Tolnai Világlapja, 1940. január-március (42. évfolyam, 1–13. szám)

1940-01-17 / 3. szám

ELŐADÁS ELŐTT ÍRTA: MÁNDY IVÁn — Friss vizet tessék! Friss vizet! — Tíz fillér a ropo­gós sósperec! — A pe­reces fehér kabátjában, tenyerén a perecestálcát egyensúlyozva nyargal a széksorok között. — Halló, pered — kiáltja valaki hátulról. — Igenis, azonnal! A vizes, egy bricsesz­nadrágos ember, kezé­ben a két pohár friss vízzel, dühösen dörmög: — Könnyű a pere­cesnek. Perecet még csak vesznek. De ki kér vizet... Friss, hideg a víz — üvölti el­keseredetten. A kis, szivardoboz alakú mozi szinte tel­jesen megtelt. Most ép a reklámokat pergetik. Egyesek újságot olvasnak, mások sóskiflit majszolnak, cukorkát ropogtatnak, vagy szó­rakozottan bámulnak maguk elé. Egy anya a matrózruhás lányához beszél. — Azt hiszem, ez a film megfelel neke­d. A Sasfiókról szól. Tanulhatsz történelmet. Mert az a fontos, hogy az ember mindenhol tanuljon valamit. Vöröspu­lóveres fiatalember az első sorban föláll. Kezét zsebrevágja, végigtekint a mozin. — Sokan vagyunk — állapítja meg. — Na persze, ilyenkor vasárnap még csak megy valahogy. De miért nem kezdik már az előadást? Kezdjék már! — Tapsol. Károly, a borotváltarcú, zöld libériás jegyszedő je­lenik meg. Előrevonul a tapsoló fiatalember­hez. — Nézd, kedves barátom, itt ne zajongj, mert kirúglak. Nálunk rendes, tütetességes publikum van. Itt nem lehet lámnázni. Azt mondom, fogd be a szád! Nem tőled kérdez­zük meg, hogy mikor kezdjük az előadást! A karzatról lehajlik egy riadt arcú nő. — Vizet! Halló! Vizet! A mama rosszul van! — Na hála Istennek — sóhajt boldogan a vizes. — Rohanok! Friss, hideg a víz!—üvölti diadalmasan. Vágtat föl a karzatra. Az öreg, nagybajszú jegyszedő termetes asszonyságot vezet be. Fekete-fehérpöttyös ruha van a nőn. Fején fekete kalap, csapzott tollal. — Tessék, tessék — invitálja a jegyszedő. — Még előbbre egy kicsit. — Hová vezet? — méltatlankodik a hölgy. — Én drága jegyet vettem és maga ilyen előre ültet! — Sajnálom — mondja a jegyszedő. — Ide szól a jegy. Zártszék, ötödik sor. Tes­sék parancsolni. A fal mellett az első szék. — Még hozzá a fal mellett! — dühöng az asszonyság. — Sréen látom a vásznat. Az alakok eltorzulnak. — Biztosíthatom kegyedet, hogy nem fogja sréen látni a vásznat. A vásznunk nagyon széles — mosolyog a jegyszedő. A kövér nő szuszogva nyomul befelé. Egy kopott feketeruhás férfi nem áll föl előtte. Szórakozottan előrebámul. — Kérem, álljon föl! — szól rá a hölgy. — Nem tudok bemenni. — Nem állok föl, kérem — húzogatja a férfi­­a vállát. — Miért álljak fel? Hol van az megírva? Így is befér kegyed. Kicsit arrébb húzom a térdemet. Csak tessék már! Kényel­metlen így ülni. — Szemtelenség — mozog a hölgy. Kín­lódva helyére vergődik. Nagyot sóhajt és leül. A szék megreccsen alatta. — Tessék kérem lefogyni — mondja a férfi, — akkor mindjárt könnyebben mozog. — Hogy? Mit­ mond? — sziszeg dühösen a nő. — Fogyjak le? Miért fogyjak le? Mi köze magának ahhoz, hogy lefogyok-e vagy sem? Különben is hogy jön maga ahhoz, hogy megszólítson? Nem ismerem urasá­­godat. — Vegye le a kalapját, kérem! — szólal meg hátulról egy hang. — Nem látok semmit. — Hát ez rémes! — sóhajtozik az asz­szonyság. — Hova kerültem én, miféle mozi ez? Veszek drága ötvenfilléres jegyet. Előre ültetnek az ötödik sorba. A fal mellé még hozzá. Az egyik szemtelen nem áll föl, azt mondja, hogy fogyjak le. A másik szemtelen