Tolnai Világlapja, 1942. január-március (44. évfolyam, 1–12. szám)

1942-03-18 / 11. szám

CL hét Lexikona Tom­ozs­ki Jimiusik­i ,­u szingapúri hős Vagy tizenöt évvel ezelőtt a dunaparti korzón, a sétáló közön­ség soraiban gyakran feltűnt egy kissé tömzsi, szélesvállú, úgyne­vezett csupa izomember alakja Arcszine­s ferdevágású szeme el­árulta, hogy japáni. A pesti Duna­­part törzsközönsége jól ismerte. Tudták róla, hogy a japáni követ­ségen teljesít szolgálatot kapitá­nyi rangban, mint katonai attasé, sőt sokan még névről is ismerték, hogy Jamasitának hívják. A japáni katonatiszt aztán elkerült a ma­gyar fővárosból. Zürich, Bécs, Berlin voltak a következő állo­másai, majd 1940. nyarán vissza­rendelték hazájába, Tokióba és kinevezték a japáni légi haderők­nél tábornok-felügyelővé. Ugyanez év őszén Jamasita altábornagy ve­zérkari tisztek társaságában hosz­­szabb utazást tett Németországban és Olaszországban, megtekintette a keleti frontot. Azóta Jamasita altábornagy neve nem fordult elő a világsajtóban. Azóta ! . . . Be aztán következett Szingapúr, a bevehetetlennek vélt brit erő­dítmény eleste és azóta az egykori japáni katonai attasénak, a ma 59 éves altábornagynak hősi telje­sítményével foglalkozik a föld­kerekség minden újságja. Szinga­púr már lángokban állott, de a japáni csapatok még nem szálltak partra. Ekkor Jamasita altábor­nagy még katonái előtt kiúszott a partra, hogy kitapasztalja, hol lehet a csapatoknak legkönnyeb­ben partraszállniuk. Erről a rendkívül érdekes ja­páni katonatisztről — aki egyéb­ként tanítónak a fia — azt írja ■egyik személyes ismerőse, hogy mindenféle sporthoz ért. A modern dzsiu-dzsicu és a birkózás mestere. Ezért is tudta katonáival a maláji győzelmes hadjárat minden fára­dozását megosztani. De nemcsak teste, a lelke is acél. Jamasita ugyanis mélyen vallásos. Egy buddhista szektának a tagja és egy buddhista kolostorban végzett elmélkedő gyakorlatokat, amelyek­nek vezető gondolata ez volt: ,,akaraterővel kapcsold ki érzé­keidet és, ha megérinted, még a tűz is hűvös lesz számodra” . Azt mondják róla, agya úgy mű­ködik, mint egy svájci óra. Ka­­tonaiskolás korában az iskolaórák alatt aludni szokott és mégis a legnagyobb jutalmat, a japáni csá­szár kardját kapta meg. Mindenek­előtt a stratégia érdekelte. Szokásait Jamasita mindmáig megtartotta. Többször előfordult már, hogy valamelyik látogatója ott akarta hagyni, mert az al­tábornagy egyszerűen elaludt, mi­közben látogatója hozzá beszélt. Ez azonban csak látszat volt, mert Jamasita minden egyes szót meg­értett, sőt nemcsak azt, amit lá­togatója elmondott, hanem azt is, amit az szeretett volna előtte el­hallgatni. Külön stratégiája van, amelyet „Jamasita-strat­égiának” nevez­nek, s amelynek fő érve az ellenség félrevezetése, hogy lehetőleg mi­nél kevesebb saját veszteség legyen. Gyakran még katonái sem érlik ezeket a mozdulatokat. A Jama­sita stratégiához azonban hozzá­tartozik a csapat iránti atyai szeretet is. A japáni katona tűzbe menne parancsnokáért. Katonái azt mondják róla, hogy olyan erős, mint egy szikla és olyan bátor, mint egy óceánjáró a tájfunban. I legutolsó emberével is állandóan a legnagyobb megértéssel osztja meg annak minden örömét és bánatát. A japáni katonák állí­tólag azt mondták a hadjárat elején : „Singapurnak el kell es­nie, mert Jamasita akarja meg­hódítani”. A főváros új főpolgármestere Magyarország kormányzója , lemondott dr. Karafiáth Jenő helyibe dr. Slomonnay Tivadar kormány főtanácsost, országgyű­lési képviselőt nevezte, ki Budapest székesfőváros főpolgármesterévé. A főváros új főpolgármestere régi harcosa a keresztényi és nemzeti gondolatnak. 1888-ban született Kalocsán. A budapesti egyete­men államtudományi doktori dip­lomát szerzett, majd az állam­vasutak szolgálatába lépett. A kommunizmus idején felfüggesz­tették állásától ellenforradalmi tevékenysége miatt. Megkezdte a vasutas tisztviselők megszerve­zését, megalakította a Keresz­tény Szocialista Vasutasok Orszá­gos Egyesületét, amelynek elnöke lett. 1919 októberében a vasuta­sok tízezernyi tömegét vezette a Várba Clark antantmegbízott elé és a felvonult tömeg élén tilta­kozott az ország megcsonkítása ellen. Beszédének szövegét az antantmegbízott továbbította Pá­rizsira. Az első nemzetg­yűlési vá­lasztáson 1920-ban kereszténypárti programmal Angyalföldön vá­lasztották képviselővé és azóta megszakítás nélkül tagja a par­lamentnek. A mostani országgyű­lési képviselők között ötödmagá­val van azok között, akik 1920-ban részt vettek a kormányzóválasztá­son és azóta is országgyűlési kép­viselők. A parlamentben főként szociális- és munkáskérdésekkel foglalkozott. Általános figyelmet keltettek a tisztviselőkérdésben, továbbá a tisztviselők fizetésének emelése és