Tolnai Világlapja, 1940. július-szeptember (42. évfolyam, 27–39. szám)
1940-08-21 / 34. szám
AZ UTOLSÓ VERÉS 11«TTE NESCSÉNYI GYÖRGY Amikor óvatosan lenyomta a kiskapu kilincsét, már nem félt. Hetykén, mintha semmi sem történt volna, benyitott a kis előszobába. A keskeny ablak alatt az ő tanulóasztala állott. Akkor nyitott rá a cseléd és kíváncsian megállot az ajtóban. — Hol járt ilyen sokáig? Mindenfelé keresték. A tekintetes asszony már a rendőrséget akarta értesíteni. Félrerándította a vállát s odavetette a kérdést: — Az öreg? — Lefeküdt már. Nagyon haragszik. Bizonyosan megveri. — Csak hadd verjen! A cseléd a büntetés előtt állónak kijáró részvéttel figyelmeztette: — Ne beszéljen hangosan, mert felébredt és a hálószoba behajtott ajtajára mutatott. Ebben a pillanatban sarkig kivágódott az ajtó és a küszöbön állott az apa. — Tehát mégis hazakerült az ifiúr? Vontatott hangon beszélt és összehúzott szemmel vizsgálta. Amikor nagyon felindult, mindig ilyen lassan kezdte el. Fokozatosan lovalta bele magát a haragba s ilyenkor rettenetes tudott lenni. Mintha évekre el akarta volna intézni a verés kölcsönösen megalázó feladatát. A kamasz most el volt a legrosszabra készülve. Ott állott az asztal s a ruhaszekrény zugába húzódva. El sem futhatott már, tehát összeszorította a fogát s megkeményítette a szívét. Sovány dereka kinyúlt, arca olyan fehérre vált, mint a fal, szája széle elkékült. Csak a két szeme lángolt. Minden ereje, egész tizennégy esztendős élete rémületben kitágult két szemében lobogott. Az apa egy lépéssel közelebb jött s haragját még csak fokozta a reáfüggesztett átható pillantás. Reszelős torokhangon ismét feltette a kérdést: — Felelsz-e hát kutya? A pillanat töredékéig az volt a fiú érzése, hogy odaveti magát apja lábai elé és mindent bevall. Egyetlen kis moccanás kellett volna ehhez, valami biztatás, valami sugallat. De a bajuszos arc kemény volt, a szemhéjak keskeny rést hagytak csupán s nem rezdült meg mögöttük semmi. Az erőteljes orr kinyúlt s a közepén beárkolt csúcsa egyre közeledett. A fiú a rémületen keresztül is meg tudta figyelni, hogy az apai orr hegye körül rövid, fekete hajszálak nőttek. Az egésznek színe kissé szederjes volt, mint a boros és vérmes embereké, a tövét kékes erek finom hálózata szőtte be és a pórusokat apró, fekete pontocskák jelezték. Már egészen közel ért hozzá és már nem is lehetett látni, hogy mi van mögötte. A dolog képtelennek tűnt fel, valószínűtlennek s egyúttal fájdalmasan nevetségesnek. Mit akar azzal az előretolt verhenyes húsdarabbal? Fel akarja vele öklelni, vagy éppen csak meg akarja mutatni, hiszen eddig még sohasem látta ilyen közelről. .. nini, az orrcimpák sarkaiból is dús, fekete csomók végei kunkorodnak elő ... Ó, most már szó sem lehetett odaborulásról, nem lehetett sírni, panaszkodni, vagy könyörögni. Az orr egészen közel volt és megakadályozott mindent. Átható dohányszagot árasztott és mindent elfoglalt, félretolt, betöltött. Zihált, fújtatott, lélegzett, sőt beszélt is. Remegő, meg-megvonagló cimpákkal. Nem is volt már félelmetes, hanem érdekes, riasztani akaró s mégis tréfás. Most ezt trombitálta: — Felelj, felelj, mert összetörtek! A fiú érezte, hogy még mindig sápadt, de a nevetés torz fintorát alig tudta visszatartani.— Üss! Üss hát akkor! Ez aztán érdekes lesz ... — gondolta. Még a verés után is sokáig eltűnődött azon, hogy milyen sok idő telt el, amíg az első ütést megkapta. Koponyájának bal felét érte az első, hatalmas ökölcsapás. Tompa rázkódást érzett és hátul, a nyakában, átható, éles fájdalmat. De a fájdalomérzés mégsem volt kellemetlen. Valami csiklandós zsibongás támadt fel a nyomában s ez végig meg is maradt. Talán azért, mert konokságra talált, mert a fiú nem válaszolt neki, mert félelmet sem mutatott, nem románkodott és nem sírt, az apa éktelen haragra gerjedt. A tanulóasztalon egy könnyű favonalzó hevert és az első ütés után nyomban azt ragadta fel. Azzal vágta, csépelte, ott, ahol érte. Az egyik csapás után a fiú homlokán felhasadt a bőr. Sápadt arcát hirtelen vér borította el. Ez a langyos nedvesség volt a legkellemesebb. Nem is tudta, hogy vérzik. Egész testét a felszabadulás boldogságának vihara rázta. Nem emelte