Tolnai Világlapja, 1941. január-március (43. évfolyam, 1–13. szám)

1941-02-26 / 9. szám

SZURDUK Erdély egy részének vissza­tértével az ország bányakincsek­be­n­ nagyot gyarapodott, a gyara­podás azonban nem minden téren egyforma. Sóbányászatunk na­gyobbik fele visszatért és eléggé jelentős arany, ezüst is hozzánk került, de a legfontosabb bányák : a vasérc- és szénbányák Dél- Erdélyben maradtak. A háború­­előtti Magyarországnak Hunyad megyében szépen fejlődő vasipara volt, mert itt a vasérctelepeken­ kívül jó minőségű kőszenet is bányásztak. A vasgyárak tüzelő­anyagát tehát nem kellett messze vidékről szállítani. A visszatért erdélyi és keleti részek vasérc- és szénbányászata azonban eléggé je­lentéktelen. Kőszenet egyáltalán nem lehet találni, barnaszén is csak kisebb mennyiségben talál­ható. Az ilyen kisebb jelentőségű, de mégis számottevő szénbányák közé tartozik a szilágy megyei Szurduk barnaszénbányája. Az itt termelt szén, mint általában az ország barnaszenei, közepes minőségűek. A szurdoki szénnek a magyarországi barnaszenekkel együtt ugyanis elég nagy a víz­tartalma. A nagy víztartalmú szenek száradás után könnyen el­­porladnak, ez pedig sem a szállí­tásnak, sem a felhasználásnak nem kedvez. Az ilyen kisebb barna­szénbányák elsősorban a környező vidék iparát és tüzelőszükségletét látják el szénnel, nagyobb ipar­telepek azonban rendesen nem fejlődnek ki közelükben. GENF Érdekes megfigyelést tett leg­utóbb Junghurst genfi természet­­tudós, aki közel két évet töltött Brazíliában, csupán a hangyák életének tanulmányozása végett. Janghurst egy nap hatalmas han­gyabolyt fedezett fel házának kertjében és nyomban elhatározta, hogy a szokatlan nagyságú han­­gyaállam lakóit „népszámlálás” alá bocsátja. Elhatározását tett követte s egy kétméter átmérőjű abronccsal körülhatárolta a szor­galmas állatokat, majd kénsav­­gőzzel halálba merevítette őket. A „népszámlálás”-kor kiderült, hogy 37.­500 hangya és 11.880 lárva esett a tudós kíváncsiságá­nak áldozatul. KAIRO Az olaszoktól bombázott egyip­tomi erődök között nem egyszer szerepelt Siwah is, a hasonló­­nevű oázis középpontja. Az 50 km hosszú termékeny lankásnak, amely manapság 5000 főnyi, da­tolya-, narancs-, bor- és gabona­termeléssel foglalkozó lakosság­nak biztosít életlehetőséget, már az ókorban is bizonyos jelentősége volt. Ez azonban akkoriban nem katonai vagy politikai, hanem val­lási jellegű volt. Itt volt az egyip­tomi napistennek, Am­onnak, leg­nagyobb temploma. Bizonyára kevés háziasszony gondol arra, hogy jól ismert háziszere, a szal­lniák, ettől a híres napistentől örökölte a nevét. Az ókor, amely a kémia csodáiban még valóban csodát látott, az akkoriban ezer célra használt gyógyszert „sal­umonniacus”-nak, An­on isten só­jának nevezte el. Ebből a két szóból keletkezett a „szaluiták” mai neve. Sokan azt gondolják, hogy valahol itt kell keresni Nagy Sándor koporsóját is. Az ókor legnagyobb hadvezére Anion isten buzgó tisztelője volt, sőt a kön­­­nyen hivő ókor Anion fiának is tartotta. Ő építette Anion templo­mát is és úgy végrendelkezett, hogy ebben a templomban helyez­zék örök „nyugalomra”. Vájjon, ha 22(H) évvel előrelátott volna a jövőbe, akkor is ide temettette volna magát ?! CANBERRA Ausztrália, amelyet mindjob­ban fenyeget az egyre terjesz­kedő japáni imperializmus, nemrégen bevezette az általá­nos hadkötelezettséget. Hogy ezt milyen formában tudták az angol domíniumban végre­hajtani, senki sem tudja. Egy megható eset azonban azt bi­zonyítja, hogy ezen a földré­szen is élnek derék hazafiak, akik minden pillanatban ké­szek életüket hazájuk érdeké­ben feláldozni. A legutóbbi katonai hadgyakorlat alkal­mával Ausztrália miniszterel­nöke, H. K. Lions, aki a pol­gári életben nagykereskedő és bankár, Canberrában végig­nézte egy­­ felvonuló gyalog­ezred menetelését s utána meg­beszélést folytatott az ezred tisztjeivel. — Sokat jártam Németországban — mondotta, — s bátran állíthatom­, hogy szebben menetelő katonákat sehol a földkerekségen sem lát­tam. Az a­ szándékom, hogy or­szágunkban is meghonosítom a jól menetelő, fáradhatatlan ezredeket. — Az angol tisztek természetesen kedvetlenül fo­gadták a miniszterelnök elha­tározását, s ezt nem is titkol­ták előtte. Lions ekkor kiállt a térre és német mintára oly nagyszerűen lépegetett, hogy a tisztek bocsánatot kértek tőle, sőt személyét a had­vezetőség hozzájárulásával „Ausztrália első gyalogoskatonájává“ ne­vezték ki. A népszerű minisz­terelnök büszkén nyomtatja névjegyére új tisztségét, aki délelőttönként államférfit