Tolnai Világlapja, 1942. január-március (44. évfolyam, 1–12. szám)
1942-03-18 / 11. szám
CL hét Lexikona Tomozski Jimiusiki ,u szingapúri hős Vagy tizenöt évvel ezelőtt a dunaparti korzón, a sétáló közönség soraiban gyakran feltűnt egy kissé tömzsi, szélesvállú, úgynevezett csupa izomember alakja Arcszines ferdevágású szeme elárulta, hogy japáni. A pesti Dunapart törzsközönsége jól ismerte. Tudták róla, hogy a japáni követségen teljesít szolgálatot kapitányi rangban, mint katonai attasé, sőt sokan még névről is ismerték, hogy Jamasitának hívják. A japáni katonatiszt aztán elkerült a magyar fővárosból. Zürich, Bécs, Berlin voltak a következő állomásai, majd 1940. nyarán visszarendelték hazájába, Tokióba és kinevezték a japáni légi haderőknél tábornok-felügyelővé. Ugyanez év őszén Jamasita altábornagy vezérkari tisztek társaságában hoszszabb utazást tett Németországban és Olaszországban, megtekintette a keleti frontot. Azóta Jamasita altábornagy neve nem fordult elő a világsajtóban. Azóta ! . . . Be aztán következett Szingapúr, a bevehetetlennek vélt brit erődítmény eleste és azóta az egykori japáni katonai attasénak, a ma 59 éves altábornagynak hősi teljesítményével foglalkozik a földkerekség minden újságja. Szingapúr már lángokban állott, de a japáni csapatok még nem szálltak partra. Ekkor Jamasita altábornagy még katonái előtt kiúszott a partra, hogy kitapasztalja, hol lehet a csapatoknak legkönnyebben partraszállniuk. Erről a rendkívül érdekes japáni katonatisztről — aki egyébként tanítónak a fia — azt írja ■egyik személyes ismerőse, hogy mindenféle sporthoz ért. A modern dzsiu-dzsicu és a birkózás mestere. Ezért is tudta katonáival a maláji győzelmes hadjárat minden fáradozását megosztani. De nemcsak teste, a lelke is acél. Jamasita ugyanis mélyen vallásos. Egy buddhista szektának a tagja és egy buddhista kolostorban végzett elmélkedő gyakorlatokat, amelyeknek vezető gondolata ez volt: ,,akaraterővel kapcsold ki érzékeidet és, ha megérinted, még a tűz is hűvös lesz számodra” . Azt mondják róla, agya úgy működik, mint egy svájci óra. Katonaiskolás korában az iskolaórák alatt aludni szokott és mégis a legnagyobb jutalmat, a japáni császár kardját kapta meg. Mindenekelőtt a stratégia érdekelte. Szokásait Jamasita mindmáig megtartotta. Többször előfordult már, hogy valamelyik látogatója ott akarta hagyni, mert az altábornagy egyszerűen elaludt, miközben látogatója hozzá beszélt. Ez azonban csak látszat volt, mert Jamasita minden egyes szót megértett, sőt nemcsak azt, amit látogatója elmondott, hanem azt is, amit az szeretett volna előtte elhallgatni. Külön stratégiája van, amelyet „Jamasita-stratégiának” neveznek, s amelynek fő érve az ellenség félrevezetése, hogy lehetőleg minél kevesebb saját veszteség legyen. Gyakran még katonái sem érlik ezeket a mozdulatokat. A Jamasita stratégiához azonban hozzátartozik a csapat iránti atyai szeretet is. A japáni katona tűzbe menne parancsnokáért. Katonái azt mondják róla, hogy olyan erős, mint egy szikla és olyan bátor, mint egy óceánjáró a tájfunban. I legutolsó emberével is állandóan a legnagyobb megértéssel osztja meg annak minden örömét és bánatát. A japáni katonák állítólag azt mondták a hadjárat elején : „Singapurnak el kell esnie, mert Jamasita akarja meghódítani”. A főváros új főpolgármestere Magyarország kormányzója , lemondott dr. Karafiáth Jenő helyibe dr. Slomonnay Tivadar kormány főtanácsost, országgyűlési képviselőt nevezte, ki Budapest székesfőváros főpolgármesterévé. A főváros új főpolgármestere régi harcosa a keresztényi és nemzeti gondolatnak. 1888-ban született Kalocsán. A budapesti egyetemen államtudományi doktori diplomát szerzett, majd az államvasutak szolgálatába lépett. A kommunizmus idején felfüggesztették állásától ellenforradalmi tevékenysége miatt. Megkezdte a vasutas tisztviselők megszervezését, megalakította a Keresztény Szocialista Vasutasok Országos Egyesületét, amelynek elnöke lett. 1919 októberében a vasutasok tízezernyi tömegét vezette a Várba Clark antantmegbízott elé és a felvonult tömeg élén tiltakozott az ország megcsonkítása ellen. Beszédének szövegét az antantmegbízott továbbította Párizsira. Az első nemzetgyűlési választáson 1920-ban kereszténypárti programmal Angyalföldön választották képviselővé és azóta megszakítás nélkül tagja a parlamentnek. A mostani országgyűlési képviselők között ötödmagával van azok között, akik 1920-ban részt vettek a kormányzóválasztáson és azóta is országgyűlési képviselők. A parlamentben főként szociális- és munkáskérdésekkel foglalkozott. Általános figyelmet keltettek a tisztviselőkérdésben, továbbá a tisztviselők fizetésének emelése és adócsökkentések