Tolnai Világlapja, 1941. október-december (43. évfolyam, 40–53. szám)

1941-10-15 / 42. szám

Vitéz Szombat­helyi Ferenc, a i­­agy. kir. honvédvezérkar főnöke A katonáskodás, aszerint, ki minő szempontból ítéli meg, leh­et egyszerű foglalkozás, kötelesség­­teljesítés, mesterség vagy hivatás. Mindezeken túl azonban egészen bizonyos az, hogy a vezérkari főnök kezében a katonáskodás immár művészet, vagyis az ön­álló alkotás teremtőerejének ki­fejezése. Nemcsak tudást és érzé­ket, hanem­ egyéniséget kíván meg : tapasztalatokon vagy néha éppenséggel világszemléleten meg­­acélozódott agyvelőt, amely ép­úgy számol a hadsereg anyagi le­hetőségeivel, mint a meteorológia körülményeivel, a világpolitikával épúgy, mint a közkatona szemé­lyes és csoportos lélektanával. A katonai intézmény körében talán az egyetlen olyan hely, ahol a rideg tényvalóságokon túl, a fantáziának is juthat szerep. Erre a felelősségteljes helyre hívta meg a Kormányzó Úr bizalma a közelmúlt napokban vitéz Szombathelyi Ferenc al­tábornagyot, az 54 esztendős győri születésű katonát, akinek már szeme kifejezéséből kivillan a cerebrális felsőbbség, az elhatá­rozás ereje. A pécsi hadapród­iskolát végezte, majd utóbb a bécsi hadiiskolába vezényelték. Az első világháborúban 33 hóna­pot töltött a fronton. Különösen nehéz volt a beosztása a háború után, 1919—1921 között, a szom­bathelyi körlet parancsnokságon, ahol mint vezérkari százados tel­jesített szolgálatot igen kényes helyzetekben. 193f­-ban a Ludo­­vika Akadémia parancsnoka — s közben tábornokká lépett elő. 1939 óta altábornagy s Kárpát­alja visszafoglalásakor már mint a Kárpát csoport parancs­noka működik. Ilyen minőség­ben vezeti Erdély visszafoglalását is. Amikor az idén sor került a szovjet-elleni hadjáratra, termé­szetesen adódott, hogy ezeket a hadműveleteket is ő vezette. Szeptember 6-a óta ő a magy. kir. honvédvezérkar főnöke. (Győrffy-Beng­yel Sándor közellá­tási miniszter Harrnerrösidi gesztussal kö­szöntött be az új közellátási mi­niszter, Győrffy-Bengyel Sándor titkos tanácsos, vezérezredes, ami­kor új hivatalába lépése első nap­ján munkászubbonyt öltött s be­állott a kenyérért várakozók so­rába, hogy személyes tapaszta­latai alapján adjon­ ki nyomban rendeletet, amellyel lelkére kö­tötte a kereskedőknek, hogy a mai nehéz időkben fokozott udva­riassággal kezeljék az amúgyis ideges, fáradt vásárlóközönséget. A jó pszichológus léleklátása nyil­vánul meg az új miniszternek ebben a rokonszenves mozdulatá­ban, amelynek mély biblikus hát­tere van a Szentírásnak emléke­zetes mondásában: „Nem csak kenyérből él az ember !" A leg­jobb kenyér is megkeseredik, ha nem fűszerezi szerető, meleg jó­szó , s egy emberies hatósági köz­belépés a legnehezebb helyzeteken is átsegíti a lakosságot, ha nem érzi magát elhagyatottnak, ki­szolgáltatottnak. Több mint há­roméves frontszolgálat a világ­háborúban , az orosz harctéren, Észak-Magyarországon, Nyugat­-lak­eiában, az olasz fronton, Bu­kovinában és a keleti Kárpátok­ban - kiérlelte Győrffy-Bengyel Sándorban, a mindössze 55 eszten­dős vezérezredesben, a bensőséges meggyőződést, hogy a magyar emberrel mindent elérhet az, aki ért a nyelvén, részt vesz a bajaiban, emberi módon érintkezik vele. Ezekhez a világháborús tapasz­talatokhoz sorakoznak aztán azok a rendkívül értékes ismeretek, amelyeket 1936 óta mint a hon­védelmi minisztérium anyagi cso­portfőnöke szerzett a hadsereg modern felszerelése és hadikészült­ségbe való helyezése, az anyag­­beszerzés és a közellátás terén. A háborúban álló állam körülzárt várhoz hasonlatos, amelybe­n nincs külön polgár és külön katona, mindenki egyformán harcos. így érthető meg, ha a Kormányzó Ür­t bizalma éppen ezt a nagy tapasz­talatús katonát szemelte ki az ország közellátási ügyeinek leg­főbb vezetőjévé. Brauch­isch­ vezértáb­om­ány A német haderő parancsnoka, Walther von Brauchitsch, most október 4-én töltötte be 60. élet­évét. Ősi katonacsaládból szárma­zik s édesatyja a német hadi­akadémia igazgatója volt. De nem ennek, hanem tisztán saját személyes értékeinek köszönhette a vezértábornagy, hogy fiatal fő­hadnagy korában a vezérkarhoz osztották be, anélkül, hogy elő­zetesen a katonai akadémiát vé­gezte volna. Ri­kka kivételes eset volt ez akkoriban, de a mostani idők bizonyították be, hogy a választás a megfelelő emberre esett: az akadémiát nem végzett gárdatisztből lett a mai időknek, az ellenségnél­ is elismert, leg­nagyobb hadvezéri ingéniuma. Ez különben már az első világhábo­­ború idején is kitűnt, amikor Ludendorff tábornok, Hindenburg vezérkari főnöke, sajátkezűjén tűzte fel a fiatal tiszt mellére az egyik legszebb német kitün­tetést. Brauchitsch már 1938 óta tagja a német titkos kabinet­­tanácsnak és a birodalmi kabinet­nek is. Az ő parancsnoksága alatt vonultak be a német csapatok Ausztriába, a Szudétaföldre, Cseh- és Morvaországba; ő vezette a Lengyelország elleni hadművele­teket is, majd Norvégiában, Bel­giumban, Hollandiában, Francia­­országban, a Balkánon s most a keleti fronton bizonyította be, hogy a mai időknek ő a legna­gyobb hadvezéri egyénisége. Ewald von Kleist vezérezredes Brauchitschnál két hónappal idősebb Kleist vezérezredes, a keménykötésű­, rámenős porosz tiszt példaképe, aki hatvan éves kora ellenére csak nemrégiben kapta meg a Führertől a vas­kereszt lovagkeresztjét kimondot­tan azzal az indokolással, hogy a saját személyének bátor latba­­vetésével segítette a német csa­patok diadalát elő. Kleist, aki katonai pályája nagy részét 1­ots­­damban töltötte el, csakugyan sorsszerű hivatottságú vezére katonáinak, aki a mostani háború óriási technikai meglepe­tését, a páncélcsapatot, a saját maga életének veszélyeztetésével, a helyszínen szerzett tapasztalatai útján fejlesztette ki a németség egyik legdöntőbb fegyverévé. Vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagy, a n­tgy. kir. honsédvezér­kar főnöka (Brun­huberfe­lv.) Waltz von Brauohitsek­ vezér­ Ewald von Kielst vezérezredes, tábornagy, a német haderő pa- egy páncélos hadcsoport parancs­ra­ncsnoka unka­­.Györffy Benővel Sándor m. kir. titkos tanácsos, közellátási miniszter (MFI fele.) fi TOLNAJ Vlf.ÁC,LAPJA

Next