Tolnai Világlapja, 1940. október-december (42. évfolyam, 40–52. szám)

1940-10-16 / 42. szám

22 TOLNAI VILÁGLAPJA forgó házasságok nyolcadik évé­ben keletkezett. Hogy mik voltak a válóokok, arról nem ad itt a híres francia válóperes ügyvéd fel­világosítást. volt, mivel ciszternás hajójuk tel­jesen kimerült és nem volt ivó­vizük, sőt azt sem tudták, hogyan segítsenek a hiányon. Az újság­­írónő nyomban rendelkezésükre bocsátotta hajójának vízkészletét és megígérte, hogy a legközelebbi kikötőben intézkedik, hogy újból megfelelő vizet kapjanak. Ki is adta az utasítást a hajó kapitá­nyának, ő maga azonban kiszállt és segített az orvosnak a betegeket ápolni. A történet természetesen happy-enddel végződött. A fiatal orvosnak nagyon megtetszett az ujságírónő és megkérte a kezét. GÖRGÉNYSZENTIMRE A görgényi hegyekkel a régi Magyarország egyik leghíresebb vadászterületét kaptuk vissza. Fő­ként medvevadászatairól volt ez a hegyvidék nevezetes s így nem­csoda, ha Tolnai Világlapjának egyik régi előfizetője, az újratalál­­kozás örömére érdekes medve­felvételt küldött be a görgényi vi­dékről. Kedves kísérőlevelében megemlékezik az egyik legneve­sebb erdélyi medveölőről, Ujfalvi Sándorról, akinek 1861-i vadá­szata egész­ Európában hírrel járt: tizenegy nap alatt 23 medvét, 4 farkast, 3 őzet és 16 rókát terített le, s a 23 medve közül 11-et egyes lövésre, 12-t pedig több lövés után ölt meg. Ennek az Ujfalvinak bir­tokát 1849-ben feldúlták s ettől fogva többé nem ment oda, hanem Kolozsvárott élt, onnan járt ki vadászatra, de olyan kemény le­gény volt, hogy még 72 éves korá­ban is lóhátról kergette a vadat. Ujfalvi egyébként érdekes vadász­emlékeket is írogatott s ezekben többek között felemlítette II. István magyar király híres medve­kalandját , a király medvére va­dászott, az egyik felbőszült medve egyszerre csak nekitámadt a ki­rálynak, átkarolta s a király már­­már ellankadt a bősz küzdelemben, amikor odaérkezik hű kísérője, Koros Bodnak a fia s egyetlen ügyes lándzsadöféssel leterítette a vadat s ezzel megmentette a király életét. Őfelsége hálás is volt érette : 1130-ban kelt oklevelével birtokot adományozott a fiúnak s az oklevélben elmondja ennek a veszedelmes középkori vadász­kalandnak a részletes történetét. Egyébként a magyarok nemcsak a középkorban vadásztak lándzsával medvére: a székelyek közt ma­napság is akad ügyes és bátor ember, aki min­dössze néhány kutya kíséretében, akár csak pusz­ta kézzel is nekitámad a medvé­nek. Az egyik leghíresebb lándzsás medvevadász pedig az idősebb Wesselényi Miklós, ez a bővérű, kemény kötésű erdélyi mágnás volt a 18. század végén és a 19. század elején, s az ő vadásztársa­ságába tartozott Bornemisza Jó­zsef báró, Béldi Vencel gróf, Bánffy Elek és János bárók. Medvevadászataik megmutatták, hogy „Mackó Muki” nemcsak az a jókedvű, mulatságos koma, ami­nőnek gyerekregények, meg az ide mellékelt kép is mutatja, hanem igazi fenevad, rosszindulatú, bizal­­matlankodó, alattomos ellenség. TURTLE Turtle Hill hegyvidéki városka New­ York számára körülbelül ugyanazt jelenti, mint a régi béke­időkben jelentette a Montparnasse Párizs számára : írók, költők s főként képzőművészek tanyáját. Itt telepedtek le a legszívesebben, távol a nagyváros zajától, azon a területen, amelyet vagy három­száz évvel ezelőtt a montauk-, a