érdekében tartott beszédei. A székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak 1920. óta tagja és élénk tevékenységet fejt ki a főváros politikai életében is. A Kormányzó Úr érdemeinek elismeréséül 1924- ben kormányfőtanácsossá nevezte ki és 1929-ben pedig a II. osztályt Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Kéiü hős olasz királyi herceg Az olasz állam egységét 1871- ben megalapító II. Viktor Emánuel olasz király másodszülött fiát, I. Amadeus herceget 1870-ben a a spanyolok meghívták királynak. Uralma nem tartott sokáig : ez a tudós hajlamú, elmélkedő természetű herceg már 1873-ban megunta a nyugtalan spanyol politikát és lemondott trónusáról. A Bonaparte I.efizia hercegnővel való házasságából származott, fia volt Emánuel aostai herceg, aki az első világháborúban tüzérarancsnok volt. Emánuel is inább tudósnak érezte magát , főként a földrajzi kutatás volt a szakmája. Öccsével, az abruzzói herceggel, sőt feleségével, Helena orléansi hercegnővel, hosszú felfedező utakat tett Afrikában, főként a Belga-Kongóban, s egyik ilyen útjukon 1500 kilométeres gyalogutat tettek meg ,hozzáférhetetlen őserdők közepette. Ezt az Afrika-szenvedélyt örökölte szüleitől az 1898-ban született fiúk, II. Amadeus aostai herceg, akit az olasz király és császár a most folyó háborúban az abessziniai olasz haderők főparancsnokává nevezett ki. Amikor Graziani tábornagy 1937-ben lemondott az etiópiai gyarmat kormányzóságáról, helyébe II. Amadeust nevezte ki a király Abesszínia alkírályává. Az ottani olasz haderők helyzete ekkor már meglehetősen kényes volt, hiszen az Európában kitört háború elvágta őket az utánpótlás minden lehetőségétől. De Amadeus herceg mindvégig bátran, páratlan hősiességgel, lépésről-lépésre védte az olasz vér árán megszerzett földet. Csak amikor már minden élelmiszerük elfogyott, amikor már az utolsó patronokat is kilőtték s amikor a szomjúság már kibírhatatlanná vált a csapatok között, akkor határozta el magát a herceg a fegyverletételre. Kenya angol gyarmat Nairobi nevű városából jelentették most, hogy a hős herceg, hosszas tuberkulotikus természetű betegeskedés után, ott elhúnyt. A levegő tragikus hőse August von Parseval német léghajóépítő, a berlini egyetemen a léghajózástan első professzora 81 éves korában meghalt. Jogász fia volt Parseval, akinek 28 éves koráig esze ágában sem volt, hogy a repülés tudományával foglalkozzék. Katonatiszt lett a pfalzi származású fiúból, bajor ezredben szolgált. Az emberi repülés még akkor sem igen érdekelte, amikor 1889-ben érdekes könyvet írt a madarak repüléséről. Csak egy évvel e könyvének megjelenése után bírta rá egyik barátja, Bartsch von Siegsfeld, maga is katonatiszt, hogy kettesben próbálják meg egy új repülési elv kidolgozását. A kormányozható léghajó gondolata lebegett ekkoriban általában a katonák eszmevilágában, így kapott egy eszmei terve alapján hosszabb szabadságot katonáéktól, s ez idő alatt dolgozta ki első tervét , a kötött sárkányballont. Csak az ezzel való gyakorlati kísérletezés során jött rá, hogy ez az elv a gyakorlatban használhatatlan, főként katonai szempontból, mert teherbírása alig több a semminél, így tért aztán át a félmerev ballon gondolatára. 1901-ben ,mint őrnagy végkép nyugdíjba ment, hogy teljesen a maga, „légi cirkálónak” nevezett terve kidolgozásának szentelhesse az erőit. 1906 májusában végre megérhette első diadalmas felszállását a Berlin melletti Tegel-lőtéren. Mintegy hatvan méter hosszú és 2300 köbméter űrtartalmú volt ez az első „Parseval”. Az őrnagy maga, valamint felesége végezték a repülőkísérleteket, és pedig rendszerint mindig Berlin fölött. Volt azután még egy hosszabb útja a Parseval-házaspárnak : az Alpokon keresztül Velencébe repültek — ez volt Parseval életének egyik leghatalmasabb élménye. A velencei út mély hatást tett az osztrák-magyar hadvezetőségre. Megrendelt egy Parseval-típusú léggömböt, amely miatt sok támadás érte a hadvezetőséget : szemére vetették, hogy túl drága árat fizetett egy gyakorlatilag még teljesen ki nem próbált szerkezetért. Ekkor rendezte a hadvezetőség a Bécs—Budapest repülést. 1910 .októbere végén kötött ki a rákosi gyakorlótéren ez a léghajó, amely a kedvezőtlen szélviszonyok következtében csupán két részletben tudta az utat Bécstől a magyar fővárosig megtenni. Az osztrák-magyar hadvezetőség akkor döntött a félmerev Parseval-típus mellett, amikor a Német Birodalomban már diadalmaskodott az egész merev-rendszer, Zeppelin és a magyar-horvát Schwartz Dávid gondolata. A világháborúban aztán végkép a Zeppelin-rendszer került fölül. Tomozuki Jamasita Dr. Homonnay Tivadar (Erdélyi felv.) II. Amadeus aostai herceg August von Partéval