védekezésre egyik karját sem. Szemét lehányta s átengedte magát a fergetegnek, amely éppen olyan hirtelen szakadt félbe, mint amilyen gyorsan feltámadt. Kívül élesen felsikoltott valaki. Az első hangról még nem ismerte fel. — Szerelmes Isten! Ember! Megőrültél? Az anyja volt. Magánkívül, nem is futott, szinte beröpült az ajtón. Hajfonatai a nyakára omlottak, arca lángba borult s gondolkodás nélkül a fia és a férje közé ugrott. — Ne bántsd! Nem engedem! Hadonászó kezét el akarta kapni s eközben egy ütés őt is érte. A vonalzó darabokra tört már, az apa markában csak egy kurta, hegyes szilánk maradt. Ennek a szilánknak a hegye az anya bal fülének felső részét érte és jelentéktelen karcolást ejtett rajta. Keskeny vércsík szaladt le bal orcáján s amikor a férfi ezt megpillantotta, erőt vesztve hanyatlott le a karja. Annyira fel volt indulva, hogy tántorogva botorkált el egy székig. Leroskadt rá és elfulladva lihegett. — Megölték. Nem bírom tovább. Elpusztulok ebben a házban. Az asszony most már nem a fiára vigyázott. Egy pillantást vetett csak rá és intett neki, hogy meneküljön. Aggodalommal közeledett a férjéhez. Nagy gyöngédséggel szólt hozzá s odahajolt egészen a füléhez: — Gyere, fiam, most le kell feküdnöd. Nagyon is felizgattad magad. Hányszor kértelek már, hogy hagyd rám ezeket a dolgokat. Nem baj, most már megtörtént, aztán vége. Fáj a fejed, úgy-e? Gyere hát, halgass rám, kérlek. A cseléd rémülten segített s az elernyedt embert a szobába akarták támogatni. Nem nagyon ellenkezett, mert tudta, mitől féltik. Mégis igyekezett magánerőt venni és lerázta a segítő karokat. — Hagyjatok békén. Mit habarogtok itt körülöttem? Elnadrágoltam és vége! Később mégis ágyba feküdt és a házban nagy szaladozások kezdődtek el. A cseléd hideg kútvízért rohant, csörgették a tálakat, csavargatták a fejre való borogatások kendőit. A fiú elrejtőzött a leghátulsó szoba sarkában és konokul hallgatott. Lámpagyújtáskor bejött az anyja és ételt tett eléje. — Látod, mit csináltál vele? Beteggé tetted. Nem felelt. Az anyja most már valamivel gyöngédebben noszogatta: — Láss hozzá, hiszen egész nap nem ettél. — Nem vagyok éhes. — Ó, ó — sopánkodott és kisuhant a szobából a másikhoz. Emez várt egy ideig, aztán maga elé húzta a tányért s riadt gyorsasággal falni kezdte a lekváros gombócokat. IiiniversPny bírálat Kovács Sándor (1886- 1918) kiváló zeneesztétikusunk humoros kedélyű ember volt. Egy jelentéktelen tehetségű zeneszerző nagyon kérte Kovács Sándort, hogy hallgassa meg szerzői estjét. Hosszas rábeszélés után a zenetudós el is ment a hangversenyre, azonban az első szám után sietve távozott a teremből. — Már elmegy, doktor úr ? — kérdi a szomszédja, aki az előadó zeneszerző barátja volt. — Igen — felelte Kovács — ebből nekem egy tétel is elégtétel. Minden nő sóvárog az „Imádlak én“ varázsszavak muzsikája után s Így járhat ön is nemsokára. Fontos tehát, hogy szeretetreméltóvá, vonzóbbá és valóban elragadóvá igyekezzék válni. Megfelelő bőrápolással a legsötétebb, legdurvább bőr is lággyá és bársonysimává, tehát olyanná válhatik, amilyen az ö ízlésének megfelel. A száraz, fakó arcszín, a hemzsegő mitesszerek és tisztátlanságok eltűnhetnek, hogy rövid idő múltán helyet adjanak az üde, tiszta és rendkívül bájos arcbőrnek. Olvassa el ennek a bőrspecialistának a tanácsát: „A megolvadt tejkrémnek és az olívaolajnak ifjító és szépítő hatása van a bőrre. Ezek az alkatelemek — megnyugtató, összehúzó és bőrtápláló szerekkel vegyítve —■ a Tokaion fehér, nem zsíros bőrtápláló krémben megvannak. A Tokaion bőrtápláló krém rövid időn belül, régente nem is képzelt módon szépítheti meg arcbőrét. Visszakapja pénzét, ha az utasítás szerinti használat nem hozná meg a joggal várható eredményt. TOLNAI VILÁGLAPJA 19 Egy őszinte apa — Száva, Foghegyi úr, maga azt mondja, hogy el tudja a lányomat tartani. — Fz én. — Ie mondja, látta maga őt már enni. — Láttam. — De olyankor is látta már enni, amikor senki sem nézett oda? ÁGYTOLL-PEHELY tarka fosztotton túli 1* 1.20. sz. fosztott toll 1* 2. , fehér fosztott lihiitoll 1* 3.30, jobb minőség 1* 4.50 kilónként. 5 kilós csomagolásban 16 r mentv 1*, utánvéttel szállít ROSIER GYULI cég ágytallizeme, Kiskunfélegyháza