ala­kít, délután pedig üzletében bonyolítja le hatalmas pénz­műveleteit. De hogy az ausz­trál­oak keresve sem találhattak volna jobb katonát és dere­­­kabb polgárt, az kétségtelen. Legalább­is ezeket írja róla a „Local News“ nevű ausztráliai újság. APIA A Fidzsi-szigetcsoporthoz tar­tozó Upolu szigetén William Steward nevű tengerész igen érdekes és különös módját eszelte ki annak, hogy feltűnő jótéteményt gyakoroljon egy kórház sebészfőorvosával szem­ben, aki évekkel ezelőtt igen súlyos műtétet hajtott végre rajta. Steward egy rendkívül erős bádogkannába öt angol font értékű ezü­stpénzt helye­zett el és a kannára kívülről vízhatlan festékkel a követ­kező feliratot írta: „Annak a kórház főorvosának küldöm ezt a jól megérdemelt honoráriu­mot, aki 193f­-ban vérmérgezés következtében meglobosodott bal lábamat le akarta ampu­tálni, majd fáradságot nem kí­mélve, éjjel-nappal azon fára­dozott, hogy lábamat meg­mentse és egészségemet hely­reállítsa, ami tökéletesen sike­rült is. Azt hiszem, ez a kór­ház valahol a Laguna- vagy Elliee-szigeteken van. Átok arra, aki a jutalmat eltulajdo­nítja, vagy a pénzt nem to­vábbítja rendeltetési helyére.“ Mindenekelőtt a kannát elő­ször a Horn-fok környékén ta­lálta meg egy halászcsoport, de a mikor a kannán lévő fel­írást elolvasták, szép csende­sen visszaeresztették a ten­gerbe és utána köptek. A kanna tovább folytatta vándorlásait, amíg egy nap az északameri­­kai partok közelében kötött ki, ahol a küldemény becsületes tengerészek kezére jutott. Ezek kiszámították, hogyha a kan­nát a Panama-csatorna csen­­des óceáni végén tengerbe dob­ják, az áramlások ki fogják sodorni az óceánra és egyre csak keleti irányba hajtják. Mivel a hajó Amerika túlsó pjartján észak felé tartott, a tonnát csakugyan, bedobták a vízbe. A kanna azonban nyu­­gati irányba úszott, amíg egy nap a Hawaii-szigetek partján találta meg egy öreg halász, aki beszolgáltatta a hatóságok­nak. Ezek hajót kerestek, amely a küldeményt a Laguna­­szigetek felé vinné. Csak né­hány hónappal ezelőtt találtak ilyet. Ez a hajó aztán végig­kutatta a közel hatszáz sziget­ből álló csoportot, de kórházat nem talált rajta. Ekkor átad­ták a kannát egy, az Elliee­­szigetek felé tartó hajónak, amely teljesítette a megbíza­tást és végül Waitupu szigetén fellelte azt a barakkórházat, amelyben egykor leprásokat gyógyí­tottak s ahol később Stewardot is kezelték. Itt csakugyan megtalálták Wil­liam Steward nevét az ápolási törzskönyvben és emlékeztek reá, mint olyanra, aki a leg­­hosszabbat tudott köpni. A pénzt átvették és a szomszédos szigeten élő tengerész most kapta meg róla a nyugtát. Az öt font tehát körül vándorolta a félvilágot és csodálatos vé­letlen folytán meg is érkezett rendeltetési helyére —­ hiány nélkül. ______ V­I­C­H­Y St Gardonne-ba, az egyik kis francia állomásra befutott a minap a gyorsvonat. Az állomásfőnök belépett egy másodosztályú fül­kébe és megdöbbenve látta, hogy az egyik­ utas holtan fekszik a padlón. Meg kellett az illető sze­mélyi adatait állapítani. Az állo­másfőnök kivette a halott tárcáját és meglepetésére harmadosztályú jegyet talált a halott tárcájában. Nehéz feladat elé került a lelki­ismeretes hivatalnok. Jegyzőköny­vet kellett volna az utazási szabály­zat áthágása miatt felvennie, de hogy vegyen fel jegyzőkönyvet a halottal ? Egyszerre zseniális ötlete támadt. Kivett a tárcá­jából annyi pénzt, amennyi a két jegy közötti különbség volt, erről nyugtát állított ki, visszatette a tárcába és azután lement az állomásépületbe és megkezdte az ismeretlen halottról szóló jegyző­könyv felvételét. A szurduki szénbánya­ ,A szilágymegyei Szurduk község határában található ez a szénbánya. A visszacsatolt e­rdélyi részek szénbányászata eléggé csekély, úgyhogy a szurduki bánya még a jelentékenyebbek közé tartozik. A csilléken szállított barnaszén víztartalma elég nagy, úgyhogy ez a szén nem a legjobb minőségű­ és könnyen borlik, mint a többi magyar barnaszenek. 20 TOLNAI VILÁGLAPJA Kladrup csehországi városká­ban egy nevezetes gólyamadár él. Ez a gólya, amely egyébként Pepi névre hallgat, immár az ötödik telet tölti ott és eddig még egyszer sem jutott eszébe, hogy ősszel ő is elrepüljön társaival együtt. A gólya a napokban Klad­rup lakosságának nagy örömére egy esküvői kocsi tetejére telepe­dett le. A fiatal pár, mint ahogyan a jelentés mondja, rendkívül za­varba jött. RÓMA A római bíróság érdekes bűn­ügyben ítélkezett az elmúlt napokban. Az elítért, Giovanni Ivaldi azzal követett el bűn­cselekményt, hogy elhu­nyt édesanyja végrendeletét a szó

Next