Tolnai Világlapja, 1941. január-március (43. évfolyam, 1–13. szám)
1941-02-05 / 6. szám
Isztanbul, a félhold városa Ott, ahol Dél-Európát Dél- Ázsiától egy alil egy-két kilométer széles vízi út választja el, ott 650 évvel Krisztus előtt egy nagyon messzire látó kis görög törzsfőnök, valamilyen legendás Byzasz, várost alapított, amelyet nevéről Bizáncnak neveztek el. Stratégiai szempontból hihetetlen előnyei voltak ennek a helynek , hiszen az akkori világ két egyetlen ismert tengerét, a Földközi és a Fekete tengert ellenőrizhette erről a pontról , de görög ember létére a gazdasági érdekekről sem felejtkezett meg városa alapításakor: a város szivébe mélyen benyúló hosszú öbölben nem volt árapály, ennélfogva a tonhalak milliói évrőlévre ide jártak ívni, úgyhogy a halászat itt valósággal aranyat ért. El is nevezték ezt az öblöt, furcsa szarv-alakjáról, Arany szarvnak, s ez a név máig is rajta maradt. Ugyancsak ezekből a régi görög időkből maradt a városnak egy másik emléke is a mára. Egyszer ugyanis egy makedón haderő akarta a várost éjnek éjjelén megtámadni. Sötét fellegek borították az égboltot. Egyszerre azonban felszakadt a felhőköpönyeg, a félhold rávilágított a város falait övező síkságra, rá a felvonuló ellenségre, így Bizánc kapuőrei idejében észrevették az ellenséget és vissza tudták a támadást verni. A félhold iránt érzett hálából a félholdat tartó Hekaté istennőnek templomot emeltek a bizánciak s pénzeikre is ráverték a félholdat. Ettől fogva ez a félhold lett a város címere, s amikor az oszmánli-törökök bevonultak, ők is átvették a félholdas címert, amely innen kezdve rákerült a moszlim haderők lobogóira. ’ A sokneve város A félholdas címer átvészelte az évezredeket, de nem úgy a város neve. Egészen a római császárság koráig megtartotta ugyan Bizánc nevét, de ettől fogva aztán annál sűrűbben váltogatta. Severus császár, aki elkezdte az újraépítését, Augusta Antoninának nevezte el. Amikor Konstantinusz császár ide telepítette át a római birodalom székhelyét, akkor, emlékezésül a régi, itáliai fővárosra, elnevezte Nea Roma-nak (Új Róma) s ezért a konstantinápolyi pátriárkák hivatalos címükben mindmáig Új- Róma pátriárkáinak hívják magukat. Konstantinusz császár halála után fiai és utódai, őrá emlékezve, elnevezték Konstantin városának (Konstantino-polisz). A görög félsziget lakosai ebből a szóból csak a „polisz” (főváros) szót ragadták ki, s ha azt akarták mondani, hogy Konstantinápolyba mennek, úgy mondották : „isztán pulin”. Ebből rövidítette a nép szája az „Isztanbul” szót. A bizantinizmus hazája Bizánc népe két világrész kereskedelmének hasznát fölözte le, úgyszólván semmi munkával. Ez a henye életmód ráütötte pecsétjét az egész nép lelkére. Harci erényei teljesen elsenyvedtek. Krónikaírók jegyezték fel, hogy még akkor is, amikor a legnagyobb volt a veszedelem s az ellenség már a város falai alatt portyázott, a bizánciakat csak úgy lehetett a város védelmére a falakra csalogatni, hogy ott nagy kondérokban kitűnő illatú ételeket főzetett a császár. Erre a szagra odatolongtak a lakosok s így legalább az ellenség azt hihette, hogy a falakon harcra kész tömegek várják a támadásait. Ellenben a háborús technikában volt egy nagy találmányuk, amellyel századokon keresztül megúszhatták a legnagyobb bajokat : a görögtűz, amelyet azért hívnak görögnek, mert itt, Bizáncban készítették és használták a várost támadó haderők és főként hajók ellen. Az elolthatatlan görögtűz bizony sok ideig fejtörést okozott a különböző ellenségeknek. Harcra tehát már nem igen vállalkozott Bizánc népe, legalábbis a külső ellenséggel szemben nem. Bezzeg annál több uccai harc és politikai