corchaug- és a shinnecock-indiá­­noktól harminc font sterlingért vásároltak meg a fehérek. Az első évben kilenc, a rákövetkező évben még húsz angol család telepedett itt le, s aztán apránként mind népesebb és népesebb lett a kör­nyék, bár bizony igen gyakran került még sora az indiánokkal való háborúskodásoknak. A 20. század elején aztán egy idős amerikai tőkepénzes-asszony, Mrs Russell Sage, hatalmas alapít­ványokat tett Turtle-nek művé­szekkel való betelepítése érdeké­ben. Így itt él most Amerika egyik leghíresebb piktora, Winold Rice, aki a turtle-i telep régi indián emlékeire való tekintettel főként indián-portrékat és jeleneteket fest. Ecsetje alatt megelevenedik az egész, vég letűnt „Bőrharisnya”- és „Winnetou”-világ, amelynek bizony már alig-alig akad egy-egy halvány emléke. Rice talán még az utolsó percben érkezett, hogy Amerika őstörténetének ezeket a ritka maradványait megőrizze az utókor számára. BORDEAUX Léon Coppard, a híres francia válóperes ügyvéd szerint a házas­ságban a nyolcadik év a legkriti­kusabb. Coppard szerint a házas­ságban három veszedelmes perió­dust lehet megkülönböztetni. Ez a második, a nyolcadik és a tizen­kettedik év. Aki ezt kibírta, az már rendszerint nem szokott h­ázas­­társától elválni. E három közül is a legveszedelmesebb a nyolcadik év, mert az ügyvéd által vitt válóperek 55 százaléka a szóban­ FOKVÁROS Nem mindennapi lopás történt a fokvárosi kikötőben. Két angol, Cooper és Duncan, egy őrizetlen pillanatban hatalmukba kerítettek egy, a kikötőben horgonyzó 16 tonnás yachtot és azzal kivitorláz­tak a nyílt tengerre. Néhány óra múlva felfedezték a lopást és motoros rendőrnaszádok iramod­tak az ellopott yacht után. Órák hosszat tartott az üldözés, míg végre megfogták a yachttolvajo­­kat. Azt mondották, hogy a yachttal Angliába akartak utazni. CHICAGO Érdekes előadást tartott Car­penter egyetemi tanár, aki ki­mutatta, hogy él Abesszíniában egy lepkefaj, amely a sakálokhoz és a keselyűkhöz hasonlóan, hul­lákból táplálkozik. Carpenter a lepkefaj példányaira Hodson egy­kori addiszabebai angol konzul gyűjteményében akadt rá. A kon­zul abesszíniai tartózkodása alatt szorgalmasan gyűjtötte az ottani lepkeféléket és tudományosan meg is vizsgálta azokat. MOSZKVA A sarkvidékek menti hajózást ebben az évben biztonságosabbá teszik. A sarkvidéken négy nagy világítótornyot építenek, amelyek mindegyike 170.000 gyertyafény erejű lesz. Ezenkívül 122 világító bóját és 150 más jelzőkészüléket helyeznek el ezen az útvonalon. Mackó Muki torkoskodik. A görgényi hegyek közül küldik nekünk ezt az érdekes felvételt, amely medve komát torkoskodása egy óvatlan pillanatában örökíti meg. Azt persze nem szabad hinnünk, hogy a medve mindig ilyen barátságos, „házias” állat. Bizony kemény fenevad az, s a régi erdélyi vadásztörténetek sok hátborzongató dolgot tudnak az erdélyi havasoknak erről a leghatalmasabb állatjáról mesélni. „Tulokfej”, a nagy főnök. A newyorki Turtle­ Hill nevű művésztelepen él Amerika egyik leghíresebb festője, Winold Rice, aki azt tekinti hivatá­sának, hogy az amerikai indiánoknak mindjobban kipusztuló emlékeit örökítse meg a jövendő számára, így került ecsetje alá ez a pompás törzsfőnöki arc is, fején az állatős-tetemnek, a tuloknak fejdíszével, nyaka körül a sérthetetlenséget biztosító grizzlymedve-karmokkal.

Next