágosult” Nagy Frigyes halála előtt történt; hogy a francia Akadémiának 89 éves elnöke, Charles Richet nemrégiben számvetést közölt az emberi nem szaporodásáról, s megállapította, hogy a sárga faj kb. öt-hatszor olyan gyorsan szaporodik, mint a fehér. 1945-ig az emberiség 195 millió lélekkel fog szaporodni, ebből Ázsiára 140 millió, Amerikára 35 millió, Európára 20 millió esik. Ha a népszaporodás mostani üteme tovább tart, akkor 1955-ben Tokiónak 10 és félmillió lakosa lesz s ezzel alaposan túlszárnyalja majd New­-York akkori lakosszámát, hogy a középamerikai Ecuador állam Új­­medának, nagynevű költőjének, emlékszobrot akart állítani. Egy eredeti szobor költségeit azonban sokallotta s ezért megbízott egy ócska­vas-céget, szerezzen be valahol egy Olmedához hasonló, kiselejtezett szobrot. A cég egy londoni ócskapiacon megvásárolta Lord Byronnak egy kiselejtezett bronzszobrát, ezt aztán ellátták Olmeda nevével s így állították fel Guayaquil, Ecuador főkikötővárosának piacán. Álláshoz juthat egy olyan irodalmi cikk terjesztésével, amely minden házban nél­külözhetetlen. Lehet nő vagy férfi. Szorgal­mas egyének átlagban 150—200 pengőt kereshetnek havonta. Ajánlatokat lapunk kiadóhivatala továbbít „Örömmel dolgo­zom” jelige alatt, mely ajánlatokban a sze­mélyi adatok pontosan megjelölendők. A fösvény házigazda Charles Kean (1811—1868) angol színész egyszer vendégségben volt egy nagyon fösvény lordnál. A házigazda igen rossz vörös bort tett vendégei elé és bocsánatot kért, amiért nem kínálhatja meg őket jobbal — de elveszítette a pince kulcsát. Az igen sovány ebéd után a lord vendégeivel együtt sétára indult a kertbe, ahol többek között egy nagy madárház is volt, tele külföldi madarakkal. A madarak közt volt egy strucc is. — Ennek a madárnak igen különös tulaj­donságai vannak — magyarázta a lord, — akár hiszik, akár nem, még vasdarabokat is le tud nyelni. — Ahá — jegyezte meg nevetve Kean, — most már tudom, hogy ki nyelte el az ön pincekulcsát. A Szerkesztőség postája című­ rovatunkat egyelőre nem közölhetjük. Ezért arra kérjük tisztelt előfizetőinket és olvasóinkat, hogy ne intézzenek tanácsot és felvilágosítást kérő leveleket szerkesztősé­günkhöz, mert a rovat szünetelése alatt sajnálatunkra nincs módunkban kérdéseikre válaszolnunk. " Jutalmazott megfejtők névsora s Helyszűke miatt csak a jutalmazottak tel­jes nevét és a helység kezdőbetűjét közöljük. A 41. számban megjelent rejtvények meg­fejtői közül dr Egressy György, H.. Bátras Lajosné, Bp„ Frankó Mária, K. albumot ka­pott; az alábbiak pedig könyvjutalomban ré­szesültek: Dékány Mihály, K„ Pesti Anna, Bp„ Kogocsányi Ferencné, P., Sarkadi Nagy Emilia, Sz., Kocsuba Jenő, P., dr Rosenfeld Marcel, M., Varga Jenő, B., Here József, B., Taskó László, R., Vinkóczy Sári, Sz., Scherer Lajos, Z., Zombory Béla, T. Tornyos Zsig­­mond, N. Kincsessy Tibor, K. Megfejtések A 4. számban közölt rejtvények megfejtése. Keresztrejtvény. Vízszintes sorok: 1. Cipészek, csizmadiák, sarukészítők. 15. Igal. 16. Akasztó. 17. Cink. 18. Pa. 19. Edep. 20. Nős. 22. G. S. 23. Özön. 25. Talpalás. 29. Folyó. 31. Varga. 32. Ede ír. 33. Elő. 34. N. B. 36. Fiatal. 38. Lakk. 40. Inas. 42. Ir. 43. Rokk. 44. St. 45. Arra. 47. Kikard­. 50. Ölelés. 52. Cafatok. 53. Is. 54. Rakat. 55. És. 56. Ólom. 58. Én. 59. Csibuk. 62. Behr. 64. Bábu. 66. Rá. 67. Ali. 70. Gót. 71. Zloch. 73. Fi. 75. Ekisce (öcsike). 77. Kecs. 78. Tűzőgép. 81. Szik. 82. Ész. 83. Főz. 84. Tőr. 85. Csap. 86. Bagariabőr. Függőleges sorok: 1. Cipőfelsőrészkészítők. 2. Igazolatlan. 3. Pa. 4. Éleny. 5. Zala. 6. Eke. 7. Kaptafa. 8. Cs. 9. Szolga. 10. It (ti). 11. Zóna. 12. Acsád. 13. Di. 14. Ing. 21. Ölel. 24. Ölök. 26. A Risks. 27. Pa­tika. 28. Sehol. 30. Ón. 35. Birs. 37. Arató. 39. Kalapács. 41. Na. 43. Rokob (bokor). 46. Rét. 48. Ifjú. 49. Rol. 51. Ék (ke). 52. Csiriz. 55. És. 57. Megszab. 59. Cu. 60. Bá. 61. Ka. 63. Hócipő. 64. Boczi. 65. B. H. 68. Lep. 69. Ik. 72. Lesz. 73. Fűz. 74. A gőg. 76. Issa. 78. Tök. 79. Öt a. 80. Éva. 83. Fő. 85. Cs. — Betűrejtvények: Gáspár — Ferenc — Péter — Miklós — István — Mátyás. A rejtvénycsalád : 4 lány, 3 fiú. Játék a betűkkel: Fa, szén, koksz. Számolás betűkkel: 793+ 9475.1­10.268.

Next