Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)
1942-04-22 / 16. szám
50 fokos melegben - 50 méterre a tenger színe alatt! Egy japánt búvárhajóparancsnok beszéli el itt a legutóbbi inzulindiai harcok egy érdeklesz Hű részletét. A tengeralattjárón való utazás sohasem tartozik a kellemes kirándulások közé, különösen azonban akkor nem, ha az egyenlítői kánikulában kell az ellenségre vadászni. Három hónapja már hogy szinte szakadatlanul úton vagyunk és elég alkalmunk lett volna, hogy megszokjuk ; e világról való ember azonban sohasem fogja ezt az utazási módot megszokni. Portyázásunk minden mozzanata úgy él az emlékezetemben, mint az emberi teljesítőképesség legvégső határának próbája. Hosszú, kimerítő út után közeledünk célunkhoz. A kibírhatatlan trópusi hőség még itt a tenger alatt is tikkasztó súllyal nehezedik ránk. A legénység a szó szoros értelmében liheg egy kis friss levegő után. Az egyenruhát lehetetlen lenne kibírni: a hőmérő 40—45 Celsius-fok között mozog, a gépek közül az 50—55 fokot is eléri. Két matróz ájultan esik össze. Felszállni a víz színére ? Lehetetlen ! Parancsunk világos : célunk eléréséig nem szabad magunkat elárulnunk. Tehát tovább ! Ami embertől kitelik, megtesszük. Búvárhajónk végre megérkezik az előírt pontra. Óvatosan felmerészkedünk. Nem sokat nyertünk vele , friss a levegő, az igaz, de a hőmérő itt sem száll alább. Azonban hamar megfeledkezünk a vérforraló forróságról: alig szálltunk fel, már működésbe is léphetünk. Egy modern hollandi teherhajó tart teljes gőzzel a sziget felé. Legalább 15,000 tonnás, valószínűleg csapatokkal és hadianyaggal megrakva. Nem számított ránk, főképpen itt, a parttól alig puskalövésnyire. Nincs vele nehéz dolgunk. Egyetlen pontosan célzott torpedó és vége. A hadianyagzsákmány pótolta, ami torpedónk erejéből hiányzott. De nem sokáig örülhetünk az olcsó sikernek. A parti ütegek nyomban megnyitják a tüzet. Ezzel nem sokat törődnénk, azonban hamarosan torpedórombolók és repülőgépek bukkannak fel. Hanyatt-homlok kell menekülnünk, ismét le a tikkasztó pokolba. Csak úgy záporoznak körülöttünk a vízibombák, mi pedig ott fekszünk mozdulatlanul, 50 méteres mélységben. Valóban fekszünk , takarékoskodnunk kell az oxigénnel. A hőség pedig tovább emelkedik. Jártányi erőnk sincs már és szédülten támolygunk, amikor végeszakad a szörnyű kínszenvedésnek. Nem a hollandi csapatszállító hajó légberöpítése tölt el büszkeséggel. Hanem amíg mi az 50 fokos hőségben kuporogva lekötjük az ellenség figyelmét, azalatt egyik csapatszállító flottánk teljes biztonságban ki tudott a szigeten kötni. A poklok minden kínját szenvedtük el, de nem hiába. M. .. rajtuk kívül pedig még néhány árucikk, mint például a nemes gyömbérpálinka és a kincset érő török festékfű — csupa olyan portéka volt, amely nagy szerepet játszott a hollandiak tengeren* túli kereskedelmében. Ez a jellegzetesen gyarmatos*nép még hosszú évtizedekkel a szárazföldi blokád megszűnte után is, valamennyi kereskedelmi szerződésében minden alkalommal külön kihangsúlyozta ezeket az árucikkeket: a gyömbérpálinka és a festékfű Hollandia kivitelében, a cikória ellenben az ország behozatalában került első helyre. Pedig a hollandiak igazán jól értettek a kávéital minden fajtájához ! De nemcsak Hollandiában szerették meg ezt a finom ízű, sötétbarna, zamatos italt, melyet a CICHORIUM INTYBUS illatos gyökeréből főztek. Mihelyt a szárazföldi blokád korlátjai végkép lehullottak, akkor kezdődött meg csak igazában a cikó#ria diadalútja. Hiszen maga Anglia, azonkívül, hogy a saját földjén is termelni kezdte ezt a növényt, nem kevesebb mint 45.000 méter mázsányit importált, Franciaország pedig éppen#séggel 120.000 mázsányit. Nem hiába nevezték el ezt a barna italt akkoriban, amikor feltalálták: „kontinentális kávénak“; csakugyan az egész európai szárazföld kávéitala lett. Sőt egyszeri ben nagyot fordult a kocka: Amerika, a legnagyobb kávétermelő állam is felfigyelt és ugyancsak jelentős tömegekben kezdte importálni a cikóriát Ebben az időben alakult az a vállalat is, amely a Franck* cikóriakávét gyártja. Megalapításában nagy része volt a vállalat ama jogos öntudatának, hogy meg van hozzá az ereje és a tudása is, hogy igazán az egész világ számára jó és ízletes élvezeti cikket készítsen. Ez idő óta pedig — 1828 óta — tántoríthatatlanul, nagy szakértelemmel és kitartóan munkálkodik folyton ennek a pompás kávépótszernek a feljavításán, tökéletesí tésén. S ma ez már igazán tökéletesen meg is felel minden, vele szemben támasztható tárgyilagos igénynek. Akár hozzákeverjük a Franck #cikóriakávét valamelyik más kávéhoz, hogy annak zamatát fokozzuk, akár pedig tisztán vagy tejjel isszuk, mindenképen csak örülhetünk, hogy ilyen jó italunk van. S még jobban élvezzük, hogyha meggondoljuk, hogy itt termett az áldott magyar földön. A dús magyar televény gyümölcse a nemes cikóriagyökér, a cikóriagyökér nemes gyümölcse a 19 A betefitidíj Voltaire időnként emberkerülő hangulatba esett és ilyenkor jaj volt annak, aki ferney-i magányában megzavarta. Lord Lowerdent a balszerencse éppen ilyen időszakban vetette Genbe, ahová főként azért utazott, hogy innét kiránduljon Ferney-be és meglátogassa a híres írót. A lord kiváncsi és makacs ember volt, tehát sehogy sem nyugodott bele abba, hogy dolgavégezetlen utazzék haza Angliába Gyönyörű brüsszeli csipkével megvesztegette Voltaire unokahúgát, Denise kisasszonyt, aki a „remete” háztartását vezette és így elérte, hogy a lány — előzetes megkérdezés nélkül — bevezette őt az író dolgozószobájába. Voltaire iszonyú dühre gerjedt, amikor a hívatlan látogatót megpillantotta. Vadul szitkozódott és végül ráordított a lordra: — Szóval látni akarta a ketrecbe zárt ritka állatot?! Mi?! Nahát, most már látta! Fizessen a mulatságért, amint az állatkertekben szokás, tizenkét sous beléptidíjat, aztán menjen a fenébe! A lord erre szó nélkül zsebébe nyúlt és letett az íróasztalra néhány ércpénzt, majd „angol flegmával” így szólt: — Tessék, itt van huszonnégy soul! A megszabott beléptidíj duplája. Mert holnap újra visszajövök! Voltaire elnevette magát és leültette a merész látogatót Wachtposten (Marikám) Pannikám (Jóska lelkem) Valahol Oroszországban RÁD Id. GRAMOFON, Láng Tibor|JJfZ £*’ Hákóczi út 9. Tel.: 143—54# FOTO Használt, törött lemezt veszek!