meg a kalapom miatt szól rám. — Tessék a kalapot levenni! — követeli a hang. — Jó, jó, leveszem — mondja a nő. •— No most levettem. Micsoda hely, micsoda hely! — Ez már így van — mondja a férfi. — Mi van így? — fordul hozzá a nő. — Ki kérdezte uraságodat? — Az engem nem érdekel, hogy kérdez­nek-e vagy sem. Egyáltalán nem érdekel. — bólogat a férfi. — Ha beszélni akarok, akkor beszélek. Nekem ez az otthonom. A mozi. Azt csinálok, amit akarok. Én már az első előadásnál is itt voltam. Ki sem megyek éj­fél előtt. Az előadások folytatólagosak. Aztán hova is mennék? Haza talán? Otthon van egy veszekedős feleségem, aki a fülemet rágja, hogy nincs meg a hátbér. Ordít, ve­szekszik ... na köszönöm... Itt legalább nyugodtan ülhetek. Nem zavar senki. — De maga zavar mást — szól rá a hölgy. — Én csak beszélni akarok. Mert néha kell, hogy az ember beszéljen valakivel. A film nem is érdekel. Igazán oda sem figyelek. Csak ülök a sötétben. — Finom alak maga — csóválja fejét a nő. ’— Főleg pedig nagyon közlékeny. Gon­dolja, hogy engemet érdekel, amit mond? Tévedni teccik. Biztosíthatom, hogy téved. Azt pedig nagyon rosszul teszi, hogy nem figyel a filmre. A Sasfiókot adják. Gyönyörű kép. A Sasfiók ... Istenem, milyen bájos ifjú volt! Szép, szőke fiatalember ... Az előttük levő sorban vörösarcú úr furak­­szik be. Karján esőköpeny, aktatáska és sétapálca. Előretolt pálcájával lesodorja vala­kinek a keménykalapját. — Pimaszság! — kiabál a férfi a kalapját porolgatva. — Miért nem teszi be ezeket a vacakokat a ruha­tárba?! — Hogyne! Majd kiadok annyi pénzt! — mondja a sétapálcás alak. — Nem vagyok én milliomos! Különben is miért nem állt föl? Nevetséges. Rövid, éles csöngetés. Károly, a jegyszedő, ismét megjelenik. Elsétál a széksorok között. Hadvezéri tekintettel néz körül. Minden rend­ben van. Többen türelmetlenül tapsolnak. Második csöngetés. Az elülső csillárok ki­alszanak. — Mama, gyerünk haza... — hallatszik egy gyerekhang. — Csak azt nem tudom, hova megyek mozi után? — szólal meg újra a közlékeny férfi. — Nyilván betérek valami büfébe. Az sem sokkal drágább, mint egy mozi. Harmadik csöngetés. — Perecet! — Friss vizet tessék! — kiáltják utoljára. Aztán a hátsó csillárok is kialszanak. Kezdődik az előadás. ■ IRODALOM Rubinyi Mózes: Zempléni Árpád emléke­zete. A túl korán elhunyt nagy magyar álmo­dozó poétának, Zempléni Árpádnak, a magyar előadők sejtelmes hangú költőjének emlé­kezetét idézi ez a finom hangulatú könyv, Zempléni egykori barátainak írásaiból egybe­­állított gyűjtemény. Donner Kornél: Újzéland. Donner Kornél miniszteri osztálytanácsos a világháborút kö­vető nehéz években arra határozta magát, hogy családjával együtt Újzélandba utazik s ott iparkodik magának és gyermekeinek új egzisztenciát alapítani. Most megjelent be­számoló könyvéből rendkívül érdekesen bon­takozik ki ennek az angol gyarmatnak békés, megnyugtató, kultúrált képe, amely homlok­­egyenest ellenkezik mindazzal, amit az átlag­olvasó erről a „vad“ világról tud. Donnerék már majdnem gyökeret fogtak az új életben, de aztán hazahozta őket a honvágy; igaz, hogy gyermekeik már kinnrekedtek. A jól és emberileg érdekkeltően megírott könyvet a szerző saját fényképfelvételei és színes raj­zai élénkítik. Sokan nem tudják, hogy a nyaktiló egy francia élclap tréfán rajza révén kapta a „guillotine” elnevezést. Joseph Guillotin orvos, a párizsi anatómiai egyetem professzora a francia