adócsökkentések érde­kében tartott beszédei. A székes­fővárosi törvényhatósági bizott­ságnak 1920. óta tagja és élénk tevékenységet fejt ki a főváros politikai életében is. A Kormányzó Úr érdemeinek elismeréséül 1924- ben kormányfőtanácsossá nevezte ki és 1929-ben pedig a II. osztályt Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Kéiü hős olasz királyi herceg Az olasz állam egységét 1871- ben megalapító II. Viktor Emánuel olasz király másodszülött fiát, I. Amadeus­ herceget 1870-ben a a spanyolok meghívták királynak. Uralma nem tartott sokáig : ez a tudós hajlamú, elmélkedő ter­mészetű herceg már 1873-ban megunta a nyugtalan spanyol poli­tikát és lemondott trónusáról. A Bonaparte I.efizia hercegnővel való házasságából származott, fia volt Emánuel aostai herceg, aki az első világháborúban tüzér­­arancsnok volt. Emánuel is in­­ább tudósnak érezte magát , főként a földrajzi kutatás volt a szakmája. Öccsével, az abruzzói herceggel, sőt feleségével, Helena orléansi hercegnővel, hosszú fel­fedező utakat tett Afrikában, fő­ként a Belga-Kongóban, s egyik ilyen útjukon 1500 kilométeres gyalogutat tettek meg ,hozzáfér­hetetlen őserdők közepette. Ezt az Afrika-szenvedélyt örökölte szü­leitől az 1898-ban született fiúk, II. Amadeus aostai herceg, akit az olasz király és császár a most folyó háborúban az abessziniai olasz haderők főparancsnokává nevezett ki. Amikor Graziani tábornagy 1937-ben lemondott az etiópiai gyarmat kormányzósá­gáról, helyébe II. Amadeust ne­vezte ki a király Abesszínia al­­kírályává. Az ottani olasz had­erők helyzete ekkor már meg­lehetősen kényes volt, hiszen az Európában kitört háború elvágta őket az utánpótlás minden lehe­tőségétől. De Amadeus herceg mindvégig bátran, páratlan hősies­séggel, lépésről-lépésre védte az olasz vér árán megszerzett földet. Csak amikor már minden élelmi­szerük elfogyott, amikor már az utolsó patronokat is kilőtték s amikor a szomjúság már kibír­­hatatlanná vált a csapatok kö­zött, akkor határozta el magát a herceg a fegyverletételre. Kenya angol gyarmat Nairobi nevű városából jelentették most, hogy a hős herceg, hosszas tuber­­kulotikus természetű betegeske­­dés után, ott elhúnyt. A levegő tragikus hőse August von Parseval német léghajóépítő, a berlini egyetemen a léghajózástan első professzora 81 éves korában meghalt. Jogász fia volt Parseval, akinek 28 éves koráig esze ágában sem volt, hogy a repülés tudományával foglal­kozzék. Katonatiszt lett a pfalzi származású fiúból, bajor ezredben szolgált. Az emberi repülés még akkor sem igen érdekelte, amikor 1889-ben érdekes könyvet írt a madarak repüléséről. Csak egy évvel e könyvének megjelenése után bírta rá egyik barátja, Bartsch von Siegsfeld, maga is katonatiszt, hogy kettesben pró­­bálják meg egy új repülési elv kidolgozását. A kormányozható léghajó gondolata lebegett ekkori­ban általában a katonák eszme­világában, így kapott egy eszmei terve alapján hosszabb szabadságot ka­­tonáéktól, s ez idő alatt dolgozta ki első tervét , a kötött sárkány­ballont. Csak az ezzel való gya­korlati kísérletezés során jött rá, hogy ez az elv a gyakorlatban használhatatlan, főként katonai szempontból, mert teherbírása alig több a semminél, így tért aztán át a félmerev ballon gondolatára. 1901-ben ,mint őrnagy végkép nyugdíjba ment, hogy teljesen a maga, „légi cirkálónak” nevezet­t terve kidolgozásának szentel­hesse az erőit. 1906 májusában végre megér­hette első diadalmas felszállását a Berlin melletti Tegel-lőtéren. Mintegy hatvan méter hosszú és 2300 köbméter űrtartalmú volt ez az első „Parseval”. Az őrnagy maga, valamint felesége végezték a repülőkísérleteket, és pedig rend­szerint mindig Berlin fölött. Volt azután még egy hosszabb útja a Parseval-házaspárnak : az Alpo­kon keresztül Velencébe repültek — ez volt Parseval életének egyik leghatalmasabb élménye. A velencei út mély hatást tett az osztrák-magyar had­vezetőségre. Megrendelt egy Par­­seval-típusú léggömböt, amely miatt sok támadás érte a hadve­zetőséget : szemére vetették, hogy túl drága árat fizetett egy gyakor­latilag még teljesen ki nem pró­bált szerkezetért. Ekkor rendezte a hadvezetőség a Bécs—Budapest repülést. 1910 .októbere végén kötött ki a rákosi gyakorlótéren ez a léghajó, amely a kedvezőtlen szélviszonyok következtében csu­pán két részletben tudta az utat Bécstől a magyar fővárosig meg­tenni. Az osztrák-magyar hadveze­tőség akkor döntött a félmerev Parseval-típus mellett, amikor a Német Birodalomban már diadal­maskodott az egész merev-rend­­szer, Zeppelin és a magyar-horvát Schwartz Dávid gondolata. A világ­háborúban aztán végkép a Zep­pelin-rendszer került fölül. Tomozuki Jamasita Dr. Homonnay Tivadar (Erdélyi felv.) II. Amadeus aostai herceg August von Partéval

Next