tusakodás akadt a város falain belül. Kiindulópontja rendszerint a cirkusz volt. A császárok ugyanis, hogy a mindig elégedetlen bizánciak érdeklődését lekössék, hatalmas cirkuszt építtettek . Itt kocsiversenyek folytak századról századra. Két árt alakult ki: a zöldek és a kőek pártja. Ezek nemcsak a cirkuszban, hanem a politikai porondon is szembenálltak egymással s bizony gyakran még a császári hatalom birtoklása is attól függött, hogy a császárjelölt melyik pártnak a híve. A két pártban csak az volt a közös, hogy az éppen pillanatnyilag hatalmon lévő uralkodó irányában valósággal a talpnyalásig alázatos magaviseletet tanúsítottak, amit nagyban előmozdított az is, hogy az udvarnál a perzsa udvari etikettet hozták be. Ennek értelmében például a császárnak a cipőjét kellett megcsókolnia annak, aki audienciája elébe járult, kezét el kellett takarnia, nehogy őfelsége olyan utolsó, piszkos dolgot legyen kénytelen látni, aminő az alattvalóinak keze. Holott néha jó lett volna ezt a kezet látni, mert a köpenyeg bő ráncai miött tőrt szorongatott. Bizáncözépkori történetében alig akad ugyanis császár, aki természetes halállal múlt volna ki. Ezóta hívják azt a magatartást, amely szemközt a legnagyobb alázatosságot fanyalogja, de titokban tőrt forgat : bizantinizmusnak. A bizánci cirkusz a magyar történelemben VIII. Konstantin császár, okulva elődei példájából, akiket rendszerint gyermekeik fojtattak bele a fürdőkádba, két leányát ötven éven keresztül zárdában fogva tartotta. Amikor már haldoklott, akkor engedte ki őket : Zoét és Theodorát. Az ötven évig elfojtott vágyai egyszeriben nagy lángot vetettek Zoéban s hirtelenében egymás után három férjet fogyasztott el tizennégy év alatt. A harmadik újra klastromba csukta őt. De ekkor megjelent a „lovag”, egy cirkuszi párt sztárja, aki pompás versenykocsis volt s ezért el is nevezték „monomachosz”-nak. Kiszabadította Zoét, aki hálából hozzáment Monomachosz Konstantinhoz, bármennyire tiltakozott is ez Zoé asszony hervadt bájai ellen. Zoéval kötött házassági szerződésében bennfoglaltatott, hogy magával viheti az udvarba eddigi feleségét, sőt barátnőit is. Ez a Konstantin császár adományozott aztán Aba Samu királyunknak egy koronát, amely ma is megvan a Nemzeti Múzeumban s a koronán rajta van a császár, egész női udvartartásával együtt. Isztanbul jószelleme. Évezredek óta az a szokás dívott Isztanbulban, hogy a házakat fából építették. Tehát sehol nem adódott annyi tűzvész, mint itt. Széchenyi Ödön gróf, a mi nagy Széchenyink fia, a múlt század harmadik harmadában haditengerészeti alapokon megszervezte a város tűzvédelmét. Ennek a szervezetnek egyik tagja ez a tűzőr is, aki éjjelnappal figyeli tornyából az esetleg felcsapó tűznyelveket. A világ egyik legforgalmasabb üzleti negyede. Isztanbulban valaha kelták jártak, tehát az a nép, amely Írországból indult ki s végig egész Európán birodalmakat alapított. Róluk hívják még ma is Isztanbul egyik városrészét Galatának. Itt összpontosul a Közelkelet legnagyobb üzleti forgalma. Levantinusok, olaszok, arabok, görögök itt adnak egymásnak találkozót s innen indult el például az olyasfajta exisztenciák útja is, aminő a kalandor Zacharové, a fegyverszállítók királykáé volt. Az elmerült császárpalota, Isztanbul vízellátása mindenkor nagy fejtörést okozott, pláne amióta nincsenek már meg azok az aquaeductok, amelyek római időkben a Balkán hegyei közül hozták a vizet. A törökök úgy segítettek a bajon, hogy a régi palotákat, amelyek lassan a föld alá kerültek, ciszternákul használták fel a víz tárolására. Ezeket persze állandóan ellenőrizni kell, nem omlanak-e valahol össze. TOLNAI VILÁGLAPJA Ó