Tolnai Világlapja, 1940. április-júniuis (42. évfolyam, 14–26. szám)
1940-06-12 / 24. szám
amin aztán hátramaradnak a göröngyök, amelyek közül a jószemű aranyásó szabadszemmel is kiválogathatja a zsákmányt. Ez a munka egészen egyszerű, kényelmes és kellemes. De már nehezebb a víz közbenjöttével az aranymosás. Itt aztán az emberi fantázia és szorgalom a szerkezetek egész sorát alkalmazza, hogy minél alaposabban kaphassa meg az aranyat a talajból. A kaliforniai aranymosók tartják a rekordot a kitermelésben Longtom nevű készülékkel, amely nem más, mint többrétű szita, amelyet hozzákapcsolnak egy minél gyorsabbvizű csermelyhez, úgyhogy a víztömeg kénytelen a szitákon keresztülosonni. Az összegyűjtött aranytartalmú földet már most egyszerűen behányják a patakocskába, amelynek vize besodorja a szitába az anyagot. A víz természetesen továbbviszi a könnyebb földet, homokot és szemetet, míg a kövek a szitában maradnak. A tovasodort sok mindenféléből a kisebb dolgok már a második szitában akadnak meg, a por a harmadik, negyedik szitában. Most az első szitát kiemelik s ebből könnyű kiszedni a göröngyöket. A másodikban apróbb kövecskék, nagyobb homokszemek vannak, ebből is könnyű kiválogatni a sárga fémet. A többi szita tartalmát újraés újra mossák, úgyhogy végül is csak a szilárd és oldhatatlan anyag marad bennük. Ebből rendszerint a nagytürelmű emberek válogatnak, de a legújabb módszerek szerint a porhoz higanyt öntenek, ez egyesül az aranytartalommal s" az egészet vízbe" téve, a higany a nagy súlyánál fogva azonnal a fenékre süllyed, ahonnan már könnyű kikotorni. Formázán azonban nem ilyen nagy apparátussal termelik az aranyat. A csermely szája elé fából készült vályúkat alkalmaznak, s a benszülött, akinek hihetetlen türelméről nekünk fogalmunk sincs, óriási gyakorlattal egy-egy marék homokanyagot a saját ujja közt szitál át a suhanó vízben. Ami a tenyerében marad, az rendszerint egy-egy születendő nagy vagyon apró része. Egy-két helyen ugyan már használják a malmot is, amelynek kövei egyszerűen porráőrölnek mindent, amit közéjük dobnak. A finom port összegyűjtik, hordóba dobják és higanyt öntenek hozzá. Ez az anyag rögtön leköti az aranyat , a folytonos rázás viszont kilöttyenti a hordóból az értéktelen, lisztfinomságú porréteget. Az aranymosó egész nap természetesen vízzel babrál. A víz okozta Alaszkában annyi ezer ember pusztulását, mert hiszen ott még a legmelegebb nyárban is a fagypont körül áll a vizek hőmérséklete. Viszont Formóra tele van melegforrásokkal, valamennyi vizét vulkanikus, láthatatlan kályhák fűtik, ott a viz nem árt senkinek s az aranymosást még csak elősegíti. ura mindennek, ami égi és földi birtok, egyszerűen kinevezte aranyteleptulajdonosokká azokat, akik az uralkodó bizalmát és szeretetét bírták. Ezek a nagyurak azt sem tudták, honnan kerül hozzájuk a hatalmas vagyon. Felügyelőik a munkásokkal jól bántak és bizonyos részesedést biztosítottak munkájuk fejében. Ma azonban az új Dorádóban is más a helyzet. Ma már a magántulajdonok Japánban is érinthetetlenek és a sárga milliárdosok is hozzászoktak ahhoz, hogy néha dolgozniok is illik. Oszakában, Tokióban és Jokohamában húszemeletes palotákban ezer és ezer hivatalnok számol, könyvel, mialatt az aranymezőkön immár hatvanezer japán dolgozik igen tekintélyes napszámért. Maguk a tulajdonosok gyakran lehajóznak Formózába és megjelenésük ott nemzeti ünnepnek számít. A tulajdonos ilyenkor osztja szét az évi prémiumokat, igen gyakran tíz- és tízezer yent s ebből az összegből az aranymosó munkások rendszerint azonnal házat vagy földet vesznek a kikötőkben. Akadt már olyan aranymosó, aki egyösszegben negyvenezer yent vett fel kétesztendei működése után. Ezt az összeget tudós férfiak egy előre megállapított kulcs szerint a tokiói palotákban számolták ki és ugyan nem azzal törődtek, kicsoda az, akit ilyen nagy pénz megillet. Csak azt számolták ki, mennyit produkált ! Formoza szigete tehát annak, aki szeret dolgozni, valóban a leggyönyörűségesebb Dorádó, mert aki ott, teljesen veszélytelen munkával húsz-harminc esztendő alatt sem tud meggazdagodni, annak jobb, ha elbujdosik. Az ilyen ember vájjon hová jutna Alaszkában, ahonnan az aranymosók 55 százaléka öregkorára rendszerint — nem tud megfogni semmit, mert ujjait már jóval előbb leoperálták az átkos, jéghideg víz miatt . . . Ennek a formázni aiinymosónak nincs szitája. Megelégszik annyi arannyal, amennyi megmarad az ujjai között. Milliárdosok látogatása Évtizedekkel ezelőtt a japán inikádó, aki Megérkezik a tulajdonos és vele a pénztfüggő hídon viszik át a kedélyes, örvendező japánt aranymosók. 18 TOLNAI VILÁGLAPJA