forradalom idején ugyanis azt követelte, hogy a halálra­ítéltek fejét gép segélyével vágják le. Az egyik párizsi élclap a tudós professzor felszólalását mingjárt tréfás rajzban is szemléltette. A tréfás rajz alapján bizonyos dr Louis francia orvos elkészítette a nyaktiló tervét, amelynek alapján egy Schmidt nevű német ember azt megvalósította , hogy a „mansarde” néven ismert padlás­szobát Francois Mansard francia építészről ne­vezték el, aki 1600-ban alkalmazta azt elsőnek , hogy az első felhőkarcolót 1884-ben építették Chicagóban. Ez a felhőkarcoló azonban csak tizenkét emelet magas s az emberek csak messzi­ről bámulták meg ; attól féltek, hogy­­ rájuk dől; hogy az óceánjáró gőzösök által fölvert hullámok a hajó oldalától számított mintegy négy kilométernyi távolságban simulnak el ; hogy egy 17.000 tonnás hajó a Szuez­­csatornán való átkelés díja fejében 220.000 frankot köteles fizetni; hogy Kína legnagyobb folyója, a Jangcse­­kiang 5160 kilométer hosszú s mélysége néhol meghaladja a 160 métert; hogy Kenya keletafrikai brit gyár,­­az Nairobi fővárosának temetőjében feltűnően gyakori ez a sírfelirat. „Oroszlán ölte meg"; hogy az Indiai vasutakon a nők számára fenntartott kocsikon nincsenek ablakok. A szel­lőztetés zsalugátereken át történik; hogy hasonló nagyságú két tojás közül a romlott tojás jóval könnyebb az egészséges tojásnál; hogy hatvan év előtt még nagy­­eltűnést keltett, sőt botrányt okozott, ha ne meztelen károkkal mutatkozott nyilvános helyeken; hogy a japánok a robbanó­anyagok gyártá­sára szükséges nitrogént szardíniákból állít­ják elő; hogy Dél-Amerika legnagyobb kiterjedésű állama Brazilia. Háromszázszor nagyobb, mint Hollandia és Belgium. Segítségére sietünk biztosításos előfizetőink hozzátartozóinak sze­retteik elhunyta alkalmából. Eddig több mint kétezer elhunyt előfizető hozzátartozója kapta meg Tolnai Világlapja és testvérlapjai útján a 250 pengőig terjedő temetkezési segélyt. II. Pálnél újtelepi előfizető panaszkodott, hogy elhúnyt férje után nem kapta meg az esedé­kes összeget. Nem is kaphatta meg, mert bár hosszabb ideig volt előfizető, utólag kide­rült, hogy a férje a biztosítás megkötésekor az 55. évét túlhaladta és annak idején hamis adatot mondott be. A biztosítás csak akkor érvényes, ha a biztosított fél az 55. évét még nem haladta túl, de a 18. évét már be­töltötte. A szerkesztőség postája előtt rovatunkat egyelőre nem közölhetjük. Ezért arra kérjük tisztelt előfizetőinket és olvasóinkat, hogy ne intézzenek tanácsot és felvilágosítást kérő leveleket szerkesztőségünkhöz, mert a rovat szü­netelése alatt sajnálatunkra nincs módunkban kérdéseikre válaszolnunk. * 1 Megfejtések 1. számunkban közölt rejtvények megfejtése. Keresztrejtvény. Vízszintes sorok : 1. Finomabb tésztaneműek. 18. Tej és vaj. 39. Indianer. 80. Krémeslepény. Függőleges sorok . 8. Tojásliszt. 14. Különféle torták. 43. Piskóta. 49. Cukorkák. K­etőrejtvények . Kunyhó — Kastély — Palota — Vadászlak — Lak — Athén. Dub­ib­ól róka ! Huni — dara — Dóra — Móra — móka — róka. Tréfaszámtan : Maros. Játék a hetükkel. Apróhirdetések. Névrejtvény­­ Márton. Több adat 2000 elhunyt előfizető hoziitartozó­z kapta meg addig lap­vállalatunk útján az előfizeti**«! kapcsola­ton biztosítási összeget. A lapok terjedelmének hatósági korlátozása folytán az újabb kifizetésekről a fényképfelvételeket és a névsort helyszűke miatt nem közölhetjük. 24 TOLNAI VILÁGLAPJA

Next